Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-09 / 56. szám

D£ C M A G y A R O R S Z Á G 1983 március fll Szeged régebbi városképének kialakulása Irta: Cs. Sebestyén Károly igazgató, muzeumi őr. IV. Lassan megszaporodtak a házak a sáncon be­lül • uj, meg uj uccák keletkeztek. Az Eugénius­sánca a 18. század végén már olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy a megásott helyeken óriási pocsolyák képződtek. Az 1811-tki terven még raj­ta van az egész sánc s mindhárom kapuja meg vian nevezve rajta, a régi vár árka is nyitott még ós viz Is volt benne, de már az 1853-ból való ka­tonai tervrajz szerint sem Eugénius-sánc, sem várárok már nesm volt, ezeket időközben lehor­dották, Illetve betömték. Az Eugénius-sáncnak az árkából megmaradt itt-ott egy-egy darab, helyen­ként kellemetlenül terpeszkedő széles pocsolyák alakjában. X sánc elhordásával akadálytalanul fejlődhetett a város. A n»! Széchenyl^r északi szélétől Indult Felső­város felé az Élésház, — ma Takaréktár-ncca, a volt Erdélyi-kaput* és a Tükör- — ma Arany Já­nos-ncoa és a Sánc-ucca, meg a Szent Mihály-köz háztömbje felért egészen a Felsöváros legszélső uccájáig, a Sóhordó ma Kossuth-necáig. Ezzel teljesen összenőtt a Belváros a Felsővárossal. Délen sokáig útját állta a Palánk terjeszkedé­séinek a hatalma« palánki árok, amelynek emléke még később is élt a Sáncpart, — ma Zrinyt-nceá­ban és az Árkon-, ma Arpád-uccában. A Péterváradt-kapun ktvül először a mai Jó­kal-ucca egyik házsora épült ki, azután a Kálvá­rin-nrxvi eleje, ahoninan a mai Dáni-ucca irányá­ban Indult dél felé a Péterváradt-országut, az, amelyet ma Indokolatlanul hosszú névvel Petőfi Sándor-siigárntnnk neveznek. A régi Klastrom­kapnval szemben elterülő üres területeken épült a mai Demke-palota helyén 1738-ban egy kis ká­polna, Szent Erzsébet, később Rozália tiszteletére, a kolera szerencsés elmúlásának emlékére. Ezt a kis kápolnát az egvlk bécsi terv ugy jelzi, hogy Maria Hitt, ami magyarul Segitő Boldogasszonyt tesz. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a mai Boldogasszony-ngárut, amelyet régebben Se­gitő Boldogasszony-ucoának hívtak, erről a kápol­náról kapta a nevét. Ennek az uccának, valamint a szomszédos Szent Háromság-ucoának teljes ki­építése hozta létre végre az Alsóváros és a Belváros összenövését is. A Budai-kapun kívül tartották meg a katonai gyakorlatokat. Onnan maradt meg a mai Mars-tér neve. A 18. század harmincas éveiben itt ezen a környéken, — már ahol az óriási pocsolyáktól lehetett, — egész kis városrész kezdett fejlődni. 1738-ban ide Is épitettek egy kis kápolnát, szintén a pestis elmúlásának emlékére, amelyet Szent Rókus tiszteletére szenteltek, talán azért, mert a városi Xenodócftium, a kórház mellé került. A telep las­sanként növekedett, a Budai országút mentén mind kijebb szaladtaik a házak, míg el nem érték a hó­hértelepet, a mai gázgyár telepén. Eleinte „Kuko­rica-városnak" nevezték, talán azért, mert itt tar­tották a gabonavásárokat, később, alighanem a kápolna után kapta a városrész a mai Rókns ne­vét. így nőtt és nyújtózkodott, így fejlődött a város külseje, így emelkedtek a házak százai, igy kelet­keztek az uj uccák s ezzel kifejlődött s megala­kult a város tervrajza, olyanná, amilyen egészen a 1879-iki árvízig volt. Amiint tehát az eddigiekből látjuk, Szeged ré­gebbi, árvíz előtti városképe nem ugy alakult, ahogy az mindenütt másutt történt A település nem kristályosodott lassan és törvényszerűen a város ősi magja, a középkori vár körül, hanem a földraj­zi és természeti körülmények miatt, valamint ré­gi lakosságának centrifugális törekvésed miatt egészen más irányú volt Csak a külső erő be­avatkozása, az osztrák katonai hatalom tervezé­se és az uj lakosság letelepedése indította meg az u. n. oentripetális városképzés folyamatát. Hogy milyen volt a város külső képe, az, amit ma városiasságnak nevezünk, még a 19. század ele­jén, sőt még a század közepén is, azt ma már alig tudjuk elképzelni, de megtudjuk a Szegeden ke­resztül utazó külföldi utasok leírásából. végtelcn hosszú, rendezetlen, fátalan, kövezetlen uccák voltak itt, amelyeket nyáron házmagasságú porfelhő fedett be, télen pedig nyakig érő sár. A háztelkek több­nyire kerítetlenek voltak s az apró nádfedeles há­zak ritkásan álltak. A város közepén malacfüresz­tő pocsolyák és mély nyitott árkok terpeszkedtek. Mindez méltán lehangolja és szigorú bírálatra hívja az idegen látogatót. Az ujszegedi csorda még a hetvenes években is mindennap átjött a hajóhídon s nagy porfelhő kőzött haladt keresz­tül az egész városon, sőt a csürhére való kihajtás ls fennállt addig s hajnalonként a Belváros uc­cáin is megharsant a kanászofc hívogató tülke. Ilyen volt a város képe egészen a mult század kö­zepéig, sőt részben egészen a nagy árvízi város­pusztuláig. Ebből az ősi falusi és paraszti álla­potból mosta ki a nagy víz a várost. Dehogy ezt a némileg lehangoló leírást valami vidámabb színnel fejezzük be, megenni ttendőnek tartom azt. hogy egészséges jó humor, az volt a régi szegediekben, ez tagadhatatlan. Vagv nem fe­lette mulatságos és nagyon jellemző az, hogy Sze­ged város hatósága már 1734-ben szedette a váro­st kövezetvámot, holott akkor, de még sokáig az­után is, egyetlenegy uccája sem volt kikövezve! Körülbelül száz év múlva került esak rá a sor er­re, de akkor is megnyilatkozott valami önkénte­len humor, mert elsőnek az általános és legfelsőbb magyar fellebbezési fórumhoz, a sóhívatalhoz ve­zető utat kövezték ki. Napfényes meleg idő van Abbáziában Mérsékelt áron kitűnő ellátás PARK PENSIOPAN nogqar ház. HOzponti lekves. nideg-meleg vlz a szobákban. Központi iQies. * Felvilágosítást nyújt: Neu Ernő bank- és váltóQzlet utazási Irodája. eo A rokkanljavaslai Budapest, március 8. A képviselőház véderő és pénzügyi bizottsága szerdán folytatta a hadlrok­kantjavaslat részletes vitáját Nagyobb vita a har­madik szakasznál fejlődött ki, amely a pénzbeli el­látásról szól. Az előadó beterjesztette az alacso­nyabb kategóriákba tartozó hadirokkantak járu­lékainak felemeléséről szóló módosításit A negyedik szakasznál törölték azt a rendelke­zést, amely szerint erkölcstelen életmód folytatása esetén megszűnt volna a kedvezmény. Ugyancsak törölték a vagyoni cenzusra vonatkozó rendelke­zést is. A 7. szakasznál intézkedés történt hogy a kedvezményes kölcsönre igényjogosultak közé fel­vegyék a mezőgazdasággal foglalkozókat Is. A se­gélyről szóló 10. szakasznál Gömbös hozzáiárult ahhoz, hogy a segélyeket felemeljék. A többi szakaszt módosítás nélkül fogadták el, majd rátértek a házalás! engedélyről szóló sza­kasz tárgvalására. Gömbös kijelentette, hogy az en­gedményeket olyan módon kívánja megadni a ha­dirokkantaknak, hogy ezáltal a már megszerzett jogokon sérelem ne essék. A Javaslat tárgyalását csütörtökön folytatják. Tv1«.1; női kalap modellekkel megérkeztem. Alakítások modell után P 2-30. Vlncze Mária kalapszalon Tisza Latos kllrut 32.. I. 2. 157 Bőrleszk-humor Hasenclewer darabjának szegedi bemutatója óta a közönség különféléképen vélekeö'k a bőrleszk­ről, mint műfajról. Egyesek lelkesülnek érte s a humor groteszk túlzásaiban, a szatíra merész su­hintásaiban a komédia korszerű módosulására Is­mernek, mások viszont elitélik, durvának, barbár­nak minősitik s a börleszk fanyarságával, keserű röhejével szemben szívesein adnának helyet a fi­nom élcelődésnek, a könnyed, súlytalan pikanté­riának, a csillogó, franciás, molnárferences szel­lemeskedésnek. Kétségtelen, hogy e két álláspont közül az utób­bi a téves. A humor, a gunv, a szatíra mindig Íté­let valami vagy valaki föiött s semmi sem mond ellen Jobban önmagának, mint a kedvesen csik­landozó, csupán derűre ösztökélő, elvtelen ko­média. A humor l'srt pour Tárt-jellege humorelle­nes, aminthogy nem nevezhető tragédiának a leg­szomorúbb eseimény dramatizálása sem, ha hiányzik belőle az erkölcsi élmény, aa Író etikai Ítélete. Etekintetben tehát az Igazi tragédia és a börlecrk édestest­vérek. vállalják a szinpad törvényeit s azért moz­gósítják a képzelet irreális világát is, hogy vég­sőfokon fejezzék ki világnézeti koncepciójukat. A dráma mai kavargásából annyit már sikerült többizben kiemelnünk, hogy a drámától távol áll az élet szolgai utánzása s hogy a szinpad törvé­nyeit mindenkor a Játékszerüség irja elő. A szinpad nem az életet adja, hanem a játékot, va­gyis az élet értelmét. Ebben a törekvésében ter­mészetszerűleg túlzó, erőszakos, elnagyolt, kari­kírozó, a szomorú emberből, aki az életben talán könnyen meg tudna vigasztalódni, tragikus, ön­gyilkos hőst gyúr, a Jámborból nedig, aki föl sem tOnik az uccán, torz, csetlő-botló, bamba, mulya, egyszóval tuljámbor figurát farag. A szinpad nem birja el a „normális" típust. Ha valaki normális, akkor olyan normális, hogy messziről le rí róla abnormis normalitása. A színpadnak tul kell élez­nie motívumait aminthogy a játékbabák Is csak szélsőséges fíntorgással képzelhetők el, ha cél­juk a kifejezés. A dráma pedig kifejezés is. Az a humor tehát, mely a letűnt vígjátékstilust fűtötte, az élet humorának nevezhető csu­pán, mely mulattató és kedves lehetett azok szá­mára, akik a színpadon ts megelégedtek olyan csípős bemondásokkal, melyek egy szűkebb ma­gántársaság fölvillanyozására ls elegendők. A mai ember azonban tulfejlődte a „széplelkek" kis­ded szórakozásait s hidegnek, unplmasnak érzi azt a viccelődést, mely magánbeszélgetései folyamán számtalanszor megmosolyogtatja. A szinpad hu­mora más. Erősebb, durvább s sokszor előfordul, hogy azok az úgynevezett „jópofák", akik társa­ságokat tudnak megnevettetni szelleimeskedéseik­kel, a színpadon erőtleneknek, vérszegénveknek s hatástalanoknak bizonyulnak. A börleszk ezek szerint az igazi szinpadi humor uj felismerése. Figurái Játékbabák, melyek tulkari­kirozva keringenek, dobálódnak a szituációk per­gésében. Annyira egyoldalúak, egyjelentésüek, hogy szinte mechanizált egytulajdonságu lé­nyekként hatnak, (v. ft. Bergsont) Neim változé­konyak és nem tudnak alkalmazkodni, mert hiány­zik belőlük az életesség rugékonysága. Tulajdon­ságok, képességek megjelemitői ők a tragikóimlkus hatásuk szituációk szerint változik. Annyira bá­buk, hogy a börleszkben nem ls ők a hősök, ha­nem a helyzetek, mert ők mindig egyetlen önma­gukat adják s csak bizonyos helyzettel való re­lációjuk fokozhatja szerepeltetésük tendenciáját. A börleszk-pénzember csak akkor válik szánal­masan kémikussá, ha a családja körében is ki­mért s pásztorórára is stopperrel készül. A de­tektív is csak akkor színpadi alak ha mindig nyo­moz a nőcsábító pedig igazán köznapi Jelen­ség, ha ninos külön kaland-nyilvántartó irodája. Van a börleszkben valami fatalizmus. A bör­leszk-alak minden kómikumában is tragikus Jelen­ség. önmagunkra Ismerünk benne. Helyzetek do­bálják, sodorják s osak Is azért nevettető, mert sosem kerül a neki megfelelő szituációba. Ha odajutna, akkor talán Napoleon lenne, ideál, hős, igy azonban ugrándozó kis pojáca, akit a sors meddő, hiábavaló küzdelemre ítélt. Mennyire mai Játék a börleszk! Milyen kevés ember van a maga hslyén! Milyen kómikus a szín­padon, ha kistehetségü ember jut a hatalom hely­zetébe s milyen tragikus ugyanaz az életben... Berezeli A. Károly. Olcsóság, takarékosság: Délmagvarország takarékossági szervezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom