Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-23 / 67. szám

DÉLMAGTARORSZXG 1933 márdus 75: Padi Jób riportsorozata: A HABSBURGOK TttON NÚ.KÍ1L A steenockerzeeli udvartartás Kik tartoznak Zita és Ottó környezetéhez — A steenockerzeeli udvartartás tagfai nem kapnak fizetést Negyedik. Károly halála Ma Zita megszakítás nélkül gyászruhát viseL Barna haját kontyban hordja. Nem érdekli más, csak a családja. Alig van nap, hogy ne keresnék fel vendégek a steenockerzeeli kastélyt Legtöbbet van odakint gróf Hunyadi József, aki önmagát változatlanul főudvarmesternek tekinti. De ennek tartja a grófot Steenoekerzeei is. A gróf változatlanul végzi a föudvarmesteri funkciót A magyar és az osztrák arisztokraták közül minden hónapban más-más tart szolgálatot a királynő mellett • beosztást a főudvarmester állítja őst Gyakori vendégek de Croix marqutoe várkastélyában Cziráky Antal gróf, Csekonics Iván gróf, Pallavicilni György őrgróf, Szterényi József báró, Mikes gróf, szombathelyi püspök, Grieger Miklós apát, képviselő, az osztrákok közül a Czeminek, Liech steinek, Hohenberg Miksa herceg, Ferenc Ferdinánd legidősebb fia, akik azonban neira előre meghatározott időben szoktak Belgiumba elutazni. Amig élt gyakori látogató rott a kastélyban Apponyi Albert gróf. Állandó funkciót a következők tartanak: Gudfr ím Ervin báró, meghatalmazott miniszter és volt követ és a felesége, ők vezetik az udvari titkári hivatalt. Ennek n helyisége a kastély második emeletén van, egy szük szobában. Három összezsúfolt íróasztalon rengeteg levél, majdnem valamennyi kérvény, vagy üdvözlet Báró Gudemis és a felesége válaszolják meg a levelek közül azokat amelyeket fontosnak tartanak. A posta nagyrésze Bécsbe megy, ahert Wiesner titkos tanácsos küldi el a feleletet. Ha Steenockerzeelbcn a munka nagyon összegyűl, különösen njév és születésnapok idején, akkor Bruxellesből egy gépirókisasszony megy ki a kastélyba. Az oktatás tmraHáfált Degenfsld Henrik gróT irányítja A gróf maga ismert történettudós. Rajta kivül Páter Weber, pannonhalmi szentbenedekrendi szerzetes és időről-időre egy másik benedekrendi atya foglalkoznak az oktatással, de a kisebb gyermekek mellett mindig van még egy magyar és egy tiroli tanítónő is. Az „aya" — finomabb érteleimben vett dajka — szerepét Kerssenbrock Teréz tölti be, aki már az összeomlás idején a királyi család szolgálatában állott A háztartási ügyeket Mennsdorff grófnő végzi, neki segédkezik az öreg Löw kisasszony, aki kulcsámő a kastélyban és akinek hetvenedik születésen apját intim melegséggel ünnepelték meg nemrég. Néhány szolga, két ina«, egy kertész, két szobalény képezik a szorosan vett személyzetet valamennyi alkalmazott vagy magyar, vagy tiroli. Az alkalmazottaknak szerény fizetésük van, semmi vei sem több, mint Belgiumban egy teásnak, vagy szobalánynak szokott lenni, a* udvari szolgálatot végző arisztokraták fizetést vagy tiszteletdija* nem kapnak, ők úgynevezett „lovagi szolgálatot* Karácsonyra, újévre főként Magyarországból és Ausztriából rengeteg ajándék érkezik Steenockerzeelbe. Minden elképzelhető holmi. Bakák és rugóval felhúzható játékszerek, gyermekruhák, hintalovak, képeskönyvek, zenélő játékok, akadnak emberek, akik egy bödön túrót, vagy pedig egy hatalmas sonkát küldenek Néha érkeznek azonban értékesebb ajándékok is. Az a gyönyört autó, amely most a garageben állítva várja, hogy üzembe kerüljön, szintén ajándékba jött Budapestről, fis ajándék a rádió is. Küldöttségek különösen Tirolból utaznak gyakran Ottóhoz, akit eddig több, mint stáx tiroli község választolt meg díszpolgárának Az első tiroli község volt 1931 december B-Sa Ampass, azt követték a többlek és aztán Stájerországiban, Karinthiában, Salzburgban és AÍsóansztriában is számos helység akadt, amely eiküldötte a díszpolgári oklevelet Steenockerzeelbe. A díszpolgári oklevelek átadása rendszerint ugy tőrtént, hogy a kőzséeek polgármesterei egy-két Legfínomab tavaszi férfi so* bel- és külföldi szövetek és bélésáruk megérkeztek és mélyen leszállított árban kaphatók Ciíípe I ainenál mimiv ncaa 9. d£UtUO Síéchenyf Moiiral »emhen. Gallérjára bármily kényes, „HUTTYU" tói tükörfényes! Takaréktár uoca 8. g Moí, fest, tisztit! Napfényes meleg i d 6 van Abbáziában Mérsékelt áron kitűnő ellátás PARK PENSIÓBM Nöggar ház. Központi lekves. nideg-meiea fiz a szobákban. Központi intés. * PelvHágositáat nynjt: Nen Ernő bank- és f álláizlef utazási Irodája. « tanácstag kíséretében utaztak «1 a császár fiához, aki Byen alkalommal mindig tiroli nohát ölt msgára. . Ottó korához képest feltűnően művelt Anyját rajongásig szereti és minden iránt érdeklődik. Azokkal, akik a közelébe jutnak, kedves és ba* rátságos, szereti a sportokat és szorgalmasan olvassa a magyar újságokat Rendesen szürke pol^ gárl ruhában jár, különös alkalommal, leginkább,; ha fotográfus érkezik a kastélyba, szívesen veszi magára ugy a díszmagyart, mint a tiroli lö-észé^ kapitányi egyenruháját Az absamí Spfcckbacher* lövészegylet ugyanis tavaly tiszteletbeli kapitá^ nyának választotta és KaJteuhauser polgármester maga vitte eJ Steenockerzeelbe az uniformist Hut* láimos haja van és — csak * szája tipikusan Habsburg Az alakja nem, a mozdulatai még kevés béli' Valami közvetlenség van a viselkedésében, olyaK közvetlenség, amely sohasem volt a Habsburgok! jellemvonás«..« ' A gyermekek közül legmagasabb növésű Róbert főherceg, ftu Ián egy fejjel nagyobb Ottónál A Hs Rudotfnatí négy-öt hónappal ezelőtt vakbélgyulladása volt akkor Kölnben Haberer tanár, a híres sehészprofesszor megoperálta. fis műtét előtt a vizsgálaí során megállapította. az euró [mi hirfl profwsíofl azt hogy IV. Károly legkisebb fiúgyermek«, Rudolf főherceg „untemnhrt- Ez a kifejezés magyara lefordítva azt jelenti, hogy „hiányosad táplált." Irótelep M szolnoki polgármester elhatározta, hogy irótelepet létesít, mégpedig nem csupán irodalompolitikái elgondolások alapján, hanem azért is, mert az irók általában kulturemberek s így nem valószínűtlen, hogy jelenlétükkel, hagyományos bohéimiájukkal hozzájárulnak a város gazdasági fellendítéséhez is. Kétségtelen, hogy mind a két szempont helytálló. A magyar irodalom decentralizációjának szükségességét évek óta hangoztatják mindenfelé, különösein a vidéken, mindeddel g azonban néhány akadémikus jellegű Irodalmi társaság alapításán kívül alig történtek komolyabb intézkedések ebben az Irányban. Budapest a centrum, a nagy olvasztóedény, mely Kiszívja, kizsákmányolja a vidék értékeit s beletöri az irodalmi nagyüzembe. Budapest a fórum, az ítélőszék s amiig nem Pestről harsogják világgá nx iró nevét, addig nincs az a talentum, aki benevezhetne az irodalmi versenyfutásba. Pedig irodalomtörténeti tény. hogy a magyar irás legnagyobb művészei vidéken láttak napvilágot s hogy sokszor súlyos megrázkódtatást jelentett számukra gyökereiktől való kényszerű elszakadásuk. Mert a magyar vidék sosem törődött művészeivel 5 még lelki ösztönzésekkel sem járult hozzá, hogy egyengesse a teremtő ember útját. A művészet pesti üggyé lett a vidék a fővárosra hárította a fogyasztás kötelességét s így érthető, hogy a pestiek is csak mosolygós lenézéssel nyilatkozhatnak arról * vidékről, mely rövidlátásában és indolenciájában kijátszotta a zsenieit is. A vidék adja a tehetséget, a főváros pedig az esetleges sikert. Hogy milyen áron? Erre csak akkor tudnánk pontos feléletet adni, ha valaki összeállítaná a letört posványosodott és elkallódott művészek statisztikáját Az is kétségtelen, begy a főváros mozgalmas élete, főifokozott tempója nem mindig gyakorol jótékony hatást a művészi tevékenységre s igy az igazi művészet érdekében is szükséges, hogy vidéken Is létesüljenek olyan kolóniák, melyek módot nyújtanak & művész tehetségének nyugodt kiteljesítésére. Ez nemzeti érdek, kulturkötelesség s csak elismeréssel adózhatunk a szolnoki polgármesternek, aki ő bekapcsolva a kellemeset a hasznossal, szinte rt: .zánszos nagystílűséggel vállalkozott az irótelep megvalósítására. A szolnoki polgármester tudja, hogy az Írók letelepítése ugyanugy fölényt biztosit városénak a többiekkel szemben, mint ahogy a festők sem hatottak kártékonyán Szolnok kulturájára és anyagi jólétére. Az irók irányokat, vitáikat Kiolvasásokat és harcot jelentenek problémák fölvetését és megoldását, esetleg uj könyvkiadóvállalatok vagy folyóiratok létesítését, az irók friss áramlatokat indithatoafc meg egy város életében és senki sem tagadhatja, hogy Erdély irodalmának nagyszerűség« több barátot szerzett a magvarságnak, raánt akárhány olimpiai bajnok vagy futballcsapét Szeged vérszegény kultúrájának fölerősitésén nemigen fáradoznak. Művészeink szétszélednek vagy meghasonlanak önmagukkal. Akik mégis ittmaradnak, nem tudni mi okból, egymástól is eltávolodnak s fáradt lemondással hadakoznak létük fenntartásáért Szegeden nincs könyvkiadóvállalat (az ország második városa!) és nincs folyóirat sem. Szegeden néhány képvásárlástól eltekintve, afig töitéuK vedamf a művészek írdw kében, pedig egy Újszegeden létasltendő művésztelep Idegenforgalmi szempontbél la nyújthatna! annyit mint a paprika- és tarhonyává« áir. Juhász Gyula mondta egysaer (valószínűleg !r®» nikusan), hogy Szeged a magyar Firenze. Sajnos* semmisem áll távolabb Szegedtől, minhogy művészcentrum legyen. E téren Szolnok már régen fölénk kerekedett, de Pécs, Kecskemét, Miskolc m egész sereg kisefeb város Igyekszik „fh-enzésetv ben* viselkedni művészeivel szemben, mint Sreged. Pedig Szegednek határozottan vmn Irodalmi múltja, mely országos viszonylatban ta számotj tevői Micsoda heroizmus kell ahoz, hogy valaki bele ne fáradjon ebbe az álmos közönybe s * hatóság részvétlen ségéibef Szegeden talán még sohasem hadakozott illetékes tényező a művészetért (hát még mai, korszerű művészetért!) s Igy fölsőbb beavatkozás és irányítás hiányában a közönség sem nevelődhetett hozzá a néhol annyira nélkülözhetetlen esztétikai knlturához. Erre sosem volt pénz, organizátor sem Igen akadt csak a művészek próbáltak megbirkózni a leheletlenne!. Nekik azonban el kellett buknlok, bog$ beteljesüljön szegedi sorsuk. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nagy a gyanúim, hogy Tömörkény, Juhász és Móra neve (hogy csak őket említsem meg) szerzett annyi elismer öt és hivet Szegednek, mint akárhány díszebéd és parádé, fis mit ártana vajjen a városnak, ha • díszes nevek után még mások Is sorakozhatnának, mikor néhány díszebéd ára fedezhetni a szegedi művészek tanulmányi költségért? I Berezeli A. KáM%.