Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-20 / 88. szám

4 DCLMAGfARORSZAG 1933 áprflls 20. Legdivatosabb inganyagok ESSLSffSSSÍ hogy 1594 olyan szegedi polgár oan, aki ebben az évben érte el a választói jog korhatárát. Az uj választójelőltek névjegyzékét a főjegyzői hivatal most bemutatja a központi választmánynak. A kiigazítás joga a választmányé. Megvizsgálták az idei névjegyzéket és megállapították, hogy 780 olyan név szerepel benne, amelynek tulajdonosa időközben elvesztette választói jogosultságát A központi választmány elhatározta, hogy az íj ideiglenes pótnévjegyzéket három osztállyá alakulva állítja össze. Az első osztály elnöke dr. Tóth Imre, tagjai dr. Algner Károly, dr. Dettre János, Ottovay Károly, dr. Pap Róbert, dr. Széli Gyula, dr. Szivessy Lehel és Wimmer Fülöp. A második osztály elnöke dr. Turóczy Mihály, tagjai dr. Bodnár Géza, Gárgyán Imre, Lájer Dezső, Rainer Ferenc, dr. Török Béla és dr, Winkler Elemér. A harmadik osztály (A Délmagyarország munkatársától.') A szegedi törvényszék U/M-tanácsa szerdán tárgyalta újból Kelen Hugó bankár ismeretes ügyét. A legutóbbi tárgyaláson dr. Szivessy Lehel védő kérésére a biróság a bizonyítás kiegészítését rendelte el. A biróság megkereste a Pénzintézeti Központot abban az irányban, hogy mi volt 1930—31-ben 200 darab osztálysorsjegynek az értéke és hogy a P. K. hozzájárult volna-e ahoz, hogy Kelen a részére rendelkezésére bocsájtott sorsjegy kontingenst átruházza. A szerdai tárgyaláson felolvasták a P. K. válaszát. A P. K. közölte a bírósággal, hogy lényegileg a sorsjegyek nem képezik forgalom, illetve adásvétel tárgyát, azonban a szokás szerint a P. K. hozzájárul ahoz, hogy egyes főelárusitók másoknak átengedjék sorsjegykontingensüket. A biróság ezután újból meghallgatta Reieh Manó és vitéz Vékes Sándor szakvéleményét. A két szakértő véleményét ugy módosította, hogy Kelen Hugó 1930 végén még aktív volt. A bizonyítási eljárás befejezése után dr. Kalmár Szilveszter ügyész kérte, hogy Kelen Hugót és Kelen Fülöpöt bűnösnek mondja ld és ítélje el a biróság. Dr. Szivessy Lehel, Kelen Hugó védője beszédében az ügy közgazdasági elnöke Petrik Antal, tagjai Báló István, Dobó Imre, dr. Hunyadi-Vass Gergely, Kertész József, Korom Mihály, Papp József és Takács Béla. Ezek az osztályok az Ideiglenes névjegyzék összeállítását hétfőn délután 4 órakor kezdik meg, az első osztály a városháza tanácstermében, a második a bizottsági, a harmadik a közgyűlési teremben. A pótnévjegyzékei és a kihagyottak névjegyzékét a főjegyzői hivatalban május 16-tól június 14-ig közszemlére teszik kl, ahol mindennap, vasárnaponkint is, délelCtt 8-tól 12-ig megtekinthetik az érdekeltek és délután 2-től 6-ig lemásolhatják. Ugyanebben az időben a névjegyzéknek egy-egy lakóházra vonatkozó részletét a lakóházakban is kifüggesztik. A központi választmány a bejelentéseket tudomásul vettehátterét boncolgatta és a gazdasági válság következményeinek mondotta a Kelenbnnkház összeomlását. Kelen Fülöp védője, dr. Straubert Jenő felmentést kért A biróság hosszasan tanácskozott az Ítélet felett. Két óra után hirdette ki a törvényszék Ítéletét. A biróság bűnösnek mondotta ki Kelen Hugót és egyesztendel börtönre és háromesztendei hivatalvesztésre Ítélte. A kiszabott büntetésből a vizsgálati fogsággal 10 hónapot kitöltöttnek vett. Kelen Fülöpöt a tőrvényszék az ellene emelt vád alól felmentette, mert az ő bűnösségét a biróság nem látta beigazoltnak. A biróság az ítélet rövid indokolásában kimondotta, hogy Kelen Hugót azért kellett elitélni, mert a részvények eladásából befolyt összeget a maga számlájára helyezte el a banknál és abból a saját céljaira utaltatott ki. Az ítéletben az ügyész is, a védelem is megnyngodott és Igi) az jogerős lett. MÁT HÉ FEST, TISZTIT szép munkáról biztosit! m Tisza Lafos körat 39. 116*6 Jftstka ncca 22. Húsvéti mulatozás után (A Délmagyarország munkatársától.) A húsvéti ünnepek alatt véres kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság történt a dombegyházai tanyák közöiítt Húsvét hétfőjén Kelemen József 22 éves béreslegény többedmagával ittasan indult hazafelé az egyik kocsmából, ahol mulatozott. Az uton egy másik társaság jött szembe. Kelemen belekötött az ismeretlen társaságba és Gulyás Istvánt megütötte. Gulyás az ütést viszonozta, mire Kelemen előrántotta a kését ét azzal Gulyásra támadt. A legény menekült Kelemen elől, a béres azonban kezében a késsel, tovább üldözte. Futás közben többször Gulyás hátába döfte a kést. A legény rövidcsen kiszenvedett Ekkor értek oda a társaság többi tagjai, akik azonban már a szerencsétlenséget nem tudták megakadályozni, de nekiestek Kelo mennek és botokkal agyba-főbe verték. Kelemen oly súlyos sérüléseket szenvedet', hogy haldokolva szállították be a kórházba. A nyomozás megindult A kocsmárosné és a pénzügyőrök (A Délmagyarország munkatársától.) Két pénzügyőr: Kovács Ferenc és Szabó István feljelentési tett hatóság előtti rágalmazás miatt özv. Böröcz Pálné kisteleki kocsmárosné ellen. A pénzügyőrök fel'e'entésii1'en elpanaszolták, hogy ő et ö öc: né el elentette a szegedi rénz. ügyigazgatóságnál és azt álü'.otta róluk, hogy előzetes indokolás nélkül tartottak nála házkutatást, vendégeit sértegették, bántalmazni akar« ták, fenyegetőztek. Az ügvben — panaszolják a fináncok — lefolytatták ellenük a vi sgá'a'ot, de Böröczné vádjai nem nyertek beigazolást. A kocsmárosnét szerdán vonta felelősségre dr. Gaál járásbiró. Böröczné kijelentette, hogy a feljelentésben foglaltak megfelelnek a való< Ságnak. Elmondotta, hogy a civilruhás fináncok, anélkül, hogy előzetesen igazolták volna magukat, az egész lakást felkutatták, a vendé. j geit sértegették és őt magát azzal fenyegették, , hogy illetékét kétszeresére emelik fel. [ A biróság több tanút hallgatott ki, akik I jórészt igazolták a fináncok ellen hangoztatott vádakat A biróság a törvénykezés egyszerüsij téséről szóló törvény alapján a további el* • fárást megszüntette. ítélet a Kelen-bankház összeomlásának bűnügyében Kelen Hugót egy érre ítélte a törvényszék, Kelen FOIÖpőt (elmentették Színigazgatók válsága Irta Berezeli A. Károly A" színigazgatók és szerkesztők valamennyien melegszívű barátai a fiatalságnak, gyakran nyilatkoznak oly értelemben, hogy minden ambíciójuk a tehetséges fiatalok fölkarolása. Uj elgondolások és formai megoldások időszerűségét hangoztatják, bátrak, merészek s ujitó szándékukban túltesznek a leggarabonciásabb vadzsenin is. Újságjaink csöpögnek a tehetségek iránt érzett cs megolvadt szeretettől, az ember szinte el is hiszi, nogy valóban szívügyük a művészet szakadatlan és örök megu jhódása. Az ember már kezd hinni a kivételekben is s arra gondol, hogy X. Y. igazgató vagy főszerkesztő úttörő a maga nemében, nem ragaszkodik mestersége tradícióihoz, szakit kollégái akadékoskodó fölfogásával, okult a mult tragikus sorsú művészein s harcosan, hatalma teljes tudatában magához öleli, fölemeli az ige száműzött váteszeit J ó b Dániel nyilatkozik a vasárnapi Pesti Napi ó-ban* a színház világválságáról. A gazdasági nyomorral szemben optimista, szinte naiv, a dramaturgok és színigazgatók elfogultsága sem okoz neki különösebb főfájást, a színház csődjét szinte kizárólag a művészek terméketlenségére háritja. Azt hiszem, túlzás. A kitűnő igazgató fölsorolja a külföld sikereit s arra az eredményre jut hogy egyik darab sem illeszthető bele a magyar «^inh^lf műsorába. Az egyik Ferenc Józsefről szól, a másik beteghajlamu férfiakról, a harmadik Istent szerepelteti a színpadon. Jób Dániel bizonyára ismeri a darabokat s ha ő mondja, hogy gyöngék, akkor el is hihetjük neki. De! Jób Dániel nem gondol például arra, hogy a színházi kultura irányítása már régen kicsúszott az irók és művészek kezéből s hogy jó néhány évtizede szinte kizárólag direktorok s a hozzájuk szegődött dramaturgok döntik el a benyújtott darabok értékét. Mondanunk sem kell, hogy az utolsó idők színpadi produkcióin ez meg is látszik, a színházak föladták művészi programjukat s szinte kizárólag arra törekszenek. hogy a közben aláhanyatlott ízlésű közönséget jutányosán kiszolgálják. Az igazi művész tehát vagy elásta terveit vagy más műfajra nyergelt át mert tudta, saját bőrén tapasztalta, hogy a szinpad cirkusztól kezdve a combkiállitásig mindenre alkalmas, csak éppen művészi szándékok megvalósítására nem. Ha tehát fölvázoljuk a mai szinpadi termések származástanát akkor a háttérben vagy a pénzember, vagy pedig az u. n. színházi szakember körvonalai fognak kidomborodni és nem a szerzőéi. A szerző, ha állta is a sarat egy darabig, a végén mégis „jobb" belátásra kényszerült mert a dráma korszerű és nagymüvészet, de az éhhalál is megszívlelendő szempont. A színházi kulturának destruálódnia kellett a tőke versenyzésében s legkevésbé é£pen egy színigazgatónak szabadna csodálkoznia azon, hogv nincs dráma, mikor egy kicsit ő is ludas abban, hogy évekig hevernek fiatal irók darabjai a szinhází temetők mélyében. Ki tudja, milyen értékek kallódnak el s hánv tehetséges ember ir újszerű, komoly darab nelyett operettet mert az illetékesek közönye csak a nyilatkozatok jószívűségével veszi föl a versenyt. A vád a színházak vezetőit érheti csak, akik abban a hiszemben ringatják magukat, hogy ismerik és szeretik a közönséÍ

;et. Hogy nem ismerik a mai embert (küönösen ez utóbbi problémáinak földolgozását sürgeti Jób), arra a sikertelen darabok a bízonyitékok, hogy nem szeretik a közönséget, azt pedig az igazolja, hogy semmit sem tesznek ízlése nevelése érdekében. „A mai emberhez szólni, az uj problémához vakmerően hozzányúlni, a mai embert érdekelni, megrázni, fölizgatni, meghatni" — mondja Jób DánieL De vájjon mi lenne, ha valaki beállítana hozzá ilyen mai drámával s a korszerűség jogán előaaatásáért esedeznék? SemmilA kitunö direktor zavarba jönne s rettegve a sikertelenségtől arra szólítaná föl a drámaírót, hogy hagyja a kényes kérdéseket s valami „normális" darabbal próbálkozzék. Lehet-e darabot Ítélet s igy világnézet nélkül irni? Bizonyára. Veszary és társai már régen bebizonyították. De akkor a drámairodalom meddőségének is a „szakemberek" az okai s nekik kell félreállniok, hogy a szegény. detronizált művészet végre, újra fölszabadulj ou.