Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-08 / 31. szám

SZEGED. SzerKeuiatég: Somogyi ucca t2.I.em. Telelőn: k01c««nktSnyvtór «* leqylrodn • Aradi nooo 8. Telelőn s 13-00. - Nyomd« : lüw LI«6I ucca 19. Telelőm TAvIrnII M levélcím • DtlmnnynrnrHzAq Srrqrd vmnafanamx Szerda, 1933 február 8 Ara 16 fillér IX. évfolyam, 31. sir. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «* Budapesten 3-00, kUIIiJIdiln «••40 pengd - Bqye* azAm Ara hétkB«­nap Itt, vat&r. é* Ünnepnap 24 níl. Hir« deléiek felvétele tarifa «zerlnl. Megle­lenf ic héifO kivételével naponta reggel i^niuwAiunmni Apponyi Albert nincs többé. Háromnapos kegyetlen haláltusa után — oe — kedden délután 4 óra 20 perckor a genfi, amellyel együtt dobogott egy egész nemzet szi­Residence Hotel tavaszi napsugaras szobájában meghalt az elmúlt félszázad legkimagaslóbb ma­gyar államférfia. ¿yy korszak és egy kivételes egyéniség tűnik el vele az életből. Az emberi jogok vedelmezöje, a magyar igazság harang­zúgása és az emberi gondolat retora hallqa­lott el most — döbbenetes szimbólumképen: Genfven, az európai műhely nemzetközi szín­padán. Ahol a harang zugolt az emberi jogok és a letiport igazság eposzával, ott hallqatott el a harang őrök némaságra. A jog harcának nemzetközi fórumán, az európai frot műhelyé­ben a munka nagy ritmusában halt meg Ap­ponyi Albert kegyetlen szimbólumként még halaidban is harcolva. A közjogi küzdelmektől — az iqnzsán gevfí ' arcáiq: ez a i-'.volság és «•» a pálya jelöli a 86 éves geat old man mértföl­des eletenek nagyságát. Egy ország és az európai lelkiismeret áll né­ma megdöbbenéssel Apponyi Albert holtteste előtt. A tragédiáról alábbi részletes jelentéseink számolnak be: Az utolsó órák Apponyi Albertet az orvosok reggel láto­gatásukkor már ébren találták. Mosolyogva nyújtott kezet az orvosoknak. — Köszönöm, hogy már ilyen korán hoz­fáradtak — mondotta. ATn a kérdésre, hogyan érzi magát, halk •nngön jgy felelt: — Nem »jól vagyok, bár fájdalmaim nin­csenek. Apponyi Albertné grófnő, aki állandóan be­teg férjének ágya mellett tartózkodott, kikí­sérte az orvosokat és megkérdezte tőlük, hogy van-e remény férjének felgyógyulásához. Az orvosok igy felelték: — Mindén attól függ, hogy szive mennyire bírja a küzdelmet. Az orvosok távozása után Apponyi kevés teát és tejet kért. Néhány kortyot ivott, majd felolvastatott magának a reggeli lapokból. Ké­sőbb ismét elaludt. Kezelő orvosai délelőtt 11 órakor és délben egy órakor megismételték látogatásukat. A beteg mellett délelőtt állan­dóan ott tartózkodott fia, Anponyi György gróf és leánya Mária grófnő. Megmutatták a betegnek a beérkezett sürgönyök tömegét. A szállóban egymást érték a Nénszövetség és a Leszerelési konferencia előkelőségei, köz­tük Paul Boncour, Henderson, báró Aloisi, Olaszország népszövetségi megbízottja, Na­dolnv német nagykövet, Aga kán és még igen sokan mások. A déli órákban a nagybeteg felvette az utolsó Kenetei. Egy óra után az orvosok szükségesnek tartot­tak oxigénbelégzést adni. Délután 3 óra körül a beteg légzése megbetegedett, a tüdőből időn­ként hörgésszerű zaj hallatszott. A család tag­jai ekkor már látták, hogy közeleg a vég. Ér­tesítették a házban tartózkodó Bourdillon ke­zelőorvost, aki azonnal megjelent a beteg ágyánál, de csak azt állapíthatta meg, hogy a haláltusa bekövetkezett. Apponyi Albert délután 4 óra 20 nerckor megszűnt élni. Nyomban a halál bekövetkezése után Ap­ponyi "György telefonon jelentette a gyászhírt Steenockerzeelbe, ahonnan szombat óta min­dennap táviratban érdeklődtek Apponyi álla­potáról. Pelényi János rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter a halál bekövetkezésekor a Residence szállóban tartózkodott. Azonnal a népszövetségi palotába sietett, ahol éppen ülésezett a leszerelési értekezlet. Nyomban érintkezésbe lépett Henderson elnökei. Henderson az elnOht szikből meghatottan hozta az értekezlet tudomására a gyászhírt. Megindult hangon adott kifejezést a főbizottság mélységes részvétének, majd a gyász jeléül az ülést negyedórára felfüggesz­tették. Temetés: szombaton Apponyi arcán meglátszanak a sulvos be­tegség nyomai, de arcvonásai megőrizték az ismert derűs nyugalmat. Holttestét reggel át­viszik a plébánia templom halottas szobáiá­ba, ahol péntekig marad felravatalozva. Pén­tek reggel innen átszállítják a Notre Dame székesegyházba, ahol pénteken délelőtt 11 órakor kezdődik az ünnepélyes gyászszertar­tás. mely után a koporsót a pályaudvarra vi­szik és Budapestre szállítják. Az elhunyt földi maradványai Budapest­re szombaton este érkeznek meg. A megérke­zés után gyászmenet kiséri a holttestet a par­lament épületébe, ahol felravatalozzák. A te­metés kedden délelőtt 10 órakor lesz az or- • szágház kupolacsarnokából. A kormány Ap- I ponyit a nemzet halottjának tekint!. \ gyász Apponyi halálának hirét mélységes gyász­szal fogadta az egész ország. A budapesti Nemzeti Színházban előadás előtt Csathó Kál­mán rövid gyászbeszédben jelentette be a kö­zönségnek a fájdalmas hirt, amelyet a közön­ség állva hallgatott végig és utána egy perc­nyi néma csöndben adott kifejezést gyászá­nak. Hóman Bálint kultuszminiszter meleg­hangú részvéttáviratban fejezte ki a nagy veszteség feletti fájdalmát. A kormdngzó részvéttdvlrata A kormányzó gróf Apponyi Albertnéhoz a kö­vetkező részvéttáviratot intézte: „Mély fájdalom­mal töltött el az a megdöbbentő hir, hogy férje őnagyméltóságát a Mindenható páratlan köteles­ségérzettel teljesített ragyogó fáradhatatlan mű­ködése közben elszólította. A megboldogult kivé­teles tehetsége és tudása, amelyet több, mint két emberöltőn át önzetlen áldozatkészséggel és lel­kes odaadással állított hazája szolgálatába, dicsőséget szerzett a magyar nemzetnek, az egész világ előtt. Átérezve azt a pótolhatatlan veszte­séget, amely távozásával mindannyiunkat ért, a mélyen sújtott magyar nemzet nevében 1«, a leg­bensőbb részvétemet fejezem ki. Horthy." Ottó részvéte Ottó a következő táviratot küldte Genfbe: „Mélyen megrendülten állok a nagy magyar hazafi ravatalánál és az egész magyar nem­zettel együtt fájlalom annak halálát. Szeren­csében, balsorsban, megaláztatásban egy fél­századon tul hazájának szentelte erejének javát. Gyászolom azt, aki a legszerencsétlenebb időkben volt a jogfolytonosság zászlóvivője. Nagy szomorúságomban imádkozom ifjúsá­gom pótolhatatlan atyai barátjáért Ottó." Szeged részféle Dr. Pálfy József polgármesterhelyettes a maga és Szeged város közönsége nevéhen a következő táviratot küldte gróf Apponyi Al­bertnéhoz Genfbe: „Abban a legbensőbb családi gyászban, amely Nagyméltóságodat férjének elvesztésé­vel sújtotta, az egész ország fájdalmas rész­véttel osztozik. Gróf Apponyi Albert a gond­viselés kegyelméből kivetelés erejű és képes­ségű harcosa volt nemzeti eszményeinknek és a magyar igazságnak. Díszpolgára és nemes pártfogója volt városunknak, Szeged város közönsége a fájdalmas vr.sz.eség teljes átérzé­ssel gyászolja a nemzet i"v<v halottját. Fo­Ra.l a Kegyelmes Asszon», Szeged város ne­vében kifejezett őszinte részvétem nyilvání­tását. Dr. Pálfy József polgármesterh." Délután öt órakor a gyászhír vétele után a városházán félóráig harangoztak és felvonták a gyászzászlót a városháza tornyára. A meg­tartandó rekviem ideje alatt ugyancsak fél­órás harangzugással fogja a város kegyeletét leróni. Élete, politikai páluáta Apponyi 1816 május 29-én született Bécsben. Fia néhai Apponyi György gróf volt udvari kan­cellárnak. A kalksburgi jezsuiták intézetében ta­nult 1863-ig, utána jogot hallgatott Pesten és Bécsben. 1872-ben a szentendrei kerület képvise­lőjévé választotta. 1875-ben a választásokon négy helyen kisebbségben maradt és csak 1877-ben ju­tott be ismét a Házba, a Bobról kerület mandá­tumával. Már első parlamenti szereplésekor nagy szónoki képességről tett tanúságot. A Sennyei­párt hive volt, amikor az egyesült ellenzék meg­alakult, ehhez csatlakozott. A polgári házasság behozatalára az első parlamenti lökést az ő fel­szólalása adta; a reformjavaslat beterjesztésekor azonban a polgári kötés kötelező formáját elle­nezte és nem szavazta meg 1898 őszén, a bécsi és ischli tanácskozásak miatt heves támadást inté­zett a kormány ellen és ez kiindulópontja volt an­nak a küzdelemnek, amely Bánffy báró lemondá­sával végződött Az 1901-es országgyűlés elnö­kévé választotta és ebben az évben lett belső tit­kos tanácsos. 1904 novemberében, a párhuzamos képviselőházi ülések elhatározásakor megalakí­totta a nemzeti pártot. A Perczell-féle zsebken­dő szavazás után belépett az ellenzéki pártok szövetségébe, a Ház feloszlása után pedig párt­jával együtt bevonult a függetlenségi és 4$-a* pártba és tagja lett az ellenzék vezérlő bizottsá­gának. 1905-ben ő szerkesztett* a szövetkezett el­lenzék felirati javaslatát A béke helyreállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom