Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-05 / 29. szám

11.5 Tisztelettel meghívjuk önt és keivcs Ismerőseit a Sxege*I, Kdrd» ucca 6. sxám alatti fióUtíxleíünKben 1933. február §ó lO-én, pénteken tortan dó kővé' és ÍSM. február (jó 11-én, szombaton tartaná6 tea• teell/öre. Személyzetünk a kávé- és teafőzést illetőleg minden felolligotttásail készséggel szolgál. MEIHC GYUCa r. t. kdDébeSozatol (Reggel 9 órától d. u. 6 óráig.) G'asworthy holttestét elhamvasztották London, február 4. Tegnap délután elhamvasztották a mult héten elhunyt nagy angol író, Galsworthy holttestét. Az elhunyt iró feleségének kívánságára a temetési szertartás Igen szerény keretek között folyt le. Az elhamvasztás a Surrey-grófságbeli Woekin város krematóriumában történt, ahol a családtagokon kivül, a nagy Írónak csupán néhány barátja jelent meg. Ismert angol irók és művészek azt indítványozták, hogy Galsworthyt a westmi'-s terl apátság kriptájában helyezzék örök nyugalomra, az apátság dékánja azonban nem adta hozzájárulását ehhez. A magyar kormány és a magyar Pen-klub szintén elhelyezték koszorúikat John Galsworthy ravatalán. A kormány koszorújának szalagján ez a felírás állott: >A magyar nép nagy barátjának!« Bárányi főispán budapesti tárgyalásai Az Inségakclék, a hajai ul — Pénteken kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt (A Délmagyarország munkatársától.') Bárányi Tibor főispán szombaton este étkezett vlszsxa Budapestről Szegedre. Budapesti tárgyalásairól a következőket mondotta a Délmngyarország munkatársának: — ötvennégy elintézni valót jegyeztem föl magamnak és így bizony nem volt egyetlen szabad percem sem. A belügyminisztériumban az ínséges tanyai gyermekek felruházási akciójához kértem kétezer pengős segélyt, miután a Szegeden összegyűjtött ezerötszáz r e g3 nem elegendő. A belügyminiszter kilátásba helyezte a kért összeg kiutalását. Ígéretet kaptam arra is, hogy a Katolikus Nővéd5 Egyesület segélykérelmét kedvezően intézik el. Eljártam a MANSz ügyében ls, a belügyminiszter ugyanis törölte a város idei költségvetéséből a MANSz havi 300 pengős segélyét. Közbejárásomra megígérték, hogv ezt a segélyösszeget meghagyják a költségvetésben. — A földmivelésügyi minisztériumban hazasegélyt kértem az ujszegedi Ínségesek számára. A kérelmet nem közölhettem Ká^av földmivelésügyi miniszterrel, de megígérték, hogy felgyógyulása után tá'ékoztatják az ujszegedi Ínségesek helyzetéről. Forster Gyula államtitkárral a szeged-bajai ut kelebiai ágának kiépitése ügyében tárgyaltam. Az államtitkár kijelentette hogy elv'leg hozzájárul ennek az útnak a kiépítéséhez, mivel tisztában van azzal, hogy az útra Szegednek igen nagy szüksége van. Az útépítés jelenleg anyagi okok miatt nem kezdhető meg, azonban a legközelebbi utépités programjába feltétlenül fölveszik. - Eljártam a Disco kötöttárugy ár (igyéVn iA gyár arra kért engedélyt, hogy áruját kom penzációs szerződés alapján exportálhass Angliába. Ha az engedélyt megkapja, száz szegedi munkás kenyerét tudja bzitositaci. Pétery államtitkár megígérte, hogy az ügyet a kedden összeülő miniszterközi bizottság e'é terjeszti — Pénteken délelőtt a kormányzó ur foldott kihallgatáson. Főispánná történt kinevezésemet köszöníem meg az államfőnek és Szege' törvényhatóságának hódoló üdvözletét tolmá Azért?... mert... Báli virágokj cét is a loirsaebb modellek után készülnek, hozott anyagból is fillérekért a cigtöbiás BOROS MIKSA művirág műhelyében Széchenyi,tér IS. Sáli harisnyák 1-90-iő' J. sz'mnla bAü qallér . . . -'58 ^zmokinf! nvakkendö . . . —'78 csoltam előtte. A kormányzó ur, akinél több mint 20 percig tartózkodtam, igen kegye re n fogadott és örömmel emlékezett vhsza arra az időre, amelyet Szegeden töltött. Megké t arra, hogy meleg üdvözletét tolmácsoljam S e ged polgárságának. Kijelentette a kormányzó ur, hogv mindig nagy örömmel jön Szegedre és szívesen jönne gyakrabban is, de az országos ügyek annyira elfoglalják, hogy gyakoribb látogatásokra nem marad ideje. Matskássy József halála. Budapestről jelentik: Idősb Matskássy József ny. tankerületi főigazgató 78 éves korában Budapestem meghalt. Az elhunythan néhai dr. Bottka Sándornak, a szegedi rendőrség volt vezetőjének özvegye édesapját gyászolja. Matskássy Szegeden a reáliskolának volt ismert tanára. — Déímnrrvarország kölcsönkönyvtár 90(10 ,rö'e!. Ró-*" és uj könyvek nnt»v választéka. Lapelőfizetőknek nagy kedvezmény. MÜTtbk kedveik és fogvászffdk a kitűnő ímú cukorkát Mmffkímétl magát mm rntdtimatotttil, ha maliili Rtakmaltot fcir rfl csak aredmtl csomagban fogadja mL isasxra Kit ünnepeljünk? Irta Móra Ferenc. Fekete István aláírással levelet kaptam, azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosság előtt adjam meg rá a választ. Arról van benne szó, hogy a rekonstruált Szegeddel az Eiffel-hid is megérte az ötvenedik