Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-02 / 75. szám

f933 április 2. (BBMMH ÖÉLMAG7ARORSZSG 3 Idegenforgalmi készülődések a nyári szezonra fA Délmagyarország munkatársától.') Szeged Idegenforgalmi hivatala Nyáry György főigaz­gató vezetésével erősen dolgozik a nyári prog­ram összeállításán. Az eddigi tapasztalatok alapján igyekszik az ide igyekvő idegenek ér­deklődésének felkeltésére alkalmas látnivaló­kat hozzáférhetővé tenni. A hivatal közlése sze­rint legutóbb beadványt intézett a vasút igaz­gatóságához és azt kérte, hogy a filléres vona­tokat a jövőben ne nyolc órakor, hanem leg­korábban tizkor indítsa vissza Szegedről, hogy a kirándulók megismerhessék Szec;eí esti életét és esti forgalmat is biztosítsanak az éttermek és kávéházak számára. A kultuszminisztérium­tól azt kérelmezte az idegenforgalmi hivatal, hogy a filléres vonatok alkalmával bocsássa a kirándulók rendelkezésére a Templom-téri kémiai intézet széles tetőterraszát, ahonnan szép kilátás nyiük a városra és a Templom-térre. A vános hatóságához előterjesztést tett a hi­vatal, hogy az alkalmas városi épületekben ren­dezzen be külföldi mintára diákszállókai, ame­diákcso portoknak. Szegeden este alig van látnivaló. Ezért azt javasolja az idegenforgalmi iroda, hogy gon­doskodjék a város nagyobb arányú idegenfor­galom esetén a városháza és a fogadalmi temp­lom reflektoros megvilágításáról. A legközelebbi fillé-es vonat kiránduló! szá­mára két uj látnivaló lesz, az egyetem állat­tani és növénytant Intézetének értékes gyűjte­ménye- Mozgalmat indított a hivatal, hogy a szegedi ipari vásár alkalmával is indítsanak filléres vonatokat Szegedre Néhány nagyobbjelentőségü kirándulásról már kapott értesítést a város. Szeptemberben német katonatisztek, földbirtokosok és lóte­nyésztők jönnek Szegedre, hogy a várost és környékét meglátogassák. Az idegenforgalmi hi­vatal most dolgozza ki számukra a látogatás programját és azt elküldi a berlini magyar idegenforgalmi hivatalnak. Pünkösd két nap­ján a Délvidéki Automobil Klub motorversenyt rendez. Erre valószínűleg megérkezik Szabad­lyek szállást nyújthatnak a Szegedre érkező ; káról ts az első filléres vonat. Cinikus szemlélődések Irta Tonelli Sándor. diák korunkban Is csinál tűnik; A napokban egy szörnyen okos és szörnyen tudományos könyvet ofvasstam az emberi ér­'lelean fejlődéséről. Hogy okos volt, onnét tu­dom, hogy egyetemi tanár irta. A tudományos mivoltát pedig azért nem merem kétségbevon­ni, mert nagyon nehezen lehetett megérteni. A jellemző vonása az volt ennek a könyvnek, hogy mielőtt mondott volna valamit, definiálta, amit mondani akart, bizonyára azért, hogy az olvasó ne lehessen tévedésben, bogy tulajdon­képpen miről is van szó. Például, az ember kiemelkedik a környező állatvilág köréből. Ezit megelőzi a definíció, bogy mi az emberi és ál­lat közöttQ különbség. Az ember szerszámot készít magának. Ehhez tudni kell, hogy mi a szerszám, a szerszámkészitést tehát megelőzi a szerszám definíciója. Ugyanez történik ott is, ahol a könyv a művészet kezdeteit ismerte­ti. És ez bizonyára jól és tudományosan is történők, mert a laikus olvasók nagy tömege rendszerint ismertnek és köztudomásúnak té­telez fel bizonyos dolgokat és csak a tudomány megvilágításéban értesül róla, hogy fogalma nincs róla, hogy mi is az a kifejezés, amelyet a mindennapi életben százszor, meg százszor szokott használni. 31yan szépek és olyan tudományosak voltak eomek a könyvnek a meghatározásai, hogy ko­molyan küzködnöm kellett egyiknek, vagy má­siknak a lefordításával. Aki például még nem tudta volna, vegye tudomásul, hogy „az em­ber és állat között a leglényegesebb különbség az, bogy az utóbbi nem képes a külvilágot ön­magában tárgyilag és fogalmilag megrögzíte­ni". Hogy ez igaz-e vagy sem, azt csak akkor tudhatnánk biztosan, ha meg tudnánk kérdez­ni az állatokat, de mindenesetre nagyon szé­pen hangzik. Ebből a könyvből értesültem ar­ról is, hogy a szerszám nem egyéb, mint „köz­vetett módon a külvilágba projiciált emberi akarat" De a művészet meghatározása se ku­tya ám: „A művészet a belső életnek érzékileg megfogható formában haszongondolat nélkül jelentkező alkotó megrögzítése.« Bocsássa meg a tudománynak minden fel kent müvelője a bűnömet, ha bevallom, hogy én ennek a könyvnek az elolvasása «tán töp­renkedni merészkedtem, hogy tudomány volt-e, amivel néhány napon keresztül szern­l>en állottam, vagy egyszerű szavakkal való játék. Mert én nem vonom kétségbe, hogy nem kis munkába és fáradságba kerüihetett, míg a könyv szerzője kisütötte, hogy mi a szerszám, vagy meghatározás formájába öntötte a művé­szet fogalmát. Ilyesmit ugyanis mi már kis­mikor olyan kérdéseket adltunk fel egymásnak, hogy mi a pofon? A pofon az pofon, mondaná mindenki. Dehogy. Meghatározás formájában a pofon »csattanós szemszikrázati képen kapomány.