Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-09 / 32. szám

SZEGED. SzerketzUMo: Somogyi neon [22.1-cm Teleim: 23-33. ^ KlndóhlTolal, kölc»ön!cOnrvtAr é* fegylroda : Aradi ucca 8. Teleion : 11-Oft. Myomcln t LHw LIpAl ucca 19. Telefon : 2C-"»4. Távirati és levélcím: Délmngynrorízdg Szeged Az élő szobor A mi életünkben mennyi reményünk fosz­lott már el a Lac Leman partján. S Apponyi Albert halálával talán most foszlott szét a legéltetőbb reménység. Csodálatos volt ez a kihunyt élet s talán m legcsodálatosabb az volt benne, hogy 87 éves korában még — reménység volt. Ha fiatal élet kettétörik, mennyi vigasztalást ad az a gondolat, hogy a félbetört élet is egész hivatást tOltött be s bevégzett mü emléke zárja le a megtört élet számadását. De Apponyi Albert életét és hivatását a nyolcvanhetedik születés­napja előtt sem zárta még le sorsa s a magyar sors. Ez a szétszaggatott ország, ez a szét­tört nép még felnézett rá s csak rá tudott fel­nézni akkor, ha remélni akart. Ennek az or­szágnak még ő jelentette a szebb, az igazibb, az üdvözítőbb jövőt, ez a nyolcvanhétéves ifjú, aki öregen indult el hat évtizeddel ezelőtt köz­életi pályáján s ifjan érkezett meg 87 éves borában uj harcra, uj helytállásra és uj küz­delemre a tündöklö szavak és tűnő cselekvések világvárosába, a genfi tó mellé. Nyolcvanhét évig élni, amikor hetven éven tul már minden nap külön, meghálálni való ajándéka a sorsnak, a gondviselés kivételes kegyelme. De nyolcvanhét évig élni ugy, hogy a halál a harcmezőn, a munkaasztal jnellett, e vállait misszió teljesítése közben érje utói és lepje meg a szent öreget, — nincs ennél s ebb élet és nincs ennél szebb halál. Ugy élt közöt­tünk, mint az élő mult és az élő jövő. A múltnak és jövönek élő szobraként járt közöt­tünk s mindenki mellékalakká vált a gigan­tikus szobor mellett. Már csak ő jelentette számunkra valóságként a lehanyatlott multat s ő jelentette egvedül azt a jövőt, amelyet senki nála meggyőzőbben, senki lelkesebben, senki küldetésszerübben, senki a sorsra-parancsolób­ban idézni nem tudott. Lehetett-e meddő az az élet, amelyik még nyolcvanhétéves korában sem juthatott el a bevégzett munka pihenőjéhez, amelyiknek ak­kor kellett a legnagyobb feladatot, történelmi missziót vállalni, amikor más már régen visz­szavonul a közpályától. Szabad-e meddenek te­kinteni ezt a példátlanul gazdag életet, csak azért, mert legtöbbször félreszoritották a cse­lekvéstől? De hány ezer kortársnak s hány nemzedéknek cse'ekec'e'e egvüttvéve is keve­sebb sulvt nyom a nemzeti élet mérlegén, mint az az ötnegyedórás beszéd, amivel Tria­nonban rázta fel a világ lelkiismeretét s ami azóta is legnagyobb eredménye a magyar re­vízió történetének. S mivé válhatott volna még ez az élet s mennyi gazdag, termékenyítő cselekvésben bontakozhatott volna ki, ha ak­kor, amikor itthon a legnagyobb szükség volt rá. a forradalmak után a lázadó törpék nem szorították volna félre ezt a Mont-Blanc em­bert. Ez a nemzedék meg sem érdemelte azt a nagyságot, aminek betöltésére őt küldte a magyar sors. ünnepelték, de rem engedelmes­kedtek neki. A vitrinbe tették a mindennapi élet számára hangoztatott követeléseivel együtt. Amikor Párisból még Trianon előtt hazaüzent, hoev merényletekkel és vérontással ne szennyezzék be ezt a meggyötört ország­nak j óhirét s ne nehezítsék sötét atmoszférá­nak teremtésével azok munkáját, akik most idegenben a nemzet jövendője felett virrasz­tanak, — még az a miniszterelnök is megbu­!•»• 11« mm vvmitmnmtammmsammmmtmm^raaLú Csütörtök, 1933 február 9 Ara 16 fillér IX". évfolyam, 32. sz. »••naBMnaHnHi kbtt, aki felolvasta a nemzetgyűlésen Apponyi Albert üzenetét. Hánvszor emelte fe1 örökzetn­gésü hangját a jogok kiterjesztése, az alkot­mány demokratizálása, a választójog reformja, a szociális haladás érdekében s bánv<?~or kel­lene még elzengenie követeléseit azok meg­valósulásáig. ünnepelték, megtapsolták, lehajol­tak előtte, csak egyet nem tettek meg, nem kö­vették. Azt akartuk, hogy a világ népei és a világ urai lássák be Apponyi Albert igazsá­gát, de mi belátni a nekünk szóló igazságait soha nem akartuk. Azt kivántuk, hogv mások kövessék — helyettünk, mások enge^e'mesked­jenek — helvettünk, mások hallgassaaak rá — helyettünk. Nagy fájdalmunkban, égető sebeink­re ő volt az egyetlen ir, de csak — külsőleg használtuk. Azt akartuk, ho^y a franciák, az angolok, Amerika népe hallgassanak szavára s engedetoeskedjenek igazságainak, de nekünk nem kellett az a jogkiterjesztés, nekünk rem kellett a szabadsáenak az a mértéke, amit ö kö­vetelt S most, amikor megpihent és elnémult, nem válik el tőlünk, csak elszakad, mint ahogy el­Genf, február 8. Gróf Apponyi Albert holt­testét szerdán kora reggel a kantoni kórház bakteorológiai intézetébe szállították és ott be­balzsamozták a család és a magyar delegáció jelenlétében A bebalzsamozás után a holt­testet átszállítják a Szent József templomba, ahol felravatalozzák. Az esti órákban magas ravatalra helyezték el Apponyi koporsóját a Szent József templom halottas szobá'áhan, amelynek frl iit ezüsftrojtos fekete gvászlenellel vonták be. A ravatal mel­lett kandelábereken 3—3 viaszgyertya ég, körü­lötte a koszorúk nagy tömege. A kooorsót a magyar cimerrel ékesített nemzeti aászló ta­karja. A ravatalra két koszorút helyeztek el, ecryik a grófnőjé, a másik a gyermekeké. A; grófnő Előkészíttetek a Ma délelőtt a miniszterelnökségen a temetés ügyében értekezlet ült össze bárciházi Bárczy István államtitkár elnökletével, akit a minisz­terelnök megbízott azzal, hogy a szertartás rendjét előkészítse. Az értekezleten megálla­podás történt, hogy Apponyi Albert holttestét Hegyeshalomnál ünnepélyesen fogadják, az út­vonalon ünnepélyes fogadtatások lesznek, így Magyaróvárott, Győrött és Komáromban. A holttestet szállító vonat előreláthatólag szombaton este 9 óra 55 perckor érkeiik a Keleti pályaudvarra. Itt Mészáros János ér­seki helynők beszenteli a holttestet, azután Huszár Aladár mond beszédet. Ezután a gvász­menet a Rákóczi-uton, Erzsébet-kőrúton, Andrássy-uton Vilmos császár-ufón, Alkot­mány-uecán át vonul az országház elé ahol Apponyi holttestét a kupolacsarnokban felra­vatalozzák. Vasárnap a közönség reggel 9 órá­tól délután 5 óráig, hétfőn reggel 9 órá­tól délután 