Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-21 / 65. szám

9 DÉLMAG7ARORSZÁG 1933 március 31. S^l tavaszi férfi és női kelmék IIIX. dlvatáruházában, Károlyi ucca, kCaVICI RII6S| (volt Feketesas épülettel szemben). melyen leszállítón Arakon már kaphatók Aíézze meg kirakataimat vagy ár ur aktáramai Üzletemben, vételkényszer nélkUl. 807 Paál lóD riportsorozata: A HABSBURGOK TRÓN NÉLKÜL Magyar és oszirák arisztokraták adományaiból fedezi kiadásait a steenöckerzeeti udvartartás Husz vagon buza ára érkezik éoenkint Budapestről és Bécsből — Kik az ado­mányozók — IV. Károly svájci útjára egymillió koronát vitt magával Bécsb'l, de mire a pénzt beváltották, csak harmincezer frankot koptak érte 'A közvélemény kíváncsi arra, hogy miből él­nek a Habsburgod.. Különösön pedig a családnak «ma tagjai, akik békében sem rendelkeztek jöve­delmet hajtó ingatlanokkal. A háború előtt a csa­ládi alap dominiumal fedezték a vagyontalan fő­hercegek apanázsát, a családi alap tulajdonát ké­pező birtokokat azonban — Magyarország kivéte­lével — az utódállamok birtokukba vették és igy nemcsak a család vagyontalan tagjai, hanem az utol9Ó uralkodó hátramaradottal is elveszítették jövedelmük fundamentumét Hogy az egyes főher­cegek miből és hogyan élnek, arról külön ripor­tokban számolok be, Itt most kizárólag a Steeno­ckerzeelbeo élők vagyoni helyzetéről szeretnék tudósítást adni. . ' Az összeomlás hirtelen jött A monarchia utol­só uralkodója jóformán a legszükségesebb holmik nélkül utazott el családjával 1918 november 11-én a sdhönbrunnl kastélyból Eckartsauba. Innen 1919 márciusában mentek Strutt angol ezredes vé­delme alatt Warteggbe, Svájcba. A király ekkor egymillió koronát vitt magával egy ki* vaskazet­tában. A történelmi hőség kedvéért el kell mon­danom azt, hogy akadtak olyanok, akik azt a ta­nácsot adták Károlynak, hogy a bécsi „Schata­kammer" kincseiből la vigyen magával értékes da­rabokat, azonban Károly ezt a tanácsot visszauta­sította azzal a megjegyzéssel, hogy a kincstár ér­tékel hitbizományi képeznek és azzal ő nem ren­delkezik. Ami ékszereket magukkal vittek, az Zita ma­gántulajdona volt Svájcban a végzet összehozta az elmenekült királyi családot egy Steiner ne­vű követségi lrodaigazgatóval, aki valamikor Fe­renc Ferdinánd estei vagyonának kezelője volt és e minőségben jutott Károly bizalmába. Ez a Stel­ner vette ftt Warteggban a pénzügyek Intézését és valóságos pénzügyminiszter lett. Jóllehet Zita nyomhan a Svájcba való megérkezés után át akar­ta váltani svájci frankra a kihozott egymilliót, Steiner tanácsára ezt nem tették meg és hónapo­kon át lesték, mikor emelkedik a zürichi tőzs­dén az osztrák korona értéke. Emelkedés helyett a pénz árfolyama állandóan esett és amikor a bankjegyeket beváltották, az egymillió koroniáért mindössze harminc­ezer frankot kaptak. Harmincezer frank természetesen vajmi kevés volt az akkor még számottevő költségek fedezé­sére és Stelner felhatalmazást kapott arra, hogy a királynő magántulajdonát képező ékszereket el­zálogosít«». A milliókat érő ékszerekért mind­össze kétszázötvenzer frankot kaptak és ebből az összesen kétszáznyolcvanezer frankból élt 1919 márciusától 1921 októberéig a nagyszámú család és ebből a pénzből fedezték az akkor még nagy­számú udvartartásnak egyre csökkenő kiadásait. A Magyarországra való repülés idején, 1919 október 21-én, ötvenezer frankja volt negyedik Ká­rolynak, ebből a pénzből negyven ezret költöttek el repülőgépvásárlásra és autóvételre és amikor a királyt és híveit Tatán, az Eszterházyak kas­télyában körülzárták, mindössze tízezer frankja volt. Negyedik Károly ezt a pénzt is átadta G r a t z Gusztávnak, Rakovszky Istvánnak és Boro­viczényi Aladárnak és históriai tény az, hogy a kettős monarchia utolsó uralkodója fit svájci frankkal a zsebében szállott a Glo­worn angol torpedónaszád fedélzetére. Ha ebben az Időben Hunyadi József gróf nem adott volna 800 angol fontot a királynak, akkor Habsburg! Károlynak még cigarettára sem lett volna pénze. A család tragikus helyzete csak Ká­roly halála után vált köztudomásúvá és magyar és osztrák arisztokraták ekkor Indítottak akciót, hogy a családfő nélkül maradt famíliát támogas­sák. Az akciót Hunyadi József gróf, Apponyi Al­bert gróf, Czlrákl József gróf, Csekonich Iván gróf, az osztrákok részéről a Mensdorffok, Czer­ninek vezették és ennek eredménye volt hogy magyar és osztrák arisztokraták kötelez* ték magokat arra, hogy évenkint husz va­gon buza árával támogatják Zitát és csa­ládját A gyűjtés megkezdése idején — mert az összeg valósággal gyűjtés révén jött össze —, az össze­sen negyven vagon buza értéke közel százezer pengőnek felelt meg, mivel azonban közben a buza ára negyvenöt pengőről kilencre esett, ma a negy­ven vagon buza mindössze harminchatezer pengőt reprezentál és Steenockerzeel háztartásának alig áll rendelkezésére több, mint az a havi háromezer pengő. Ausztriában két magánbirtoka volt Károlynak: a wartholzi kastély, a Semmering mellett és Stá­Az egész város arról beszél, mily szépek és olcsók BLAU IGNÁ7Z férfi, nói és gyermekruha áruház Kelemen u. 5. tavaszi árucikkei. Ezideig még nem létezett eredeti modellek hihetetlen olcsó árban. Tavaszi női kabátok már 16'— P-löl Férfi öltönyök ..... 18'— P-tOI Vízmentes Hubertus . . 12'- p " Elsőrendű mertek szabóság a legalább hazai es Külföldi szövefehból. Látványosságszámba nienft kirakatainkat el ne mulassza megtekinteni. jerországban egy kis vadászkastély. Az előbbi bérbe van adva, penziót vezet benne egy volt ez­redes özvegye, azonban a rossz üzletmenet miatt évek óta nem fizet bért és a stájerországi kis bir­tok évi bérösszege, amely pontosan 2500 schillin­get tesz ki, adókra, illetékekre megy fel és Zita ezt a fennmaradó összeggel azokat a volt udvari alkalmazottakat támogatjt, akik nyugdijait nem kapnak és nyomorognak. Magyarországon a ráckevei uradalom és az Apponyi-téri ház — mlndakettfl családi hitbízo­mány volt — felügyelet alatt állanak ugyan, azon­ban ezek jövedelme a volt királyi családé A csa­ládi törvények szerint ezeknek az Ingatlanoknak a Jövedelmét megfelelő skála szerint kellene fel­osztani az egyes nagykorú főhercegek között és pedig ugy, hogy kétharmad részt kapjon belőlük a királyi család — ez esetben Zita, illetve Ottó — a fennmaradó egyharmad részt pedig osszák szét azok között, akiknek a vagyoni viszonyai nem nevezhetők rózsásaknak. Keserűen panaszolták a Habsburg-család tagjai Bécsben is, más orszá­gokban is, hogy a magyarországi birtok Is hál jövedel­méből se nem csurran, se nem csöppen te hónapok is eltelnek, amíg egy-egy főher­cegre pár seáz schilling összeg jut Persze, ez is csak arra, aki idejekorán latba veti minden összeköttetését Antal főherceg nyíltan meg fs mondotta t — ftn mint Habsburg, életemben egy fillért sem kerestem, de őszintén szólva, büszke is vagyok erre. Azt se tudom, mi az a családi alap... Zita ékszereiért, amelyeket a cikkem bevezető részében emiitett Steiner nevű ur a királyi család felhatalmazása nélkül köziben eladott, hosszan­tartó pereskedés folyt azonban a pár KI bf*őság előtt a királyi esalád a perét elveszítette 1« ki­látás sincs arra, hogy a kétségkívül bűnös uton elkótyavetyélt ékszerek valamikor is visszakerül­nek Jogos tulajdonosaikhoz. Szakemberek köréből kaptam azt az információmat hogy azok a csalá­di ékszerek, amelyekért a svájci száműzetés nap­jaiban Károly kétszázötvenezer frankot kapott, kétmillió frankért cseréitek gazdát Párisban és Amerikában. » , TBMDERU.I nyolltnm. Kí»imtinkiif<mal»k: ssönresr-, horgnl«- tn kfltflfon»l»k lmaoloeAn. nwfy vAla-ztékb&n. — F(ty Mara**. Kt<jy6 ucca 5. »x. 203 Állás, óvadék, sikkasztás (A Délmagyarország munkatársától.) Szlro­vlcza Lajos állásnélküli fiatalember a mult év őszén összeköttetésbe került Kövest Béla Ingat­lanforgalmi iroda tulajdonossal, akinek elpa­naszolta, hogy nem tud állást kapni. Kövesi ajánlkozott, hogy 50 pengő ellenében állásba segitl Tiz pengő előleget át is vett és azzal bocsájtotta el Sziroviczát, hogy majd értesiti a továbbiakról. A fiatalember néhány nap múlva találkozott volt tanárával. Osztrovszky Józseffel, akinek elujságolta, hogv rövidesen ál­lást kap. A tanár elment vele Kövesihez és az állás után érdeklődött. Az ingatlanügynök ki­jelentette, hogy az állás tulajdonképen meg is van: álljon be hozzá pénzbeszedőnek. Szi­rovicza hajlandó volt erre, Kövesi azonban 600 pengő óvadékot kért A fiatalembernek mindössze 800 pengő megtakarított pénze volt, ezt ajánlotta fel óvadékul. Munkába is állott, azonban két hónap alatt jutalékos alapon, mindössze 6 pengőt keresett. Erre felmondta az állását és a felmondás lejárta után kérte az óvadékul adott 800 pengőt. Kövesi azonban azt felelte, hogy a 300 pengő nem óvadék volt, hanem kölcsön, a kölcsönt pedig felhasználta és igy nem tudja visszaadni Szi­rovicza feljelentésére óvadéksikkasztás miatt indult meg a bűnvádi eljárás Kövesi ellen. Az ingatlanügynököt hétfőn a törvényszék egy­hónapi fogházra itélte. Kövesi az ítélet ellen fellebbezést jelentett be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom