Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

T933 április 16. DÉLMAGYARORSZÁG 9 Húsvéti ssemlél&üés a kösíer^eJc frontján Irta dr. Kertész Béla. A pénzügyminiszter ur az elmúlt héten terjesztette be költségvetését az országgyűlésnek. Az uj költségvetés mindössze 40 millió megtakarítást jelent az előző évivel szemben. De még ez a költségvetés sincs egyensúlyban, mert a hiánya 76 milliót tesz ki. Az ország közvéleménye nagy várakozással nézett az uj költségvetés elé. Remélte, hogy az uj miniszter uj költségvetése számot vet a gazdasági élet további leromlásával, a túlzott deflációs politika hátrányaival, figyelemmel lesz az agonizáló magángazdaságok helyzetére is. Csodálkozással vettük tudomásul, hogy az nj költségvetés kiadási tételeinél a megtakarítás mindössze 40 millió. Mert mit jelent számunkra, adózó polgárokra nézve a megtakarításnak az egész költségvetés összegéhez viszonyított ilyen csekély mértéke? Jelenti azt, hogy véglegesen feladhatjuk az elkövetkezendő uj költségvetési esztendőre reményünket, hogy adótartozásunkon érezhető könnyítést nyerhessünk. Jelenti azt, hogy az államnak az uj költségvetési évben adókban legalább ugyanazt az összeget kell előteremteni, mint amilyen őszszeget az előző években az adózó polgárság utolsó filléreinek igénybevételével előteremtett. Jelenti tehát nemcsak a rendes adóknak, hanem az ideiglenesnek szánt szükségadónak és rendkívüli pótlékoknak is további állandósítását. Ha az országgyűlés az előterjesztett költségvetést el fogja fogadni, céltalan lesz minden adópanasz, amely az elviselhetetlenné vált közterhek könnyítését célozná. Céltalan lesz hangoztatni, hogy a kiszikkadt magángazdaságok már csak forgótőkéjüknek utolsó filléreit fogják az adópénztáraknak befizetni, hogy egymásután dőlnek ki a meglévő adóalanyok, akiknek adóterhe az amúgy is roskadozó, megmaradt adóalanyok vállaira szakad, mert valakinek a kiesett adóalanyok terhét is viselnie kell. Hasztalan minden intelem, hogy minden adóalany megsemmisítésével egy-egy tégla lazul meg az állam épületének alapzatában. De vájjon lehetséges lesz-e a most beterjeszTett költségvetés valóraváltása? Vájjon csak részben is be fognak-e folyni az előirányzott állami bevételek? Pesszimizmussal nézünk a jövőbe és a felvetett kérdés nyomában uj kérdések tolulnak fel. Lehetséges-e, hogy állandósítsák azokat a házszükség- és egyéb rendkívüli adókat, amelyekről a pénzügyi kormányzat is elismerte rendeletében, hogy a jövedelemből nem lévén fizethetők, a vagyonból kell azokat fizetni. Egyszeri, átmeneti áldozathozatalra igénybe lebet venni a vagyont, de immáron három éven keresztül nem lehet állandósítani a vagyonból fizetendő adókat, amikor már a vagyon is elenyészett, felemésztették a nyereségnélküli esztendők, a nyereség helyett a veszteség növelésével fizetett közterhek. Az adópótlékolások a szükségadók és rendkívüli pótlékok formájában egészen fantasztikus méreteket öltöttek. A jövedelmi adó után 60 százalék, a vagyonadó után 100 százalék, a társulati adó után 40 százalék, a házadó után 50 százalék, a magánalkalmazottak kereseti adójának 250 százaléka a rendkívüli pótlék, amihez a városi lakosság jövedelmi és társulati adójának további 20—20 százalék, az általános kereseti adónál pedig 33 százalék inségadó járul. Az adóztatás pénzügytudományi elveivel ellenkezik az a rendelkezés, hogy a jövedelemadó pótléka a megfelelő jövedelem hiányában a vagyonból fizetendő, mert ez megfosztja ezt az adónemet tulajdonképeni rendeltetésétől, vagyonadóvá teszi és azt az elvet statuálja, hogy íme, még az is lehetséges, hogy a jövedelmet terhelő adó nagyobb legyen, mint maga az egész jövedelem. Az agrárérdekeltségek népszerű kifejezése az „agrárolló", amely alatt ők az ipari cikkek és az agrártermények árai közötti nagy diszparitást értik. Az agráriusok szerint ez az agrárolló teszi tönkre a mezőgazdát, aki az alacsony terményáraival az iparcikkek magasabb árait megfizetni nem tudja. Ennél az ollónál végzetesebb és veszélyesebb az az adóolló, amelynek egyik szárát a folyton csökkenő árnivó és csökkenő jövedelem, másik szárát a folyton fokozódó közterhek képezik. i Az elmúlt esztendők kivetett adóösszegei még a viszonylagos konjunktúrában kialakult árakhoz és nyereségekhez voltak megszabva. Ezek az árak az utóbbi katasztrofális évek alatt felére csökkentek és a nyereséges esztendőket évről-évre megismétlődő veszteségek váltották fel. Kereskedő, iparos és gazda ugyanazon cikkeiért ma felényi árat kap, mint az előző ¿vekben. Mindennek elleréne mégis — számszerűleg tekintve is — magasabb adókat kell fizetnünk, mint aminőket a magasabb árak és (Budapesti tudósítónktól.) Évekig tartó dekonjunktúra, szűnni nem akaró pesszimizmus után Magyarországon most végre beköszöntött az optimizmus. Erről beszélt Imrédy pénzügyminiszter a parlamentben s erről tárgyalnak ma az összes gazdasági érdekeltek is Budapesten. De az optimizmus még csak hangulat, amelyet termékeny tettnek kell követni. Ilyen tettnek, a gazdasági optimizmus messze kiható hírnökének ígérkezik a május 6-án megnyiló Budapesti Nemzetközi Vásár. Néhány szám már előre is igazol ja ezt az állítást. A vásárra már eddig több mint 1100 kiállító jelentkezett. A vásár területe is lényegesen nagyobb a tavalyinál. A vásár kiállítói sorában a magyar gyáripar minden szakmája cégeinek színe-javával szerepel. Az elmúlt éveket meszsze túlhaladó számmal jelentkezett a kisipar is. Emellett a vásár az uj kezdeményezések egész sorával lép a közönség elé. vérkeringési x a v atr o k ellen használja a azénsavas fürdőjét Részletes prospektust küld az igazgatósig Budapest, I, Gellért-tér 1 a kimutatható nyereségek esztendeiben fizettünk. Aki azelőtt 50 méter szövet árával fizethette ki az adótartozását, az ma ugyanazon adóösszeget csak 100 méter áru értékével egyenlíthetné ki. De az adópótlékok következtében még az előző évek adójánál is jóval magasabb adót kell fizetnie. Ennek az adóollónak két szára között valóban el kell vérezniök a magángazdaságoknak. Vájjon lehetséges-e ezt az adórendszert még legalább egy további esztendőre fenntartani? Hol fognak hozzákezdeni a közterhek leépítéséhez és hogyan fog az adóolló két szára! egyensúlyba jutni? Mindezekre a kérdésekre egyedül mi adózó polgárok tudnók megadni a választ, ha — megkérdeznének bennünket. A vásár külön csoportjainak javarésze azon-í ban a magyar vidék szolgálatában áll. Itt mu-i tatják be először azoknak a mintafalvaknaB és minta tanyáknak terveit, amelyeknek min-í tájára akarja keresztül vinni a kormány tele-» pitési programját. Főképpen a vidéket érdekli! a vásár baromfi- és apróállat kiállítása, aDm na—Tisza csatorna, az Alföld öntözésének cS fásításának megoldására készített tervek. Álta-i lános érdeklődésre számithat a borcsoport, át bornappal és borkóstoló versenyekkel és ugyancsak a vidék érdekeit szolgálja a vi-», déki magyar városok kollektív kiállítása és aS „Nyaraljunk Magyarországon" című, a vásá-» ron útjára indított nagy propaganda akció. A vásár az idén 2.80 pengőre szállította le aí vásárigazolvány árát Ezzel nagy mértékben* segítette elő azt, hogy a vidéki érdeklődők olcsón utazhassanak Budapestre. FHőranau bevásárlási forrás.) ———————gHoltzer S. és Fiai (Főposíával szemben) afánlfák megtekintésre dúsan felszerelt raktárukat simaés divatselymek, bel- és külföldi férfit és női szövetek és az összes kézmiiáru cikkekben. »s GyukitS"kalapok nagy választékban. Kiváló minőségek! Olcsó árak! KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPE lesz. ha cipfisziilrcíTiotAt a CO£ UM&1A cipöüxleiben Kárásx u. 17. (Singer varrógép üzlet mellett) szerzi be, ahol a le a főbb anyagból, a legutolsó divat sxerlnt készült cipókét legolcsóbban veheti meg. Feltéllen nézze meg Ara» kirakatainkat! Optimizmus! hirdet a május 6-án megnyiló Budapesti Nemzetközi Vásár