Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-08 / 31. szám

II. 8 Poron szén t* koksz vetekszik a 6900 kalóriás kohSZQSStíá Pécti Toiái brikett •szal Kapható: Pécsi KOszfti felepén, Zrínyi ucca 4-6. s*. Telefon 28—02. A városi tisztviselők létszáma A Délmagyarország keddi számában írt arról a közigazgatási bírósági döntésről, amelyik — egy debreceni esetben, — az ideiglenes városi alkalmazottaknak a nyugellátáshoz való jogát megállapította. A határozat szerint bizonyos szolgálati időt elért ideiglenes alkalmazottaknak a nyugellátáshoz való jogát el kell ismerni. Nem ismerjük sem azt a jogvitát, amelyet u közigazgatási biróság eldöntött, sem a közigazgatási bíróságnak határozatát teljes terjedelmében s igy nem vonhatunk le belőle következtetést a szegedi közigazgatás személyi ügyeinek intézésére. De ha következtetésre nem is alkalmas a teljes szövegében még ismeretlen birói határozat, arra mindenképen alkalmas, hogy figyelmeztetést olvassunk ki belőle s hogy újra aktualissá tegye a szegedi közigazgatás számfeletti s ideiglenes alkalmazottainak égető problémáját. Egy bizonyos: senkit nem akarunk megfosztani kenyerétől s ha tőlünk függne, inkább szereznénk száz munkanélkülinek munkát, mint hogy egyetlen munkást megfoszszunk szerszámaitól, vagy Íróasztalától. De ez a hüségünk, ez a ragaszkodásunk s ez a segítő szándékunk nem tehet bennünket vakká olyan problémákkal szemben, amelyek már nem is mai keletűek, de amelyek minden nap múlásával égetőbbek és megoldhatatlanabbak lesznek. A szegedi közigazgatás személyzete túlméretezett. A szegedi városi háztartás felénél nagyobb összeget költ személyzeti* fizetésre s akármilyen szociális kötelességteljesitést látunk is abban, hogy a város ragaszkodik minden tisztviselőjéhez és minden "alkalmazottjához, a városi alkalmazottak javára betöltött szociális feladat izgalmasan kezd konkurrálni a városi polgárság teherviselő képességével. Amilyen jogosult az a törekvés, hogy a város, ha már mindenkinek munkát adni nem tud, legalább ne vegye el a munkát azoktól, akiknek eddig adott, épenolyan jogosult az az álláspont is, hogy a város adófizetőire ne hárítsák a személyi kiadásoknak nagyobb terhét mint amilyent ez a polgárság el tud viselni. A mi lelkiismeretünk érzékenységével nem tudnánk soha hangot adni annak a kívánságnak, hogy a város bocsássa el számfeletti alkalmaztottait, de mégis azt mondjuk, bün, vagy ami még sokkal súlyosabb: hiba volt ennyire felduzzasztani a városi alkalmazottak létszámát. A városnak ma körülbelül 150-nél több alkalmazottja van, mint volt a háború előtt s ennek a számnak nagysága csak akkor bontakozik ki, ha meggondoljuk, hogy a háború előtt a városi rendőrség tisztikarával és őrszemélyzetével együtt is emelte a városi alkalmazottak számát. Ma háromszor annyi adóhivatali gyakornok és talán kétszer annyi altiszt teljesit szolgálatot, mint a háború előtt, — a városházán együtt emelkedett a perzsaszőnyegek száma az altisztek számával s talán ennek az emelkedésnek párhuzamosságában a kor szelleme is szerephez jutott. Egyetlen betöltött állást nem szüntettek be a szegedi közigazgatásban, ellenben törvény ellenére nem egy és nem tiz állást szerveztek meg. A törvény megtiltotta az uj állások szervezését és megtiltotta a megüresedő állások betöltését, de ez a törvény nem minden vonatkozásában lépett életbe a szegedi közigazgatás sokszor különálló jogterületén." A belügyminiszter egyszer leírt a városhoz és azt követelte, hogy a város tizenkét ideiglenes napidijasát bocsássa el. A miniszteri leirat leérkezett, de másnap a tizenkét napidíjas állást tizenkét kezelői állássá szervezték át s vidáman jelentették a belügyminiszternek, hogy már megszüntették az elbocsátani rendelt tizenkét napidíjas állását. Lehet, hogy a város helyesen cselekedett, lehet, hogy emberségesen járt el s talán mi sem cselekedtünk volna másként, de — jellemző adalék marad ez a történet mégis a közigazgatási személyzet felduzzasztásának történetében. Az elmúlt évben a város polgármestere — hir szerint, mert senki biztos adatot nem tud, — negyvenöt fizetés nélküli városi hivatalnokot alkalmazott. Mondanunk sem kell, hogy ehhez az alkalmaztatáshoz a város polgármesterének joga nem volt, a város polgármestere törvényes alap nélkül kreált és töltött be állásokat. Az a szerencsétlen körülmény, hogy a város „szegényjogos" alkalmazottai fizetést nem kapnak, semmit nem változtat ennek az intézkedésnek törvényességének megítélésén már csak azért sem, mert az ingyenalkalmazottak is jelentenek anyagi terhet a városnak. Megint azt mondjuk, hogy hir szerint ezek közül az alkalmazottak közül egyik-másik a szegényalapból, vagy a polgármesteri gyorsalapból kapott juttatást — fizetés helyett. Nem tudjuk megállapítani ezeknek a híreszteléseknek megbízhatóságát, de mindenesetre kifogásolni kell, hogy ezt megállapítani nem lehet. Ha ez igy van, akkor a város szegényei fizetik ezeket az alkalmazottakat. A város ne fogadjon el ingyen-munkát senkitől, akinek munkájára szükség van, annak munkáját fizesse is meg a város, akinek munkájára pedig nincs szükség, annak idejét és munkaerejét a város ne fogadja el ajándékba. A város polgársága joggal tart attól, hogy uj terhek szakadnak nyakába a polgármester tisztviselő-inflációja nyomán, de a város rendszeres alkalmazottainak sem érdeke az, hogy ujabb zsilipek felemelésével tovább folytatódjon a személyzetszaporitás s az alkalmazottak számának mesterséges duzzasztása. Dr. Korpássy Gyula kúriai biró megdöbbentő öngyilkossága Budapesten Egy Irányi uccal ház harmadik emeletéről az udvarra ugróit és halálra zúzta magái (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Kcddon délután megdöbbentő módon követeit el öngyilkosságot a szegedi társadalom egyik ismert tagja, dr. Korpássy Gyula kúriai biró. Korpássy Gyulát nemrégiben nevezték ki kúriai bíróvá. '8—10 nappal ezelőtt foglalta el uj hiratalát és Pesftan a Váci-ucca 40. szám alatt lévő Erzccbet-penzióban bérelt lakást. Korpássv rendesen bejárt hivatalába, a penzióban ebédelt és ebéd utáin dolgozgatni szokott. Négy óra után sétára indult, vacsora után pedig ismét szobájába bezárkózva dolgozgatott. Keadon délután négy óra tájban szokott séíájána indult, lakására azonban nem tért többé vissza. A kúriai bírónál semmi olyasfélét nem tapasztallak, amely arna engedett volna következtetni, hogy öngyilkossági szándékot forgat a fejében ós még kevésbé tudják megmagyarázni, hogy miért lett öngyilkos. Az esi'i órákban jelentették a főkapitányságnak, hogy az Irányi ucca 15. számú h6z III. emeletéről egy ismertlen 50 év körüli, elegáns férfi levetette magát és az udvar kőkockáin holtra zúzta magát. Az öngyilkos férfi zakóban és kalap nélkül ment fel a harmadik emeletre. A rendőri bizottság átvizsgálta ruházatát, de semmiféle igazoló írási nem talállak zsebeiben. A kórházban a bizottság Pálity Lázár szegedi szabómester címkéjét találta. A rendőrség már arra gondolt, hogy a szabómester segítségével állapítja meg az "öngyilkos személyazonosságát, amikor a házmester a mosókonyhában megtalálta az Öngyilkos télikabáttá! és kalap|át. A télikabát zsebében vasúti arcképes igazolvány volt, melyből kiderült, hogy az öngyilkos Korpássy Gyuía kúriai bíróval azonos. Megállapította a rendőrség, hogy az öngyilkos biró télikabátját és kalapját a mosókonyha ablakán át bedobta és zakóban sietett fel az emeletre. A rendőri bizottság a késő éjszakai órákig nyomozott, hogy megállapUsa az Öngyilkosság okát, de erre vonatkozólag semmiféle adatot nem sikerült találni. Korpássy Gyula búcsúlevelet, amelyben megmagyarázta volna elhatározásának okát, nem hagyott hátra. Valószínűnek látszik, hogy tettét pillanatnyi elmezavarában követte el. Szegeden nem találnak magyarázatai a tragédiára (A Délmagyarország munkatársától.) Korpássy Gyula tragédiájának hire mindenütt nagv megdöbbenést keltett Szegeden. Legközelebbi hozzátartozói, legjobb barátai értetlenül állnak a hír előtt, még elképzelni sem tudták, hogy mi lehetett a köztiszteletben álló, kiegyensúlyozott életű biró összeroppanásának előidézője. MOZI belvárosi Szerdán utoljára Lfone Hald nem almr gyereketf Széchenyi Szerdán Sztinel! IKorzó | Szerdától Szünet! A hir szinte percek alatt elterjedt az egész városban és mindenütt a legnagyobb részvétet keltette. A kúriai biró ismerősei mindenütt megdöbbenve tárgyalták a történteket és magyarázatot kerestek rá, de elfogadható magyarázatot senki sem talált. A hírt először Korpássy Gyula ügyvédjelölt fiával közölték az esti hangversenyén. A fiu értesítette azután édesanyját, aki teljesen összeroppant a tragédia súlya alatt. Betegen, szinte önkívületi állapotban ült éijel a budapesti személyvonatra, hogy szerencsétlen férje holttestéhez utazzon. Korpássy Gyula régi ismert szegedi családból származik. Kornássv Elemér árvaszéki ülnök féltestvére és Temesváry József gyógyszerész felesége az édestestvére. Bírói pályáját a szegedi járásbíróságon kezdette, ahol először ioggvakornok volt, majd járásbiróvá nevezték ki és évekig Ítélkezett a járásbírósági ügyekben. Aránylag rövid idő múlva érte el törvényszéki birói kinevezését és nemsokkal később átkerült az Ítélőtáblához elnöki titkárnak. Táblabíró lett és legutóbb a polgári fellebbezési tanács élén működött. Egy hónappal ezelőtt érte a legmagasabb kitüntetés: kúriai bíróvá nevezték ki az alig 56 éves embert és fölhelyezték a legfelsőbb bírósághoz. Kinevezése mindenütt örömet keltett, a szerencsekivánatok özönével halmozták Uri fehérnemüek, n»^kenÍ«í5;i'll!,!^'J?»rísnyáb * Poüák Testvéreknél