Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

TO33 április 16. DÊLMAG/ARORSZÂG 15 Repülőgépen az örök tél felett Irta TONELLI SÁNDOR. Nem tehetek róla, egész sor gyermekkori emlék elevenedett meg bennem, mikor a mult héten olvastam, hogy április 3-án a Fellowesexpedició két repülőgépe körülrepülte a föld legmagasabb hegyóriásának, a Mount Everestnek csúcsát. Hihetetlen élességgel rajzolódott le előttem Verne egyik regényének képe, «mint Hódító Robur karcsú repülőgépe úszik a levegőben, felhőfoszlányok és a Himalája hófödte bércei között. Azután eszembe jutott a nagykőrösi öreg gimnáziumban Adám Gerzson igazgató ur, aki még Arany Jánosnak volt tanártársa és ötven esztendei tanárkodás után abban az esztendőben ment nyugalomba, mikor én letettem az érettségit, ő oktatott bennünket a felső osztályokban a latin nyelv tudományára, de közben a régi polihisztor tanárok szokása szerint cxkurziókat végzett a tudomány minden ágazatának mezejére. A fejünkbe verte, hogy latinul a tél hiems. de ugyanakkor nem felejtette el megemlíteni, hogy a latin hiems unokatestvére a szanszkrit hima szónak, amely szintén telet és havat jelent. A Himalája pedig, amelynek nevét mindnyájan ismerjük, nem egyéb, mint az öron. tél hegysége. Ennek a Himalájának legmagasabb csúcsa a 8840 méter magas Mount Everest, amely eddig szűzi érintetlenségben trónolt a felhők között. Magasban elvesző csúcsai mellett jelentéktelen kicsinységben törpült el a görög istenek székhelye, az Olimpos, amely még a háromezer métert se tudta elérni. Az emberek eddig csak alulról csodálhatták, ha ormai kibukkantak a felhők közül. A két vakmerő angol, Mallorxj és Irving, akik három esztendő előtt megkisérelték, hogy tetejére feljussanak, elpusztultak a hirtelen támadt hóviharban, alig háromszáz méternyire a cél elérése előtt. És most, két repülőgép körülrepülte a csúcsot, harminc méternyire közelitette meg a földkerekség legmagasabb pontját s a megfigyelők egész sereg felvételt készítettek, amelyeket most dolgoznak fel az indiai térképészeti intézet laboratóriumaiban. Az egész vállalkozás nem tartott tovább három óránál. Reggel nyolc óra 25 perckor hagyta el a két repülőgép a purneai repülőteret és 11 óra 25 perckor már vissza is érkeztek kiindulási pontjukra. Ez a három órás repülés azonban heteken át tartó nehéz előkészítő munkának volt az eredménye, magának a három órának a története nedig a If^rdeVesebb expedíciók beszámolóival veheti fel a versenyt Mert senki se gondolja, hogy tiz kilométer magasságra felszállani annyiból áll, hogy beül valaki a repülőgépbe, felkurblizza a gépet és egyszerűen felmegy a magasba. Heteken át kell lesni a kedvező időpontot, mikor az időjárási és szélviszonyok kedvezőnek ígérkeznek mikor felhők nem takarják el a látást és mikor remélni lehet, hogy a felszállásnak tudományos szempontból is lesz eredménye: lehet térképezési célokn is felhasználható felvételeket készíteni. A Mount Everest magasságában emberi szervezet számára már elviselhetetlenül ritka a levegő, a pilóta és megfigyelő számára oxigénfejlesztő készüléket kell a gépbe beszerelni. A hideg elleni védekezés is egészen különleges ruházatot követel. A bunda és takaró, amely gátolja a mozgás szabadságát, nem megfelelő. A ruhának aránylag vékonynak és mégis melegnek kell lenni. Ezt a követelményt az expedíció tagjainál ugy oldották meg, hogy ruházatukba villanyos melpgitő készülékeket szereltek be. IWmdezeket most olvasom az angol újságok részletes beszámolóiban, amelyek sokkal többet mondanak az első nap érkezett szűkszavú táviratoknál. Ott olvasom azt is, hogy az expedíció számára valóságos kis tábort kellett felállítani Purneában, délre a nepáli határtól és százegynehány kilométernyire Dardzsilingtől, amelynek nevét K" -i Csorna '"ándor élettörténetének utolsó fejezetéből ismer magyar olvasó. A tábor parancsnoka Fellowes Commodore, az angol légi haderő egyik legkiválóbb tisztje volt, aki a repülés számára két Westland-Wallace gépet szereltetett fel. Az egyik gépnek Lord Clydesdale volt a pilótája és L. V. S. Blacker ezredes a megfigyelője, mig a másik gépet D. F. Mclntyre repülőhadnagy vezette s a megfigyelést S. R. Bonnetti, a Gaumont-British Film Corporation légi fotográfusa látta el. A felvételeket, melyek utjokról készültek, alkalmasint néhány hét múlva látni fogjuk a mozikban is. Hogy milyen meglepetésekkel kell egy ilyen repülésnél számolni, azt mutatja ennek az expedíciónak az esete is. Az időpont meg.választása a purneai meteorológiai állomás jelentésétől függött. Április 3-án az összes körülmények kedvezőnek mutatkoztak, a gépeket kitolták a hangárból, a motorok működni kezdtek s a gépmadarak csakhamar eltűntek a nézők szemei elől. A pilóták és megfigyelőik csakhamar tapasztalták azonban, hogy nem megy minden olyan simán, mint remélték. A Himalája déli oldalán a ködfátyol, amely a hegyeket borítja, a tapasztalatok szerint 1800 —2000 méternél szűnik meg s azonfelül normális körülmények között a látást semmi sem zavarja. Ezen a napon azonban hatezer méterig emelkedtek és a gépek még mindig át nem látszó, sürü ködben úsztak, ami megnehezítette a tájékozódást s ami még fontosabb, sokáig lehetetlenné tette felvételek készítését. H:-omezer fhéter magasságban már olyan metsző volt a hideg, hogy be kellett kapcsolni az elektromos fűtőkészülékeket. A gépek vezetőinek állandóan ügyelni kellett, hogy egymást szem elől ne tévesszék. így repülték át a Csamlangot, a Mount Everest előhegyét kilenc óra tájban, tízezer méternél nagyobb magasságban. Erre a feleslegesnek látszó magasságra a felvételek készítése miatt volt szükségük. Ekkor hirtelen szélörvénybe kerültek, amelv majdnem ezer méterrel nyomta le őket. Uir" kellett kezdeni n küzdelm°t a megfelelő magasság eléréséért. Ekkor azonban már tiszta felhőtlen alatt. renültek. magasan a hegyvidék ködfátyola felett és a Mount Everest csúcsa szolgáltatta nekik az iránytűt. öt perccel mult el tiz óra, mikor közvetlen közelében voltak a Mount Everest csúcsának. Mindkét gép harminc méternyire közelitette meg a csúcsot és kétszer repülte körül. Blacker ezredes jelentésében szinte drámai lüktetéssel írja meg ennek a tizenöt percnek a történetét: „Végre, mielőtt vártam volna, a csúcs fölött voltunk. Ekkor néhány lázas pillanat következett. Pilótám hallatlan ügyességgel rajzolta a köröket, közvetlen a csúcs fölött és a csúcs körül, én pedig egymásután raktam be a lemeztarlókat fényképező gépembe és oly gyorsan csapkodtam a závárzalát, amint csak tudtam. A havazás megszűnt, csak áttetsző vékony ködfoszlányok úszkáltak a levegőben és tűszerű apró jégszilánkok vágódtak felénk. Másodszor is megkerültük a hegyet és én lázasan dolgoztam gépemmel. Sokáig nem tartózkodhattunk ebben a magasságban, mert oxigénkészülékem tűje azt mutatta, hogy a tarEvezősök! Tréningruha minden színben kapható Habselyem bluz ' gyönyörű színekben Lusztig Imre Széchenyi-'tér Tisza-szálló mellett. n tály kiürüléshez van közel és nem tudhattuk, hogy a hazatérő ut a tapasztalt szélviszonyok mellett meddig fog tartani. Ezért vissza kellett fordulnunk. Mikor eltávolodtunk az Everesttől, egy csudálatos panoráma tárult fel előttünk: fantasztikus csúcsoknak megszámlálhatatlan tömege, felettük az Everest és Makalu, mindez szinte bekeretezve gépünk alumínium-drótjaival." A repülésnek mind a négy résztvevője egyetért abban, hogy a legszebbek és leginkább felejthetetlenek azok a pillanatok voltak, mikor elhagyták a Mount Everest csúcsát. Nyugat, észak és kelet felé olyan panoráma tárult eléjük, aminőt emberi szem még alig látott. Ezekben a pillanatokban volt a legtisztább a levegő, olyan tiszta, hogy a látásnak csak a föld felületének hajlása vetett határt. A repülés így a kezdetben jelentkezett kedvezőtlen körülmények után, nagyon szerencsésen végződött. Csupán két apró baleset történt, melyek közül azonban az egyik nagyon könnyen szerencsétlenül is végződhetett volna. Bonnet fényképész a második gépen kilencezer méter magasságban hirtelen rosszul lett. Éles fájdalmat érzett a gyomrában é<? visszahanyatlott megfigvelő helyére. Tiszta véletlen volt, hogy rájött a rosszullét okára. Az oxigéntartály gumicsöve megrepedt és az oxigén párologni kezdett. Volt annyi ereje és lélekjelenléte, hogy a gumicsővet átkötötte zsebkendőjével, csakhamar teljesen magához tért és folytatni tudta fényképező munkáját. A másik baleset Mclntyre hadnagyot érte, akinek a keztyübe vezetett villanymelegítő sebesre égette a kezét. Ezektől az apróbb, de szerencsésen végződött balesetektől eltekintve a vállalkozás fényesen sikerült és a három óra leforgása alatt visszatért gépeket az expedíció többi tagjai örömmel üdvfwölték a purneai repülőtéren. A nagy esemény mellett, hogy a Mount Everest körülrepülése sikerüli, szinte az éazrevétlenségben merült el a hir, hogy másnap is a két gép olyan feladatot hajtott végre, amely technikai teljesítmény tekintetében alig maradt el az első mögött. A gépek ft Himalája második legnagyobb csúcsát, a KanchenjuniMinden dicsére Iné ii Jobban beszél dúsan felszerelt raktáram, mr" meq lesz leove » t»»-v választéktól és rendkívül olcsó áraimtól. | [T )ÉNYCSARN | Tisza Lajos körút. m Tisza Lajos körút. |