Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-12 / 59. szám

3 DKCMXG7XKOKSZXG T955 március XI. Hasznos tudni ^—J v ^ hogy SCHMIDTHAUER EHiEn keserű vize nemcsak a legjobb természetes hashajtó, de kiöblitési szerepénél fogva gyorsan eltávolítja a káros baktériumokat a szervezetből. Borzalmas földrengés Kaliforniában 150 halott, 4700 sebesfllt Newyork, március 11. Kaliforniában pénteken szömvü földrengés pusztított Los Angelesben a Pine Street házai megrongálódtak. A járókelőket a lezuhanó faltörmelékek sebesítették meg. Hogy a fosztogatásoknak elejét vegyék, tengerészcsapatok szállták meg Los Angeles uccáit. Este az ujabb földrengés következtében a petrolmmforrások kigyulladtak. Hill városa lángokban áll« A legnagyobb a pusztulás Long Brnch fürdőhelyen, ahol sok helyen taz ütött ki. 500-ra becsülik a halottak szárnál. Az anyagi kárt egyelőre nem lehet felbecsülni; ugy számítják, hogy az eat/milliárd dollárt Is meghaladja. A földlökések Hollywoodban és a mexikói Tla Juanában szintén nagy károkat okoztak. Az esti órákban kiadott hivatalos jelentés 150 halottról és 4700 sebesültről számol be. —rp. Mérlepelve a aerdasáqt he'yret él'andó rom- » Eg {mi^® iáP^^ áraimat lényegesen lesrnllásíi etdnyHs nnyaobeszerzés • MM mUwMí H l'toitam. RrAltai leKetö6» nagybani gyártás folytán wip^^w vé tettem a yásérlónbban a kellemes helyjelben yaiyok, hopv ™ ^^^ közftns^gnck. hogy tavaszi clpösztlkségletéy súlyos v:s?onyok el énére Is nálam olcsón szerezheti be. ~ — Kossulb Lajos ^ ABC fcrszerzé:;! hely. snnárnlfi «7 ® Minden párért sugarai 6. SZ. ^ »zavaSosság. m Káríérilésre köíelezfék a városi az inségmunkás elvesziieíl félszemééri ZSURKOJÁNOS (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekes kártérítési perben hozott Ítéletet a szegedi járásbíróság. A kártérítési keresetet Bán János napszámos inditoitta dr. Szemző Imre utMODELLKALAP újdonságok, valamint nagyon szép sapkák érkeztek. P. Reich Erzsi Sréchenvf íér 17. ján a város ellen. A kereset szerint Bán János, aki a mult év októberében mint inségmunkás dolgozott a város részére az újszegedi csatornajavítási munkálatoknál, munkaközben elvesztette egyik szeme világit. A munka során ugyanis kőszilánkok csapódlak szemébe és mindkét szeme súlyoson megsérült. Egyik szeme megmaradt, a másik azonban elveszett Keresetében kérte megállapítani a város felelősségét és ennek megfelelően havi járadékot kért. A biróság most hozott ítéletében megállapította a város felelősségét. Kimondta a htróság, hogy Bán neon végzett ugyan életveszélyes munkát, de a munkahoz szakértelem lett volna szükséges. Már pedig Bán Mihálynak nem volt meg a kellő szakértelme, a munkára pedig nem oktatta ki őt a város. A hiróság 25 százalékos rokkantságot állapított meg és ennek megfelelően havi 12.50 fillér fizetesére kötelezte a várost. Az idő Szegeden a hőmérő legmagasabb állása 7.4 C, a legalacsonyabb —0.4 C. A barometer adata nullfokra és tengerszintre redukálva reggel 769.5 mm, este 768.2 mm. A levegő páratartalma reggel 85. délben 56 százalék. A szél iránya északkeleti, erőssége 4—2. Időjóslat a Délvidék számára: Továbbra is változóan felhős idő, a hősülyedés némi emelkedésével. V#SSSS n8l kalap modellekkel megérkeztem. Alakítások modell ulán P 2*50. Vincié Mária kalapszalon Tisza Latot k»ru< 32., L. 2. Óra, ékszer^S"1 fordu'jon bizalommal Tóth óráshoz, "Sri Tört arany, rítta», régi pém beviltAa. — Ór»-, ékszerjavlt&aok gyorsan, olonftn, pontosan. ElSnySs A. b. C. réaaleteladia elfileg nAlkfll. Leggyorsabban, legolcsóbban, legszebben férfi és női ruhákat csak DavsI11 ^stv tisztit Mérey ucca 6/B. JÓZSEF. FŐHERCEG I SZALLODA BUDAPEST, Baross tér 2. Keleti pályaudvarnál. Szolid családi siálló. — Olcsó árak. Szobák már 3 pengőtől. Központi fűtés. B« Hideg, meleg víz. A hajnal ellen Irta Móra Ferenc. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amelyet ugy hivtak, hogy Vakország. Nem azért hívták ugy, mintha az emberek ott mind vakok lettek volna, hanem azért, mert Vakországban az volt a törvény, hogy mindenkinek be kell hunyni a szemét, csak a király tarthatja nyitva a magáét. Beszélték, hogy egyszer régesrégen akadt egy vakmerő üstfoltozó, aki ki merte nvitni a szemét, de meg is lakolt érte, mert rögtön megvakult Némely régi krónikák szerint ez az Isten büntetése voít, mások ugy tudták, hogy az akkori király égettette ki a szemét mint lázadónak és országveszejtőnek. Biztosat nem lehetett tudni, hiszen ez elképzelhetetlenül régen történt s az is lehet hogy meg se törtért, csak okos emberek okulására találták ki még okosabb emberek. Akárhogy volt s mint volt, a vakországi emberek nagyon féltek az igazi megvakulástól, azért mindenki szorosan összehunyta a szemét. A halászok vakon halásztak, a kőművesek vakon építették a házakat, a szántóvetők vakon szórták el a magot és vakon aratták le a búzát Egyszer azonban az történt, hogy Vakország királyának megjelent álmában egy ősz öreg ember, bizonyosan valamelyik ősapja és azt mondta, neki, hogy őrizkedjék a legnagyobb ellenségétől. — Ki az én legnagyobb ellenségem? — kérdezte Vakország királya. — Azt a legjobb barátodtól tudod meg — felelt az ősz öreg ember. Vakország királya összehivatta a bölcseit és megkérdezte tőlük, ki az ő legjobb barátja. Természetesen a bölcsek is vak bölcsek voltak és igy nem támadt köztük véleménykülönbség. Egyértelemben feleltek a királynak: — Felséges urunk az éjszaka a te legjobb barátod, mert akkor magától is sötét van. Ebből tudta meg Vakország királya, hogy az ő legnagyobb ellensége a hajnal és mingyárt öszsze is trombitáltatta vak trombitásaival a vak kőműveseit. — Húzzatok olyan magas falat Vakország határán, hogy a hajnal ide többet be ne tolakodhasson. A vak kőművesek szót fogadtak és hétszer hét bét alatt olyan magas kőfalat raktak, hogy azt a madár se bírta keresztül repülni. A hajnal azonban meghágta a kőfalat és ugy nevetett, hogy egész piros lett bele az égalja. A Vakországbeli embereik valami különöst éreztek, ahogy a napsugarak seprűje csiklandozta a szemhéjukat — Hajnalodik, hajnalodik — szállt a hir szájről-szájra. Azelőtt a vakországi emberek előtt Ismeretlen fogalom volt a hajnal, nem ts tudták, hogy olyan Is van a világon. De most, mióta megtudták, miért rakatta a király az oktalan falat, mindenki csak arról beszélt. Vakország királya összeráncolta a homlokát, mikor meghallotta, miről folyik a beszéd, a piacon, a boltokban, a palotája ablakai alatt Kitrombitáltatta vak trombitásaival vak alattvalóinak, hogy lábujjhegven járjanak, se zokogni, se kacagni ne merjenek, suttogva beszéljenek s a hajnal nevét ki ne ejtsék. A kakasok nyakát pedig kitekertette, nehogy a kukorékol ásuk megtaláltassa a hajnallal az utat Vakországba. Volt is hét hétig Vakországban olyan csönd, mint a temetőben, de azért a hajnal mindig megtalálta az utat és ugy sütött, hogy belepirosodott az ég közepe is. A vakországi emberek már alig tudták annyira összeszorítani a szemüket, hogy a napsugarak be ne fúródjanak a pilláik közé. Egyik-másik el is tüsszentette magát, amiből nagy csodálkozás lett, mert ez sohase történt Vakországban addig, mig a hajnal ellen való küzdelem meg nem Indult — Halálos betegségnek a tünete ez — mondták Vakország vak orvosa! • kldoboltatták minden ucca sarkon, hogy a járványt csak az nem fcapja meg, aki a lehunyt szeméré még a kezét Is rá szorítja. Vakország királya pedig utoljára a vak katonáit trombitáltatta össze a vak trombitásaival és ezt a parancsolatot adta ki nekik: — Csináljatok dárdahegyekből olyan kárpitot Vakország fölé amelyiken halálra vérzi magát a hajnal, ha keresztül akar rajta törni Hétszer hét hétig dolgoztak a vak katonák a dárdahegy-kárpiton s mikor készen lettek vele, a hajnal belobogta az egész eget s a dárdakárplton keresztül annyi aranynyilat suhogtatott Vakországra, hogy arra mindenkinek kl kellett nyitni a szemét. Most már úgyis mindegy — mondták a vakországi emberek és elszántan néztek bele a hainalba. A hajnal pedig barátságosan, frissen tündökölt le az égről és bíborba öltöztette az egész világot. Mindenki ujjongott, tapsolt, kacagott, csak Vakország királyának a szeme világtalanodott el. Mert tudta, hogy Vakországot ezután Napországnak fogják hívni és a napországi emberek eltörlik a törvényt, amely azt parancsolja nekik, hogv tartsák lehunyva a szemüket A folkloristák dolga kikutatni, melyik rabnemzet hajította a világ meseóceánjába ezt a gyöngyöt, amelyiknek a neve A hajnal ellen. Talán Libia sivatagjában született, talán afölött a rabszolga fölött dúdolták rabtársai, aki feljajdul Madách negyedik színében: Mért é! a pór. A gúlához követ hord az erősnek s állítván utódot jármába, meghal. Milljók egy miatt! Talán Dareiosz valamelyik jobbágya vigasztalta maiját