Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-19 / 87. szám

DÉLMAGyARORSZAG április 19. Junius 4-én kongresszust tartanak Szegeden az alföldkutatók ÍA Délmapyarország munkatársától.) A szegedi ipari vasár rendezőbizottsága azzal a kéréssel fordult a különböző szegedi érdekképviseleti szervekhez, hogv az ötödik vásár ideje alatt, május 27 és junius 5-ike között hívjanak össze kongresszust Szegedre. Ezzel azt a célt kívánják szolgálni, hogy a vásár ideje alatt Szegeden az idegenforgalom fellendüljön és a különböző foglalkozási ágak és társadalmi szervezetek tagjai Szegeden találkozzanak. Dr. Kogutowicz Kárólv tanár az Alföldkutató Bizottság ügyvezető alelnöke, arról értesítette az ipartestületet, hogy az Alföldkutató Bizottság az ipari vásár tartama alatt, junius 4-én kongresszust tart Szegeden. Ezzel kapcsolatosan Kogutowicz professzor a következőket mondotta: — örömmel teljesítjük a szegedi ipari vásár vezetőségének azt a kívánságát, hogv a vásár tartama alatt kongresszust tartsunk Szegeden. A Szegedi Alföldkutató Bizottság, a Szegedvidéki Gyümölcstermelők Egyesületével karöltve készséggel támogatja a szegedi iparosságnak ezt a megmozdulását, melyet nemcsak Szered, hanem az egész Alföld szempontjából nagyjelentőségű úttörő munkának tart. Az Alföldkutató Bizottság azzal is kifejezésre kívánja juttatni támogatását, hogy maga is részt vesz az ötödik szegedi vásáron ipari vonatkozású kutatásainak eredménveivel. A kongresszuson fogiuk először a nvilvánosság elé tárni az idén tartott piacankétunk eredményét. így módot nvujtunk arra. hogv főként n szegedi exportpiac kérdésének feilesztéséhez ne csak az érdekelt délvidéki szervek, hanem az országos Intézmények szakértői is hozzászóljanak. Kétségtelen ugyanis, hogv amennyiben a szegedi piac. főként azonban az exportpiac hatalmas fejlődését biztosíthatnánk, ez több Iparágnak jelentene állandó foglalkoztatást. Halálos verekedés (A" Délmagyarország munkatársától.) D a nyf Istvánné csongrádi asszony feljelentést tett a szegedi rendőrségen és előadta, hogy férjét néhány nappal ezelőtt meegvilkolták a csanvtelekl országnton. Férje gyalogosan tartott hazafelé és útközben találkozott Bózsó István és Gyergyádes Tstván tömörkényi gazdákkal. A három gazda az uton összeveszett, azután a két tömörkényi nekiesett Danyinak és agyha-főbe verte. Danyi a saját lábán tért haza. Otthon rosszul lett és lefeküdt. Felesége orvost hivott, mire azonban az orvos megérkezett, Danyi meghalt. Az ügvészség az asszony feljelentésére elrendelte a holttest exhumálását és felhoncolását, hogy megállapítsák, vájjon a halálesetnek van-e köze az országúti verekedéshez. t 5 százalékot Nres ha bevásárlásait bejegyezteti a Délmagyarország takarékosság! Igazolványába Minden háztartásban nélkülifzhe'e'fen m

az egész világon szabadalmat nyert ' 818 lorpheus" fotelágy Modern, tartós, kényelmes és ocsól Nappal fotel, éjjel ágy. Világhírű SctlöbirI-gyártmány. MInfarakíAr: Budapest, IV. Harisköz 4. ^n Ünnep után Is a Kárász ucca 1. szám alatti COLUMBIA CIPŐÜZLETBEN szerezheti be legelőnyösebben cipőszükségletét, ahol a legutolsó divat szerint készült elegáns formákból válogathat. ^ ^ézíe meg áras kirakatainkat! HAJÓTÖRÉSADUNAN — VÉRFAGYASZTÓ TÖRTÉNET — Irta Balta Sándor Rendes, juliusí este volt, amikor megszólalt hat órakor a Bécsbe menő hajó harangja, Indulást jelezve. Hangja ugy szólt, mint máskor s nem érzett rajta semmi izgatottság. Pedig történelmi pillanat volt, miután barátommal már ott voltunk a hídon, ünnepélyesen és elszántan, hogy dicsőséget szerezzünk a magyar névnek messze idegenben... Az előkészületeket a legnagyobb csendben tettük meg. Az időjelzés Is megfelelő volt. Miután megállapítottuk, hogy a III. osztálynál olcsóbb hely nincs, felültünk az utrakészen füstölgő hajóra. Szándékosan mentünk osztrák hajóval, mivel szilárdan eltökéltük, hogy a német matrózokat s az esetleges nemzetközi utasokat megismertetjük a nemes magyar nyelvvel. Ez volt tehát az oka annak, hogy nem magyar hajóval mentünk. S reméljük, — nem akarunk ugyan mentegetőzni, belátja ezt a Mfter igazgatósága is. Sajnos, célunkat nem értük el, miután a legutolsó matróz is ugy beszélt magyarul, mint egy képviselő. Mikor fütyült a kalauz s a hajó a horgonyt felszedte, a zenekar a himnuszt játszotta, a tömeg lelkesen integetett és éljenzett — volna, ha nem titokban távoztunk volna el. így aztán kénytelenek voltunk beérni azokkal az Integetésekkel, melyeket Arany János a Vojtina Ars poétikájában leirt, nem ugyan a mi számunkra s erre az alkalomra, amelynek emléke azonban még élénken élt bennünk. Mikor a hajó a határ felé közeledett, le akartunk mégegyszer, utoljára borulni a jómagyar anyaföld keblére melyet hosszú ideig, talán egy hónapig nem fogunk látni, hogy búcsúcsókot leheljünk rá. A minden hazafias érzésből kivetkőzött kapitány azonban hallani sem akart a kikötésről. Sőt, amikor erélyesebben akartunk fellépni, még bennünket akart kiiköttetni. Nagy fájdalmunkat tehát vissza kellett fojtanunk. Hozzá még a hajót is annyira felsúrolták a matrózok, hogy egy kicsiny rög sem maradt ott a honi földből a fedélzeten. Csupán a levegőben láttunk néhány hazai porszemet úszni. Ezeket azonban meg kellett hagynunk bacillusnak. óh, most éreztük csak igazán, hogy mit jelentett nékünk Szeged! Vagy lett volna legalább egy önfeláldozó magyar hölgy, aki betöltötte volna az anyaföld szerepét s keblére ejthettük volna a könnycseppjeinket. De hiába! Az Idő nagyon szép volt. Köröskörül, ameddig a szem ellátott, napokig sík. A Duna két oldalán pedig komolyan meredeztek a hegyek. A hegyek csúcsait, sőt oldalait is állandóan hó borítja, amikor csak havazik. Az ég gyönyörű kékes szinben ragyogott, noiha egész uton felhő borította. A viz állása igen alacsony volt, lévén akkor a legnagyobb szárazság már hetek óta. Ezért a hajó elején két oldalt egy-egy matróz hosszú szöllőkaróval szurkálta a vizet, hogy megmérjék -annak mélységét. A folyó vize azonban mindég kisebb s keskenyebb lett. A hajó egyre lassabban haladt előre. A kapitány komor arccal állt a parancsnoki hídon. Körülötte lógatta a fejét az egész tiszti személyzet. A helyzet mind aggasztóbbá vált. Szigorúan megtiltottak minden vízhasználatot s a hajó egész vízkészletét a mederbe öntötték. Egy embert, amiért mosdás céljából vizet húzott fel a folyóból, keményen megbüntették, mert emiatt majdnem zátonyra futott a hajó. A hajó könnyítése miatt megparancsolták, hogy minden felesleges holmit dobáljanak ká, különben beállhat a katasztrófa. Megtörtént Nagyokat nyögve, nyikorogva, haladt előre a hajó, meg-megbotolva a sziklás fenékbe. A viz pedig egyre kisebb és kisebb lett. Közben a távirdászok állandóan adták le a vészjeleket. A hajó dudái keservesen, epekedve bőgtek a viz után. Némi segítség jött ekkor a szomszédos község kőt lajtjának „képében", melyek néhánv akó viztartalmukat kiürítve, pillanatnyilag enyhítették a bajt A fedélzeten csak a legnagyobb vasszigorral tudták a rendet fenntartani. A pánik általános volt Szivbemarkoló kiáltozások és sikoltozások. A zabi gyerekek apjuk után ordítoztak, ösz, szakállas emberek megrendítő hangon szólangatták anyjukat: mama, mama. Magtalan házastársak gyermeküket keresték Irtózatos kétségbeeséssel. Rémes látvány volt a kétségbeesett tömeg a száradó folyammederben. Egyszerre csak trombitaszó hallatszik. A vészjelekre megjöttek a tűzoltók. Rögtön hatalma« vizsugárral árasztják el a medret s a hajó, amely jólesőleg dorombéi. Nem sok idő múlva azonban rémülten jelentik, hogy elfogyott minden víz s a hajó alatt megint alig van némi nedvesség. Most már tudja mindenki, hogy a szörnyű vég minden pillanatban bekövetkezhet. A kapitány kiadja a parancsot a mentési munkálatok megkezdésére. A mentőcsolnakokra négy erős kereket szerelnek, a mentőövekből pedig kétkerekű talyigát készítenek. Elsősorban a gyermekeket mentik 10 éven alól. Keresztlevéllel kell igazolni a gyermekek korát, melyhez csatolni kell az ujraoltási bizonyítványt is. A csónakok roskadásig megtelnek s egyremásra törik el a tengelyük, ugy, hogy a bentülőknek gyalog kell folytatni az utat. Egyedül csak ml nem vesztettük el a lélekjelenlétünket. Szereztünk egy erős palackot, ebbe bele öntöttük eldugott ivóvizünk maradékát s ledugaszoltuk jó erősen. Kívülről pedig, hogy a víz le ne áztassa, ráragasztottuk a szélességi és hoszszuságt fokot. Melléje pedig ezt a gyönyörű, megrázó sort: Üdvözlet a halál torkából a tudományért s ujságpapirosbn göngyölve, hogy össze ne törjön, bedobtuk a mederbe. Egyszerre csak mindenkinek eláll a lélekzete, mert megtudják, hogy a hajó alatt egy csepp viz sincs, s a hajófenék teljesen száraz, sőt veresmeleg a súrlódástól. Most már nincs emberi erő, amely a rendet fenn tudná tartani. Hegymászó cipőkkel és boto'.kal felszerelt emberek' — tekintettel a sziklás fenékre - tömegesen ugrálnak ki a hajóból, amikor egy irtóztató roppanás... recsegés... s jelentik a halálravált arcú kapitánynak, hogy a hajó léket kapott s a nyíláson ömlik — ki a tömeg. A hajó néhány perc alatt elnéptelenedett. Legutoljára jött le a kapitány, akit ugy kellett erőszakkal lehozni. Megérttették azonban vele, hogy kár lenne fiatal életét ilyen korán eldobnia, mivel lehetséges, hogy egészen őszig az esőzések beálltáig a hajón kellene maradnia. A parton álló tömeg a hőslelkü kapitányt lelkesen megéljenezte. Ml még vártunk egy Ideig, hátha az igazgatóság által elindított, vizzel megrakott uszályhajók megjönnének. Kiderült azonban, hogy erről szó sincs. Vettük tehát hátizsákunkat s miután elővigyázatosságból a kalauzzal a jegyünkre ráírattuk, hogy az utat ekkor és ekkor megszakítottuk, elindultunk Bécs felé. Igyekeztünk, mivel már akkor éreztük, hogy a császárváros szeme rajtunk pihen. WinranuojA, fcntoríesf**, i^nne/ft Képkeret Keretbe rfitártó SCHILLER JÓZSEF lóri Apponyl Alherl (líkolo) ucca 14. rnr Szakszerű munka, szolid kiszolgálás, olcsó árak. "»* w KölffizHMfóseket hehjhen vidékre háztól házig •n-1'ónyos álban felelősién mel ett esxKöxiit „R API D" Nemzetközi SzAllllmttnvoziSsl VMIMal Kelemen u. 1. sz. Telefon 32-90.