esztendejét, — értetődvén Eiffel hidja alatt a köznti hid. A hozzám intézett kérdés most már az, nem tartanára-e nemcsak illendőnek, hanetn okosnak is, ha a város ebből az alkalomból Eiffel-ünnepet rendezne s arra meghívná a franciákat? Azok ezt bizonyosan nagy tisztességnek vennék s az ország mai helyzetében mindent el kell követni, hogy a franciák jó sziwel legyenek hozzánk. Szegedre külön is ráférne egy kis barátságos francia megszállás, a barátságtalanban elég soká volt részünk. Mindezt nagyon szépen be ktietne illeszteni a szeptember elejére tervezett Szegedi Hét keretébe. Az országos érdeklődést is fokozná, ha műsorra lehetne tűzni a magyar-francia össreölclkezést a hídépítő zseni tiszteletére. Ez a lényege a levélnek, aminek a gyakorlati elintézése az volná, ha tisztelettel áttenném oda, «hová csakugyan tartozik: a szegedi mérnök«sgyesülethez, amely mostanában kulturális egyesületeink élvonalába került agilitásával és komoly munkájával. A dolog annyival is inkább ez elé a fórum elé tartozik, mert ugy tudom, a hidunk ötvenedik szülelése napját a mérnökegyesület is meg akarja ünnepelni. A szándék ellen nem is lehet kifogása senkinek, nekem sincs. Sőt én még tóditom is a szándékot: nemcsak Eiffelt kell ünnepelni, hanem rajta kivül njég valakit, akinek legalább annyi köze van a szegedi hídhoz, mint neki. A mi nagyszerű hidunk, amely nemcsak a rekonstrukciónak vált dicsőségére, hanem általában is a hidépitő technikának, a szegedi köztudatban állandóan mint „Eiffel remeke" szerepel. Az idegeneknek is mindig ngy mutatjuk be, különösen, ha franciákhoz van szerencsénk. Magam is többször vettem már észre, milyen áhítattal tudja azt mondani p.z idegent kalauzoló szegedi ember, hogy „ezt Eiffel építette" A nagy francia látogatáskor azonban az áhítatba kevélység is keveredett. Hadd lássák az előkelő jöttmentek, hogy mi már 1883-ban is tndtuk, mi a szép s francia mesterrel szerkesztettük o hidunkat. Mink már akkor kinéztük az Eiffelből, hogy ügyes ember az, a franciák meg osak 1884-ben jöttek rá, mikor a babiloni tornyot építtette nekik. Hát jó lesz revideálni a magyar barbárságról való legendát! Hát ez a franciák kötelessége, csak nem nagyon sietnek vele, ördög vigye a dolgukat. A mi kötelességünk pedig az, hogy revideáljuk már egyszer a szegedi Eiffel-legendái is. Mert csak legenda az, hogy a mi gvönyörü hidunk Eiffel remeke. (Olyan, mint az, hogy a Stefánia kioszkja a régi török vár maradványa. Sohase látott az egyéb „törököt", mint azt a bosnyákot, aki nyáron alvé-t szokott árulni a tövében.) Igaz, hogy igv van megírva a Reizner— Kulinyi-féle monojirnfiában is, a lexikonokban is, sőt a hidon elhelyezeti emléktáblán is ez van bevésve. de azért a dolog még sem igaz. A márvány csak ugy hazudik, mint a papiros, aminthogv azt a márvány sokszor megcselekszi. Való igaz, hogy a szegedi hidat a párisi Eiffel-cérí épitette. de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketcliázy János magyar mérnök készítette. A szegedi hid nem a francia, hanem a mnjrvar géniusz alkotása. Ez az állitás, noha én már nem először áii litom, talán még a régi szegedieket is meglepi, azért szükségesnek látom hiteles bizonyságra hivatkozni. A kultúrpalotában őrizzük azt a kiadványt, amelyben benne vannak mindazok a tervek, amelyek a szegedi hidpályázatra beérkeztek. Van köztük német, olasz, osztrák, holland tervezet. Valamennyinek a fölirása, magyarázó szövege idegen nyelvű, a tervet készítő mérnök nyelve. Csak az Eiffel-cég terveinek a szövege magyar. Azokat aligha irta az az A. G. Eiffel, aki a tervéket szignálta. Mert azt nem lehet lelagadni, hogy a tervek alatt valóban a francia építész neve van. Aminthogy a párisi épitőirodából kikerült terveket nem is szignálhatta más, mint a cégfőnök. De a tervezőjük lehetett más, aminthogy más is volt. Idézhetem az egykori bizonyságot. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet akkori hivatalos lapja, az Építési Ipar 1883 végén hosszú cikksorozatban számol be Szeged rekonstrukciójáról. A városépítés legkiválóbb alkotásának a közúti hidat mondja s ezt irja róla. — A hidnak tervei pályázat utján szereztettek be, amelynek feltételei közé tartozott, hogy a pályanyertes mű szerzője egyúttal meg fog bízatni' az építéssel is. Ezen a pályázaton a külföld is részt vett, s büszkék lehetünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párisi cég által benyújtott s legjobbnak talált tervet ugyanis Feketehézy szaktársunk készítette s az Eiffel-cég azt tőle megvette és benyújtotta. Gondolom, az a tanúságtétel elég világos és elég hiteles, vitának itt semmi helye nincs. Eiffel ez esetben azt csinálta, amit az öreg Dumas, aki olcsó pénzen megvette tehetséges névtelenek szellemi szülötteit s kiadván őket a maga világhírű neve alatt, nagy kincsket szerzett ezekkel az adoptált regényekkel. A Monte-Christo folytatá-