Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

T933 április 16. DÉLMAGYARORSZAG AZ ÖTVENÉVES KODÁLY ZOLTÁN a tömegek muzsikájáról, a vidéki zenei mozgalmakról, a kórusok át­alakulásáról, a virtuóz hangszerjátékról és az énekkarok feladatairól „A karének az egyetlen, ami zenei kulturát ad a legyszélesebb töme­geknek" — Ennek az önállóságnak két előnye van. Az egyik a maradandósag, mert az ilyen ese­mény, az ilyen cselekedet igazán és sokkal to­vább táplálja, foglalkoztatja a város kultúrá­ját és munkásságát, — másrészt pedig általá­nosságban is kulturát teremt. Draga, „lehoza­tott" hangversenyre, zenei eseményre csak ke­vesen mehettek el, így pedig szélesebb tömegek számára nyílott lehetőség a kultura megszer­zésére. És a legegyszerűbb eszközökkel 5s lehet művészi hatást produkálni! Sokkal szélesebb rétegekre hat az ilven esemény, sokkal többen jutnak zenekultúrához. De az eszkőzök helyes megválasztása is nagyon fontos. Egy egészen egyszerű iskolai énekkarral például — ha ne­kivaló feladat megoldására vállalkozik —, tö­kéletes művészi hatást lehet elérni. Ellenben, ha egy jó közepes vidéki zenekar egy neki nem való feladattal megbukik és a produkció művé­szietlen marad. Ugy láttam vizsgálódásaim és megfigyeléseim során, hogy az eszközök min­denütt rendelkezésre állanak: az iskolák és az énekkarok. Ezekkel mindenütt lehetne dolgoz­ni, csak megfelelő és lelkes vezetőemberre van szükség. — Amikor azt mondom, hogy költségek nél­kül mindenütt lehetne helyesen dolgozni, ak­kor elsősorban a vegyeskarokra gondolok, mert Budapest, húsvét előtt. (A Délmagyaiország Munkatársától.) A reggeli napsütésben a Város­liget ködfátyolos kontúrjai látszanak az Andrássy­ut champs-elyseéi perspektívájában. Valószínűt­len, szinte japáni pompájukba! most pattannak ki a tavasz virágai, — mintha ezek a kertek nem is Budapest szivében lennének. Zavartalan, szin­te geometriai ez ut, — alig látszik ember és csak időnkint dübörög elő egy ormótlan autóbusz. Mint­ha távol volna ez a gyönyörű városi ut a város­tól, mintha itt mindegyik uccai kert mögött mű­vészek faragnák uj kincseiket. Itt él, ebben a virágzó csöndességben Kodály Zoltán. Akinek nevét meghordozzák most az ün­neplések ritmusai és akinek ritmusai meghordoz­zák a magyar népi muzsika felhőtlenül tiszta mű­vészetét az erdélyi havasok alól a londoni és az amerikai hangversenytermek ampfaiteatrumáig. Magyar fafaragások az előszoba burkolatán, népi motívumok majálisai a teritőkön, a takaró­kon — és a belső hatalmas zongoraszoba elborít­va az aranykoszoruk, a zöld babérok és a selyem­szallagok ünneplő erdejével. És mellette a dol­gozószoba, ablakai ráhunyorgatnak az Andrássy­uti tavaszra. Itt él és itt dolgozik Kodály Zoltán. Nincs fényűzés és nincs gazdagság a gazdag szo­bában, de Kodály Zoltán szelleme és a népi dalok szelleme mindenütt. Könyvespolc és képek — hit, harc és tanúság minden uj művészet mellett —, egy fénylő bordó íróasztal elborítva levelet, kották, könyvek rengetegével és az Íróasztal ol­dalán arannyal karcolt motivumok. Mögötte a fal­nál szerény pianino, fölhajtott fedéllel és egy megkezdett dal kottáival a bilentyük fölött. Á kotta és a bilentyük előtt fii Kodály Zoltán sötét­kék flréningbluzban, szinte be van ásva a levelek és Írások heggyé magasodott avarába. Aroa szinte szoborrá távolodik mozdulatlansá­gában és komorságában. Csak a szemek lobognak ki a szoborból, valami égi kék szin, valami azur­világosság. Krisztusi vonalak a szoborban, talán Petőfi arcéle a dús haj alatt. És a Psalmus Hungáricus költője, a Székelyfonó fes­tője, a gyermekkórusok énekese a népi muzsikáról beszél, a tömegek muzsikájáról és a tö­megek művészetéről. Mert a hangszerek virtuozitásán tul a tömegek eszközévé és a tömegek élményévé kell tenni a zene művészetét A magyar népi kultura hőse ,a népi költészet uj Kolumbusza — Ady kortársa és Ady harcostársa az uj művészet megteremtésében — most ért el életének félszázados állomásához. E dátum és ez ünnep: ünnepe a magyar haladás­nak. Megharcolt nagy harcok után ünnepi meg­hordozások a diadalokban. Gyerekkórusok csen­genek föl a Kodály-dalok tisztaságában és bécsi munkásdalosok a Psahnus Hungaricus-sal ünne­pelnek ... Sopron ünnepel és Kecskemét dalol, a félegyházi tornateremben gyermek­karok diszitik az iskolai ünnepélyt és a vásár­helyi templomi énekkar áhítatában fölcsen­dülnek a Kodály-ritmusok. És Szombathely, Bécs, Békéscsaba hódol a dalok hősének; a magyar föld ünnpeli a magyar dal bányászát — csak Szeged hiányzik még a sorból, csak a szegedi por marad néma egy nép ünnepén. • Kodály Zoltán felnéz a levelek és irások erde­iéből és kéklő szemei megmozdulnak a mozdulat­lan szoborból. Mintha nem volna alföldi homok és nem volna szegedi puszta: — a fiatal harcos régi hitével beszél a magyar zene útjáról és a magyar föld megmozdulásáról. — örvendetes mozgás tapasztalható a ma­gyar vidéken — beszéli egyszerűen csengő sza­vakkal, de a hit elmélyülésével, — most tér a helyes irányba a vidéki zenei mozgalom. A megunt régi sablon az volt, hogy anyagi eszkö­zöket előszedni és azután „lehozatni" a kultu­rát Budapestről. Ebben a szóban, hogy „le" — már benne van a saját erők lebecsülése és a főváros túlzott becsülése. Most kezdik látni egyes vidéki városokban, hogy ez a „lehozatott" kultura nagyon hamar elpárolgott és mara­dandó hatása jóformán nem volt. Lehozatás helyett most végre a saját falaiból kitermelt kulturára kezdenek törekedni. a férfikórusok már betöltötték misz­sziójukaL Ha tovább akarnak menni, haladéktalanul át kell alakulniok vegyes karokká. Hogy csak egyet említsek, a férfikar irodalma összeha­sonlíthatatlanul szűkebb téren mozog, mint a vegyes kar irodalma. Palestrinától és Hándel­től kezdve minden fontos és jelentős munka vegyeskarok számára való. A dalárdák 60—70 TISZA KÁVÉHÁZ árai: Fehér kévé (vaj, kiflivel) reggel —"60 déul&n —-70 Fekete kévé nappal —-40 este —-50 Amidőn a legmagasabb érték« minőségre és legfigyelmesebb kiszolgálásra törekszünk kérjük a tisztelt közönség szíves pártfogását. Üdüljön ön is ABBAZ'ABAN a QUISISANA < - EDEN szállodákban. Budapesten penp izethetö olcsó penzió árak. Bt Kérjen ajánlatott Budapesti Iroda VI. Teréz kOrut «3. II. 4. Tavaszi kosztümekhez divatos mosható anyagokból Blouse újdonságok már 10 p-től keidődőleg kaphatók. Legújabb párisi modellek után készült Combinék megtekinthetők- Feketesas ucca 22. L Fehérnemű talonban. re NOI KALAPOT Knittelnél vegyen I 300 kArasz ucca s. szám. 1 éves dicséretes és lelkes működése jó volt elő- , készítésnek, de most már tovább kellene menni egy lé­péssel. Ezt a helyzetet már mindenki érzi és alakulnak is vegyes karok, csak némelyik dalárda rosz­szul felfogott létérdeke védelmében nem akar átalakulni. Pedig ez a kikerülhetetlen utja a fejlődésnek. Különös szerencse nekem, hogy mostanában, ha elkerülök egy-egy városba, örömmel konstatálhatom a fejlődés és az átala­kulás biztató jeleit. Most megáll a harmonikus tempójú beszédben, elgondolkozik. A kecskeméti, félegyházai, vásár­helyi Kodály-ünnepekről beszélünk, amelyek mind uj meglepetéseket hoztak számára. És a bécsi elő­adás, ahol a Tipographia vegyeskarának egyszerű munkásai és a munka után éneklő munkáslányok mutatták be a Psalmus Hungaricus-t... Az egész magyar zenei élet fejlődése foglal­koztatja Kodály Zoltánt, amikor lassú szavaival folytatja: — Most még az eleminél vagyunk. A hiba az volt, hogy a nagyobb városokban fővárosi min­tára akarták berendezni a zenei életet. Ez pe­dig egy Chiméra, amit nem lehet elérni. Sok hel lyen a hangszermüvelésre fektették a fő­súlyt, szinte a virtuóz hangszerjátékra korlá­tozták a zenét, ami pedig nem jelenthette a ze­nekultúra fejlődését. Hangsaervírtuózitást csak ritkán lehet elérni és csak nagyszámú zenész esetén lehet magas technikát kiművelni. És akármennyire is sikerül megközelíteni a vir­tuóz hangszertechnikát, ez a tömegek számára nem jelenthet szerves és élő zenekultúrát. Ha harminc év előtt a karénekre gondoltak volna ugy, mint a hangszerjátékra, ma sokkal előbbre tartanánk. — De tovább megyek a gondolatsoron, — folytatta most élénkebb tempóval, szint« tűz­zel Kodály Zoltán. Ha a hangszerjátékban a lehető maximumot el is érik, ez mégis csak határolt, exkluzív marad és a tömegekhez so­hasem jut el. A karének az egyetlen, amibe töm<*e-» ket lel let bevonni. Ami zenei kulturát ad a legszélesebb rétegek­nek. És ez a lehetőség talán van olyan elsőren düen fontos kérdés, mint a legkitűnőbb, de mé­gis exkluzív hangszervirtuozitás... Elgondolkozik. Meleg hullámok járnak arcának krisztusi vonalain. Valami apostoli, valami szó­noki, valami ateszi van ebben a szoborban. Ady kortársa és Ady harcostársa. Elhivatás a muzsika művészete és a magyar mezők szolgálata. A tétel megvan, tisztán cseng, — most magya­rázza: — A hangsúly most a karéneklésre terelődik. Természetesen, ez a célkitűzés nem azt jelenti, hogy ahol a munka már eredményeket ért el, azt most félre kell dobni. Csupán annyit jelent, bogy most a sokkal jobban elmaradt másik ol­dalra kell a figyelmet fordítani és aztán al eredményeket egybe kell vetni. Homlokára hulló haján kergetődzfk a aapffaiy. Hallgat és vár. — UJ tervek? Szelid mosolygás szalad végig az arcán. Elő­ször a hosszú beszélgetés során. — Erre a kérdésre nem felelek. Megzavarni a munkában. Megesett már, hogv nem tudtam befejezni valami munkát, mert előbb beszéltem róla. Arany is azt mondta, hogy azért nem tudta befejezni a hűn trilógiát, mert korán nyi­latkozott róla. És higyje el, a nyilvánosságra nem is tartozik más, csak a már kész ered­mény, a befejezett mű... Meg egy mondatot tesz hozzá lassan: — Három irányban — színpad, zenekar és énekkar — egyszerre érnek lassan a tervek... A népi művészet uj Kolumbusza májusban Lon­donban dirigálja a „Székely fonóM. És talán a Templom-téren is fölhangzik »aW a Psalmus Hungáricus ünnepi szimfóniáia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom