Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-31 / 73. szám

SZEGED. 9zerke»ztMég: Somogyi ncca 22.Lem. Telefont 23-33.'Ktod6hlTBtBl, kOIctOnklSnyvIAT «9 legylroda : Aradi ucob s. Telefoni 13-0». - Nyomda s low Lipót uccn lO. Telefon : 20-34. TAvlrntt levélcím: DtlmagynroM^Ag Szeged Péntek, 1933 március 31 Ara 16 fillér IX. évfolyam,4^««: ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO vidéken Budapesten 3-00, fcUlf »Idífn (Kto pengd — Baye« sz&m Ara hétlcB«nap I®, vnsAr- ét Ünnepnap 2-* nndetétek felvétele tarifa »aeerlnt. Meglelenik héti« kivételével naponla regtiel Főváros és vidék A közgyűlés tárgysorozatán szerepel egy Interpelláció, hogy van-e tudomása a polgármesternek arról, hogy az államvasút a mult hét szombatján,, ünnepi napon ugyan, de nem munkaszüneti napon indított Szegedről Budapestre filléres gyorsvonatot: Azt kérdi az interpelláló a polgármestertől, hogy mit szándékozik a polgármester a jövőben tenni az ilyen esetek ismétlődése ellen, amelyek súlyos sérelmet és még súlyosabb károsodást jelentenek a vidék iparára és kereskedelmére nézve? Szinte ugy érezzük, hogy e lap olvasóközönségének nyilvánossága előtt felmenthetjük a polgármestert a kettős kérdésre adandó válasz alól. A polgármesternek igenis van tudomása a mult szombati esetről és a polgármester ebben az esetben megtette kötelességét. A kereskedelmi és iparkamarával egyetemben tiltakozott az államvasút igazgatóságánál az ellen, hogy a vasárnapi filléres vonatok bevált és mindenki által helyeselt intézménye más napokra való áttolás réven eszköze lehessen a vidéki gazdasági élet megrövidítésének. Azt lehetne mondani ilyen körülmenyek kőzött, hogy az interpelláció elkésett, vagy legalább is nyitott kapukat dönget. Formaiígy is van, de a gyakorlatban mégis azt kell mondanunk, hogy nem lehet az ilyen eseteket elégszer ismételni és a fővárossal szemben, vagy helyesebb kifejezést használva, a főváros mellett, hangsúlyozni a vidéknek az élethez való jogát: Senki se mondja, hogy ebben a felfogásban bennünket valami szűkkeblű provinciális lokálpatriotizmus vezet, amely nem tud elegendő megértést tanúsítani a főváros nemzeti feladatai iránt. Azt se tételezze fel rólunk senki, hogy a ma nehéz gazdasági válság közepette mi sajnálni akarnánk azokat a pengőket, amelyek Budapest gazdasági életének alátámasztását szolgálják. Mi tudjuk napion jól, hogy a fővárosnak, amely egy sokkal nagyobb, húszmilliós ország számára van méretezve, a mai szűkre szabott és szűkös viszonyok között milyen nehézségekkel kell megküzdeni. De jogos és igazságos az a kívánságunk, hogy a fővárosnak jutó kevésszámú pengők mellett hagyják" meg a vidéket megillető még kisebb számú filléreket." Mi szegediek", akiknek képviseletében néhai Rlebelsberg miniszter képviselte legerősebben a vidéki öncéluságnak az elvét és igyekezett a vidéki centrumok kiépítésének gondolatát a gyakorlatba is átültetni, nagyon sokat tudnánk elmondani a csalódásoknak és mellőzéseknek sorozatából, amelyek bennünket értek már a békevilágban és a háború utáni időkben is: A régi szegediek emlékeznek rá, hogy az árvíz után lejött ide a királyi biztosság, amely csinált egy igazán nagyszabású, az akkori időkhöz képest túlságosan nagyarányú programot, bele is fogott ennek a programnak a megvalósításába, azután itthagyta a várost részben feltöltött állapotban, mintha csak arról akart volna gondoskodni, hogy a jövőben Szegeden minden építkezés mégegyszer annyiba kerüljön, mint más városokban. Ennek a danaida ajándéknak a jogcímén ellenben évtizedeken át azzal intézték el Szegednek minden kívánságát, hogy ne kérjen semmit az államtól, mert már úgyis nagyon sokat Kapott: Es most, a háború utan, mikor a város erejét szinte meghaladó áldozatok vállalásával teremtett méltó otthont az egyetemnek és vele kapcsolatos intézményeknek, nem halljuk-e ismét másfelől, de főleg Budapestről vékonyan, vastagon felénk zengeni a vádat, hogy mi vagyunk azok, akik borzalmasan sok pénzébe kerültünk az államnak? Miért van az éppen, hogy mikor intézmények megszüntetéséről van szó, akkor Szegednek kell hallani legelsőbben, hogy a mai nehéz viszonyok között a vidéki városoknak meg kell tanulni a lemondás nemes erényét ? Miért éppen a szegedi vasúti műhelyt kellett megszüntetni és miért a szegedi erdőigazgatóságot kellett áttelepíteni a szomszédos — vagy talán nem is szomszédos — Gödöllőre? És mikor nem egy uj intézménynek az idetelepítése, hanem a már meglevő királyi ítélőtáblának a kibővítése került szóba, miért kellett megmozdulni illetékes és illetéktelen faktoroknak e terv megvalósítása ellen, amely a túlterhelt budapesti tábla tehermentesítésével csak szolgálná az igazságszolgáltatás jobb belátását? És indokoltnak tekinthetjük-e a budapesti kamara elnökének a felszólalását, aki a budapesti kereskedelem elsorvadását félti, ha néhány ügyvéd a jövőben nem Budapestre, hanem Szegedre jön tárgyalni s a célszerű megoldás helyett inkább azt ajánlja, hogy az egész másodfokú bíráskodás koncén tráltassék Budapesten ? Nem akarjuk azonban szegedi kérdéssé összezsugorítani azt, ami véleményünk szerint egyformán ügye az egész vidéknek: Centrális jellege folytán a fővárosnak számtalan helyzeti előnye és fővárosi mivoltából kifolyólag számtalan privilégiuma van. A főváros nem önmagát tartja el, hanem gazdasági élete az egész ország termelő munkájára van felépítve. Az adóztatási statisztika adatai mutatják, hogy a vidéken dolgozó vállalatok nagy része is Budapesten adózik. Az összes központi jellegű hivatalok és intézmények Budapesten vannak elhelvezve s mindezek a tisztviselői fizetések Budapest iparát és kereskedelmét gyarapitják. Botorság volna tiltakozni az ilyen adottságok ellen, amelyek másutt is velejárói a fővárosi jellegnek, bár nem olyan mértékben, mint nálunk. De fel kell szólalni a kezelésnek nem egyforma módja ellen és síkra kell szállani a vidéki városok érdekeiért, ha azok mesterségesen is háttérbe szoríttatnak. Szeretnénk, ha az interpellációra adandó válaszában a polgármester erre is kiterjeszkednék és az érdeklődő bizottsági tagnak nemcsak azt mondaná el, hogy tudomása van arról, amit ugy is mindnyájan tudunk, hanem ezt a már elintézettnek tekinthető incidenst felhasználná arra is, hogy általánosságban is nyilatkozzék az egyenlőtlen kezelés körül tett tapasztalatairól. Mert fontos ez a kérdés. Legalább is olyan fontos, mint a citejvföldek eladása, vagy a víztoronynak Eiffel toronnyá való átalakítása. A békerevmó nem tür halasztást «f *v London, március 30. A lordok háza külügyi vitájában lord Cecil az általános leszerelést ismertette. örömmel üdvözli az angol—olasz együttműködést, de attól tart, hogy MacDonald határozatlan nyilatkozata a békerevizióról rossz hatást gyakorolhat. A miniszterelnöknek az a kijelentése, amely a revíziót pártolja^ olyan bizalmatlanságot idézett elő, amelv megneheziti a leszerelést. Lord Ponsombij szocialista külpolitikai okokból nem tartja kívánatosnak, hogy a kormány beleavatkozzék Németország belügyeibe. Lord Dickinson hangoztatta, hogy Mussolini javaslatának érdeme, hogy a békerevizió kérdését felvetetteLord Iddesleigh fejtegette, hogy a békerevizió nem tür többé halasztást s a mai idő különösen alkalmas helyreható revízióraLord Hailsham hadügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy zsidó vallású angol alattvalókat nem bántalmaztak Németországban. Angliának nincs joga ahoz, hogy a zsidó vallású idegen alattvalók helyzete miatt Németországnak előterjesztést tegyen. Interpelláció az angol alsóházban a németországi események miatt NépszSveíségi beavatkozást sürgetnek óha jtottak elérni. Napok" óta érkeznek" Angliába német zsidó vezető férfiak, akik arra bérlik az angol zsidóságot, hogy az akciót hagyják abbn, Ezek a német zsidó vezetők újságírók előtt kijelentették. hogy a német zsidók bántalmazásáról elterjedt hírek túlzottak. Attól kell tartani, — mondották —, hogyha külföldön tovább folyik a németellenes bo jkott, akkor tényleg bekövetkeznek azok az események, amelyekről a külföldi sajtó már régen,"mint konkrétumokról ír. „Példátlan fegyelmezettség" Eilenburgból jelentik: Az egyik kommunista vpzér megszökött a fogházból. A szökevényt, aki felrobbantotta cellájának ajtaját és rabruhában menekült el, eddig még nem sikerült elfogni. A rendőrség által a rohamcsapatok tagjainak közreműködésével rendezett hajszával 10 kommunistát tartóztattak le, akik jnem zeti szocialisták között kémkedtek. (Budapesti tudósítónk" lelefon jelentése.) Londonból jelentik: Az alsóház csütörtöki ülésén népszövetségi beavatkozást sürgettek a németországi zsidóüldözések ellen. Az ilyen címen bejegyzett és elmondott interpellációra Sir John Simson külügyminiszter válaszolt és kijelentette, hogy a népszövetségi alapszabályoknak nincs olyan szakasza, amely lehetővé tenné a Népszövetségnek a lehetőségeit L a n sbury munkáspárti képviselő azt kérte, hogy utasítsák a berlini angol nagykövetet, hogy tegyen sürgős jelentést a német helyzetről, infcrmál ja a kormányt, hogy mi igaz és mi nem a németországi eseményekből. Sir John Simon válaszában kijelentette, hogy a berlini követ már részletes jelentést tett, azonban nem volt hailandó elárulni a jelentés tartalmát. Egyébként minden jel arra mutat, hogy az angliai németellenes bojkott rövidesen véget ér. Az angol zsidók belátták, hogy akciójukkal egészen ellentétes hatást értek el, mint amit