Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-30 / 72. szám

DELMAGYARORSZÁG T933 március 30. tataVarékon befizetett adó könyvelési szelvényeit adták át neki a hivatalban azzal, hogy a fizetett összeget a főkönyvben írja a befizető javára. Nem egy esetben ezeket a szelvényeket ugy könyvelte el, hogy annak a javára irta, akitől ő vette át a pénzt, de azt elsikkasztotta. Ilyen módon sikerült neki hoszszabb időn keresztül elkerülni a leleplezést. A vizsgálóbírónál fekvő eddigi adatok szerint a Dorner által elsikkasztott összeg 1380 pengő, ez azonban nem tekinthető véglegesnek, mert — amint jeleztük — a vizsgálat még folyik. Dorner kihallgatása során említést tett ReTsek Aladár adóhivatali gyakornokról, aki szintén benne volt ezekben az ügyekben. Dorner Tibor előtt a vizsgálóbíró kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzést. Dornert felkisérték az ügyészségi fiókfogházba. Tegnap délelőtt a rendőrségen feljelentést tett egy kereskedő Rezsek Aladár adóhivafalnoki gyakornok ellen 3800 pengő elsikkasztása miatt• A kereskedő panaszában előadta, hogy Rezseknek, akihez régi sportbarátság fűzte, évek óta átadta az adóját, az utóbbi három év alatt körülbelül 5000 pengőt azzal a kéréssel, hogy azt fizesse be. Amint most utólag megállapította, Rezsek a mult év tavaszáig eleget tett a kérésnek, tamsztól kezdve azonban a reá bízott pénzből 2800 pengőt elsikkasztott. A feljelentés megtételekor Rezsek ügye ép ogy, mint Dorner ügye, már az ügyészségen volt, mert a visszaéléseket két héttel ezelőtt felfedezték. A rendőrségen azonban mindezideig károsult nem tett konkrét feljelentést, a rendőrség az ügybe nem is avatkozott bele. A legutóbb megtett feljelentésre azután detektívek mentek ki az adóhivatalba, majd Rezseket előállították a központi ügyeletre, ahol dr. Vastagh Zoltán rendőrkapitány azonnal megkezdte részletes kihallgatását. Rezsek Aladár kihallgatása során mindent bevallott. A sikkasztásokat Dorneréhez hasonló módon követte el és természetesen a közokirathamisitásokat is, hogy a sikkasztását elleplezze. A kár összegét ő sem tudta megmondani, de még eddig pontosan megállapítani sem lehetett. mert részint a vizsgálat még nem fejeződött be, részint pedig a károsultak jelentkezése tovább tart. A rendőrség feltevése szerint az elsikkasztott összeg 4 - 6000 pengői tehet ki. Rezsek Aladár, akit a hivatali vizsgálat és a rendőri előállítás teljesen összeroppantott, előadta. hogy az ő sikkasztásai szoros összefüggésben állanak Dorner sikkasztásaival, illetőleg, hogy legtöbbjét köiösen követték el. a hasznot megfelezték. Vallomásában azt adta még elő, hogy amikor Dorner rájótt arra, hogy ő milyen uton-módon jut pénzhez, akkor felezni kellett vele és ettől az időtől kezdve minden tételi megfeleztek. A Dornerral való viszonyáról beavatottak azt tudják, hogy épen Rezsek volt az, aki Dorner sikkasztásait a mult év tavaszán egy 100 pengős tétellel kapcsolatban felfedezte és figyelmeztette Dornert a hiányra. Dorner ekkor átadott Rezseknek 50 pengői azzal a kéréssel, hogy hallgasson- A gyenge akaratú Rezsek szemet hunyt és ettől kezdve Dornerrel együtt Ozte a sikkasztásokat és az ofcirattiamtsttásokat egészen március első napjáig. Egyes verziók szerint Dorner kapta a nagyobb összegeket> mig Rezsek jóval kevesebbet tett zsebre. Ezt a feltevést látszik megerősileni az a körülmény is, hogy amig Rezsek továbbra is szolid életmódot folytatott, addig Dorner mulatozott és kártyázott. Rezsek Aladárt a rendőrségen előzetes letartóztatásba helyezték és csütörtök délelőtt átadják az ügyészségnek. Érdekes, hogy a két adóhivatali tisztviselő sikkasztásait a szellemi fnségmunkások lepNapfényes meleg idő van Abbáziában Mérsékelt áron kitűnő ellátás PARK PINSIÓDAN. mmmmrmrm *r*>nwmmmm,mrmMMMmm fiaguar ház. Központi lehfés. Hideg-meleg vlz o s/oDáhbon. Központi füles. * Felvilágosítást nyújt: Neu Ernfi bank- és váüéüzlet utazási Irodája. » r lezték le két héttel ezelőtt. Állítólag az ügy kinyomózását az mozdította elő, hogy Dorner egy nagyobb tételt szeretett volna megszerezni és ezért az egyik szegedi vendéglősnek egy 16 ezer pengőről szóló felszólítást kézbesittetett ki. A vendéglős eljárt az adóhivatalban, ahol gyanús lett Dorner szerepe. Az ínségmunkások, akik az évi mérleg készítésénél segédkeztek, zavarokat találtak a főkönyvben. Sehogy sem egyeztek a rovatok, egyikük azután rájött arra, hogy itt visszaélés történt A felfedezést azonnal jelentette a hivatalfőnöknek, aki elrendelte a vizsgálatot. r 1 Hüttl TSvadar porceüángyáros és nagykereskedő, Budapest, V. Dorottya acca 14. sz. Óbudai poroe lftngy árának készítményei (étiMŐ-, teás, ftb. készlatak) a legjobb külföldi gyárakkal ugy árban mint minőségben felveszik a versenyt. A legjobb üveggyárak raktára. Kívánatra mintákkal és árajánlattal készséggel szolgálok. 85 j,— «a Legfinomab tavaszi férfi s«r, M- és külföldi szövetek és bélésáruk megérkeztek és mélyen leszállított árban kaphatók Cfijpc I aincnál Hor»*íh Mihály ucaa 9. Lu|UOll(l7j Sitohanyi Mmival szerobon. Külföldi propaganda A magyar irodalom külföldi sikertelensége elkedvetleníti a fordítókat, de a könyvkiadókat is. A magyar irodalom remekei, ugy látszik, csak a mi számunkra jelentenek értéket, az idegen még a magyar „egzótikumot" sem hajlandó fölfödözni bennük, a magyar könyv nem üti meg a kívánt nemzetközi mértéket, mert vagy nem elég magyar ahoz, hogy egyetemes hatást gyakorol jon az olvasók leghetei ogénebb tömegére is, vagy pedig annyira magyar, hogy a mi közönségünkön kivűl nem is igen számithat idegen érdeklődőkre. Valami hibája biztosan van ennek a magyar irodalomnak, mert a magyar könyv sehol sem állja meg a helyét a külföldi könyvpiacon egyszerűen versenyképtelen. Ennek okán nemrégiben Lackó Géza töprengett a Nyugat hasábjain s néhány okos franciával való beszélgetésé kapcsán arra a megszívlelendő álláspontra jutott, hogy a magyar irodalom inkább magvaros, mint magyar, ami annyit jelent, hogy nem „tősgyökeres", faji kulturánk szempontjából felszínes, külsőséges, modoros, nincsenek mélybefutó, idengazó gyökerei, egyszóval semmivel sem magyarabb, mint bármelyik középeurópai náció lobban propagált irodalma. Annyira tehát már nem jellegzetes, hogy a külföldinek érdemes volna vele különösképpen foglalkoznia, hiszen a magyar irodalom csak is azért magyar, mert történetesen nem szerbül, vagy csehül írták össze. Hiányzik belőle a speciális faji zamat, szin, a mentalitás s ami művészi érték benne, az fejlettebb formában fölfedezhető a nagyobb népek irodalmában is. Magyar szerzőktől tehát nem érdemes olvasni. Ehhez az okoskodáshoz hozzáfűzhetjük, hogy fajiságunk ellen elkövetett vétségeinken kivűl, az „általános emberi" sem elég nagyvonalú, lenyűgöző, szuggesztív erejű irodalmunkban ahhoz, hogy fölvehesse a versenyt az orosz, a nemet, vagy a francia géniusszal. A magyar irókat, n ndjuk. joggal érhetik ezek a vádak. Rends.:- . int elkésve s jobbára csak divatból hódolnak be olyan törekvéseknek. melyeken a külföld már régen tul van. A magyar irók elkésve lesznek naturalisták s időszerütlenül emelik az irodalmi érdeklődés centrumába a parasztot. Ugyanígy lemaradtak a szimbolisták és dekadensek térhódításáról s csak akkor eszméltek a mozgalom korszerűségére, mikor a külföld már uj ideálokat hajszolt. A magyar irodalom egy behozhatatlan időveszteséggel dolgozott s mire ráébredt saját kora követelményeire, már a legnagyobb lángelme sem lehetett egyéb, mint a külföld tragikus visszhangja. A külföld tehát nem is veheti komolyan azt az irodalmat, mely sem ujat, sem egyedülállót nem reprezentál. De ha mégis akadna néhány iró, aki európai viszonylatban is számottevő művésze lehetne a nemzetközi irodalomnak (s ilyen mindig akad!), egyáltalán nem valószínű, hogy a hivatalos propaganda éppen ezeket méltatná arra, hogy nevet szerezzen nekik a külföldön. Az általános késésben ugyanis a legnagyobb időveszteséggel mindig azok dolgoznak, akik« nek hivatalból kellene sa ját korukat reprezentálniok. Senki előtt sem titok, hogy a magyar irodai-» mat szinte kizárólag Herczeg Ferenccel, Pékár Gvulával és T o r m a y Cecillel képvi« seltetik, holott mi tűrés-tagadás, ismerünk ná« luk (különösen a két utóbbinál), különb iró-! lcat is. A legkiválóbb magyar történetírók egyi« ke, aki a Rákóczi-kérdésben föltétlenül kompetens, de a mai magyar irodalom értékelésé-» ben nem, elcsüggedve" jelentette ki, hogy a fönti kitűnőségek olasz nyelvre fordítva hatás« talan olvasmányoknak bizonyultak. (Érthetet-i len!) A propaganda mindenesetre nagyon egyol« dalu s na ebből a szempontból vizsgáljuk a magyar könyvek külföldi sikertelenséget, akkor az irók ellen emelt vádak nagy százalékát is vissza kell vonnunk. A „ jobbaknak" itt is szomorú a helyzetük, de arra aztán igazán sose lehet reményük, hogy valaki hivatalosan is ekszponálja magát értük a külföldön. így még az is kisülne, hogy a magyarság értékes faj s hogy irodalmának is lehetnek egyetemes érté-i kü" jelenségei f Az egyoldalúságra semmi sem jobban jel« lemzőbb mint annak az olasz almanachnak magyar vonatkozású közleménye, melyre ép« pen a napokban bukkantam rá. A cikket Ba í « 1 a Ignác irta, aki előszeretettel propagálta Itáliában Pékár Gyulát, mint „magyar gigászt" s így érthető, ha rövidke ismertetésében is leg« szívesebben „óriásainkkal" foglalkozik. Balla