Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-27 / 94. szám

PELM AGVAKORSZAG SZEGED. SzcrReszlOteg: Somogyi uccn Z2,Lem. Telefon: 23-33.^KlndrthlVBlnl, kOlctDnklínyvMr 6* fegylrodn Aradi uccn S. Telefon: 13—Oö. ^ Nyomda : LBw Lipót uccn ÍO. Telefon : 13-^ofi TAvIrntl és levélcím • DélmnaynrorszAg szeged Adórendszer és hazafiság A mi kitűnő polgármesterünk óva figyelmeztet bennünket: ne panaszkodjunk nagyon az adófizetés miatt, mert az ország mai helyzetében s mai eladósodottságunkban nem is látszik hazafiasnak a súlyos adók elleni tiltakozás. Ugy gondoljuk: a polgármester umak nagyon kevéssé van igaza, amikor nemcsak az adófizetést tartja hazafias kötelességnek, hanem a súlyos adóterhekbe való belenyugvást is. Ezen a helyen nem nagyon régen mutattunk arra rá, hogy a hazafias érzés tartalma milyen mélyreható változásokon ment keresztül azóta az idő óta, amióta ez a tudatos tömegérzés megvan. Bármennyire változott is azonban idők és korok szerint ennek az érzésnek tartalma, a súlyos adóterhek néma tűrése, a jobb adórendszer sürgetésének elhallgatása, a közterhek helyesebb és igazságosabb kivetésére irányuló követelésnek elnémulása eddig még a hazafias kötelességek közé nem tartozott. A leglángolóbb és legönzetlenebb hazafias érzés sem összeférhetetlen például annak kívánásával, hogy a forgalmiadót a gyárban, vagy az országhatáron szedjék be. Senkinek hazafias érzésén eddig nem esett folt annak következtében, hogy a pótadó leszállítását követelte. A kereseti adó felemelésének követelése nem jelenti szükségképen a hazafias érzés emelkedését is s a kereseti adó leszállításának követelése nem jár együtt a hazafias érzések csökkenésével. Kossuth Lajosnak hazafiságában talán nem lehet kételkedni, de K o ss u t h Lajos, amikor pénzügyminiszter volt, miniszteri jelentésében állapította meg, hogy uj adórendszer vessen véget annak az európai adóztatási elvnek: „fizess, azután élj, ha marad miből". Nagyon hatásos lenne folytatni Kossuth Lajos pénzügyminiszteri jelentéséből az idézeteket s talán hatásos argumentumként is lehetne hivatkozni ezekre az idézetekre azzal a felfogással szemben, mely azt hirdeti, hogy a súlyos adók elleni panasz is hazafiatlan. Á mai adórendszer ellen nem mer senki olyan kritikát mondani, mint amilyent az egykori adórendszer ellen Kossuth Lajos mondott s ha az adórendszer lesújtó bírálata bün, akkor Kossuth Lajos e bírálattal együtt hogyan állhat a hazafiság aranytrónusán a magyar nép lelkének szentélyében ? Vagy a magyar nép Ítélete tévedett, vagy a polgármester ur téved, — mi mégis hajlamosabbak vagyunk a magyar nép ítéletének csalhatatlanságában bízni. A súlyos adók elleni tiltakozás s az elviselhetőbb, könnyebb, a termelést kevésbé bénító, a fogyasztást kevésbé akadályozó adórendszer sürgetése nem egyértelmű az adófizetés megtagadására irányuló izgatással. Azt senki józan ésszel nem követeli és nem is követelheti, hogy a polgárság tagadja meg az adófizetést, ilyen őrült tanácsot valóban lehetne hazafiatlannak bélyegezni. De miért kell hazafiatlannak bélyegezni azoknak törekvéseit, akik javítani akarnak az adórendszeren, akik ki akarják küszöbölni az adóztatás igazságtalanságait, akik helyesebb adópolitikát, racionálisabb, jövedelmezőbb edónemeket követelnek s akik érvényt igyekeznek szerezni annak a belátásnál?, hogy a nemzet gazdasági erőinek elsorvadása nélkül Csütörtök 1933 április 27 Ara 16 fillér • IX. évfolyam, 93? sz. nem lehet életben tartani olyan adórendszert, amelyik már nem a keresetnek és nem a jövedelemnek, hanem a keresetre és jövedelemre módot teremtő vagyonnak feláldozását követeli meg az adózóktól. S még azt a kérdést is fel lehetne vetni: mi a hazafiasabb, — némán tűrni azt az adórendszert, amelyik a nemzeti termelés erőit emészti fel, vagy jobbat ajánlani helyébe, olyant, amelyik a szükséges bevételt ígéri, de kevesebbet rombol és kevesebb áldozatot követel azoktól, akik áldozatok nélkül adófizetési kötelezettségüknek megfelelni nem tudnak. Ha a polgárság egyszer ugy látná, hogy az adóbevételeit nemcsak az állam nélkülözhetetlen kiadásaira fordítanák, hanem fényűző kedvteléseket is elégítenének ki a legnagyobb álEtö FIZETÉS- Havonta helyben 3.2» vidéken és Budapesten 3-©0, kllIlHldHn A*40 pengO — Foyct szóm Ara heikBznan tfl, vn«Ar- és tlnnepnop 2-« 1111. Hlritetéiek felvétele tarifa szerint. Meglelen' " h«<IO »elvételével naponta regqel dozatkészséggel összehordott adófillérekből, — nem szólalhatna ez ellen fel ? Ha egyszer az adózók azt vennék észre, hogy a szemmértékét vesztett kormányzat megfontoltság és tájékozódottság nélkül költi az ország pénzét s olyan kötelezettségeket vállal, melyek nem állanak arányban a polgárság teherbíró képességével, akkor is hazafiatlanság lenne a kormányzat gazdálkodása elleni tiltakozás ? Nincs olyan hazafias érzés, ami a szótlan belenyugvást tenné kötelességgé s nem lehet olyan felfogás jogosult, mely polgári erénnyé emelné a „Mául haltén und weiter dienen" lelkiállapotát. A javításra irányuló törekvés mindig hazafiasabb, mint a rosszba való belenyugvás. Paris ünnepli Rooseveltet Amerika gyakorlatilag is Hajlandó résztvenni a francia fiaidról* védelmében — A jvasfiinatoni fiivatalos Közlés szükségesnek tarifa az árak nívójának nemzetközi emelését — Meg kell szUntetni a kereskedelmi korlátozásokat (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Washingtonból jelentik: Roosevelt, MacDonald, és Herriot tegnap a Fehér házban tartott lakoma után több óira hosszat tanácskoztak. A tanácskozások során Herriot azt a benyomást szerezte, hogy Roosevelt egyetért MacDonaldnak azzal a tervével, hogy a párisi egyezményt háborúellenes biztosítékokkal kell hatályossá tenni. MacDonald távozása után Herriot és Roosevelt tovább tanácskoztak. A Reuter Iroda ugy értesült, hogy Roosevelt politikájának óhaja, hogy az Egyesült Államok csatlakozzanak ahhoz az erőfeszítéshez, amelynek célja a támadó nemzetek fékentartása. Roosevelt ugyancsak pártolja azt a javaslatot, hogy a fegyverkezések állandó nemzetközi ellenőrzések a leszerelési szerződés alkatrésze legyen. A francia megbízott megelégedéssel fogadta Roosevelt fejtegetéseit. Párisból jelentik: Az egész francia sajtó lelkesen ünnepli Roosevelt elnököt, áki ma a legnépszerűbb ember Franciaországban. Francia jelentések szerint minden ok megvan, hogy a francia közvélemény meg legyen elégedve az amerikai elnök magatartásával. Roosevelt állítólag beleegyezett abba, hogy Amerika csatlakozik a francia bizottság genfi paktumához és nemcsak elméletileg, hanem ¡. gyakorlatilag is hajlandó résztvenni a francia határok védelmében. Hogy milyen formában csatlakozik majd Amerika a nemzetközi egvezményhez, az egyelőre még tisztázatlan kérdés. Roosevelt valószínűleg aift a formát választja majd, hogy vagy a genfi leszerelési egyezménybe, vagy a Briand —Coolidge-paktumJba egy olyan szakaszt is felvesznek, amely lehetővé teszi, hogy nz Egyesült-Államok egyszerű kormánynyilatkozattal megszüntethesse semlegességét, ha határos veszedelem állana elő. A francia sajtónak az értesülése mindenesetre megerősítésre szorul, mert az az összefoglaló közlemény, amelyet szerdán délben adtak ki a washingtoni tárgvalásokról és amelyet Roosevelt és MacDonald közösen fogalmazott, a leszerelés és biztonság kérdéséről egyetlen szóval sem emlékezik meg. A kommüniké szerint Roosevelt és MacDo-* nald az árak világpolitikai nívójának emelését szükségesnek ismerték el. A cél elérése érdekében a következő eljárást javasolják: gazdasági és valutapolitikai téren egyidejűleg kell megindítani az akciót és a kereskedelmi politikának teljesen uj irányt kell szabni. Minden konstruktív törekvések^ nek a kereskedelmi korlátozások megszüntetésére kell összpontosulnia. Ilyen korlátok nemcsak a magas vámok, hanem minden olyan intéz-1 kedés, amely összezsugorítja a fizetési és áruforgalmat. A központi jegybankoknak közös akció révén gondoskodni kell megfelelő hitel kiterjesztésérői, a vásárlási szellemet meg kell éléitkiteni és a kormányoknak meg kell terem-! teniök az üzleti élet fellendülésének előfeltéte-' leit. A végső cél a nemzetközi csereforgalom egyensúlyának helyreállítása. Mac/Donalú eluiasoii JSewyortelzól Washingtonból jelentik: MacDonald délben 12 órakor elutazott Ncwyorkból. A pályaudvaron újra hangoztatta, hogy látogatása eredményei messze felülmúlták várakozását. Nem kötött semmfiéle megállapodást megtartotta azt az ígéretét, hogy nem ír alá semmit sem és épp olyan szabad emberként utazik haza, mint aminő volt, amikor megérkezett, de ennek el-" lenére is igen sokat végezlek s azzal a szilárd elhatározással váltak el, hogy meg fognak egyezni, mert ez erkölcsi kötelesség.