Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-30 / 121. szám

DEM AGYAKORSZAG SZEOBD. ScerkMSMMg: Somogyi ucoa 22.1. em. Telefon: 23-33. - KladdhlToial, kUloaOakOnyrtAr «• Tegylroda : Aradi UCOa S. Telefon: 13-00. Nyomda s LHw LIoöf uccn ÍO. Telefon t 15'oO TAHratl ¿t levélcím t DélmaoyaroríiAg Szeged Kedd, 1933 május 30 Ara 12 fillér yjj/f^ IX. évfolyam, 420Í »2?. ELŐFIZETÉS) Havonta helyben 3.20. Vidéken ét Budapesten 3.00, kUHOldOn O.-éO pengd. -> Egyei uám Ara hétköz­nap ÍZ, valér- éi Ünnepnap 20 flll. Hír­petétek felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétfO kivételével naponta reggel Filléres vonatok és egyebek Lehetetlen, hogy le ne vonjuk a vasárnapi események legalább egy részének konzek­venciáit' Nem tehetőnk róla, de legjobban az az ér­deklődés ragadta meg a figyelmünket, amellyel a filléres vonatok közönsége Szeged iránt viseltetik. Figyelemmel kisérjük azt a forgalmat is, amelyet más városok fillére« vonatai bonyolítanak le. A szegedihez ha­sonló érdeklődést azonban — néhány szórvá­nyos esettől eltekintve — nem tapasztaltunk: Ugy látszik, idegenforgalmi tekintetben hely­zeti energiánk van, amely abból a presztízsből is táplálkozhatik, hogy — hiába — az ország második városa vagyunk, amely azonban uj, remélhetőleg kiapadhatatlan erőforrást nyert a Klebelsberg-féle építkezésekkel ; Meg kellene látni s ki kellene aknázni végre ezt a helyzeti energiát. Ehhez szó sem fér. S a város valamennyi társadalmi rétegé­nek javára már is hatalmas lépést tennénk előre azon az uton, amelyen elérhetjük, hogy Szeged Magyarországnak általánosan ismert, sőt elismert idegenforgalmi gócpontja s az egész Délvidéknek központja legyen. Nem kell ide ördöngösség. Képzelje csak el a ha­tóság, hogy ő is utas az egyik filléres gyor­son, amelyik Pestről Szegedre érkezik. A vo­naton a kezébe nyomnak egy négyoldalas kis tájékoztatót, amelyet a város idegenforgal­mi hivatala ad ki s amely — szegedi szem­pontból — örvendetes javulásokon megy át. fegyre kifogástalanabbul van megstilizálva. Egyre áttekinthetőbb. Egyre praktikusabb. És egyre több okos újítást tartalmaz. Helyes volt például, hogy autóbuszkirándulásokat rend­szeresítettek a városi halgazdasághoz, Pusz­taszerre és a tranoni határhoz. Helyes, hogy „Szeged múltja és jelene" cimen díjtalan film­előadást tartanak. Megengedjük, hogy Sze­ged bemutatása és az idegenek szórakozta­tása céljából be lehetne még vezetni néhány újítást. De aztán kész is vagyunk. Maradná­nak az uccák és terek. Dehát sétáljon egyszer végig a hatóság a széles és szellős Kossuth Lajos-sugáruton. Járjon érdeklődve a Szé­chenyi-tér kedves parktükrei között. És kong­jon lépéseinek ütemei alatt a remek Temp­lom-tér nem túlságos szerencsével megvá­lasztott kövezete, különösen este, mikor sö­tétségbe burkoltan merevedik meg ez a han­gulatkeltésre alkotott és alkalmas gyönyörű városnegyed. Egészen bizonyos, hogy a ha­tóság is azzal az impresszióval utazna el in­nen, hogy szép város ez a Szeged, szebb, mint az ország akármelyik más városa, de nagy kár, hogy nem gondoskodnak a falai közé életről, nem emelnek intézményeket, amelyek forrásai lehetnek az idegenek foko­zott érdeklődésének, egyúttal minden társa­dalmi osztály gyarapodásának. A hatóság azonban nem utazik el innen. A hatósg itt marad. A legkisebb sértő szándék nélkül mondjuk, de a hatóság képtelen arra, hogy a filléresen ideutazó idegen okosságá­val, helyes beosztásával és józan tárgyilagos­ságával nézze és lássa ezt a várost. Az ide­gen részére készített hatósági programot azonban csak nem átalja hatósági kezébe venni. A hatóság minden tagja. S akkor nem dobban meg a szivük, hogy ez a program nem kalauzolja el az idegent, mert nem ka­lauzolhatja, a néprajzi muzeumBa? Szege­den! Ha például jelen lettek volna és látták volna, hogy Bugac-pusztán mennyire érde­kelte még a pestieket is a valódi tarhó, a ha­misítatlan rozskenyér s a számadó juhász, kezében azzal a botocskával, amely hason­lít a rőfösüzletek métereihez s amelyre rá­rovátkolja a juhász, hogy kinek hány darab állatát őrzi. Talán eszükbe jutna, hogy Tá­pét is közelebb kellene hozni Szegedhez, ha nem kulturlelkesedésből, hát okosságból, hogy a legelemibb kötelesség a muzeumi ásatások anyagának célszerű elhelyezéséről gondoskodni, hogy 80 tagu zenekart nekünk is kellene hirdetni, nemcsak Pécsnek, hogy erőink heroikus megfeszítése árán is kelle­ne rendezni és állandósítani szabadtéri játé­kokat, hogy a Tiszán nemcsak motoros köz­lekedésnek, hanem az ország legszebb strand­jának is várnia kellene az idegent. örvendetes tanulsága volt ránk nézve a Délvidéki Kongresszusnak is. Amikor arról tárgyaltak, hogy állandóan Szegeden tart­sák-e az állandó Délvidéki Vásárt, vagy pe­dig Vándorvásért csináljanak-e belőle, amely egyik évben egyik, másik évben másik, har­madik évben harmadik délvidéki városban üti fel a fejét, akkor egy-két lokálpatrióta be­széde után sorra álltak fel vásárhelyi, oroshá­zi és más hozzászólók — egyik sem szegedi — és a Délvidéki Vásár szegedi állandósága mellett törtek pálcát. Rendes viszonyok kö­zött az ilyesmi föl se tűnne. De az utóbbi évek méltatlan mellőzései és igazságtalan támadásai után Szeged erejének és tekinté­lyének csorbittatlan elismerését látjuk ezek­ben a megnyilatkozásokban. Nem optimiz­mus beszél tehát belőlünk, amikor azt mond­{ 'uk, nem kell semmi más, csak az, hogy a latóság városkormányzó munkájának vég­zéséért uj, a régitől teljesen elütő viszonyok­kal számoló útra lépjen és el lehet érni, hogy Szeged centruma legyen messzi vidékeknek s idegenforgalmi gócpont nemcsak országos, hanem bizonyos tekintetben európai viszony­latban is. Ezért a célért mindenkinek meg kell ten­ni a magáét. Most megtette az ipartestület. Megteszi állandóan a sajtó. Tegye meg a hatóság is. Annyival inkább, mert a munka oroszlánrészét más, mint ő, el sem végez­heti. Bécsi Jelentés szerint a Hitler-kormány rendeletére letartóztatták Schleicher tábornokot (Budapesti tudósi tónk telefon jelentése.) Bécs­ből jelentik: A késő éjszakai órákban megbíz­hatónak ismert berlini forrásból azt jelentik, hogy a Hitler-kormány rendeletére letartóztat­ták Schleicher tábornok, volt kancellárt és a Kustrin erődbe internálták. A letartóztatás okáról és annak körülményei­ről részletek nincsenek. Schleicher — mint is­meretes —, a Hitler-kormány uralomrajutása előtt volt kancellárja a német birodalomnak. A horogkeresztes diktatúra elnémította az utolsó kritikai hangot is (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A hatóságok elnémították az utolsó német lapot is, amely még néha-néha kritizálni merte az uj rendszert. A német nem­zeti párthoz közelálló Deutsche Allegemeine Zeitung hétfő esti számát elkobozták", mert „Testvérharc" cimmel olyan cikket közölt, amelynek tartalma nem felelt meg a nemzeti szocialista politika érdekeinek. Minden jel szerint az elkobzást betiltás fogja követni. Transzfermoratórium ? (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A birodalmi bank épületében hétfőn délelőtt megkezdődött Németország ma­f ánbankigazgatóinak értekezlete, amelyen el ell dőlni, hogy Németország teljesiti-e a né­met magántartozásokról szóló ¡követelésekét, vagy pedig transzfermoratóriumot hirdet. Az első ülésen Schacht, a birodalmi bank el­nöke számolt be a birodalmi bank és a német devizapiac helyzetéről, majd részletesen is­mertette azokat a körülményeket, amelyek a transzfermoratórium kihirdetésére késztethet­nék a kormányt. Az esküdtszék és a szabadságfogok helyreállítását sürgette az ellenzék az igazságügyi költségvetés vitájában Budapest, május 29. A képviselőház hétfő délutáni ülésén folytatták az igazságügyi költ­ségvetés tárgyalását. Az első felszólaló Wolff Károly volt, aki a büntetőjogi és a részvény­jogi reformot sürgette. A kommunizmussal szemben — mondotta —, hatályosabb védelem­re van szükség. G á 1 Jenő, az esküdtszék visszaállítását kö­vetelte modernebb formában, majd arról be­szélt, hogy az ideiglenes letartóztatások ügyét manapság igen könnyen kezelik. Lányi Márton után Györki Imre intéz­kedéseket sürgetett a szabadságjogok helyreál­lítására, a kivételes állapotok megszüntetésére és az esküdtbiróságok visszaállítására. Fábián Béla az ügyvédek nehéz helyze­tével foglalkozott, maid Lázár Andor igaz­ságügyminiszter beszélt. Hangsúlyozta a köz­ségi bíráskodás szükségességét. Kijelentette, hogy az ügyvédekkel szemben az utóbbi évek­ben sok igazságtalan nyilatkozat történt A közjegyzői állások szaporítását nem tartja he­lyesnek. Végül az igazságügyi jogalkotásról beszélt. Eckh'ardt Tibor élesen bírálta az igaz­ságügyminisztérium működését, majd a gyü­léstilalom felfüggesztését kérte. Kelemen Kornél után Vázsonyi Já­nos a halálbüntetés eltörlését kérte. Farkas Géza az összeférhetetlenségi tör­vény újratárgyalását indítványozta és a kép­viselői fizetés helyett a napidíjrendszer beve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom