Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-25 / 118. szám

DELM AGYARORSZAG 6ZEGED. SzeiketzIOtég: Somogyi ucca 22.1.cm. Telefon: 23.33.^Kiadóhivatal, kítlc»HnltHnyv(Ar és legylroda - Aradi ucca S. Teleion : 13—OO. — Nyomda : LBw LlnAt ucca 19. Telefon : J3vo« TAvlratl és levélcím • Délmnayarorazág Szeged Szövetségesünk: a világválság A magyar revízió kérdése világproblémák tengelyévé vált. Ahány megnyilatkozás ki­jelöli a világesemények útját, annyi védőbe­széde hangzik el a magyar ügynek. Van, aki nyiltan a magyar revízió mellé áll, van, aki emlités nélkül veszi követeléseinek szárnya alá a magyar kérdés megoldását, — a reví­ziós mozgalomnak talán legnagyobb ered­ménye eddig az, hogy a magyar revízió kér­dését világproblémává emelte s a köztudatot azzal a meggyőződéssel telitette, hogy az európai problémát a magyar kérdések elinté­zése nélkül megoldani nem lehet. A világpolitika számára sem lehet jelenték­telen incidens az, amiről annyi szó esik, mint a magyar nemzet követeléseiről. A pesszi­mizmus a kérdés monumentális jelentőségé­vel és méreteível a magunk fizikai erejét ál­lította szembe s fájdalmas lemondáshoz akarta hozzáedzeni a lelkeket, — még az op­timizmus is európai megrázkódtatást várt ah­hoz, hogy újra össze álljon az, ami valamikor együvé tartozott. A kritikátlan optimizmus is történelmi változásokra várt, hogy szétfeszít­sék a magyar határokat. A militarizált kisan­tant s vele szemben a lefegyverzett Magyar­ország, a kisantant mögött a nagyhatalmak árnyai, — eleven árnyékok, melyek az arany­nak és fegyvernek muníciójáról gondoskod­hattak, — hogyan is lehetett volna arra gon­dolni, hogy világválság és világváltozás nél­kül célhoz érhetnek a magyar kívánságok ? Ámde az árnyékok — árnyékokká váltak s bedugult az a bőség, ami aranyat és ágyukat görgetett elszánt szövetségeseik felé, elapadt a bőség s a csökkenő vagyon kezdett jobban ragaszkodni a meglevőhöz, mint uj kockáza­tok terhes és veszteséges zsákmányához. A megriadt gazdasági élet egyszerre pacifista lett. Ne hígyjük azt, hogy a jobb belátás győ­zedelmeskedett, ne gondoljunk arra, hogy a jobb, a tökéletesebb, az evangéliumi ember diadalmaskodott a középkori lélek felett, ne biztassuk magunkat azzal, hogy a megtisz­tult ember elvetette magától a véres fegyvert s már csak embertestvére kezébe akar ka­paszkodni, — csak a pénz lett kevesebb, a militarista vállalkozás harcikedve rokkant meg, az adók behajthatatlansága kezd véget vetni a municióipar konjunktúrájának s a mai világpolitika kezdi keresni a válság megol­dásának fegyvertelen módjait. Nagy szövet­ségesünk : a válság. A világpolitika pacifista lesz, mert nem győzi tovább teljesíteni a mi­litarizmus követeléseit. Pacifista lesz, mert nem győzi tovább pénzzel a háború politiká­ját. Azt azonban belátják, hogy béke nincs a béke feltételeinek megteremtése nélkül. Amig bízhattak a fegyverek erejében s amíg volt arra pénz és vállalkozási kedv, hogy fegyverrel igázzák le nemzetek követeléseit s népek aspirációit, addig nem sokat kellett azzal törődniök, hogy a béke lelki, morális és történelmi feltételei meg legyenek. A vi­lágválság elvégezte azt, amit mi csak világ­történelmi változástól remélhettünk. A mai béke fenntartásához annyi fegyver és any­nyi pénz kell, anr.it a világgazdaság által le­győzött győztesek nem tudnak tovább moz­gósítani a győzelem prédájának megőrzésé­re. Ha nincs pénz csendőrre és nincs pénz bilincsre, akkor más módon kell a közbizton­Csütörtök 1933 május 25 Ara 12 fillér /f{ g IX. évfolyam, 417. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, Vidéken és Budapesten 3.ÖO, kllKöldön 6.40 pengő. - Egyes szém Ara hétköz­nap 12, vasér- és Ünnepnap 20 (111. Hír­petések (elvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétld kivételével naponta reqgel sógról gondoskodni. Amikor a nagyhatalmak­nak elfogyott a pénzük, akkor a nagyhatal­mak is pacifisták lesznek. Az idők malma nekünk őröl, — vigasztal­gattuk magunkat a tragikus összeomlás első napjaiban, — az idők malma nekünk őröl, mon­dogatjuk még most is, de nem mindegy az, hogy kik a molnárok az idők malmában. Se a szél járására, se a viz folyására nem biz­hatjuk rá a történelem termését. Az idők malma nem vízimalom és nem szélmalom. Ha ez a nemzedék el is végezte azt a fel­adatot, hogy a magyar kérdést a világ köz­tudatába bevigye s a világprobléma egyik tengelyévé tegye a magyar revíziós követe­lést, minden kötelességünket még nem vé­geztük el. Ha nincs elég erőnk ahhoz, hogy magunk tudjuk kiharcolni követeléseink tel­jesítését, legalább könnyítsük meg azt, hogy a világpolitika teljesíthesse. A kulturfölényt nemcsak az analfabéták fogyó és az egyetemi katedrák növekvő száma szolgálja, a kultúr­fölény a jognak, a szabadságnak, az állam­polgári egyenlőségnek, a polgári munka biz­tonságának, a megértésnek, a türelemnek, a szociális gondoskodásnak fölényét is megkö­veteli. Ez az ország legyen az igéret földje mindazoknak, akiket az uj uralom emberi méltóságában, kultúrájában, szabadságvá­gyában s polgári foglalkozásában meggyö­tört. Annál könnyebb ezt a missziót vállal­nunk, minél több sérelem éri a szomszédor­szágokban az emberi kultura jogait és ered­ményeit. Az idők malma nekünk őröl, de ha mi a gyerekeinknek puha fehér kenyeret akarunk sütni abból a lisztből, amit az idők malma őröl, akkor vigyázzunk arra, hogy ki­ket állítunk a kövek mellé s ügyeljünk arra is, hogy a gondolat tiszta búzájától mindig távol tartsuk a konkolyt s a konkolyhintőket: A szövetkezetek és a munkaidő kérdése, a horogkeresztes gazdasági politika a kereskedelmi tárca részletes vitájában Fablnyl miniszter a hétvégi pihenő melleit — Eles összetűzés Fábián Béla és Meskó Zoltán között — Megkezdték az Igazságügyi költségvetés tárgyalását (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház szerda éjszakai ülése éjfél után félegy óráig tartott Letárgyalták a kereskedelmi tárca költségvetését részleteiben is, majd megkezdték az igazságügyi tárca vitáját. Az ünnep előtti ülésen csak két interpellációt mondtak el megle­hetősen üres széksorok előtt. A parlament pénte­ken és szombaton nem tart ülést és a pénzügymi­niszter külföldi utja miatt junius 9-ig be akarják fejezni a hátralevő tárcák költségvetésének vitá­ját. A szerdai ülés során éles összetűzés játszó­dott le Fábián Béla és Meskó Zoltán között. A heves vita után Fábián Farkas Tibor és gróf Som ssich Antal utján elégtételt kért Meskótól, aki Rakovszky Tibort és Ga 11 a s z Lajost nevezte meg segédeiül. A megbízottak azonnal össze is ültek, a tárgyalást hétfőn folytatják. A képviselőház tárgyalásáról részletes jelen­tésünk a következő: A kereskedelmi tárca költségvetésének rész­letes tárgyalása során az első felszólaló Lu­kács Béla volt, majd Fábián Béla szólalt fel. Kifogásolta, hogy a miniszterek beszédeik­kel elveszik a képviselőktől azt a lehetőséget, hogy éjfél előtt szólhassanak hozzá a költség­vetéshez. Az éjfélutáni vitának alig van jelen­tősége. Ezután foglalkozott a kisiparosság és a kiskereskedők helyzetével. Szerinte a szövet­kezetek a szovjetrendszer előretolt hadállásai. Fábián Béla beszéde közben éles szóváltásba keveredett Meskó Zoltánnal. A két képviselő hevesen kiáltozott egymás felé, a kölcsönös sértegetéseknek az elnök vetett véget, aki mindkét képviselőt rendreutasította. U s e 11 y Béla sürgette a borárostéri hid építési munkálatainak megindítását. Rakovszky Tibor szerint nem helytál­lóak Fábián Bélának a szövetkezetekre tett megállapításai. Fokozottabb állami támogatást kért a háziipar számára. V a y Miklós báró azt kérte a kormánytól, hogy vessen ki kartell-adót és vagyonválsá­got az iparra. A befolyt összegből jóvátételi és segitőalapot teremtsenek. G a 11 a s z Rudolf arról beszélt, hogy a kül-: kereskedelmi forgalmunkba be kellene kap­csolni a fiumei kikötőt. Meskó Zoltán természetesen a hitleriz-i must védelmezte beszédében és azt mondotta, hogy amikor kimondottan keresztény nemzeti kormány állott Németország élén, akkor is igen sok kívánnivalót hagyott hátra kereske­delmi viszonyunk Németországgal. Nem jogo­sak tehát szerinte a kereskedelempolitikai szempontból a mai Németország ellen intézett támadások. M a 1 a s i c s Géza hangsúlyozta, hogy Ma-> gyarországon és a magyar képviselőházban a német népet nem sértette senki, csak a Hitler ­diktatura terrorcselekményeit Ítélte el min­denki. Visszautasította a szövetkezetek ellen elhangzott támadást. Szilágyi Lajos kifogásolta a gépjármü­vek adóztatási rendszerét. Györki Imre a munkaidő rendezését, el­sősorban az üzleti záróra egységes szabályo­zását, a vasárnapi munkaszünet és a hétvégi pihenő intézményes bevezetését sürgette. Ka bók Lajos kifogásolta, hogy a tárca ke­retében nem igen történik intézkedés az ipari munkások javára. K o c s á n Károly a szövetkezetek mellett beszélt. Követelte az óbudai hid paegépitését. Andaházi Kasnya Béla a földmunkás-i ság vasúti kedvezménye ügyében kérte a mi-t niszter intézkedését. G á 1 Jenő a kereskedők súlyos helyzetéről beszélt felszólalásában. Szinnyei Merse Jenő a kisiparosság adókedvezménye érdekében kérte a miniszter közbelépését. Hegymegi Kiss Pál kifogásolta beszé­dében, hogy kíméletlenül hajtják be a hátra­lékos adót a kisiparostól. Turchányi Egon az IBUSz-nál sürgetett gyökeres változást. F a b i n y i Tihamér kereskedelmi minisz­ter válaszolt ezután a felszólalásokra. Méltá­nyolja az iparfelügyelet fontosságát és ezért szaporítani szeretné a létszámot. Ezután azt mondotta, hogy a kormány baráti jobbot nyújt

Next

/
Oldalképek
Tartalom