Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-05 / 53. szám

ltl. 3 Mérlegelve a <jC7.da«á<jt !i«lyret ál'andó rom tS*" Áraimat lényegeden lesíállésót előnyös nnyaqbeszerzés H M B^H j9 "loUem. Fráitai 1el\etö~ éi nagybc nl qyárlát loljKn -vételiem a ?é*érióabban a kellemos helyiéiben vagyok, hog» kőzBnségnek. hoov la— vatzl clp4»zUks^gF elét j < ulyos viszonyok el énére 1« nálam olcsön szerezheti be. Kossuth Lajos _ BBC beszerzési hely. eiin«mf a •* • Minden p * ré r t sugarat B. SZ. w szavatosság. m körű. végrehajtó hatalmat a szükségállapot el- I ellenség törne be hazánkba. leni hadjárathoz. Olyan teljhatalmat kérek, Roosevelt után Garner alelnök tette le az esmlnt amilyent abban az esetben kapnék, ha az I küt. - y. cici » - uiyus v !>nmju> ZSURKÓ JÁNOS uf adórendeletek Megszűnik a látszatadó, 8 és 9 százalék lesz a késedelmi kamat Budapest, március 4. A 33-as bizottság szombatí ülésén letárgyalta az uj adórendeleteket. A bizottság határozata szerint megszűnik a látszatadó, a pénzügyminiszter visszavonta a vagyonok és Jövedelmek felkutatására vonatkozó rendelettervezetet As adóhátralékok kamatalt 6, illetve 9 százalékra mérsékelték, az ellenzék a késedelmi kamatok további leszállítását követelte. A sokgyermekes családok kedvezményt kapnak. A bizottság elfogadta az Ipari Munkaszervező Intézetről szóló rendeletet Is. Az uj rendeletek a hivatalos lap vasárapi széimában jelenik meg A paprikamonopólium (A Délmagyarország munkatársától.) Bárányi Tibor főispán — mint ismeretes —, elhatározta, hogy a közeljövőben megbeszélésre hivja össze a szegedi paprikaérdekeltségek Ív ,)viselőit, akik előtt a földművelésügyi minisztérium megbízottja fogja ismertolni á papríkamonopólim tervét. _ Rádcnj Gyula, a földművelésügyi minisztérium növényvédelmi irodájának vezetője, aki kidolgozta a paprikamonopólium tervét, a terv Értesítés! Ezennel értesítjük nagyrabecsült vevőinket, hogy a legjobbnak elismert eredeti francia ELFOTINE ezüst pucolókrém a régi áron ismét kapható. Kizárólagos raktár Reich Mór és Fia RT. ékszerész Kelemen ucca <1. 74 ismertetését most elküldötte a főispánnak. Ráday tájékoztatója szerint az elgondolás, „amely kizárólag a terfnelő és kikésziüö gazdaközönség érdekeit kivánja szolgálni", nem monopólium. A cél az, hogy a gazdaközönséget olyan érdekszövetségbe tömörítsük — írja Ráday —, amelyben az érdekeit johban meg tudja védeni, mint az érdekszövetségen kívül. — A legfőbb cél azonban az, hogy a termelő és kikészítő gazdaközönség magasabb árait kapjon a paprikájáért, mint amennyit eddig kapott. Az ármegállapításnál a gazdaközönség erdekei a legmesszebbmenő védelemben fognak részesülni ugy, hogy a gazdaközönség részére ne csak a termelési költségek térüljenek vissza, hanem hogy a paprikatermelés megfelelő hasznot is jelentsen. Az í pengő 20 filléres átvételi ár nem azt jelenti, hogy áz átvételi ár csak 1 pengő 20 fillér »ehet. Ha a számitások és a viszonyok lehetővé fogják tenni, akkor az átvételi árat magasabban állapítják meg. Mindenesetre a megállapítandó átvételi ár nem lesz tiz éven keresztül egyforma, hanem a kereslet és a kínálat figyelembevételével és a termés menynyisége szerint mindenkor rugalmasan alkalmazkodik a mindenkor! viszonyokhoz. Természetesen ama nem lehet számítani, hogy lehe tetlenül magasak legyenek az átvételi árak. — A cél nem a gyors meggazdagodási lehetőség biztosítása, — folytatja Ráday —, hanem az, hogy a termelő és a kikészítő gazdaközönség mindenkor megtalálja számítását és jogos hasznát. A tervezet nem érinti senkinek a szerzett jogát. Aki eddig termelt, az a jövőben is ugyanolyan területen termelhet, mint eddig. A tervezet a termelési engedélyek kiadása tekintetében elsősorban a kisgazdák érdekeit fogja védeni, éppen azért, ha egy nagyobb export a jövőben esetleg indokolttá tenné a termőterületek kiterjesztését, termelési engedélyt elegendő jelentkező esetén csak kisgazda kap Végül közli Ráday Gyula, hogy a földmüvelésügyi miniszter a paprikatermelők érdekében kiváinja ilyen módon emelni a paprikaárakat, ha azonban a gazdaközönség a jelenlegi állapot fenntartását kivánja inkább, abhan az esetben elejti a tervet. Paplanok olcsö ártian készii!nnk — Htfjlelt utia alakíttatnak. Psolanosmesternéi. DeSk Ferenc i. S. 89 ss paüozatdeszka minden méretben a legolcsóbb BACH fatelepen, Párisi körút 35 (volt Somló-telep). 78 BllSf Air m0(le11 n,4n fi pangótól, haskőtök orvost rendnrilEPII lotre logoloaóbban, minden e szakmába vágó gyorsan 6tASnA»H& KOlosey noea 12. mám jutányosán «¿1*35 la nIIT Ib«S (Gázgyár Irodával nemben). orászafti szerek RUH VILMOS cégnél » Mikszáth K. ucca 9. (Paprikapiac sarokf TdNDftWJJAK ra elfifizetést elfogadok ai ajándélc-akoiót azonnal lebonyolítom. Kéximnnkafonalak: ufinyeg-, horgoló- 4« kStSfonalak lgenolesón, nagy választékban. — Fdy Margit. Kígyó ucca 5. a*. 208 JÓZSEF. FÓHERCEG \ SZALLODA BUDAPEST, Baross tér 2. Keleti pályaudvarnál. Szolid családi szállö. — OlcsA árak. Szobák már 3 pengőtől. Központi fűtés. Bn Hideg, meleg viz. A fűzfáról, aki szépet álmodott Irta Móra Ferenc. Mikor a tiszaparti tüzesben téMre yetkőződtek a fák, a legfiatalabb fűzfa sehogyse akart nyugovóra térni. Mindig akaratosan csóválta meg a fejét, valahányszor a szellő lesodort róla egy levelet: — Velem ne ugy bánj, mint a többi fűzfával I Én nem olyan fűzfa vagyok, mint a többit A többi fűzfák csúfolódva nevettek össze s ahogy suttogtak, csak ugy omlott róluk n száraz levél: — ö, ó, szegény jámbor! Ismerjük a szülődet. Becsületes öreg fűzfa volt. — Én nem akarok százesztendős koromban szétporladni, — feleselt a fiatal fűzfa, — én nem nkarok ilt köztetek megvénülni. Én különb akarok lenni, mint a többi fűzfa. — Csitt, csitt! — zúgtak haragosan a szakállas öreg füzek. — Jobb lesz, ha alszol, szegény kis o-toba. Nem hallod, hogy toporzékolnak már Tél király szélparipái?' — Ml közöm boz'.ájuk? — akarta mondani a für'i, de ebben a pe eben keresztül robogtak rajta a szélparipák s lerázták róla az utolsó levelet is. Egyszerre meglelte az álom s époen ugy megdermedt, mint a többi fűzfa. Arról se tudott semmit, hogy mikor a hó lehullott. favágók Jártak a füzesbén s kivágtak egykét veszni tért fát. Az egyik favágó a fácska tövébe is belevágta a fejszét, de a többiek azt mondták neki: — Ne bántsd, hadd vastagodjon még A fácska olyan mélyen aludt, hogy ebből sem érzett semmit, az öreg fák azonban mindjárt észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek a téli álomból. Összesúgtak kilevelesedctt ágaikkal: — Nini, hát ezt mí lelte? Nem tudták kitalálni az öreg fűzfák se, hiába van olyan nagy szakálluk. Alig várták, hogy kivallathassák a fácskát. Hanem az éppen nem sietett a felébredéssel. Semmiben se akart olyan lenni, mint a többi fűzfa. Mikor nagysokára kipattant a szeme, az volt az első kérdése a többi fákhoz: — Halljátok-e fűzfák ki mit álmodott a télen? — Én azt álmodtam, tele vagyok ezüstös barkával, — zizegte szeliden az egyik fa. — Méhek döngicséltek körülöttem és gyűjtötték rólam a mézet. — Én még szebbet álmodtam — suttogta a másik, — Agakat szedtek rólam az emberek és földíszítették velem az oltárt. Aranyhajú angyalok nevettek rám az égből. — Én a szegény emberek öröme voltam — mesélte a harmadik. — Hajlós vesszeimböl kosarat fontak s engem áldottak, mikor a munkájuk árán ken veret vettek. A negyedik fűzfa szinte kopár volt már az öregségtől. De azért ő is álmodott. — VadV.icsák raktak fészket az odvamban. öröm volt hallgatni, hogv hálálkodtak a csipogó kis porontyok a jóságomért. — Mit fecsegtek össze-vissza? — hallgattatta el őket bosszúsan a fácska. — Hallgassátok meg az én álmomat! Maga a király Jött el hozzám, annak kellett lenni, mert korona volt a fején. Bagvogó piros ruhába öltöztetett, ugy világítottam benne, mint a nap. Utoljára nedig fölrepültem az égbe és onnan néztem le rátok! Halk zizegés futott át a füzeik során. Ilyen furcsát még soha senki nem álmodott közülök. — Hát ez a seb mitől van a lábadon? — kérdezte fejcsóválva az egyik (»ömvedt öreg fűz. — Micsoda seb? Ez itt? Észre se vettem Bizonyosan akkor botlottam nveg, mikor itt akartalak hagyni benneteket. A királyom elé indultam, mikor éz a szeles tavasz erővel felébresztett Pedig ugy se megy velem semmire. Én nem akarok a méhekneik virágozni, a kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni. Én a királyt várom. S csakugyan hiába nevetett rá a tavasz, a fiatal fűz nem hozott több levelet Szellő cirógatta, napsugár csókolgatta, meleg eső öntözgette, folyóvize locsolgatta: oda se nézett neki Ugy mereszkedett ott a kizöldült lejtőben, mint kiszáradt karó. Jötteik vidám gyerekek és vitték a barkát az Isten házába. Jöttek a szegény emberek és szedték a kosárnak való vesszőt. Jöttek az ég madarai és kiköltötték pelyhes magzataikat a fák odvában. Áldották a fákat és a fák boldogan bólogattak: ugy, ugy, segítesz bennünket! De a leveletlen fát nem látta meg senki és nem áldotta meg senki. Hanem egy este a parti halász kötött k1 fiával a füzesben. Á halász öreg ember volt, haragudott, mert egész nap nem fogott egyebet egy hitvány keszegnél. De a gyerek, akinek szederindából font korona volt a fején, tapsolt és nevetett. — Tudod, mit apám? — ugrott oda a leveletlen fáoskához, — nagy tűzön sűssűk meg ezt a kis halat. Ez a kiszáradt fűzfa már úgyis csak tűzre való, egyéb hasznát nem lehet venni. S mire a csillagok föltünedeztek, a nagyravágvó fácska már ragyogó piros tűzruhába öltözködött. Világított, mint a nap, de recsegett, sistergett fájdalmában. — Micsoda lárma ez? — riadtak fel bosszúsan éjszakai álmukból a füzek. A szederindás király pedig álmosan verte szét a parazsat az evező nyelével: — Nem sokat ér ennek a tüze se. — Nyers fának hideg a parazsa, — mondta az öreg halász. A kihűlt hamut fölkapta a szél és sodorta, kavarta föl a magasba Onnan aztán lassan, csöndes zizegéssel hulladozott le az alvó füzek levelére.