Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-29 / 96. szám

DELMAGYARORSZAG SZEGED. SzerKesztötég: Somogyi ucea Í2.1.rm. Teleion: 23.33.^KladólUTalal, kOlctOnkUnyrlAr «s (egylroda Aradi uccn S. Telefon: 13—Oö. ^ Nyomda : L(lw Lipót uccb 19. Telefon : 13^oö ThTIrotl t« levélcím DélmsoyaronzAg Szeged Könyvek máglyahalála A német nemzeti szocialista könyvtárnokok testülete elkészítette a halálraítélt könyvek listáját. A lista szép, nagy és terjedelmes. A halálraítélt könyvek a jövőben egy közkönyvtárban sem foglalhatnak helyet. A nemzeti szocializmus rendszere radikális módon akarja megvédeni a német népet a szocializmus, bolsevizmus, pacifizmus és általában minden ellentétes felfogás pestisétől. A halálraítélt könyveket összegyűjtik és a birodalom egyes nagyvárosainak nyilvános piacain ünnepélyes autodafé keretében elégetik. A legtávolabbról sem akarunk irodalmi vitába szállni azokkal, akik az elpusztítandó könyvek terjedelmes listáját összeállították és nem keressük, hogy a listán szereplő egyes könyvek mekkora szépirodalmi vagy tudományos értéket képviselnek. Ez esetben ugyanis nem irodalomról és nem tudományról, hanem tiszta, sőt legtisztább politikáról van szó, már pedig a politika ellen az irodalom és tudomány érveivel hadakozni nem lehet. Olyan vállalkozás volna ez, mintha a harminckettesek bömbölését a tavasz szellője akarná túlharsogni, vagy mintha valaki a matematikai igazságok formuláit szegezné a Iánglobogva közeledő tűzvésznek elébe. Nem első eset, hogy könyveket vittek máglyára a világtörténelem folyamán. És a nemzeti szocializmus némi büszkeséggel tekinthet fel ős gyanánt arra a bizonyos Omár kalifára, aki nem volt hajlandó megkegyelmezni az alexandriai könyvtárnak, amely akkumulátora volt régen elmúlt századok minden bölcseségének és tudásának, azt mondván, hogy ami a könyvtárban van, az benne van a Koránban és akkor fölösleges, vagy nincsen benne és akkor kártékony, tehát mindenképen elégetendő. Ha nem is ilyen mértékben, de ugyanez minden könyvégetőnek a logikája. Ami ellentétes a véleményével, az vagy káros, vagy fölösleges, tehát el kell pusztítani. Lehet, hogy egy kis rettegés is lappang az ilyen elhatározás mögött. A betű, a könyv és a gondolat szabadsága irtózatos hatalom. Az ólomkatonák szakaszai, századai és ezredei fel tudják venni a harcot a világ minden hadseregével. A pusztítást rajtuk kell megkezdeni, mert velük együtt talán meghal a gondolat is. Talán... Ez a reménység, amely éltet minden cenzort és éltet mindenkit, aki máglyára akarja rakni a könyveket, de hiába. Omár még hihette, hogy elveszett sok minden abból, amit elégetett. De hiheti-e vájjon ezt valaki is ma, a könyvnyomtatás idejében, mikor a könyvek ezres és tizezeres példányszámokban jelennek meg és nem kézzel írott kódexek módjára őrzik őket láncra verve boltozatos középkori csarnokokban ? Vájjon hiheti-e valaki, hogy azok a könyvek, melyeket ma ötven-hatvan közkönyvtárból kitiltanak és a város piacán elégetnek, elvesznek is egyúttal a németség és az egész világ számára ? Nem fognak-e a halálraítélt könyvek erősebbnek bizonyulni, mint a halálraitélők s nem fogják-e túlélni őket ? Eszünk ágában sincs azt mondani, hogy azok a könyvek, amelyeket elégetnek, mind irodalmi, művészeti és tudományos értéket képviseltek. Van bizonyára közöttük elég, amely nem érdemli meg és bizonyára nem is eri meg azt a relativ örökkévalóságot, amely Szómba! 1933 április 29 Ara 16 fillér IX. évfolyam,"95r sz. része lehet az emberi szellem kiváló alkotásainak. Bizonyára sok elhamvadt volna önmagában, a piacokon rakott tűz nélkül is, mert nem ütötte meg a kritikának azt a mértékét, amely különbséget tesz jó könyv és rossz könyv között. A könyvnek ugyanis ez az egyetlen mértéke, nem pedig az, hogy megegyezik-e, avagy pedig ellentétes valamely hatalmon levő irányzat politikai és társadalmi felfogásával. Van bennünk azonban megértés is s azokat a könyvtárosokat, akik a tüzhalálra szánt könyvek listáját összeállitották, talán hibáztatjuk, de egyben fel is mentjük őket a kulturemberiség verdiktje alól. Nem hisszük ugyanis, hogy meggyőződésből cselekedtek. Csak muszáj volt, amit csináltak, mert nem térhettek ki a rájuk nehezedő nyomós alól. Évek multával bizonyóra lesznek közöttük nagyon sokan, akik majd nem szívesen emlékeznek vissza mostani munkásságukra és keresik az expiálást cselekedeteikre. Mert mindenki ragadtathatja magát könyvek elégetésére, csak épen az nem, akinek élethivatása a könyvek gondozása és őrzése. Az ilyen embernek tudni kell, hogy a közkönyvtárnak hivatása, hogy megőrizze a jövő historikusa számára még azokat a könyveket is, melyeket a közfelfogás, vagy az államhataELAFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO vidéken é* Budapesten 3-00. klllIWdiln 0-40 pengd - Boyé» ttdm Ara hétkHznan 1«, vnaAr. 6» Ünnepnap 241111. Hlrdetétek felvétele tarifa sxcflnl. MegleImi'r Hetid Kivételével naponta regqel lom nem akar megtűrni a forgalomban. Mert minden könyv, amely hiányzik a közkönyvtárból, legyen bárminő is az iránvzata, effektív veszteség a jövő számára. Ha valamit nem akarunk a közönség kezébe adni, amit máskülönben amúgy is megszerezhet, legfeljebb félretesszük és zárt osztályban tartjuk, de el nem égetjük. A huszadik században nem pályázhatunk Omár kalifa dicsőségére. Az ilyen égetés csak szimbolikus és hatástalan. Es mégis tartanunk kell valamitől, ami igazi károsodása lesz az egész emberi civilizációnak és kulturának. Két évszázad óta a németek ugy szerepeltek, mint az emberi kultura közvetítői. A német könyvtermelés volt irányában a legegyetemesebb és talán a német tudományos munkákban volt legteljesebb mértékben felrakftározva az emberi szellemnek minden terméke. Attól tartunk, hogy ez az érték kerül veszedelembe és a politikai rokonszenv megingása után, amelyet mindenfelé tapasztalni lehet, a németség elveszíti azt a kulturális megbecsülést is, amelyet eddig legnagyobb rosszakarói sem tagadhattak meg tőle. Ebben pedig vesztes lesz nemcsak a németségnek az a része, amely nem azonosítja magát a feüobogó máglyákkal, hanem sújtani fogja a veszteség az egész emberi kulturközösséget is. Fegyverszünet a vámok kérdésében Herrioí Newyorkból visszaindult Európába (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Washingtonból jelentik: Herriot washingtoni tárgyalásainak befejezése után uton van hazafelé. A mai napot Newyorkban töltötte és a newyorki kereskedelmi kamara meghívására a kamara tagjai előtt beszédet mondott, azután fogadta az amerikai sajtó képviselőit, akik előtt a következő nyilatkozatot tette: — A washingtoni tárgyalásokon bőséges anyagot gyűjtöttem. Amint Párisba visszaérkezem, részletes jelentést fogok tenni kormányomnak mindazokról, amiket itt hallottam. A döntés azután a kormány dolga lesz. Mindenesetre sikerűit Washingtonban számos, igen fontos kérdést alaposan megvitatni. Elhatároztuk, hogy a gazdasági világértekezletet junius 12-re egybehívjuk. Kilátás van arra is, hogy a vámok kérdésében fegyverszünet fog beállani. Végül igen kielégítő az a haladás, amelyet a leszerelés és a biztonság kérdésében tettünk. Herriot ezután felszállott a newyorki kikötőben horgonyzó Ile de Francé óceánjáróra, amely délben 2 órakor szedi fel horgonyait. Csalódás Párisban Párisból jelentik: A Temps mai vezércikkében azt irja, hogy pénzügyi körök nagy csalódással fogadták a washingtoni tanácskozás eredményeit, különösen azt, hogy a háborús adósságok kérdésében nem sikerült a végleges rendezés módját megtalálni. A Liberté-ben T a r d i e u hosszabb cikkben foglalkozik a washingtoni tárgyalásokkal és arra az álláspontra helyezkedik, hogv Franciaország csak akkor fogadhat el bárminő megegyezést a leszerelés kérdésében, ha a többi nagyhatalom kötelezettséget vállal, hogy megtámadthtás esetén Franciaországnak fegyverrel siet segítségére. Franc'a feltételek London, április 28. A Daily Herald diplomáciai levelezője szenzációsan hangzó értesüléseit közli azokról az okokról, amelyek a leszerelési konferencia határozatára vezettek, am?lylyel egyelőre elhalasztották az angal javaslatok második részének megvitatását. A lap szerint Herriot és Roosevelt Washingtonban megegyeztek egymással, hogy Franciaország elejti azt a követelését, hogy a biztonsági garanciák megadása előfeltétele legyen a leszerelésnek és Franciaqrszág azonnal megkezdi a tárgyi leszerelési korlátozások végrehajtását. Franciaország azonban ugyanakkor néhány ujabb feltételt köt ki, amelyek lényegesen megváltoztatnák az angol tervezetet. a francia kikötések a következők: Elsősorban, hogv Németország tiz év időtartamára mondjon le arról, hogy a versaillesi békeszerződésben megállapított keretet a fegyverkezések tekintetében túlhaladja. Másodsorban, hogy ezen idő alatt az állandó leszerelési bizottság szigorú és állandó felügyeletet gyakorol a fegyverkezések fölött. Abhan az esetben, ha a franciák két feltételét elfogadják, a francia kormány a leszerelés mennyiségi és minőségi drasztikus csökkentését hajtja végre és pedig öt-öt évi időszakban, két részletben. Franciaország ellenszolgáltatá.;képen azt kéri az Egyesült-Államoktól, hogy nyújtson Franciaországnak biztosítékot atekintetben, hogy az Egyesült-Államok a Keílogg-paktum megsértése esetén hajlandók résztvenni a konfliktus kivizsgálásában és megvitatásában, továbbá, hogy az Egvesült-Allamok ilyen esetben nem elleneznék a népszövetségi paktumban megállapított szankciók érvényesítését a támadó országgal szemben. A dollárfelhigifás A washingtoni szenátus a dollárfelhigitási törvényjavaslat tárgyalása során 53 szavazattal 36 ellenében elvetette Re ed szenátor mó-