Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-28 / 120. szám

DÉLMAGYARORSZAG TO33 május 20; KATZMAYER készíti a legszebb inget, pijamát — 5a & teljes felelősség mellett és mindenféle TeiTll6ll6rn6ElTl|II» Specialista puha, félkemény ét kemény gallérokban. — » Feketesas ucca 21. szám. ban nem gyökeres reformokkal, mert azokkal esetleg ellentétes célt érhetünk el, rr/ tanya­rendszerre AH érni nem lehet és nem Is sza­bad. Vannak, akik a tanyavilágot decentrali­zálni akarják, de ezzel a kérdéssel vigyázni kell, mert a tanyai bel- és külterületek egysé­get képeznek. De azokkal sem lehet egyetérteni, akik a tanyát a mai helyzetében kívánják meg­hagyni, mert a tanya népét nem lehet eltárni a kulturától. A tanya világot fejleszteni kell, még pedig elsősorban ugy, hogy a meglévő tanyai központokat kell etlétnl Intézmények­kel. Orvosra, szülésznőre, állatorvosra van szükség, minden központot el kell látni tele­fonnal, postai kirendeltséggel, csendörséggel, gyógyszertárral. Külterületi kirendeltségeket kell felállítani, ahelyett, hogy a tanyai köz­pontokat községesitenék, mert ez a módszer lényegesen célravezetőbb és olcsóbb. Az előadás után Fabinyi Tihamér 1' -rété­vel együtt eltávozott, majd dr. Johann Béla, a Közegészségügyi Intézet Igazgatója tartott előadást, aki azt fejtegette, hogy a tanyavilág­ban 5—10 ezer emberre esik egy orvos, mig a városokban 300—600 emberre jut egy or­vos. Vándorintézményeket kell létesíteni, a ta­nyaiaknak életkörülményeit meg kell javitani, védőnőket kell szervezni, hogy a tanyavilág egészségügyi problémáit megoldani lehessen. Azt javasolja, hogy a ti­nyal orvosokat körorvosi, tiszti orvosi pályá­zatoknál részesítsék előnyben, szervezzék meg a védőnői intézményt, minden tanyaközpont­ban gyógyszertárt létesítsenek. A következő előadó Becker Vendel pápai kamarás volt, aki a tanyavllág valláserkölcsi neveléséről beszélt. Határozati lavaslatában azt indítványozta, hogy a papképzés tanrendjébe vegyék fél a tanyavilág Ismeretét, szervezzék meg a tanyai hitoktatói állásokat, szervezzék meg a vasárnapi istentiszteleteket, rádió-istentiszteleteket, a tanítókat készítsék elő vallásoktatásra már a tanítóképzőben. Ezután Kovácsné Tüdős Ilona tartott elő­adást a tani fal nők helyzetéről, majd Ka­meruzky Béla a tanj/al gazdálkodás problémá­járól, dr. Kiss István vármegeyi aljegyző a tanyai adatfelvétel szükségességéről beszélt. Rásonyl Papp Gedeon pásztói földbirtokos felesége nevében tiltakozott Kovácsné Tüdős Ilonának az ellen a beállítása ellen, hogy a tanyai asszonyok elvágyódnak a tanyáról. Kovács Jenő szeretné ezt a sok elméletet gyakorlatban látni, mert a tanya mindent odaad a városnak, de a város semmit sem ad a ta­0 FELSEGE A VENDÉG! Ez a mi jelszavunk és a mi sike­rünk titka. Mindent a vendégért és mindent a vendégnek! A legjobbat, a legolcsóbbat! A legjobb helyen fekvő szállodánk­ban nagyon jó szobát kitűnő ellátással adunk. 12"- P-ér. Bristol Szálloda Budapest Dunaparti nyának. Bürokratizmussal nem lehet a dol­got elintézni. Dr. Kiss Károly és dr. Völgyessy János fel­szólalása után dr. Petrányi Győző egyetemi tanársegéd arról beszélt, hogy 4800 tantfal elemi Iskolás gyerek közül 31 százalékot tuber­kulótlkusnak találtak. Volt olyan osztály, ahol 80—00 százaléka a gyermekeknek tuberkuló­tikus volt. Szilágyi János arról beszélt, hogy a ter­mények és az iparcikkek ára között nincs meg az összhang. A tanya népe el van keseredve és ezért van az, hogy sokan a szélsőségek felé hajlanak. Hegedűs Károly azt kifogásolta, hogy a gazdakörök kevés támogatásban része­sülnek. Több felszólalás után a kongresszus véget ért. SZENZÁCIÓS TAVASZI GIPŐUJDONSAGOK fehér cipők ís szandolettek r.v.v.T.Y.i':; GRÁCIA CIPÖÜZLET meglepő otcsö Arakon. Kárást ucca 3. sz. Telefon 32—76. is. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL' (A somog,i jelleg) Az alábbi történetet nekem Kozma Andor, a nemrég elhunyt kiváló költi beszélte el édes­apjáról, a halhatatlan emlékű főügyészről. — Szabadságán pihent, a dunántuli kis szőlő­ben, az édesapám, nem foglalkozott hivatalos dolgokkal, de meghagyta nekem, hogy ha távirat érkezik a nevére, azt küldjem el neki. Már nagy legény voltam, majdnem önálló, rám bízhatta a distingválást is. — Ha nagyon nagy fontosságúnak találod a táviratot, akkor ne bizd a postára, hanem azon­nal hozd el magad. Hát jött is hamarosan, még pedig a legfon­tosabbjából való. A nagykanizsai királyi ügyész jelenti, hogy Kis Gyura János kilencszeres rablógyilkos megszökött a kanizsai fogházból. — Rettenetes, hördültem fel, ezt csakugyan magamnak kell elvinnem az öreg úrhoz. Na­gyon fel lesz indulva, jó, ha mellette vagyok. Kellemetlenül érintette a dolog, félt az or­szágos visszhangtól, keveset beszélt, de sú­lyosat. — Elcsapom az egész ügyészséget! Pillanatig se pihentünk, az első vonattal mentünk tovább Kanizsára. Az állomáson, távi­rati értesítésünkre, ott vár az egész ügyészi kar és egy hatalmas alakú fegyőr. — Édesapám, mondom, ugy látom, nincs nagy baj. — Na, fráter, feleli, nagyon örülnék, ha igy volna. Tart is egyenest a vezető ügyésznek, aki ra­gyogó arccal jelenti. — Meg van a Kis Gyura. — Ki fogta el? — Ez a fegyőr. Arra az öreg a börtőnőrhöz fordul nyájasan. — Na, fiam, mondd el, hogyan történt? Az ember haptákba vágja magát. — Méltóságos uram, jelentem alásan, ugy történt, hogy mikor az a gazember megszökött s mi ahányan vagyunk, annyi felé rohantunk az elfogására, ugy gondoltam, hogy arra a Somogyság felé megyek. Mert tetszik tudni, ez volt a szimatom. Aztán mentem. Egyszer csak nagy porfelhőt látok Somogy felül. Sze­kér? Igazán az. Somogyi ló, somogyi szekér, somogyi szűr, somogyi ember ül rajta, hej az apja istenit, mingyárt tudtam, hogy nagy gaz­ember lehet. Mint ahogy ugy is volt. így fog­tam el Kis Gyura Jánost. Édesapám derűsen hallgatta a mesét, annyit mondott rá mosolyogva. — Köszönöm fiam, én is somogyi vagyok. Nesze. A kiváló szolgálatért, de talán a somogyi jellemzésért is, megjutalmazta egy tízforin­tossal. Hogyha aztán később jókedvében volt, gyak­ran elmesélte, hogy a nagykanizsai fegyőr mi­! lyen jellegzetes vonásokról ismert rá a rabló­1 gyilkosra. (A megfejel! éjszaka( A sváb nem kocsmázó ember. Éppen abban rejlik a nagy ereje, az értéke, hogy józanul végzi a dolgát, minden ügyét s ha néha felhajt egy-egy pohár sört, azt még hónapok multá­val is emlegeti. Hogy kerül néha kivétel is? Édes Istenem, a városi erkölcsök megrontják az embert, a Paul is tulsokáig volt katona, aztán duhaj kom­pániába keveredett, a szokását sehogy se tudta levetkőzni. Már házas ember volt, mikor haza­érkezett Amerikából a legjobb gyermekkori cimborája, hát annak a tiszteletére el kellett a kocsmába menni. Épp szombat este volt, a heti munka vége, amikor könnyelműbbé válik az emberi hajlandóság, mert ugy gondolkozik, hogy másnap úgyis vasárnap van, tovább pi­henhet. Az aztán egyre megy, hogy teleszivta-e magát itallal, vagy sem. Elég az hozzá, éjfél táján felérez a menyecs­ke, az a drágalátos mákvirág ura még mindig nincs itthon, — hát nagyot sóhajt, a másik ol­dalára fordul és próbál aludni. Virradat után azonban nem állta meg, hogy utána ne küldessen. A kis bétes volt a kül­dönce, azzal üzent válogatott cifraságokat, ami­ket itt kár volna feljegyezni, de meg feles«* leges is, mert ért ahhoz minden haragos asz. szony, aki pedig nem értene, azt én nem ok­tatom ki. — Mondd meg, hogy nem mék! — üzeni vissza Paul. — Mit csinált az a Krisztus-tagadó? — Fúvatja a fülébe a nótát a trombitásokkal. — Hát majd fújok én neki, de nem lesz ben-? ne köszönet, csak kerüljön haza. Egy óra múlva, már feat volt a nap, elkül-; dött megint érte. — Tisztelem az asszonyt, üzente az ember, dei most meg éppenséggel nem mehetek — csak éjszaka megyek, reggel restellem. Erre az asszony maga ment utána. Rossz bőrben találta, elázva. Soha ekkora szégyen a falun I — Jössz? Paul a részeg ember zavarosságával mo­tyogta: — Nagyon sötét van, nem látok. Makacs asszony ilyen helyzetben könnyen követ el bolondságokat, de Vávinak helyén volt a szíve, meg az esze. — Gondoltam én arra édes fiam, épp azért elhoztam a kézilámpást, hogy vigyem előtted. — Ejnye, de okos teremtő vagy te! Azzal megindultak fényes nappal lámpa fénynél. Paul beleképzelte magát az éjszaká­ba, ez alapon dúdolgatott is az uton, de haza­ment. Nem is kívántak tőle mást. Bob. Paplanok olcftft ár ban készülnek, régiek a||* alakíttatnak Softs Lajosné paradicsomi paplanüze. ne. Deák Ferenc «- A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom