Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-19 / 41. szám

II. 19 Eddigi olosó CIPO áraimat február hónapra 15%-AL LESZÁLLÍTOTTAM. Egy próbavásárlással győződjön mer az árak olcsóságáról s az áru elsőrendű minőségéről. " ~ ~ Kossuth Lajos — Néxxejneg sxeoxdciós Uras ZSURKO JÁNOS sugárut 6. SZ. ^ kirakataimat. FARSANG „Tisza" álarcos bál Hagyományos fényes külsőségek között zajlott le szombaton este a Kass termeiben a Tisza Szegedi Evezős Egylet álarcos jelmezbálja. Nagy közönség, ötletes jelmezek, forró hangulat jellemezte ezt a báli éjszakát, amely a szezon legjobban sikerült estéi közé számit. A bálon megjelent többek között Bárányt Tibor főispán, dr. vitéz Shroy Kálmán altábornagy. dr. Lang-Mittczky Ernő táblai elnök és még számosan. Tizenegy órakor az Arad a Tisza dallamára vonult fel a jelmezes sereg. Elől, a menet élén a regattisták haladtak. A káprázatos fényben uszó, gazdagon diszitett teremben ezután megkezdődött a tánc, amely a reggeli órákig tartott. A bálon megjelent hölgyekről a rendezőség a következő névsort állította össze: Bárányi Tiborné, Berzenczey Domokosné, Nagy Kiára, dr. Kováts Gyulámé, Kuff Ondra, Szász Gyuláné, dr. Gáborné, Majer Klári, Generich Baby, gyalui Bernáth Bözsi, Sievszkovszky Kálmán, né, dr. Tóth Béláné, Wickl Mária, ' Rőtingné, Rőting Margit, Kraicsovíts Baba, SLnder Ida, Leitner Manyi, Jugovüs Zsófia, Molnár Istvánné l.ukáts Istvánné, dr. Szőke Dezsőné, Sas Márta, Stubert Inma, Nagyiványi Feketéné, Fekete Dez&őné, Seheffer Anczi, Jágel Piri, dr. Cserzi Mihályné, Tocer Józsefné, dr. Csengeri Erzsébet. Apró Jem/őné, Borbély Margit, Lyachovics Miklósné, Horváth Klára, Csórja Arpádné, Demeter Biha, Sándor Józsefné, dr. Both Jolán, Mally Ferencné, Huber Béláné, őzv. dr. Balaton Gyuláné, Selmeczy Ivánné, dr. Kövér Béláné, Schefosik Gyuláné, Pongrácz Albcrtné, dr. Jugovics Istvánné, dr. Leitner Vilmosné. Sztojanovics Vazulné, Bruokner Istvánné, Englert Oszkárné, dr. Szánkó Vilmosné, Szobonya Miklósné, Kiss Ferencné. Hadó Attiláné, dr. Zsiffkovics Józsefné, dr. Sándor Józsefné, Müller Antalné, Inokay-Tóth Dénesné, dr. Horváth Miklósné, Szobonya Miklósné, dr 1 jachovich Miklósné, Szarka Istvánné, dr. Vőlgjessy Jánosné, dr. Sőreghy Mátyásné, dr. Bérc ck Péterné, Krajcsovics Ferencné, dr Kiss Menyhértné, Tonelli Sándorné, Jeszenszky Lászlóné, Paupert Józsefné, dr. Generich Antalné, Tokay Lászlóné, dr. Csiky Lászlóné, Jáger Józsefné, Tarján Lajosné, Tarján Kató, Szladits Sarolta, Schönberger Ida, Selmeczy Matyi, Polgár Bózsa, Pricsler Marika, Hermann Zsuzsa, Bárányi Éva, Mamssy Sylvia, Miltényi Gyöngyi, Mayer Duci, Molnár Maca, Molnár Böske, Szőke Balogh Ibolya (Kecskemét), Nagy Gabi, Oláh Klára, Hanns Magda, Szobonya Lucy, Inokay-Tóth Tubl, Ambrus Mána, Lobinger Magda, Witzenetz Anna. Kasztner Hédy, Berzenczey Erzsébet, Llnder Ida, Paupert Baba, Paupert Médy, Szigeti Olga, Szatir.áry Margit, Szigeti Vilma, Fehérváry Klára, Szaladni Jánosné, dr. Nagy Antalné, Back Károlyné, Szivék Ivánné, dr. Kiss Albertné. K; Klára, Bosch Magdolna, Deák Manyi, Gutván Manyika, Főző Baby, Moldován Lajosné. Lloyd-bál A Szegedi Uoyd-Társulat szombaton este kitűnően sikerült farsangi estét rendezett. A rendezőség a Llovd-Társulat termeit erre az alkalomra Ízlésesen feldíszítette a falakat Bnrtos László ötletes rajzai díszítették. Volt amerikai bár, télikert és minden más, ami teljessé tette a farsangi bál hangulatát. A rendezőség a megjeTenf hölgyekről a kővetkező névsort állította össze: Asszonyok: dr. Cserő Edéné, Vértes Mlks&né, Flosenstock Salamonné, dr. Schulz Károlyné, Reitztr Miklósné, Reitzer Vilmosné, Déri Sándorné, Grósz Marcelné, Lampel Oszkárné, Szász Jánosné, Varga Endréné, Breitner Miklósné, Rosmann Dávidné, dr. Bäsch Ferencné, Rudojf Ernőné, Rosenberg Béláné, Hutter Károlyné, Varga Dezsőné, Brunner Jemőné (Arad), Deutsch Endréné (Arad), Szántó Pálné. Lányok: Szabó Mngda, Rosmann Böske, Bäsch Eva, Ballla Éva, Bermann Margit, Róth Nelly, Gróf Kató, Vincze Zsófi. Móravárosi Ml- A Móravárosi Torna Egylet szombaton este nagy sikerrel rendezte meg farsangi táncestéivé! Az érkező vendégeket dr. Cserna Jánossal hatalmas rendező gárda fogadta. A táncot a következő párok nyitották meg: Sándor Lajosné-Dani Imre, Szélpál Bözsike-Bálint Lajos, Némsth Ilonka—Simon József. Heim Icuka-Csellovs^.ky László, Heim Rózsika-Schnnk István. Jójárt Icuka—Pollák Károly, Böjti Pannika-Wittmann Ferenc, Danka Mancika-Lehotai Ferenc. A megjelentekről a rendezőség a kővetkező névsort adta ki: Asszonyok: Farkas Nándorné, Ábrahám Szilveszterné. Ablaka Györgyné, Farkas Jánosné. Gera Jánosné, v. ördögh Istvánné, ötott Ferencné Milosevics Péterné, stb., stb. Leányok: Faragó Irénke, Bokor Ica, Kószó nővérek, Gombkötő nővérek, Batki Mancika, Kéri Bözsike, Tamaskó Veronka és még sokan mások. A megjelentek a késői órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt. Magyaros kézimunkákat Gobelineket, sxünye fjeket, konyßa garnitúrákat s n hozzá szükséges összes &lmxö és gyapfu fonalakat legolcsóbban MUSKÁTLINÁL Kölcsey u. 5. szerezheti be. m Vendégségben Irta Móra Ferenc. II. (Nagy Péter cár meglátogatja Schwerinben Károly Lipót mecklenburgi herceget, aki nagy előkészületeket tesz a vendég tiszteletére és saját parókáját adja kölcsön a polgármesternek. A cárt körülvezetik a városban.) Határozottan rossz kedve volt a magas vendégnek s a vendéglátó gazda kezdett kétségbeesni. Mikor azonban a tanácsház elé értek, a cárnak felcsillant a szeme. Felvágta a fejét, hogy maradék fekete sörénye csak ugy röpködött bele. — A, ez nagyszerül Nem a tanácsházra értette, hanem arra a kőalkotmányra, amelyik előtte mereszkedett. Az pedig a négyágú akasztófa volt — Az egész német birodalomban ez a legmagasabb, — kapott a szón a nagyherceg. — Nyolc könyökkel meghaladja még a magdeburgit is. Ellátszik egész az országom határáig. — Az nagyon üdvös dolog, — mosolyodott egy kis csufolódással a cár. Az én országomban már nehezebb volna akikora akasztófát felállítani, amelyik a birodalmam határáig ellátszana. Nagy érdeklődéssel becsülte meg a vesztőhelyet és megkérdezte, hogy nem lehetne-e valahonnan a hóhért előkeríteni. A polgármester előretolta a parókáját és ajánlkozott, hogy ő mindjárt szalad érte. A nagyherceg azonban nyugtalankodva kérdezte: — Testvérünknek volna talán valami kívánsága? — Igen, szeretném, ha valaki meg tudná nekem magyarázni, hogy megy ez a munka. Én osak éJőfán akasztatok s ahhoz nem nagy teketória kell. De nem tudom elképzelni, hogyan viszi fel erre a hóhér a bűnöst A nagyherceg megkönnyebbülten fogott a magyarázatba. — A dolog elég egyszerű. Azon a csigán huz¿ák fel a gonosztevőt ni, miután előbb beleöltöztetik a vashámba. A cár sohse hallott még a vashámról és szerette volna megnézni. Ez ugyan nem volt programban, de nem kellett érte messze menni. A tanácsház közelében volt a fenyitőház s annak a kinzókamráját rögtön felnyitották a cár előtt. Ott aztán kinéződhette magát kedvére. — Igazságszolgáltatásunk korunk színvonalán áll, — büszkélkedett a nagyherceg. Túlzás nélkül mondhatta. Amit a tizenhetedik század civilizációja termett az emberek megjavítására, az mind együtt volt Schwerinben a „hegedűdtől és kai ódától a csonttörő-tusikóig és a hasonló kegyes oélt szolgáló kerékig. Sőt a Seblagrad-nak, amely csak egyszerűen törte a csontokat, már javított kiadása is volt « Brechet. Ez olyan kerék volt. amiből éles Dánt állt ki. miint a kaszavas. — Hogy el vagyunk mi maradva timögöttetek! — sóhajtott a cár. — így aztán lehet rendet teremteni egy országban. Nekem csak ez a rongyos nogajkám van. Megpattogtatta a korbácsát s az orosz kiséret hátrább húzódott, ismerős lévén hazulról a cár kezejárásával. A nagyherceg igazságügyi komornyikja azonban, akinek nevét nem jegyezte fel a krónika, előugrott s felemelt egv ostort. — Nekünk is van ilyen, felség, ugy hívják, Phuplesen, ebben sodrony van ráfonva a szíjra. A cár el Ismeréssel bólintott, de nem felejtette el a tárgyra térni Megmutattatta magárnak a vasból készült akasztóhámot s odaintette egyik alattvalóiát. — Próbáld csak fel, hogy jobban lássam. Az orosz szót fogadott, a cár forgatta előrehátra. — Igen, most már kezdem érteni. Hanem tudja mit, testvérem? — fordult a nagyherceghez. — Parancsoljon, testvér! — Tegye meg nekünk azt a szívességet, akasztasson fel valakit, hogy egészen tisztába legyünk ezzel az érdekes találmánnyal. Az oroszoknak szemük pillája se rebbent- őket uruk részéről nem érhette semmi meglepetés s nem is találtak a kívánságon semmi megütköznivalót. Ellenben a schweriniek fölszisszentek, már amennyire az Illendőség megengedte. 'A nagyherceg dadogva kérdezte: De... de hát... kit gondolsz, testvér? A cár körülnézett s most akadt meg a szeme először a díszparókán. Rámutatott a polgármesterre: — Például ezt a nagy mafláit A nagyherceg mélyeit hajolt — Testvérünk tréfálni kegyeskedik. Ez fővárosunk polgármestere s nics neki semmi bűne. A cár vállat vont — Gondolom, a hóhérnak az mindegy. Én látni akarom, hogy itt hogy akasztanak. Károly Lipót most már összeszedte mágiát egy kicsit. Megpróbálta megértetni a cárral, hogy az ő országáfian csak azt lehet felakasztatni, akit törvényes bíróság méltónak itél a halálra valami nagy bűnéért 1 — Van ilyen bűnösünk? — fordult az Igazságügyi emberhez. — Minden börtönünk üres, — felelte az. (Nem merte bevallani, hogy a rabok most csinálják a diadalkaput az esti népünnepre. Hiszen ebből a célból Ítéltek rabságra néhány schwerini naplopót.) A cár türelmetlenül pattogtatta korbácsát — Szóval testvérem sajnál tőlem egy rongyos németet? A nagyherceg nem volt valami szilaj férfiú, de erre őbenne is sisteregni kezdett a puskapor. Rámutatott az orosz kíséretre. — Testvéremnek van itt elég alattvalója, parancsoljon azokból felakasztatni! A cár szeme szikrát vetett— Én azt hittem, vendég vagyok Itt s a vendéggel minálunk nem szokás alkudni. Ha én tisztelhetem egyszer testvéremet vendégül, akár »záz bojárt lenyakaztatok a tiszteletére. Azzal odakiáltott valamit az oroszainak a magtik nyelvén s kirohant a fenyitőházból. A kisérete utána. A schweriniek maguk maradtak az Izzadtságukat törülgetni. — Testvérünk kissé ingerült — mondta sápadtan a nagyherceg. — Ilyenkor legjobb magára hagyni