1 óráig tekintheti meg a ravatalt. A temetési szertartás kedden délelőtt 10 óra­kor lesz. A holttestet Ser4di Jusztinián ber­ELO FIZETÉSI Havonta helyben 3.20 vtdAlcen és Budapesten 3-00. kUUSIdUn IV40 pengfl - Bqye* nzAm Ara hélk»«­nap 1«, -vasárm é« Ünnepnap 24 1111. Hir­detések IHvélele tarifa szerint. Meqle­lenív héttő felvételével naponfa regnél iiiiiiiiimi ini b MrnrrnrwmmMmmwrnwrrnr"­szákadtak a Kárpátok bércei s ciszakadtak Erdély folyói. A csodát, amit nem tudott vég­hezvinni a legzengőbb hang s a legékesebb beszéd, véghez viszi-e majd a néma végren­delet. Ne sirassák és ne gyászolják, hogy ez a csodálatos ivelésü életpálya megtört s pihenni tér a zengő szobor, — ne gyászolják Apponyi Alb?rt elmulását, hanem engedelmes­kedjenek neki s fogadják meg elnémult ajká­nak örökzengésü tanácsait. A nemzeti élet tel­jessé tételének, a szabadság tiszteletének, a jogok kiterjesztésének s a szociális haladásnak volt prédikátora Apponyi Albert Az Ur meg­büntette a népet, amelyik megtagadta a prófé­táit. Ne kőből és ne bronzból állítsunk em­léket Apponyi Albertnek, hanem tanításai kö­vetéséből, a szabadság tiszteletéből, a jogok kiterjesztéséből, a nemzeti élet teljessétételé­ből s a szociális haladás megteremtéséből. Ak­kor lesz Apponyi Albert országa ez az ország, ha követi tanításait. S Apponyi országában fel fog virradni a revizió napja. S lehet-e majd glóriásabb s méltóbb emléke ennek az életnek, mint a revízió? koszorújának szalagján ez á!h *Strtg é* siron tul. Klotild.« Az ünnepi gyászszertartás péníeken délelőtt 10 órakor kezdődik és azon résztvesz min­den Genfben tartózkodó államférfi. A rendőr­ség minden intézkedést megtett, hogy abban az esetben, ha Ottó Genfbe utazna a teme­tésre, személye biztonságban legyen. Apponyi utolsó pillanatáig a legteljesebb szellemi frjsseséggel beszélt, még az orvosait Is megtévesztene. Teljesen tudatában volt an­nak, hogy milyen sors vár reá. Az utolsó éjsza­kán az orvosok már koffetn injekciókkal envhi­tették fájdalmait. Közvetlenül a halál beállta' előtt ezt suttogta: — Kitartás! Legyen bátor a magyaa- és ütött a győzelem órája. nagy temetésre cegprimás szenteli be a kupolacsarnokban. Az ünnepélyes gyászistentisztelet szerdán délelőtt lesz a budavári koronázó főtemplomban. A gyászmiréí Serédi hercegprímás mondja. A részvét Genfből jelentik: Ma is tömegesen érkeztek részvéttáviratok, többek között Hindenburgtól, Dolfuss osztrák kancellártól, Neurath német külügyminisztertől. Titulescn román külügyminiszter is részvét­táviratot intézett gróf Apponyi Albertnéhoz. Apponyi özvegyéhez Mussolinitői a következő távirat érkezett: »Apponyi Albert gróf elhunyta mélységes fájdatemmal tölt el. Kérem, fogadja őszinte részvétem megindult kifejezését, Mus­so'ini.« A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete, a Ma­gyar Újságírók Egyesülete, az Újságírók Sza­natórium Egyesülete és az Otthon írók és Hír­lapírók Kőre táviratban fejezte ki részvétét gróf Apponyi Albertnének. Boris bolgár király részvéttáviratot intéaett Apponyi Albert holtteste . . a fenfi ravatalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom