Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-20 / 114. szám

DELM AGYARORSZAG SZEGED. SserketziAtég: Somogyi ucca >2. Lem. Teleion: 2M3.^Kladöhlvatal, kiHctdnkUnyrlAr é» legylroda • Aradi ucco S. Telefon : 13«OS. - Nyomda : LHw LIdói ucca 1«. Telefon t 13'OB Tárlrati é» levélcím • Délmagyaronzög Szeged Dankó, a kisdiák és az illáshalmozás 1; Nagyságos ur is volt egyszer Dank<5: A kiállítás előtt való nyáron esett ez meg vele, mikor egyszer Feszty Árpád levitte egynéhány barátját az ő komárommegyei paradicsomába. Ahogy jön a társaság meglehetős álmosan hazafelé a Feszty kis gőzhajóján, integet ám a Vágparton egy pap, hogy álljon meg a hajó. Fesztynek egy jóbarátja volt a pap, Bene­dekrendi professzor. Mint afféle müveit em­ber mindjárt beletalálja magát társaságba s iparkodik valamennyivel megismerkedni. Dankóhoz is odafordul egyszer és azt mond­ja neki: — Nagyságod se volt még erre ugy-e? Dankó szeméből egyszerre kiröppent az alom. A lehető legbarátságosabb hangon fe­lelte: — Még nem, de érzem, hogy a hátralevő életemet itt fogom eltölteni. — Annak nagyon fogunk örvendeni nagy ágos uram, felelte a pap. És -hát vidáki szokás szerint még valami háromszor megnagyságolta Dankó Pistát. Mikor kiköt a hajó, a pap hátramaradt Fesztyvel, hogy a hajót illető rendelkezések­nél segítsen. Dankó azt mondja az előre ha­ladó társaságban: — Látjátok, micsoda derék papok vannak itt KomárombanI Ejnye de aranyos ember ez a papi Alig hogy a pap is közéjök ér, Dankó mind­járt melléje szegődik és hallgatja, Jiogy a hajó fűtője három pohár bort elemeit. — Mindjárt láttam én, mondja a papnak, hogy nem rendes ember. Olyan r a f a n é ­r o z o 11 pofája van, hogy csak rá kell nézni. A pap rápillant Dankóra és azt feleli: — Hát bizony az ez tekintetes uram. Dankó elhallgat, de az állomásra érve, me­gint beszédbe ered a pappal, s oda kínálja neki a szivartárcáját: — Tessék egy csigeretta. A pap köszöni. — Nem szoktam, azt mondja, csak tegye el, jó lesz ez m a gá n a k az útra Dankó, úgyis kevés. Az eset többi része ma nem aktuális. A történeti hűség kedvéért mégis elmondjuk, még pedig ugyancsak a nagynevű szerző sza­vaival, hogy a társaság elbúcsúzik a paptól. A vonat megindul. Dankó hallgatagon és ko­moran ül. Egyszer csak Tata felé megrázza a fejét és imígyen szólal meg: — Minden papot föl kellene akasztani! (Gárdonyi Géza.) 2. Az egyik szegedi középiskola harmadik vagy negyedik osztálya. Délelőtt kienc óra, közvetlenül a tiz perc után. Egy-egy elkésve érkezett gyerek, aki az imént még fáradhatat­lanul futkározott, lihegve siet a helyére. A többiek vegyesen viselkednek. Ki a leckét ismételgeti. Ki most veszi elő a könyvet. Ki a padot verdesi. Vagy az öklével vagy a könyvével. Ki zajong. Ki beszélget. Ki lár­máz. Ki ordit. Az egyik fiu feláll, kirohan a Szombat, Í933 május 20 Ara « fillér {(¡i, IX. évfolyam, -ttítM. katedrára és elkezd rajzolni a táblára: Kama­szos rajzokat. Többen figyelik. Kiabálnak rá. Utasítják. Tanácsolják. Zajló káosz alakul ki. A csínytevésnek ebben az egzaltáltságában kirohan még két fiu a katedrára, ők nem raj­zolnak. Rendetlenséget csinálnak. A tinta­tartót leteszik a székre. A krétát és a spon­gyát az asztalra. Egyik fiu a hátsó padokból kiabál: — Javítsd ki a négyesemet, tel — Nincs abban osztályzat, te marhal — hangzik nyomban utána. — Egy dirilátogatást azonban beírhatnál. Ebben a pillanatban beszáguld egy fiu, rohan a helyére s lihegve zúgja: — Jön, jönf A következő percben jön !s. A tanár. Be­lép. Megál az ajtóban. Nézi az egyszerre tel­jesen megtorpanni képtelen kavarodást. Lát­ja, hogy az egyik — bankigazgatónak a fia — cibálja a háta mögött ülőt, a másik — előkelő közéleti pozíciót betöltő ügyvédnek a fia — akkor veri le a kezéről a kréta po­rát és hallja, amint a harmadik — vállalati igazgató fia — süvölti az utolsó szótagokat. Mire a tanár a padsor elé lép — nem megy fel a katedrára — a rend és csend vissza is zökkent. A gyerekek feszes vigyázban­Csendben és tisztelettudóan. A tanár végig­néz rajtuk. Ideges sétába kezd. Dühös léptei alatt nyikorog a reggel súrolt padozat. Ma­gyaráz. Oktat .Tanit. Szidalmaz. Mindig job­ban dübe jön. Egyszerre befordul a középen. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken é» Budapesten 3.00, kUlf UldBn 0.40 pengd. -» Egye* »iám Ara hétköz­nap 12, vatór- é* Ünnepnap 20 (111. Hír» petétek felvétele tarifa tzerlDt. Megje­lenít«: hétfd kivételével naponta reggel A két padsor között: Megáll a második pad előtt. — Ez a betyárság többet nem fog előfor­dulni. Erről biztositlak benneteket. Néma csend az egész osztályban. A gyere­kek lélekzeni se mernek. — Állj fel I — kiabál a tanár a jobbszélső fiú­ra. A gyerek — szegény iparos fia — fel­ugrik. Állva marad. Várakozik. Pislantani se mer oldalra. A tanár felé. Aki most felemeli a karját s a következő pillanatban elcsattan egy — pofon. Az eset nem mostanában történt. Van már vagy husz éves. A tanár egyik legkiválóbb tudósunk volt. Az ma is. Európaszerte isme­rik. (Öregdiák.) 3: A nagy jövedelmek külön adóját s az ál­láshalmozások leépítését május 18-ig hiába sürgette a szociális igazságtalanságokkal ál­landóan nyugtalanított közvélemény. 1933 má­jus 18-án végre beállt a fordulat. Nem az állam, csak a városi közigazgatás berkeiben: A pol­gármester elbocsájtott három nyugdíjast. Az egyik 198 pengő havi nyugdijhoz heti 24 engőt, a másik 74 pengő havi nyugdijhoz avi 102 pengőt, a harmadik 80 pengő havi nyugdijhoz havi 1T8 pengőt keresett. Az álláshalmozások likvidálását, mint jól informált helyről értesítenek, okvetlenül foly­tatni fogják s egészen véletlenül kezdték el a legkisebb egzisztenciáknál: (U j s á g i r ó.) Göringr Rómában (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A Vossische Zeitung volt fő­szerkesztőjét, Georg Bernhardot kizárták az újságíró szövetségből. Az jndokolás az, hogy Bernhardt, aki a Hítler-uralpm óta külföldön tartózkodik, külföldi lapokban támadta Hitlert és a nemzeti szocialistákat. Rómából jelentik: G ö r i n g porosz minisz­terelnök ma az esti órákban Rómába érkezett Látogatását a jelentések magánjellegűnek mondják. A közeli napokban Rómába érkezik De Valera ir köztársasági elnök is. Roosevelt üszenete és Hitler bessséde a lesazerelési érlelcexlel elöli A német megblxolt öoxxdfdrult a Mac"Donald~tervf)ex Genf, május 19. A leszerelési értekezlet főbi­zottsága pénteken délután az ismeretes előz­mények után Henderson elnökletével ősz­szcült. Henderson felolvasta Roosevelt üzenetének szövegét, majd beszédet tartott, amelyben rámutatott arra, hogy Roosevelt be­széde után a másik nagy esemény, amelyet a német birodalmi kancellár a birodalmi gyűlé­sen mondott. Legcélszerűbbnek tartaná, ha a főbizottság arra határozná el magát, hogy Roosevelt indítványait beillessze az angol le­szerelési tervezetbe. Ilyen módon valószínű­leg lehetővé válnék, hogy visszavonnák a leg­több módosító javaslatot, amelyet a MacDo­nald-tervhez benyújtottak. Henderson után Nadolny nagykövet, német megbízott szólalt fel. Rámutatott Hit­ler beszédere, amelyben félreérthetetlenül ju­tott kifejezésre Németországnak a megértésre, az együttműködésre és a bekére való akarata. Németországnak Roosevelt elnök jelentőségtel­jes üzenetéhez való állásfoglalása tekintetében is rámutatott a birodalmi elnök helyesió vála­sza azokra a szavakra, amelyekkel a kancel­lár megelégedésének és egyetértésének adott kifejezést. Mindkét nyilatkozat erős hitvallás az altalános leszerelés szükségességének gon­dolata mellett, amely nélkül a nemzetek biz­tonságát nem lehet garantálni. Azt hiszi, hogy az angol egyezménytervezet alapjául szolgál­hat a Kérdések megoldásának. — Kormányom nevében ezennel kijelenthe­tem — folytatta —, hogy ezt a javaslatot nemcsak mint megbeszélesi alapot, hanem mint egy jövendő egyezmény alapját elfogad­juk. Ezután az angol, a francia és a török dele­gációk vezetői szólaltak fel. A legnagyobb ér-? deklődéssel Eden angol delegátus beszédét fogadták. Eden ugy Roosevelt felhí­vását, mint Hitler beszédét nagy horderejű eseménynek nyilvánította és közölte, hogy az angol kormány megelégedéssel fogadta a né­met kancellár kijelentéseit. Megjegvezte, hogy a német delegációval folytatott eddigi tárgya­lások mindig nehézségekbe ütköztek és épp ez­ért nagy örömet érez azon a fordulaton, amely Hitler beszéde nyomán beállott Végül indítva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom