Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-07 / 79. szám

Péntek, 1933 április 7 Ata 16 llllér ^ -y y IX. éyfolyam,iT»rs2. ElönzETKS- navonto helyben 3JtO •IdAken «* BnAapeMenMIO, kUHnidlM pengA * Boye« Htm Ara hétkH»nan to, tbiAiw A* Ünnepnap 24 föl. Hlr(letétek felvétele tarifa tzerlnl. Meglelenik hídfi kivételével naponlareggel Mussolini ragaszkodik eredeti elgondolásához Lengyelország a revízió ellen London, április 6. Az Eveníng Standard római értesülések alapján azt Írja, hogy Mussolini nem fogadja el sem az angol sem a francia tervezetet, hanem ragaszkodik saját eredeti elgondolásához és főleg ragaszkodik a békerevizió eszméiéhez. Titulescu — mint a lap írja —, nyíltan kifejezésre juttatta Londonban, hogy a kisantant nyiltan szembehelyezkedik minden olyan hatalmi csoportosulással, amely a problémákat a Népszövetség mellőzésével és a Népszövetségen kivül akarja elintézni. Lengyelország a hirek szerint még akkor sem hajlandó hozzájárulni a békerevizió gondolatához, ha számára a rég óhajtott népszövetségi állandó tanácstagságot biztosítanák. A francia tartózkodás háttere Berlin, április 6. A német sajtó rámutat arra, hogy Franciaország azért vonakodik a négyhatalmi gondolattól, mert ez esetben a legfontosabb kérdésekben 3:1 arányú kisebbségben volna, mig jelenleg a Népszövetségben 5:3 arányú fölényt elvez. Titulescu tárgyalásai London, április 6. Titulescu ma délután MacDonald miniszterelnökkel és Simon külügyminiszterrel tanácskozott. A Beuter iroda értesülése szerint Titulescu rövidesen a londoni csehszlovák és délszláv követekkel és a lengyel nagykövettel tárgyalni fog a MacDonald—Mussolini terv elleni egységes kisantant kifogásokról. MacDonald amerikai utja London, április 6. A washingtoni külügyi hivatal jelenti, hogy az angol nagykövet ma délután átvette Roosevelt elnök meghívását MacDonald miniszterelnök számára. Daladier beszéde a leszerelésről, az együttműködésről és a revízióról A francia minisztereinek háborús szándékot keres a revízió Jelszava mögött (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A iriniszterelnők beszédében bejelentette, hogy a kormány az összes függő külpolitikai kérdésben döntött. A leszerelést illetően Franciaország hü marad ahoz az elvhez, hogy a leszerefrancia kamara csütörtöki ülésén Daladier miniszterelnök nyilatkozatában leszögezte, a kormány álláspontját a revízió kérdésében. A SZEOCO. SserkMsUMéo: Somogyi ucca 12.L em. Telefon: 23-33. - Kiadóhivatal, kmoMnkOnyvtAr «• tegylroda Aradi neea S. Telefon > 13—OO. Nyomda < Ulw Lipót ncca 19. Telefon t ««»34. TA vir ott «• levélcím t DélmagyarorsxAg Sxeged R csúcsminisztérium Azt szeretnénK, Ka ennek az Írásnak egyáltalán nem volna vezércikk jellege és ha ki tudnánk belőle kapcsolni minden politikai, de különösen pártpolitikai momentumot. Valahogyan abba a helyzetbe szeretnénk magunkat beleképzelni, mintha egy nagyon szükkSrü ankéten, kizárólag a tárgyi érvek és ellenérvek mérlegelése mellett kellene véleményt mondanunk azokról a tervezgetés ékről, amelyek egyre sűrűbben szerepelnek a napilapok hasábjain és arról szólanak, hogy a kormány gyökeresen át akarja szervezni a gazdasági minisztériumok mai rendjét és egy csucsminiszter lesz a közgazdasági kérdések felelős intézője. Azt olvassuk ezekben a közleményekben, hogy a kormány egységesíteni akarja a közgazdasági ügyek intézését s ezért összefogja a mai földmüvelésügyi és kereskedelemügyi minisztériumokat, viszont miniszteri hatáskörrel felruházott államtitkárokat állit az egyes főcsoportok élére. Lesz egy földmüvelésügyi, egy kereskedelmi és egy iparügyi államtitkár, akik a csucsminiszter irányítása mellett önállóan vezetik szakcsoportjuk ügyeit. Minthogy azonban az igy megszervezendő uj minisztérium tevékenységi köre túlságosan kiszélesedik, kivonják belőle a közlekedés ügyeit s egy külön közlekedési minisztériumot is szerveznek, melynek már nem államtitkár, hanem valóságos miniszter áll az élén s amelynek hatáskörébe beletartozik a vasút, a hajózás, az utügy, sőt még a levegő forgalma is. Ha el tudnánk képzelni, hogy a legfelső kormányhivataloknak ez az átrendezgetése egy szemernyit is változtatna a gazdasági helyzeten s azt a reményt ébreszthetné bennünk, hogy nyomán meg fognak javulni az állapodtok, örömmel üdvözölnénk a csúcsminisztériumot és függelékeit. Nagyon jogosult és súlyos aggodalmak arra késztetnek azonban bennünket, hogy nérívi szkepszissel tekintsünk ezeknek a változtatásoknak elébe és annak a meggyőződésünknek adjunk kifejezést, hogy éppen a jelen pillanatban nem hivatalok átszervezésére, hanem a meglevő hivatalok munkaerejének és teljesítő képességének minél tökéletesebb kihasználására van szükség. Különösen jogosultnak tetszik azonban ez a felfogásunk akkor, ha a körülmények és viszonyok mérlegelése alapján azt kell feltételeznünk, hogy az átszervezés nem egyszerűsítéssel jár majd együtt, hanem szaporítja a fórumokat és megnehezíti az ügyek intézését. Teljes tárgyilagossággal elismerjük, hogy van előnye az olyan rendszernek, aminőt a németek inauguráltak, mikor Reichswirtschaftsministerium néven egységes fórumot létesítettek az összes gazdasági ügyek irányítására. Ennek a központi minisztériumnak a feladata a gazdaságpolitika irányelveinek egységes megállapítása. A német példa azonban a mi viszonyainkra minden további nélkül nem alkalmazható. Németországban a központi gazdasági minisztérium lényegében egy nagyon kis személyzettel dolgozó kiegyenlítő jellegű szerv, amelynek feladatai inkább politikai természetűek. Mellette azonban a birodalmat alkotó egyes országoknak vannak külön minisztériumaik a kereskedelem, földmüvelés és esetleg közlekedésügy számára. Ott ezek az intézked ő szervek s végzik azokat a feladatokat, melyeket a birodalmi alkotmány az egyes országok autonom hatásköre számára tartott fenn. Nálunk azonban, ahol az irányítás és intézkedés ugyanazokban a minisztériumokban összpontosul, nagyon aggályos volna a mai rendszert,, a mai viszonyok között megbontani. Meg is mondjuk, hogy miért. Ha csakugyan igaz az, hogy a csucsminiszter vezetése alatt önálló hatáskörű államtitkárok fogják a földmüvelés, kereskedelem és ipar ügyeit igazgatni s mellettük lesz még egy külön közlekedésügyi miniszter is, akkor a gyakorlatban nemhogy egyszerűsítettünk volna, hanem négy, sőt a csucsminisztert is beleszámítva, öt miniszteri tárcát kreálunk a mai kettő helyébe. A gyakorlatban pedig ugy fog festeni a dolog, hogy a miniszteri hatáskörrel felruházott államtitkárok majd intézkednek és a csucsminiszter lesz az a fórum, ahol az intézkedések megakadnak. Az akták vándorolni fognak főcsoportból a másik főcsoportba, az alminiszteriumokból a főminiszteriumba és fel fognak tornyosodni a csucsminiszter Íróasztalán, aki az emberi munkabírás és munkaerő végességének törvénye szerint nem lesz képes feladatainak megfelelni. Ha pedig nem igy lesz, hanem az alminiszterek intézkedési joga csakugyan önálló lesz, akkor fel kell merülni a kérdésnek, hogy mire való a mai szervezetek szétbontása és a csúcsminisztérium megszervezése? De ha ezeknek az aggodalmaknak a félretételével hajlandók volnánk is elvileg elismerni egy ilyen egységesnek képzelt központi irányító fórumnak a jogosságát, akkor nagyon súlyos kételyeknek kell felmerülni abban a tekintetben, hogy csakugyan most van-e itt az az idő, mikor ezt az átszervezést végre kell hajtani? Hiszen éppen az utolsó két esztendő rendelettömege mellett máris a gazdasági életnek az az egyik legnagyobb baja, hogy az érdekelteknek nincsen áttekintésük a szervezetek és beosztások felett és nem tudják, hogy mely ügyben, kihez, melyik központi hivatalhoz kell fordulni. Vegyük a legegyszerűbb kiviteli, vagy behozatali kérdést. Polgári ésszel azt lehetne feltételezni, hogy kereskedelemről lévén szó, ez a kereskedelenv ügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Sző sincs róla. A kereskedelmi miniszter intézkedik benne, ha nem a földművelésügyi miniszter tartotta fenn magának, ha a pénzügyminiszternek nincsenek ellene financiális aggodalmai, ha külön rendelkezés nem a nem-' zeti bankra ruházta az érdemleges intézkedés jogát és ha végül nem a külkereskedelmi hivatal autonóm hatáskörébe tartozik. A sok szervezésnek ezen a kis területen az lett a vége, hogy Magyarország öt hónap óta valósággal felfüggesztette a külkereskedelmi ügyek intézését. Nos, ugyanezt megcsinálni a gazdasági élet egész területén, aligha volna kívánatos. Szervezeti reformok esetleg lehetnek szükségesek. De szervezeti reformokat csinálni csak a szervezés kedvéért egy olyan Időpontban, mikor éppen az általános bizonytalanság követeli meg a meglévő keretek megtartását, nem szolgálhatja a gazdasági élet és a gazdasági életen keresztül az ország érdekeit.' Nagy reformokra az iejő nem alkalmas, puszta átkeresztelésekkel pedig semmit sem segítünk a bajokon. A kérdést ugyanis nem az dönti el, hogy miniszter, vagy államtitkár áll a reszort élén, hanem, hogy milyen gyorsa^ sággal és alapossággal nyernek a kérdések elintézést. Máskülönben az egész átkeresztelés azokat a középamerikai kis köztársaságokat idézi fel, amelyek a kapitányokat egyszerűen előléptetik tábornoknak, a tábornokokat marsalloknak, a századot elkeresztelik dandárnak, vagy hadtestnek, egyébként pedig minden marad a régiben. Ezekkel szemben talán mégis az angoloknak van igazuk Not measures, but men, — nem rendszabályok, hanem emberek kellenek.