Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-28 / 120. szám

16. DÉLMAGYARORSZAG 1935 mil jus 28. Filléres árban készit szobafestést, mázolást elsőrendfikivitelben, felelősség mellett Szabó István szobafestő, mázoló és festékkereskedfi, Kálvin tér 2- (Ref. palota) Telefon 119—88. ím Férfi kalapok óriási választékban, nagyon olcsó árakon PollákTestvéreknél ££££« A :Délmagyarorasság regénye T egya milaL arsz Denedeh Marcell • 1 15 — De azt hiszem, volt valamelyes fogalma róla, — vágott közbe Mr. Kassai. — És ha nem tévedek azt is meg akarta akadályozni, hogy ez az éhes ország ráakaszkodjék önökre. El tudom képzelni, hány halálraítélt vállalkozásba ugratnák bele ... meglátná, milyen kevés pénz az az egy milliárd! — Kedves uram ... az ön távirata óta éjjel-nappal az az egy gondolat foglalkoztat: mit csinálhat az ember egy milliárddal, amely az ölébe hullott. De büszkén mondhatom, hogy paloták építésére, utazásokra és luxusjachtokra egy pillanatig sem gondoltam. Azt szinezgettem ki magamban, hogy dolgoztatni fogom ezt a pénzt, munkát adok az embereknek, ezzel fogyasztókat teremtek — gondolja meg, mi mindent tehet egy milliárdos, aki nem fél attól, hogy elveszti a tőkéjét! Szent meggyőződésem, hogy végén nem is veszteném el, mert ekkora pénzforgalom véget vetne a válságnak, legalább is a mi országunk határain belül — előcsalogatná egyebünnen is a bujkáló pénzt — Bocsásson meg, kedves Sárréti ur:'.: ön nem tudja, milyen kevés pénz egy milliárd. Túlságosan szép volna, ha ennyivel csakugyan lehetne ma a világon segiteni. A világról beszélek, mert önálló országok ma nincsenek — és minél ostobábban elzárkóznak, annál kevésbé önállóak. Persze bizonyos, hogy Magyarországot egy pillanatra felüdítené ez a pénz-eső ... dehát abban úgysem gátolja meg önt senki, hogy itt költse el a pénzét, ha akarja. Hanem ami a válság megoldását illeti... Amikor ön a kilencszázadik millió befektetésénél tart, Németországban vagy Franciaországban egy harcias nacionalista párt jut uralomra és ön egyszerre észreveszi, hogy milliárdja hiába poloska és molykár ellen S.'SSSÍ£3SSSr5S~ Lakásferiötlenlttf Vállalat c.A»iro««A,e. Zvklon Q*»ipart R t. »»efrtvll klrondeltsiy» H Szeged, Dugonics t«r 12. »z. Telefon: 31-77 MONDJA MEG l/MEROSEINEK hogy nemcsak a régi, de az uj előfizetők is megkaphatják a DÉL MAGYARORSZÁG karácsony.i AJÁNDÉKÁT «mert az alábbi 20 értékes tárgyat osztjuk ki közöttük december 17-én. Schöhert—Morpheus-pamlagá^y, 240 pengő — Egy kerékpár, német gyártmány, 240 pengő — Egy Benyovszkv-feslménv, 250 pengő — Egy kristályüveg dohányzó készlet. 180 pengő — Egy Schöherl-fotelá'gy, 180 pengő — Egy Aristol-gramofon, néhet gyártmány, 160 pengő. — Egy télikahát ,100 pengő — Eg vcsillár, hatlángu, 150 pengő — Egv férfiöltöny. (Fekete kahát, mellény, csikós nadrág.) Mérlek után, 140 pengő — Egy jégszekrény, 128 pengő — Egy redőnyös amerikai Íróasztal, 120 pengő — Tizenkétszemélves lendamaszk asztalkészlet, 120 pengő — Egy magvar-perzsa szőnyeg, 120 pengő — Egy höíönd, 90 pengő — Egy alpakka eőkészlet, 90 pengő — Egy villanyos teafőző, 80 pengő — Egy sezlon, 60 pengő — Egy négyrészes zsurasztnt, 40 pengő úszott el, a válság félelmetesebb, mint valaha. — Lehet munkát adni vállalkozás nélkül is, — szólalt meg Olga. — Lehet kórházat, gyermekmenhelyet épiteni... — Helyben vagyunk! Ezt vártam, — mondta Kálmán. — Nincs az a pénz, amit te erre el ne tudnál költeni! — Ha megtartjuk az örökséget, — felelte Olga, — vagyis elvesszük a rákkutató intézettől: akkor kötelességünk is, hogy a nyomorúság enyhítésére fordítsuk. — Igen,csakhogy én intézményesen akarok segiteni a nyomorúságon, nem jótékony foltozgatással. Utálom azt a sok kéregetőt, akit a kisfiú mindennap a nyakamra szabadit Miklós elmosolyodott, de nem szólt semmit. — És én nemcsak betegeket látok ezen a világon, — folytatta egyre hevesebben Kálmán, — hanem egészséges, munkaképes embereket is, akiknek egyetlen baja a munkanélküliség. És látom a magam fajtáját, akinek még van munkája, amicsodós, de véletlenül se olyan, hogy kedvvel végezhetné: Hányan vagyunk, Uramisten, akik prostituáljuk a tehetségünket! — Hát alapítsd meg az én kórházam mellett az egészségesek házát, a tehetséges emberek otthonát. A magad műhelye mellé, ahol a találmányaidon dolgozol, épits még egy sereg műhelyet, műtermet, dolgozószobát, ahol nem pénzért dolgoznak, hanem magáért a munkáért. Válogass össze feltalálókat, művészeket, irókat, tudósokat, szabadítsd meg őket a pondjaiktól, emeld ki a prostitúcióból .. : Hidd el, az ő munkájuk előbbre viszi a világot, mint száz gyár, meg bank, meg nem tudom milyen vállalat... Olgának az volt a szerencséje, hogy ezt a f

ondolatot három héttel ezelőtt Alice már elopta Kálmán agyába. A szokásos, szenvedélyes „soha" óta a gondolatnak elég ideje volt, hogy valahol, félreeső agytekervények között, gyökeret verjen és kilombosodjék. Ugyanúgy, ahogy Kálmán másnapra vagy harmadnapra rendesen megtalálta a módját: hogyan segítsen az első szóra nyersen elutasított embereken — kialakult a lelkében az Aice indítványozta „udvar" határozottabb képe is. Még nem tetszett neki, de már nem tüzelt ellene. — Bolondság ez, — mondta csöndesen, meggyőződés nélkül. Miklós, akit Olga első szavára elfogott a lelkesedés, boldogan látta, hogy ezért a gondolatért a siker reményével lehet harcolni. Eddig egy szóval sem avatkozott bele a vitába, de most kipirult arccal ugrott fel: — Nagyszerű! Isteni gondolat! A Thélème-i apátság a huszadik században! A világ legszebb szellemi utópiájának megvalósulása! — Miféle apátságról beszélsz? — kérdezte Kálmán tágrameresztett szemmel. — Bocsáss meg..; kibujt belőlem az irodalmár .. : De bizonyosan ismered a nevét Rabelais-nak, a tizenhatodik századbeli nagy francia regényírónak . :. ; — Ismeri az ördög. — Nohát ő irja le a Gargantua és Pantagruel történetében a Thélème-i apátságot, ezt a gyönyörű plátói utópiát, ahol férfiak és nők szabadon élnek együtt, pompás ruhákban, minden megkötöttség nélkül — és az iró gondolata az, hogy igazán „jólszületett", vagyis lelkileg előkelő embernek nincs is szüksége semmiféle megkötöttségre, hogy szépen és nemesen éljen. (Folyt, köv.)