Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-12 / 35. szám

III. 12 o CIPO áraimat Egy próbavásárlással gyözfidjön meg az árak olesós ZSURKÓ JÁNOS Bddigt olcsó ^^ ^Ji B milH február hónapra 15VAL LESZÁLLÍTOTTAM. Egy próbavásárlással győzfidjón meg az árak olcsóságáról s as áru elsőrendű minőségéről. Kossutb Lajos . sugárút 6. sz. ' Néxxe meg szenxúclós öras MraUatalmat. A stafárium~rendeleí alapján feloszlatták a román kommunista~pártot (Budapesti tudósítónk telefonjelentés«.) Bukarestből Jelentik: A román kommunista pártot és öszszes szervezeteit szombaton feloszlatták. A kormány a statáriumrendelet alapján utasítást küldött az összes hatóságokhoz, mire az egész országban katonaság szállta meg a párt szervezeteit. A párt megbízottait mindenütt figyelmeztették, hogy mindenkit azonnal hadbíróság elé állítanak, aki megkísérli a párt tevékenységének folytatását. Aneunkirchoni borzalmas robbanás Saarbrücken, február 12. A borzalmsa neunkircheni robbanás lefolyásáról még semmi biztosat sem tudnak. Állítólag a benzol raktár berendezése gyulladt ki és ez idézte elő a nagy robbanást. A kohóitelcp délelőtt még mindig lángokban áll. A városban erős randőri készültségeket vontak össze. A város borzalmas rombolás képét mutatja és az elpusztított utvonalak mentén az eltakarítási munkálatok teljes erővel folynak. A szerencsétlenség színhelye a napvilágpál még borzalmasabb képet nyújt, mint éjjel. Az uccakon beláthatatlan embertömeg hullámzik. Az elzárást ma még szigorúbban hajtják végre, mert a süritő ujna kigyulladása esetleg ujabb robbanás veszedelmével fenyeget. Az áldozatokat az állam költségén valószínűleg kedden temetik el. Még mindig nem lehet megállapitanii, hogy a romok alatt hány halott vam. A katasztrófával sújtott lakosság körében óriási az ínség. Az emberek szinte versengtek, hogy a sebesülteket lakásukba fogadhassák és ideiglenesen menedéket nyújtsanak. A város a pusztulás borzalmas képét mutatja. Lépten-nyomon üvegbe, faltörmelékekbe, vasdarabokba botlik az ember. A világítási és közlekedési hálózat oszlopai eldőlve merednek a levegőbe. Szombaton délután 5 óráig 62 halottat ástak ki a romok alól. Ecészen bizonyos, hogy a halottak száma fehV van a százon, még igen sok holttest fekszik a romok alatt. A Saar-vidék kormányzóbizottsága ma rendkívüli ülést tartott, amely elhatározta, hogy a katasztrófa miatt a legmélyebb részvétét fejezi) ki és a legégetőbb szükség enyhítésére megfelelő hitelt bocsát rendelkezésre. Az áldozatok temetését követő napig bezárólag a bizottság általános gyászt rendelt el, betiltott mindenfele nyilvános szórakozást. Berlinből jelentik: A birodalma gyűlés ellenőrző bizottságának kommunista tagjai indítványt nyújtottak be, amelyek szerint a borzalmas robbanás alkalmából a szerencsétlenül jártak érdekében a birodalmi kormány tegye meg a szükséges intézkedéseket és tiz millió márkát bocsássanak a szerencsétlenül jártak rendelkezésére. Hindenburg birodalmi elnök Neunkirdhen polgármesteréhez részvéttáviraitot intézett és az Ínség enyhítésére 100 ezer márkát bocsátott rendelkezésre. Saarbrückenből jelentik az éjszakai órákban: A mentési munkálatok csak igon lassú tempóban haladnak. A romokat először a vas- és acéltörmelékektói igyekeznek megtisztítani. Az egyik ház romjai alatt öt halottat találtak. A súlyos sebesültek száma több mint ötszázra tehető. A legtöbben a szertezuhanó vasdaraboktól szenvedtek csonttörést és vágott »ebeket. A saarbrückeni francia hatóság 1500 frankot szavazott meg m '-ícn családnak, amelynek halolttai van)nak. A borzalmas katasztrófa legtragikusabb áldozata husz apró gyermek, akik elveszítették szüleiket. JVMltSlc kadobfík és fo&ätttjäk a kitűnő íz ú. BlokmalU cukorkát Megkímélt Mf* u utánzatoktól, ha eaUdl Btokmattet Mf CJak »redet! ciomagban tagadta. eL Vendégségben Irta Móra Fereno. i Mikor Nagy Péter cár másodszor tett tanulmányutat a müveit nyugaton, Meclenburgba és bejelentette magát vendégnek. Az uralkodó nagyherceg, Károly Lipót, aki szögrül-végrül rokonságot is tartott a magas vendéggel, ki akart tenni magáért s nagytakarítást rendelt el az egész birodalomban. Székvárosában, Schwerinben pedig maga járta be az uccákat — nem sok volt belőlük — kezében kalapáccsal s minden kerítésbe beleütögette a kiálló szögöket s minden kapun bekiáltott, hogy a nagy napokon meg kell füröszteni és simára kefélni a kutyákat. Erre azért volt szükség, mert a főudvarmester, xki unokaöccse volt a brandenburgi főudvarmesternek, le akarta főzni az önkiit. Az szelídített őzikéket vonultatott fel a legmagasabb felség tiszteletére, aki azonban nem mutatott semmi meghatottságot se, mert tud vaj evői eg nem éppen őzike természetű ember volt — a schwerini hopmester sokkal illendőbbnek találta, hogy borjunyti szelindekek udvarolják körül a cárt. Ugy tervezték, hosrv az örömnap estéjén népünnepet rendeznek a Schloss-parkban s azon a derék schwerini házőrzők is bemutatják hódolatukat, még pedig ugy, hogy lampionokat csinálnak a farkukra a minden oroszok cárjának tiszteletére. Hetekig tartott a készülődés s az utolsó napon A figyelmes nagyhercegnek még egy nagyszerű ötlete támadt. Maga elé hivatta a schwerini polgármestert, megüzenték neki, hogy a parókáját hagyja otthon s csak az igazi fejét mutassa be legkegyelmesebb urának. A derék serfőző, aki a polgármesteri széket nemcsak betöltötte, hanem egy kis darab még ki is maradt belőle, nem tudta mire vélni a dolgot, mert úriember abban az időben a kisajtóba se állott ki allonge-paróka nélkül, nemhogy az uralkodóhoz állított volna be. De hát a parancs parancs s lojális alattvaló parancsra még a felségsértés bűnét is elköveti. A polgármester tehát a Fürsten-schlo&s kertjében levette a parókáját bedugta azt a hattyuformára nyírt buxusok szárnya alá s olyan kopaszon állított be a fejedelem elé, ahogy Noé pátriárka van ábrázolva a noniimbergi bibliában. ' Károly Lipót a parókateremben fogadta a polgármestert, ahol éppen annyi parókát őriztek, ahány napja van az esztendőnek s azonfelül, még vagy ötven gálaparókát különböző alkalmakra, keresztelőre, temetésre, szüretre, vadászatra, böjtre, bálra, ahogy azt az udvari illemkódex előirta. Két felelős borbély állott itt szolgálatra éjjelnappal s azok legalább is olyan jól ellátták a dolgukat, mint kései utódaik, a felelős kormányok. — No gyere, fiam, — fogadta a fejedelem a polgármestert — majd választunk a fejedhez valami tisztességes parókát. A boldog serfőző térdreesett, ugy köszönte meg ezt a példátlan kitüntetést, amit polgármester Meeklenburgban még meg nem ért. A nagyherceg azonban mosolyogva csóválta meg a fejét. — No hallod, csak nem gondolod, hogy eziután majd én tartalak el parókával? Nem a te szép szemedért gondoskodom én rólad, jó ember, hanem magas testvérünk, az orosz cár iránt való tiszteletből. Arra az eshetőségre, ha veled is ugy tenne, mint a dancigi polgármesterrel. Hallottad tán hirét? Hallani persze hogv hallotta, de az illendőség ugy kivánta, hogy a fejedelem szájából értesüljön először a különös történetről, amin sokat mulattak az akkori müveit Európában. A dolog egy esett, hogy Dancigba váratlanul toppant be a nagy barbár s mikor a Ratbausban megtudta, hogy az egész város a templomban van, ő is odavezettette magát. A polgármester röcrtön ráismert s belefiltette a maga trónusába, személyesen szerényen mögéje húzódván. A azonban előráncicálta onnan s elé állította. — Ne félj, tudom én, hogy, nngy ur a daucigi polgármester, de azért olyan nagy mégse vagy, hogy ne látnám tőled az Istent ha előttem állsz, — súgta oda neki nevetve. A danoigi hívőknek azonban ettől kezdve inkább a láható cáron volt a szemük, mint a láthatatlan istenen s a püspök igehirdetését jóformán csak a cár hallgatta nagy istenfélelemmel De azért pár perc múlva csak észrevette, hogy fázik a feje — már aikkor kopaszodott a barbár — kapta magát, leemelte a szép nagy parókát a polgármester fejéről, ráhúzta a magáéra s kedvetelten intett a püspöknek, hogy csak mondja tovább, ö most már állja. — Hát ezért adatok neked parókát a magaméból, fiam, — fejezte be a tanulságos elbeszélést a nagyherceg, — hogy szó ne érje Mecklenburgot, ha magas testvérünk minálunk is be akarná fedni felkent fejét. Csak ugy forgolódj körülötte, hogy mindig a kezeügyébe essék a fejed. A polgármester jószándékának nem is volt semmi híja, ahogy a cár megérkezett kíséretével és a nagyherceg kalauzolásával föltekintette a várost, a serfőző mindig elől volt, mint kánikulában a kutya nyelve. De hiába illegette-billegette a diszparókát, a cár csak nem kapkodott hozzá. Inkább a maga medvebőr süvegét is levette és legyezgette vele magát, mert a szük uccákon nasvon megszorult a nap. Különben Schwerin szépségei nem nagyon érdekelték a cárt. A szoknyát viselőkre még csak vetett egy-egy pillantáist, egy gömbölyű szőke némbemek a karját is megcsípte, amit az a megszokottság mosolyával fogadott, — de a kőből való szépségek mellett ásítozva ment el. Jákob Reutz, a nagy mester éppen akkor építette a Niikolai-Kirchet hollandi és francia divat szerint, bele is fogott a magyarázatba, azonban a cár közbevágott: — Mennyi itt a napszám? Lehet-e művészt ennél érzékenyebben megsérteni? Lehet. A cár következő kérdése ez volt: — És mennyi napszámot kapsz te azért, hogy ilyen sokat beszélsz?