« Eszembe jutott egyúttal Anatole Francé derék kispolgára is, aki negyven esztendeig békén megvolt önmagával és füszerüzletéveí, vagy más mesterségével s akkor elvetődött egy ír,» dalmi előadásra és ott megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy negyven év óta mindig pró­zában beszéli anélkül, hocy sejtelme lett vol­na róla. „Sokat tudni egészségtelen", — mondta a nagy német költő ironikusan, pedig van igaz­ság a megállapításában. Mert igaz lehet ugyan, bogy az igazi tudomány az, amiből senkinek sincsen haszna, de akkor még iga­zabb, hogy a itudománynak az ilyen tömérdek fáradságot igénylő irányban való elfajzáséból ós a definíciók útvesztőjében való elkeveredé­séből igazán egy szemernyi hasznot nem leihet kicsiholni se azok számára, akik művelik, se pedig azok számára, akiknek szánva van. Kö­vetkeztetni lehet ellenben belőle más dolgok­ra, amelyek nagyon távol esnek az igazi és tiszteletreméltó tudománytól Arra kérem az olvasót, bocsásson meg ne­kem, ha most egy kis logikai saltomortálét csi­nálok és átpattanok a nagy politika mezejére. Azt kérdi íőJem a minap egy barátom, talán olyan kérdés formájában, aminőre nem is szoktak választ várni, hogy miként lehet az, hogy az utolsó tíz esztendő óta egyik ország­ban is, a másikban is, a díktáfforok lehengere­lik a régi, megállapodott komoly programmal bíró, elvi alapokon álló politikai pártokat? A kérdés kiegészítésében a barátom még idézett is egyes ilyen diktátori beszédekből, amelyek csak ugy duzzadtak a világpolitikai és közgaz­dasági abszurdumoktól. Miként lehet az, hogy amikor százával, ezrével vannak emberek, akik­kel ezek a diktátorok se tudásban, se müveit­ségben, se erkölcsi alapok tekintetében nem mérkőzhetnek, éppen ezek emelkednk ki a so­kak közül és miként lehetséges, hogy évtize­Hu&véíi kg parkettbeeresztfiyiasz japonfka -52 dohoi 1|4 kfrr-OB "70 „Crystai" elsőrendű parkettpaszta — >8 doboz 7i kg-os „CtTStal" »011 parkett!BztltA és fénye«iW eier klviló jó minöoéf W W drb „Crrstal- _"40 drb Vio kg-os parketifényesitő kocka— •22 liter nehéz benzin drb parkettkefe 1 '48 -•50 -•88 -'18 -•82 -•82 1-68 1-26 1-20 T­doboz1/« kg-os kálipaszta üveg kályha ezüstöző, mu», » drb 00-ás snrol6ketem^r drb szBnyegkefe drb toilettekefe drb bartwiseh o-u *«r. u«t> M«0r drb láblffrtO OS-fe, (JapAn) kg olsifesték pH» teMr r. nMa kg olalfesték <u*m uiontegM (Ás olajlmttksk dobosok nélkfll értendOk.) (mtiT) UMpnUMg« kg zománclakk kg borostyánlakk kg brnnolin p*™ kg butortakk |M|I el «örendfl 2"­2­1-20 2"­HSAK \J0Z5EF RT Szeged, Tisza Cafos körút 42. dekre terjedő állampolgári nevelés után a tö­meg behódol ilyen félmüveit exisztienciáknak? Ugy lehelt, hogy ez természetes. A tömegek­nek nem töprenlcedések, hanem egyszerű, át­tetsző és könnyen megjegyezhető állitások kel­lenek. Aki ellenben sokat tud, nem mer ilyen módon állítani. Aki ismeri a konzervativizmus­nak, liberalizmusnak és szocializmusnak törté • nelmi szerepet és mindegyiknek történelmi szükségszerűségét, nem meri azt mondani, hogy egyik vagy másik volt minden bajnak az oko­zója. Wemer Sombart például tudáa és a gaz­dasági viszonyok összefüggéseinek ismerete dolgában toronymagasan felette áll Hitlernek, mégis a tömegekre nincsen semmi hatása. De ő nem is merné apodiktikus igazság formájá­ban hirdetni, hogy a kapitalizmus és szocializ­mus volt minden bajnak az okozója, amely Németországra az utolsó negyedszázad folya­mán rászakadt. Viszont mikor a szocialista tö­megmozgalom mutatott felfelé ívelő irámyzato*, nem az elvi okoskodások győzték meg a töme­geket, hanem a megcsillogtatott képek, hogy minden másként lesz, ha a szocializmus dia­dalra kerüL így volt ez mindig a történelem folyamén. Ha az evangélistáknál olvassuk Jézus pőrének Mérleqely» a oezrta'íqt he'yrel ál andó rom «fc® 9 Kr^k ¿r8tro®' lényegesen lesrál­lósát előnyös anyagbeszerzés H HÍMrl f§ l'toUam. FréUal Iel\elő~ és nagybani gyártás folytén ^HB^'^^f vé leltem a vásórló­abban a kellemes he'vzp'bpn vnnyok, hogy • ^jm^ közflnspqnek. hogy la— vn»zl clpőszükségletét a súlyos viszonyok el enére is nálam olcsón szerezheti be. y r t w Kossiltb Lajos _ rM beszerzési helv. sugárul 6. sz. ® ESSS.'J;4': ZSURKO JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom