Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-20 / 114. szám

DELM AGYARORSZAG SZEGED. SserketziAtég: Somogyi ucca >2. Lem. Teleion: 2M3.^Kladöhlvatal, kiHctdnkUnyrlAr é» legylroda • Aradi ucco S. Telefon : 13«OS. - Nyomda : LHw LIdói ucca 1«. Telefon t 13'OB Tárlrati é» levélcím • Délmagyaronzög Szeged Dankó, a kisdiák és az illáshalmozás 1; Nagyságos ur is volt egyszer Dank<5: A kiállítás előtt való nyáron esett ez meg vele, mikor egyszer Feszty Árpád levitte egynéhány barátját az ő komárommegyei paradicsomába. Ahogy jön a társaság meglehetős álmosan hazafelé a Feszty kis gőzhajóján, integet ám a Vágparton egy pap, hogy álljon meg a hajó. Fesztynek egy jóbarátja volt a pap, Benedekrendi professzor. Mint afféle müveit ember mindjárt beletalálja magát társaságba s iparkodik valamennyivel megismerkedni. Dankóhoz is odafordul egyszer és azt mondja neki: — Nagyságod se volt még erre ugy-e? Dankó szeméből egyszerre kiröppent az alom. A lehető legbarátságosabb hangon felelte: — Még nem, de érzem, hogy a hátralevő életemet itt fogom eltölteni. — Annak nagyon fogunk örvendeni nagy ágos uram, felelte a pap. És -hát vidáki szokás szerint még valami háromszor megnagyságolta Dankó Pistát. Mikor kiköt a hajó, a pap hátramaradt Fesztyvel, hogy a hajót illető rendelkezéseknél segítsen. Dankó azt mondja az előre haladó társaságban: — Látjátok, micsoda derék papok vannak itt KomárombanI Ejnye de aranyos ember ez a papi Alig hogy a pap is közéjök ér, Dankó mindjárt melléje szegődik és hallgatja, Jiogy a hajó fűtője három pohár bort elemeit. — Mindjárt láttam én, mondja a papnak, hogy nem rendes ember. Olyan r a f a n é r o z o 11 pofája van, hogy csak rá kell nézni. A pap rápillant Dankóra és azt feleli: — Hát bizony az ez tekintetes uram. Dankó elhallgat, de az állomásra érve, megint beszédbe ered a pappal, s oda kínálja neki a szivartárcáját: — Tessék egy csigeretta. A pap köszöni. — Nem szoktam, azt mondja, csak tegye el, jó lesz ez m a gá n a k az útra Dankó, úgyis kevés. Az eset többi része ma nem aktuális. A történeti hűség kedvéért mégis elmondjuk, még pedig ugyancsak a nagynevű szerző szavaival, hogy a társaság elbúcsúzik a paptól. A vonat megindul. Dankó hallgatagon és komoran ül. Egyszer csak Tata felé megrázza a fejét és imígyen szólal meg: — Minden papot föl kellene akasztani! (Gárdonyi Géza.) 2. Az egyik szegedi középiskola harmadik vagy negyedik osztálya. Délelőtt kienc óra, közvetlenül a tiz perc után. Egy-egy elkésve érkezett gyerek, aki az imént még fáradhatatlanul futkározott, lihegve siet a helyére. A többiek vegyesen viselkednek. Ki a leckét ismételgeti. Ki most veszi elő a könyvet. Ki a padot verdesi. Vagy az öklével vagy a könyvével. Ki zajong. Ki beszélget. Ki lármáz. Ki ordit. Az egyik fiu feláll, kirohan a Szombat, Í933 május 20 Ara « fillér {(¡i, IX. évfolyam, -ttítM. katedrára és elkezd rajzolni a táblára: Kamaszos rajzokat. Többen figyelik. Kiabálnak rá. Utasítják. Tanácsolják. Zajló káosz alakul ki. A csínytevésnek ebben az egzaltáltságában kirohan még két fiu a katedrára, ők nem rajzolnak. Rendetlenséget csinálnak. A tintatartót leteszik a székre. A krétát és a spongyát az asztalra. Egyik fiu a hátsó padokból kiabál: — Javítsd ki a négyesemet, tel — Nincs abban osztályzat, te marhal — hangzik nyomban utána. — Egy dirilátogatást azonban beírhatnál. Ebben a pillanatban beszáguld egy fiu, rohan a helyére s lihegve zúgja: — Jön, jönf A következő percben jön !s. A tanár. Belép. Megál az ajtóban. Nézi az egyszerre teljesen megtorpanni képtelen kavarodást. Látja, hogy az egyik — bankigazgatónak a fia — cibálja a háta mögött ülőt, a másik — előkelő közéleti pozíciót betöltő ügyvédnek a fia — akkor veri le a kezéről a kréta porát és hallja, amint a harmadik — vállalati igazgató fia — süvölti az utolsó szótagokat. Mire a tanár a padsor elé lép — nem megy fel a katedrára — a rend és csend vissza is zökkent. A gyerekek feszes vigyázbanCsendben és tisztelettudóan. A tanár végignéz rajtuk. Ideges sétába kezd. Dühös léptei alatt nyikorog a reggel súrolt padozat. Magyaráz. Oktat .Tanit. Szidalmaz. Mindig jobban dübe jön. Egyszerre befordul a középen. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken é» Budapesten 3.00, kUlf UldBn 0.40 pengd. -» Egye* »iám Ara hétköznap 12, vatór- é* Ünnepnap 20 (111. Hír» petétek felvétele tarifa tzerlDt. Megjelenít«: hétfd kivételével naponta reggel A két padsor között: Megáll a második pad előtt. — Ez a betyárság többet nem fog előfordulni. Erről biztositlak benneteket. Néma csend az egész osztályban. A gyerekek lélekzeni se mernek. — Állj fel I — kiabál a tanár a jobbszélső fiúra. A gyerek — szegény iparos fia — felugrik. Állva marad. Várakozik. Pislantani se mer oldalra. A tanár felé. Aki most felemeli a karját s a következő pillanatban elcsattan egy — pofon. Az eset nem mostanában történt. Van már vagy husz éves. A tanár egyik legkiválóbb tudósunk volt. Az ma is. Európaszerte ismerik. (Öregdiák.) 3: A nagy jövedelmek külön adóját s az álláshalmozások leépítését május 18-ig hiába sürgette a szociális igazságtalanságokkal állandóan nyugtalanított közvélemény. 1933 május 18-án végre beállt a fordulat. Nem az állam, csak a városi közigazgatás berkeiben: A polgármester elbocsájtott három nyugdíjast. Az egyik 198 pengő havi nyugdijhoz heti 24 engőt, a másik 74 pengő havi nyugdijhoz avi 102 pengőt, a harmadik 80 pengő havi nyugdijhoz havi 1T8 pengőt keresett. Az álláshalmozások likvidálását, mint jól informált helyről értesítenek, okvetlenül folytatni fogják s egészen véletlenül kezdték el a legkisebb egzisztenciáknál: (U j s á g i r ó.) Göringr Rómában (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Vossische Zeitung volt főszerkesztőjét, Georg Bernhardot kizárták az újságíró szövetségből. Az jndokolás az, hogy Bernhardt, aki a Hítler-uralpm óta külföldön tartózkodik, külföldi lapokban támadta Hitlert és a nemzeti szocialistákat. Rómából jelentik: G ö r i n g porosz miniszterelnök ma az esti órákban Rómába érkezett Látogatását a jelentések magánjellegűnek mondják. A közeli napokban Rómába érkezik De Valera ir köztársasági elnök is. Roosevelt üszenete és Hitler bessséde a lesazerelési érlelcexlel elöli A német megblxolt öoxxdfdrult a Mac"Donald~tervf)ex Genf, május 19. A leszerelési értekezlet főbizottsága pénteken délután az ismeretes előzmények után Henderson elnökletével őszszcült. Henderson felolvasta Roosevelt üzenetének szövegét, majd beszédet tartott, amelyben rámutatott arra, hogy Roosevelt beszéde után a másik nagy esemény, amelyet a német birodalmi kancellár a birodalmi gyűlésen mondott. Legcélszerűbbnek tartaná, ha a főbizottság arra határozná el magát, hogy Roosevelt indítványait beillessze az angol leszerelési tervezetbe. Ilyen módon valószínűleg lehetővé válnék, hogy visszavonnák a legtöbb módosító javaslatot, amelyet a MacDonald-tervhez benyújtottak. Henderson után Nadolny nagykövet, német megbízott szólalt fel. Rámutatott Hitler beszédere, amelyben félreérthetetlenül jutott kifejezésre Németországnak a megértésre, az együttműködésre és a bekére való akarata. Németországnak Roosevelt elnök jelentőségteljes üzenetéhez való állásfoglalása tekintetében is rámutatott a birodalmi elnök helyesió válasza azokra a szavakra, amelyekkel a kancellár megelégedésének és egyetértésének adott kifejezést. Mindkét nyilatkozat erős hitvallás az altalános leszerelés szükségességének gondolata mellett, amely nélkül a nemzetek biztonságát nem lehet garantálni. Azt hiszi, hogy az angol egyezménytervezet alapjául szolgálhat a Kérdések megoldásának. — Kormányom nevében ezennel kijelenthetem — folytatta —, hogy ezt a javaslatot nemcsak mint megbeszélesi alapot, hanem mint egy jövendő egyezmény alapját elfogadjuk. Ezután az angol, a francia és a török delegációk vezetői szólaltak fel. A legnagyobb ér-? deklődéssel Eden angol delegátus beszédét fogadták. Eden ugy Roosevelt felhívását, mint Hitler beszédét nagy horderejű eseménynek nyilvánította és közölte, hogy az angol kormány megelégedéssel fogadta a német kancellár kijelentéseit. Megjegvezte, hogy a német delegációval folytatott eddigi tárgyalások mindig nehézségekbe ütköztek és épp ezért nagy örömet érez azon a fordulaton, amely Hitler beszéde nyomán beállott Végül indítva-