Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-26 / 47. szám

11. ét t> BáíaVra, estélyekre Poüák Tetsvéreknél —| —ti—w—ii • imii^—mwi i — "1 wtm——ii —•iiim ••! imhiiiiihi •••iiiml nem tulajdonit különösebb írtéket személyt Jelle­gének, hajlamos az önfeláldozásra és aszkézisre, fantáziája abszltrakt, metafizikus, végtelen összefüggéseket keres, mindent felölelő meséket, mítoszokat konstruál, transzcendens beállítottságú, szociális, konstruktív 'ípus, gyűlöli a sallangotés a fölösleget, a dolgok értelmét keresi szintétikns egy. • *égben, «gyszerü, tárgyilagos, mindent nagy célok szolgá­latába állit, masszív és klasszikus. A művészi kifejezésbem a fonna döntő szerepet játszik. Senki sem vitathatja, hogy a művészet vál­ságát nem tartalmi szólamok és állásfoglalások eredményezték, hanem mindenek fölött a formák problémája. A ház akkor ls ház, ha gótikus vagy reneszánsz, az Architektúra nagy vajúdása és győ­zelme szintén formalisztikus, mert a hagyomá­nyokkal túlterhelt építészet igazi, komoly vívmá­nya éppen az, hogy ráeszmélt a beton és a vas­szerkezet anyagszerüségére. A naturalista drá­ma ls lejátszható s alkalmas arra, hogy eszméket közöljön a jelenlévő tömeggel, s a drámának «• gis viasza kellett kanyarodnia gyökereihez, hogy anyagszerűvé, vagyis szlnszerövé váljék s ősi, vagyis klasszikus formában jelenítse meg mon­danivalóit. A művészet forradalmának tehát az lett az eredménve, hogv a formák és anyagok zűrzava­rából kikeverödött a műfajok tisztasága, a te­remtő embernek pedig föl kellett éreznie az ere­det misztériumait, hogv művészi tevék enyséfféber* mindent elölről kezdhessen. Rá kellett jönnie, hogy a dolgok tőle függetlenül is vannak s hogy minden műfajnak meg vannak a májra el­indító, ősi törvényei, melyek az egyéniség romantiuks kultuszban összekuszálódtak. A dráma lirizált. a muzsika filozofált, a kép plasz­tícitásra törekedett, a vers tudományos axiómákat destillált érzelemmé. Minden összezavarodott. Az iamusok kora csak fokozta a káoszt. Képek jelen­tek meg staniollemezekkel és vattával fölszerel­ve, szobrok tűntek föl fából, vasból és viaszból összetestréresitve, szítmversek és képversek árasztották el a folyóiratokat, az irók önkényes hasonlatokkal dobálóztak s olyan nyelvet terem­tettek, melv hatványozottan individua.lisztiikus jellegénél fogva teljesen alkalmatlannak bizonyult az írás igehirdető missziójára. A romantika utol­sókat vonaglott ebben az időben s halálos gör­csének az lett az eredménye, hogy a muít lejár.i­tott formáit hisztérikus túlzásaival kompromit­tálta s így szabaddá tette az utat az uj konstruk­ció számára. Azóta sok eszfiemdő telt el s talán a lira ví­vódott legtovább önmagával. Erre predesztinálta nz » körülmény is, hogy az elmúlt romantikus pe­riódi.s folyamán éppen a lira vált a szubjektiviz­mus leghajlithatóhb játékává. A költő minden ötletének, minden bizarr elgondolásának, legegyé­nibb érzéseinek is formát vélt fölfödözni a lírában és semmisem gátolta meg abban, hogy kénye-ked­ve szerint igázza le a vers egyre gyöngülő ellen­állását. A lira volt a szabadság, az egyéniség­kultusz legpazarabb területe, a költő eleinte hol csak zeneiségre, hol festőiségre, hol prédikálásra törekedett s mikor már ugy érezte, hogv föl sza­badultságinak a szavak és sorok spontán ritmu­sa ls ellensége, a versből kidobta a verset, megtagadta a f<vmát, száműzte a melódiát s esapongó, romantikus liberalizmusa szá­mára föltalálta a szabadverset. Kétségtelen, hogy a szabadvers lehet szép írás, szép és nagy elgondolás kifejezése, esetleg hatáí-os regénytöreddk vagy drámai intermezzo, de versnek nem vers. Sorai nyújthatók és kurtit­hatók, szavai nem szükségképpeniek, rések és hé­zngok födözhetők föl bennük, megtoldhatok és megcsonkithatók, egvszóval műfajilag tisztátala­nok, kollektív értékük csupán tartalmukban jut­haá kifejezésre, nem anyagszerűek s igy a szociá­lis, eélszerü ember, dus klasszikus törekvései szempontjából túlhaladott álláspontot jelentenek. Ezt a tényt semmi sem igazolja precízebben, mint hogy a fiatal költők, akik ez individualizmus formaanalizáló hatása alatt indultak el. ma már újra fölismerték a verssnerflség kőtelező erejét s cikornyás, idegesen stilizáló költői próbálkozá­suk nyomán rábukkantak a vers elmondásra ezání, egy­szerű, masszív, uniformizált, auditív jel­legére. A vers auditív Jellegének értelme abban a szükségszerűségben gyökerezik, mely a verset a kezdet kollektivizmusában megteremtette. Vitat­hatatlan, hogy a vers közösségi szériartásokho?, törvények elmondásához és himnuszokhoz fűződik, melyeikben semmi nyoma sincs az egyéni állás­foglalásnak. A verset mondani kellett zenélve és énekelve, a vers első követelménye tehát az volt, hogy stereotip képletekat. sűrűn visszaté­rő és egyszerű formákat adjon as unifor­mizált tömeg »tárnára. A vers hullámzott és fanatizált, ritmikus lökö­dései belevésődtek a tömeg tudatába s a tartalomnak és auditív formának lly»­•én összeforradása váltotta ki azt az egye­düli hatást, melyre kizárólag csak a vers képes. A tömeg vagy közösen mormolta a verset, vagy ismételgette a sorokat, a vers csak akkor eman­cipálta önmagát saját törvényei alól, mikor dif­ferenciált, individuális kultura bontakozott ki a közösségéből. S ahogy előretört az individuum, ugy tagadta meg lassanként r versszerűséget, mert a tömegtől való elszakadás önmaga kevés­bé rendszabályoznia tó, rapszódikus kifejezésére késztette. Mindig csak addig azonban, mig az egvéniség dekadenciája nem adott helyet egy új­fajta kollektív kulturtípusnak. A középkorban a Asztalos: Üveges András, Deák Ferenc u. 25a. Schwartz Adolf. Csongrádi sugárut 10. Autók, felszerelések. CTmmi, olaj: Markovics Szilárd, Tisza Laios körnt 44. (Benzinből 2%). — „Aranka" hölgyfodrászfizlet Apponyi Alb<*rt­veca 23. Bádogos: Wottreng János. Feketesas u. Borkereskedők: Fischer Jenő, Béke u. 8. Wolf Mikta, Horthy Miklós u. 16. BörBnd: Laeher József. Kár?ási «reea. Szegszár­dv. Kárász uecü 14. Bútor: Fóth Hajlított Fabutorgyár. Mars tér 13. Cipők: Alföldi Cipőinari rt.. Kelemen u. 11. Belvárosi Cipőözlet. Széchenyi tér 11 Columbia Cipőraktár, Arad! u 8 Közoopti Cinőűzlet, Tisza Lajos körút 3«. „Elit" Cipőáruház, Széchenvi tér. Rusz Péter cinész. Iskola ucca 23. Polgár Henrik, Valéria tér 12. Divatáru és kötöttáru: Fiscber és Pártos, Kárász u. 1. Lampel és IT-evt, Pűspökbazár. T.usztig Tmrc Széchenyi tér 2a Pollák Testvérek, Széchenvi tér 17 és Csekonics u 6 (GFB harisnyák kivéve.) Bsros Miksa, Széchenyi tér 15. Droríria: Vajda Tmre és Társa, Kárász, ucca. Fehérnemű és kelengye: Csonka György Jenő, Kelemen u. 5. Festék: Tamássv Gyula. Valéria tér. Szabó Tst­ván, Kálvin tér 2.Galitzer Ignátz ntóda, Tisza La­jos kőrút 36. Férfiruha: Blan Tcnáez. Kelemen u. 5. Földes Tzsó. Klauzál tér. Gépiavitómühely: Frischmann Gábor, Kálvária ucca 4. Hangszer: Steiner Tibor. Kelemen u 7. Hölgyfodrász: Hoffmnnné utóda. Hid u. 1. T11at<?rertár: Gáspár Gvula, Széchenyi tér 7. Trodaherendezés: Wirth és Rengey, Széchenyi tér 5. (2 és fél <V„.) Jésrszekrénv, vlzvezeték^zerelés: Fekete Nándor, Kos-uth Laios siK'árnt 18. Kárpitos: Ráez Ferenc. Hunvadi fér 21. v. Sű­vesrh Dezső. Batthyányi u. 2. Szedres! Lajos, Szt. Mibálv ír 1. Kerékpár, varó«rép. rádió: Déry Fde rt., Kiss u 3. Kelemen Márton. Kelemen u 11. Kézimunka, himzőanvagok és elörnizolás: Fi­srher-kézimunkaház. Kölcsey u. 10. Máskátli ké­zimunkaipar, Kölcsey u. 5. Képkeretező: Freimann Miksa. Kárász u 10 Kőnvv. papír és Írószer: Nemzeti Sajtóvállalat. Kárász u. Traub B. és Társa. Klauzál tér Városi könyvkereskedés, Kárász u. (Tankönyv kivéve.) Mészáros és hentes: Keresztes Péter, Petőfi S. vers újra megtalálja önmagát s nem önlrínyes a föltevés, ha hiszünk egy ujkeletű, mai kollekti­vizmusban, hogy korszerűséggel csakis az a vers dicseked­hetik, mely fölismerte a form;t immanen-. ciáiát s belekapcsolódik a dolgok szabály­szerű és megmásíthatatlan ritmusába. Tévednek tehát azok a költők, akik a kollektív ideálok keresésében éppen a kollektiv ember klasszikus aspirációiról feledkeznek meg. Mert minden uj kultura építeni és nevelni akar s arra törekszik, hogy likvidálja azt a közelmúltat, melv­lyeJ legelkeseredettebb harcait vívja az átmenet periódusában. A ml kulturánk uirvanugy az anyagsze­rüség kora. mint ahogy minden kezdet az. A dolgok lerázzák fölöslegüket, idegen sallang­jaikat s tisztán csak önmagukat adják. A ház ház, a gép gép s a vers vers. A mai ember, mint kol­lektív tipus, nemcsak üzengetni kíván távoli ol­vasóinak, kö/x-li kapcsolatokat kiván velük léte­síteni az egvetemes formák szintézisében. Senkit sein akar kétségben hagyni a világ szerves ösz­szefüg^ését illetően, résszé oldódik s ha fc*ill verssel szolgálja a közös ügyet. Azt akarja, hogv a tömeg meghallgassa öt, együtt és nem külön-kü­lön, újfajta szinpa.Vit teremt a kollektivuim száimí­ra s mint valami ősi szertartást, föltámasztja a sza valókórust. Az uj tárgyihgosság egyszerűségre kötelez. A legtisztább egyszerűség a« anyagszerüsig. A drá­ma őseleme a mítosz, a versé a ritmus szabály­szerűsége. A kulturák klasszicizmussal kezdöd­s mi vagyunk egy uj kultura első lendülete. Az ember kezd elhelyezkedni a világban s a dolTok formáiban Lassan a társadalom ls fölis­meri mivoltából fakadó hivatását, aminthopy föl­ismerte a művészet és a tudomány. susrárut 27. (3%) NŐI kalap: Knittel Konrád, Kárász u. 15. Gart­ner Ferenené, Gróf Annonyi u. 23. Vilma kalap­szalon, Feketesas u 16. Női ruha: Műller Sámuel, Klauzál tér. Blau An­dor, Tisza Lajos körút 47. Mosóintézet: Hattvn-mosoda, Takaréktár u 6. Optika és fotócikkek: Liehmann Béla, Kelemee ucca. Snndberg Henrik, Széchenyi tér. óra. ékszer: Fiscber. Klauzál tér 3. Mfllhotter V., Széchenyi tér 8. Reieh Mór és Fia rt.. Kelemen u 11. Rosonberg Béla. Károlyi u. 1 Bérház. Tóth József. Kölcsey u (Ezüst étkezőeszközök és dísz­tárgyak kivéve.) Paprika: Csonka Gergely. Tisza Lajos körút 51. Rőfösáru: Bihari Ernő. Széchenvi tér Blnn László, Széchenyi tér. Holtzer S. és Fiai, Kele­men u 11 Kmrrscv Sándor. Széchenvi tér. Lévai Henrik. Tisza Lajos körút 39. Dr. Salcó és Társa rt„ Károlyi u. Szabó L. és Társa, Kárász ucca. Tabár Péter. Kárász ucca 3. Rövidáru: Fodor Nemzeti Áruház, Kárász u. fiIOeksthnl é« Társa. Csekonics u. 3. Hoffmann Dezső. Csekoics u. 4 Kertész Áruház. Mikszáth Kálmán 11 12. Szász Vilmos. Kelemen u. 7. Tisza Áruház. Püspökbazár Vadász Gézáné TT.. Tisza Lajos körút. Nltsovlts István, Gr. Apponvi Albert ucca 27. Szappan: Vigh Ferenc. Tisza Lajos körút 53. Szesz és szörpök: Patzauer, Kölcsev n. 9. Seborr Ottó. Kossuth L sutfárut 4 Szűcs: Méhes és Prlvlnszky, Széchenvi tér 6. Szőnyeg: Domán Mihály és Fia. Kárász u. Lino­leumipar, Kárász u. Tarhonya, csőtészta, levestészta: Kardos Jakab, Mikszáth Kálmán n. 4. Tíizclőanvaíf és épflletfa: Bach Testvérek rt., Szt. István tér. Brikett: Szenesl Ferenc, Damjanich u. Uridivat: Szász Lajos, Kárász n. 2. Szarvas J. József, Hid u. Üvg és ed^ny: Adler Mór, Tisza Lajos körút 38. (3%, a reklámcélra összeállított árucsoportok kivéve.) * ... Vegytisztitó: Olöckner 3. és Fia, Iskola n. 27. Glöekner J. és Fia, Károlyi u. 4. Villtnv és rádió: Fonyó Soma. Kölcsev ucca. Rosner József, Tisza Lajos körút 39. Scliönbrunn L, Báró Jósika u. 2. Zománcedény: Kohn Jonő. Tisza Lajos körút 55. (2%). A Délmagyarország íakarákossáai akcióia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom