Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-05 / 53. szám

III. 3 Terv a központi ravatalozólntézet felállítására (A Délmaggarcrszág munkatársától.) Dr. vitéz Szabó Géza tanácsnok a központi ravatalozó Intézet fei állítására Javaslatot dolgozott kl és azt a keddre összehívott pénzügyi bizottság elé terjeszti. Javaslatában arra kéri a pénzügyi bizottságot, hogy a gázgyári pénz« bői erre a célra tartalékoljon százhatvanezer pengőt. Hivatkozik Szabó tanácsnok azokra az egészségügyi és szociá'is ssempoitokra. arrelyek a központi ravatalozóintézet felállítását szükségessé és sürgőssé teszik; kimutatja, hogy a ravatalozó intézet felállításával a város a temetkezés költségeit legalább harminc százalékkal csökkenti és tekintélyes jövedelmet biztosít a város számára Is. Az elmúlt évben Szegeden 174S haláleset történt. A halottak közül 170 volt az »istenneves«, a többit a hozzátartozók saját költségükön temették el. Ha egy-egy temetés árát 30 pengő átlaggal számítják, akkor Szeged közönsége a mult évben 48.000 pengőt költött temetkezésekre. A valóságban azonban ez az összeg lényegesen nagyobb. Ha a város a központi ravata'ozöintézet igénybevételének átlagdiját is harminc pengőben állapítja meg és a várható jövedelemből dologi kiadások cimén 10-15 százalékot leszámít, negyvenezer péngő évi jövedelem marad, a befekte'ett öszszeg 25 százaléka. Bejelenti Szabó tanácsnok azt fS, hogy Rerrtch Béla, a Templom-tér elhunyt tervezője, még 1931 márciusában elkészítette a szegedi központi ravatalozó tervét, amely néhány kisebb jelentőségű módosítással ma is kivihető. A Rerrich-féle szép, stílszerű terv megvalósítása a két év előtti építési egységárak mellett 133.000 pengőbe került volna, ma azonban lényegesen kevesebbe kerülre és Így a 1600.000 pengéből bőségesen kitelik a ravatalozólntézet felszerelése és berendezése is. Szabó tanácsnok utasítást kér a kisgyűlés utján a közgyűléstől a központi ravatalozóintézst működésére vonatkozó szabályrendelettervezet elkészítésére, ezzel kapcsolatban a központi temetőre vonatkozó szabályrendelet elkészítésére is. A központi temető kérdését jelenlegi belvárosi temető területének harminc holdra való kiegészítésével oldaná meg és ezzel a belterületen lévő kisebb temetőket fokozatosan megszüntethetné a város. A belvárod temető kibővítéséhez szükséges területek nagyobb része magánkézen van. Ezeket a területeket kisajátíthatná a város, vagy pedig a tulajdonosokat megfelelő nagyságú cserefölddel kártalaníthatná. Szabó tanácsnok, ha megkapja a felhatalmazást, a két szabályrendelettervezet az áprilisi közgyűlésen bemutatja. Megkönnyítjük a ruházkodás gondját, mert leszállítottuk CIPŐ árainkat. M. f Kirakataink minden .továbbit megmondanak. GRACIA CIPŐÜZLET SSVA MERRE HALADUNK? & Irta Tonelli Sándor. A közelmúlt napok folyamán egy kisebb társaságban kísérletet tettem arra, hogy minden egyéni állásfoglalás és minden politikai momentum kikapcsolásával, induktív eljárással, a jelenségek csoportosítása révén megrajzoljam a jövő társadalmi és gazdasági fejlődés irányát. Egyesek azok közül, akik hallották a fejtegetéseimet, arra kértek, hogy a felállított tételeket foglaljam Írásba. Ezt abban a formában teszem meg, hogy az egyes gondolatcsoportokat és a belőlük levont következtetéseket pontokban süritem össze és a nyilvánosság elé bocsájtom őket. A pontok a következők: 1. A modern ipari országok munkanélkülijeinek száma körülbelül harmincöt millió. A gépek teljesitőképessége a jelen században hallatlan arányokban fejlődött s ennek a fejlődésnek és a gépek további térfoglalásának még nincsen vége. A technokrácia jegyében lefolytatott vizsgálódásokból arra kell következtetni, hogy ennek a munkanélküli tömegnek jelentős részét még a legnagyobb konjunktúra esetén sem lehet elhelyezni. A gép elvégzi az emberi munkát. A baj tehát nem szimptomatikus, hanem organikus. Nem egy muló válsággal, hanem az egész gazdasági rendszernek átalakulásával állunk szemben. 2. E munkanélküliséggel egyidejűleg a kávét a tengerbe öntik, a gyapotot elégetik, a búzát denaturálják, a sertéseket elpusztítják, hogy az árszínvonalat javítsák. ínség az egyik, túltermelés a másik oldalon. Vád: a liberalizmus és a liberalizmusnak gazdasági formája, a kapitalizmus nem tudta megoldani feladatait, más gazdasági elvet és más gazdasági formát kell a helyébe állítani. 3. A tizenkilencedik század volt a liberális gazdasági felfogás százada. A maga idejében szükségszerű volt és óriási feladatokat valósított meg. Megteremtette a modern nagyipart, Kfóimankafoiialak nálunk a legolcsóbbak. Tessék meggyőződni. TISZA ÁRUHÁZ» Bzappenüzlet mel mellett) bankszervezetet és feltárta az egész világot. Lehetséges volt, mert akár az ipari fejlődés terén, akár uj területek feltárásánál korlátlanok voltak a lehetőségek. Azóta a keretek betöltődtek. Az emberek könyöke egymást éri. A szabadságelméletek helyébe lép ilyenkor a rendezés, szabályozás korszaka. 4. A visszahatások a liberális gazdaságpolitikával szemben a mult század utolsó évtizedeiben kezdődnek. Kifelé védvámos rendszer, befelé ipari és kereskedelmi szabadság megkötése. Erkölcsi visszahatás: szabad verseny nincs ott, ahol az előfeltételek nem egyez1-" Llovd George példája: a vizbefuló nem tudja használni a legszebb szabadságjogokat. A helyzetet felső beavatkozással kell megkorrigálni. Az állam nem szoritkozhatik a bakter vagy rendőr szerepére: pozitív kötelesség« vannak polgáraival szemben. 5. A háború alatt és háború után rohamosan kerekedik felül a kötött gazdálkodás rendszere. Központok, ármaximálások, legtöbb kedvezményi elv bukása, kompenzációk, kontingensek, valorizálások, árminimálási törekvések, bankok ellenőrzése, iparok állami kontrol alatt, keresetek korlátozása, stb. Tévednek, akik azt hiszik, hogy ez csak a mai válság tartamára van igy. A mult évszázad második felének gazdasági szabadsága ennek a generációnak az életéhen vissza nem térhet. 6. Okok: A liberalizmuson alapuló kapitalizmus strukturája megváltozott, a") A vállalatok megnőttek és elbürokratizálódtak. Individualizmussal ellentétes társasági forma elterjedése. Nem vállalkozók, hanem tisztviselők vezetik a vállalatok ügyeit, a cél nem a kockázatos haszonra való törekvés, hanem a biztos kereset és megtartás, b) Az áralakulást a szabad versenytől, keresettől és kínálattól független tényezők, kartel és kollektív szerződés szabályozzák, c) A vállalatok annyira megnőttek, hogy áttörték a magángazdaság és magánjog kereteit. Ha ilyen vállalatok válságba jutnak, az állam kénytelen szanálni őket, mert bukásuk százezreket rántana magával. Például: Hamburg—Amerika Linie, Krupp, Danatbank, Credítanstalt, stb. Más vállalatokat az állam mesterségesen alimentái. HOLNAPTOl Harisnyáink Jobbak Az árak olcsóbbak cégtáblás BOROS MIKSI1 cégnél hogy alkalmazottjaik ne kerüljenek ki az uccára. Az állam nem nézheti tétlenül, hogy Í

'ó konjunktura idején az ilyen vállalatok szaiadon cselekedjenek, válság esetén pedig ő szanáljon és gondoskodjék munkanélküliekről s ugyanakkor azok, akik milliókat szereztek a vállalatokból, nyugodtan félrehúzódjanak. d) A nagy kapitalizmus képviselői maguk is azt csinálják, amit az államnál perhorreskálnak: szervezési formákat állítanak a rendszertelenség és korlátlan verseny helyébe: kartel, ring, tröszt, rayonirozás és árkonvenció. 7. A liberalizmus és individualista kapitalizmus helyébe jön a cél- és tervgazdaság. Ez a cél- és tervgazdaság marxista szocializmus és orosz bolsevizmus nem lehet, mert sémába szorítja az egyént. A marxizmus egyoldalú és azon az alapvető tévedésen épült fel, mintha a kapitalizmust és az ipari országok gazdagságát a munkásság kizsákmányolása hozta volna létre. A negyvenes években Marx még nem ismerhette fel a lényege^: Európa és Amerika gazdagsága az elmaradt, főleg tengerentúli országok kizsákmányolásából származott. Ennek hasznában a munkásság is részesedett. A! nemzetközi kereskedelemben egyetlen munkaértékek cserélődnek ki. Egy angol munkás munkaértéke egyenlő kétszáz hindu munkaértékével. Kapitalizmus és szocializmus korrelációja s egyúttal a tétel bizonyítása: a háború alatt a tengerentúl emancipálódott s ez azemancipálódás e.tyszerre sodorta válsásba a tőkét és munkát Európában és "Amerikában. 8. Minthogy a válság organikus jellegű, mai berendezéssel és mai eszközökkel megoldani nem lehet. Felesleges árukészletek elpusztítása után vagv elpusztítjuk a felesleges embereket, vagy elismerjük az élethez való jogukat és gondoskodunk róluk. Harmadik ut nincs. A! feladatokat csak az állam valósithatja meg. Trany tehát: cél- és tervgazdálkodás, erős állami beavatkozással, erős szociális tartalom-mai, haladás a kollektív formák felé. Dezorganizációval szemben a termelés irányítása, racionalizálása. Nem a gépek ősszetörése. hanem a munkaidő megrövidítése, keresetek uj elosztása. Nem a magántulajdon megszüntetése s az egyéni iniciative megölése, hanem korLesiuíahb mocSeüel? leg|utányn»abb Arbnn ! '24 0r. Weiüimanné Ongontas u. 3. vtro«it>érhA-. Alakításokat olcsón vállalok. ARLESZ I ÜLLITÍSI 1 drb „Paula" szappan régi ár ilf ár "44 62o/o os, 45 dkg-os . . P —'48 P — 1 drb „Izsák" házlszaroan • 40%-os, 45 dkg-os . . P —"38 P — «SH31 1 drb „Izsák" híztszappan 40%-os, 40 dkg-os . . P —'32 P — 1 drb szlnszappan 62%-os, 23 dkg-os , . P —'24 P — <«* 1 drb szlnszappan *4 fi> 62%-os, 19 dkg-os . . P —"20 P — • 1 drb szlnszappan A 620/o-os, 14 dkg-os . . P —15 P — • 1 kg mosószóda . . . P —'20 P •18 1 kg ammonlakszóda . P —'40 «35 1 kg mosópor . . . . P —'38 P 1 kg szappanpehely . P 2 40 P Izsák József rt. Szeged, Tisza Lajos kórut 42. B 9