Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-11 / 82. szám

DHMAGYARORSZÁG SZEGED. Sgci-kemm: Somogyi ocoo ZZ.Lem. Tctfl'on: 23-33.^ Klodóhlrolnl, lcaioMnkl'nrvMr tegytooda - Aradi nooo S. Telefon: IVOO. * Nyomda : LOW Updi aoea 1«. Telefon i zo-34. TATtraM é* levélcím - DélmaqyarnnzAg '*cged Kedd, 1933 április II Ara 16 fillér $ IX. évfolyam,ELŐ FIZETÉS s Boronla helyben 3.20 Tldékrn é* Budaperten 3-flO, h«HHld»n 0>40 pengd * ruiyet *zAra Ara h«k»ínap IS, vn<Ar> é* ünnepnap 24 HH. Blr« detdtek felvétele «arlfa ««erlnl. Meglelen"' hétfrt kivételével napon»n regael konzorciumot Nem céljuk ezeknek a soroknak, hogy hangulatot keltsenek a konzorcium ellen. Azt az álláspontot ugyan, mely az igazgatói rendszerrel szemben kedvezéseket és előnyöket akar biztosítani a konzorciumos rendszer részére, elhárítjuk magunktól. A magángazdálkodás elvét valljuk akkor is, amikor a színház financiális kérdéseit beszéljük meg. Ezek azonban mind olyan meggondolások, amelyeknek pillanatnyilag a szegedi színházzal kapcsolatosan sincs aktualitásuk. A konzorcium megvan. Hetek óta. A szezon végéig meg is marad. A cél, hogy a színház alkosson és jól menjen. A konzorcium kezében is. S ezt a célt a legjobb tudása szerint kell előmozdítani minden tényezőnek, amelynek köze van a színházhoz. Azért is, hogy a színészeknek legyen miből megélni. De azért is, mert elsőrendű városi érdek, hogy az egyedáruságot élvező szinház — hozzáértő ember kezében még mindig nagy érték ez az egyedáruság — felvirágozzon, vagy legalább is megéljen. Csak futólagosan mutatunk ma rá a mellőzeseknek azokra a különböző formáira, amelyekkel az ilyen konzorciumos átalakulás idején figyelmet tanúsítanak az önkormányzat iránt. Á színházat az igazgatónak a közgyűlés ítéli oda. Valamikor vitatták ezt a jogát. A belügyminiszter álláspontja után ma már nem fér hozzá kétség. Arról meg soha nem oszlottak meg a ^élemények, hogy kizárólag a közgyűlésnek van joga megállapítani azt az összeget, amgJlyfAa város a színházi vállalkozót támogatja. Mindez azonban csak addig szabályiamig a Szinészegyesület el nem határod valami ok miatt — megengedjük: törvényes ok miatt —, hogy megvonja a koncessziót az igazgatótól, tehát attól az úrtól, akivel a város a részére biztosított kortcesz6zió alapján szerződött. Már az is sérelmes, hogy a városnak nincs Beleszólása a koncesszió megvonásába. Nem tudjuk, megtörtént-e, de megtörténhetik, hogy a Szinészegyesület olyan valakitől vonja meg a koncessziót, akit a város továbbra is szívesen látna a szinház élén. Ki egyezteti össze v a g y s i m i t j a el itt az ellentéteket? Aztán kinek van több köze például a szegedi színészethez? Annak a városnak, amely gyönyörű hajlékot emelt a színészet részére, amely mindig nyújtotta a támogatást s amely leromlásának legínségesebb éveiben is több nagyértékü kultúrintézményével szemben valósággal megszégyenítő bőkezűséggel gondoskodik a színházról vagy pedig annak a szinészegyesületi vezetőségnek ,amely bizonyára ügy buzgón fáradozik a színészek testületi céljai érdekében, amelynek azonban édes-kevés érdeme van a szegedi színészet fejlesztése körül ? Csak ugy lehet orvosolni ezt a sérelmet, ha a városnak szerepet, még pedig méltó szerepet biztosítanak a koncesszió megadásánál és megvonásánál. További sérelem, hogy a Szinészegyesület az igazgató eltávolítása után is a város megkérdezése nélkül intézkedik és rendelkezik. Konzorciumot alakit, konzorciumi vezetőséget választat, általában olyan helyzetet teremt, hogy a szinházat fentartó városnak nincs mást mit tennie -mint tudomásul venni, ajtú történt. Megtörtént már ez ís, ami azonban nem azt jelenti, hogy a közgyűlés tetszésével találkozik ennek a város szempontjából hátrányos és sérelmes helyzetnek a fenntartása. De ha azért, hogy az esetleges vitával ne népszerütlenitsék a konzorciumot, átmenetileg lemondanak sokan — mert sokan vannak! — nemcsak az igények, hanem a jogok teljességének hangoztatásáról is, akkor vállalja és teljesítse a várossal szemben való kötelességeknek legalább a minimumát a konzorcium. A magánvállalkozóval szemben egzisztenciális érdekekre való hivatkozással —• a magánvállalkozónak nincsenek egzrsztenciáis érdekei?! — megszerezni egész sor kedvezést, viszont a magánvállalkozó kötelmeiből a legkevésbé terheseket se venni át — igy nem játszunk. Még színházat se. Lehet, hogy kényelmesebb, az is lehet, hogy biztosabb kalkulációra nyújt alapot, ha virágvasárnap után majd egy teljes hétig nem játszik a konzorcium. Még sok minden lehet. Különösen itt Szegeden és különösen a kulturális élet terén. De az az egy nem lehet, hogy megmaradjon, sőt tovább virágozzon és elszaporodjon ez a tömérdek egyéni akciózás. Rég volt — évtizedek multak el azóta —, amikor a szegedi szinházban virágvasárnap befejezték a szezont. Azóta virágvasárnap Szegednél sokkal kisebb városok színházában is megszűnt dátum lenni. A debreceni, a pécsi és a miskolci színtársulat ezen a héten is játszik minden nap. Csak a szegedi szinház kapui maradnak zárva. Az ország második városában a szinház kapui. Mert a konzorciumnak van függése és felelőssége^ a színházi ügynökségekkel, a légszeszgyárral és Szinészegyesülettel szemben. De nincs a várossal szemben. Mert a konzorcium vezetéséből, pedig jóravaló emberek kezében van, hiányzott az emelkedett szellem annak a felismerésére, hogy az ilyen szünet a város eljelentéktelenitését, vagy annak a látszatát kelti. A nemzet szegedi napszámosai ne adjanak önmaguknak egyheti szünetet, ha ugyanaz alátt az idő alatt Budapest valamennyi színházában játszanak, Miskolcon Molnár-bemutatót rendeznek, Pécsett passziójátékkaí és Debrecenben Az ember tragédiájával aratnak sikert: Dollfuss osztrák kancellár váratlanul Rómába utazik Az euröpai politika ufabb meglepetése — Tárgyalás Mussolinivei az Anschluss ellen (Budapesti fTKfósílónK telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Az európai politikának szenzációs eseménye az a hir, hogy Dollfuss osztrák kancellár kedden reggel váratlanul Rómába utazik. A kancellár az utat repülőgépen teszi meg. Rómában Mussolinivel tárgyal. Az osztrák kormány fejének váratlan római útját a kiadott hivatalos kommüniké magánjellegűnek igyekszik feltüntetni, kétségtelen azonban, hogy a római látogatás nagyjelentőségű politikai esemény, amely összefüggésben áll az osztrák Anschlüss-mozgalommaL Amióta Hitlerek jutottak Németországban uralomra, azóta Ausztriában is nagyarányú propaganda indult meg Hitlerek részéről Ausztriának, a német birodalomhoz való csatlakozása érdekében. Azok az intézkedések, melyeket a Dollfuss-kormány a parlament megkerülésével léptetett életbe, kivétel nélkül azt célozták, hogy az Anschlussra irányuló propaganda erejét gyengítsék és az esetleges erőszakosabb kísérleteket megakadályozzák. % Dollfuss-kormány minden erejével ellene volt és van ma is az Anschluss-* nalc, miután azonban olyan jelenségek mutatkoztak, amelyekből arra kellett következtetni, hogy az osztrák kormány nem lesz elég erős ennek az akciónak megakadályozására, diplomáciai tárgyalások indultak, hogy az Anschlussra irányuló törekvéseket leszereljék és megakadályozzák. Diplomáciai körökben elterjedt hirek szerint Mussolini is beleavatkozott az osztrák kormány és Hitlerék között duló ha reba és tartózkodásra intette Hitlert, akinek megbízásából most Papén alkancellár és G ö r i n g Rómába utaztak, kétségtelenül ennek az ügynek a megbeszélésére. Papén hétfőn délután több, mint egy órahosszat tárgyalt Mussolinivei. Kétségtelen, hogy e megbeszélés eredménye Dollfuss váratlan római útja, amelyet egész Európa diplomáciája nagy figyelemmel kísér. A pápa figyelmeztetést intéz a Hitler-kormányhoz Megtiltották a zsidó vallású ügyvédek működését (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Vatikánvárosból jelentik; A Vatikánban elterjedt hirek szerint XI. P i u s pápa Papén alkancellár fogadása alkalmából figyelmeztetését küldi a német kormányhoz, hogy a zsidók elleni kivételes rendszabályok megalkotásáról, illetve annak keresztülvitelénél a keresztény szellem > érteimében járjon eL Rómából jelentik: Göring birodalmi miniszter három és félórás repülőút után Münchenből jövet, Rómába érkezett. Rendkívül szívélyes üdvözlés után Göring B a 1 b o miniszter kíséretében a hesseni herceg villájába ment, akinek egész római tartózkodása alatt vendége lesz. Papén alkancellár délelőtt másfélórás