Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-24 / 45. szám

SZEGED. Sserke«zto«60: Somogyi ucca 22. i.em. Telefont 23-33.-KlndóhlvníBl. KIsictOnkHnyvMr «* legylrodo - Aradi uccn 8. Telelőn: 13-00. - Nyomda : t«w l lpót ucca 19. Telefon i 2fl»34. Tévlrntl «« levélcím s Pélmagyarorazhg Szeged Péntek, 1933 február 24 Ara 16 fillér IX. évfolyam, 43. sz. Retorika és jog Az egyetemhez illik a retorika, az egyetem emlegetheti a caudiumi igát, ha egy idegen épület kapuján kell átlépni, hogy doktorokat avasson és ünnepélyeket rendezzen. Az egyetem mondhatja azt is, hogy inkább elhagyja Szegedet, de megaláztatásnak nem teszi ki magát. A királyi Ítélőtáblának egyetlen igazsága az az igazság, amely a jogban gyökerezik. A királyi Ítélőtábla mondhatja, nogy az épület, amelyet negyvenkét esztendő előtt megkapott, amely telekkőnyvileg részére van biztosítva, őt illeti meg s ha a kormány és a város súlyt helyeznek rá, hogy a területében és feladataiban, méltó keretek között és a munkalehetőség biztosítása mellett szolgáltassa az igazságot, akkor adják vissza neki az 5t megillető hajlékot. Mindezeket a város nem mondhatja: A város, amely még gazdasági lerongyolódottságában és a trianoni nyomorúságában is érzi, hogy nemzeti hivatása van a Tisza és Maros összeszögellődésénél, a határokkal szétszabdalt Alföld déli határmesgyéjén, ahol a bácskai fekete föld és a kunsági homok találkoznak egymással, nem engedheti meg magának a retorika és jog harcának fényűzését: A város, amely Klebelsberg hagyományai letéteményesének tekinti magát, szeretettel öleli keblére mindazokat az intézményeket, melyek városi voltát növelik s amelyek históriai szerepéhez hozzásegítik. Az intézmények elhelyezésének vitájában a városnak egyetlen szempontja lehet: olyan kérdések miatt, amelyek kölcsönös jóakarattal és együttes akarással megoldhatók, senkinek se maradjon a neheztelés fullánkja lelkében. A város csak azt akarhatja, hogy azok az intézmények is, melyekben még esetleg felvillan az idegenből való áttelepültség emléke, talaján meggyökeresedjenek s a maguk működési területén teljesítsék igazi, nemzeti hivatásukat. Ezért a városnak kell a közvetítő és kiegyenlítő szerepet vállalni és ezt a feladatot kell neki képviselni a kormány előtt is az egyetem és az ítélőtábla elhelyezésének kérdésében. Ebben a kérdésben a város csakis a gyakorlati szempontokat tarthatja szem előtt, amelyek az optimumot biztosítják ugy az intézmények, mint a rajtuk keresztül megnyilatkozó közérdek javára. Kérdés, hogy miként teljesítheti a város a legjobban ezt a hivatását. Legyünk egészen őszinték és valljuk meg, hogy mindazok a megoldások, amelyek eddig felmerültek, csak félmegoldások. Ha a tábla a Tisza Lajos-köruti épületben marad, amely már ma is szük, legalább is emeletet kell rá építeni s akkor is kérdéses, hogy az épület meg fog-e felelni teljesen a céljának. Ha az iparostanonciskola épületében helyezik el és mellé odaadják még a belvárosi iskola épületét, a táblán kívül két iskolának kell még hurcolkodni, épületeket kell átalakítani s a megoldás így is ideiglenes marad. Ha az p'jyetemet költöztetik át az íparostanonciskoInba, az egyetemnek nincs aulája, nincs igazi otthona s ez esetben is ott vannak a kétszeri átalakítás költségei, amelyeknek összegét Hozzávetőlegesen lehet csak megállapítani. Könyvtári dolgokkal foglalatoskodó emberek igazolhatják viszont azt is, Hogy mit jelent egy százhúszezer kötetes könyvtár költöztetésc GS újólagos felállítása. Abban a könyvtárban, amely egy ilyen vándorlást végez, mégha csak egyik házból a másikba is, tudcmányos munkásságról egy esztendeig beszélni nem lehet. Ha seregszemlét tartunk ezeknek az ideiglenes és még mindig csak suta megoldásoknak a során, szinte akaratlanul tóiul elénk a kcrdés, hogy nem lehetne-e helyettük valami komoly és végleges dolgot alkotni, amely mindenkit megelégedéssel töltene el és komoly munkaalkalmat is jelentene a mai rettenetes állapotok közepette. Egészen nyiltan: nem lehetne-e felépíteni a Templom-téren az egyetem központi épületét, amelyben elhelyezést nyerne az egyetemi könyvtár is s nem lehetne-e igy a táblát minden nehézség nélkül hozzájuttatni saját épületéhez ? Tessék elővenni a ceruzát és kalkulálni. Annak idején, mikor Rerrich Béla elkészítette a központi épület tervét, — ami mellesleg mondva, teljesen készen van, — egy légköbmétert majdnem negyven pengővel kalkulálták. Az épület költsége ilyen egységár mellett egymilliókétszázezer pengővel volt előirányozva. Ma egy légköbmétert huszonöt pengővel lehet számítani, vagyis ha a terveken bizonyos belső változtatásokat és egyszerűsítéseket hajtunk végre, az egészet legalább egyharmaddal fel lehet épiteni. Ennyivel azonban számolni nem is szükséges, mert ELŐFIZETÉS: Hovenlo helyben 3.20 vidéken é* Budapesten 3-ftO, kUlWldön «•40 pengA -» Eqye* izAm Ara hétktlznnn 1®, vasár. «» llnnepnap 24 1111. Hlrdetések fel-vétele tnilln szerint. Meqteleni'c h^llő Kivételével naponta reggel Eta a régi épületek átalakításai is, amelyek pedig csak ideig-óráig segítenének a helyzeten, hozzávetőlegesen kétszázezer pengőt vennének igénybe. Csak a többlet tehát az, ami az uj építkezést terhelné. Szinte azt lehetne mondani, hogy a mai nyomorúságos viszonyok között kivételes szerencse, hogy ez az elhelyezési probléma akkor merült fel, mikor a városnál pénz áll a házhoz és az államnak is van bizonyos összesre közmunkák és építkezések végrehajtására. A város most kapja meg a gázgyári pénzt, az állam pedig igéri, hogy tizenötmilliót fog niég ebben a szezonban útépítésekre és építkezésekre forditani. Vájjon olyan képtelen gondolat-e, ha azt vetjük fel, Hogy álljanak össze a város polgármestere, az egyetem rektora és a tábla elnöke és együtt forduljanak a kormányhoz azzal a kéréssel, Hogy a költségek megfelezése mellett a város és az állam együtt építsék föl a központi épületet? Minden kérdés önmagától megoldást nyer, drága toldozás-foldozások helyett véglegeset alkotunk és ami talán a legfontosabb, pénzt viszünk be vele az ipar körébe, amely nem törődik az elméleti vitával, de annál súlyosabban érzi a válságot: Döntés még nem történt. Ezzel a megoldással a legszebben lehetne befejezni a retorika és jog Háborúját. Kedden megkezdi a Ház a közigazgatás rendszeréről szóié javaslat tárgyalását Viharos szerda után csendes csütörtök Budapest, február 23. A képviselőház csütörtöki ülésének elején az igazságügyminiszter benyújtotta a török-magyar egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot, majd harmadszori olvasásban fogadták el a vizitársulatok dijainak pengőértékben való megállapításáról szóló törvényjavaslatot. Ezután a gazdasági munkaszerződéseken alapuló munkabérkövetelések védelméről szóló törvényjavaslatot tárgyalták". Elsőnek Kéthly Anna szólalt fel. Annak a nagy témakörnek, amely a magyar földmunkásság sérelmét öleli fel, a javaslat csak elenyésző részét viszi megoldásra. Foglalkozott a főldmunkásság szervezkedésének ügyével. Nem fogadta el a törvényjavaslatot és pártja nevében határozati javaslatot terjesztett He. amelyben átfogó földmunkásvédő törvényi. valamint a földmunkásság szervezkedésének szabadságát követelte. Kocsán Károly szerint a javaslat a mai időknek szomorú képét mutat ia. Ma a bankok veszik át a tönkrement földbirtokosok földjét és a pénzkapitalizmus gondolkodási módját viszik ki a földekre. A földnek, véleménye szerint nemcsak az a hivatása, hogy meghozza a birtokosnak a kamatokat, hanem főleg az a szerepe, hogv a nagy, mezőgazdasági rétegeknek megfelelő életmódot biztosítson. Malasits Géza azt hangoztatta, hogy a javaslat csak apró-cseprő ígéreteket tartalmaz a munkásság javára. A munkabérpereket a közigazgatási bírósághoz kellene utalni. Malasits Géza beszéde további során politikai jogokat követel a mezőgazdasági munkások részére. Esterházy Móric gróf a javaslatot elfogadja. Kérte a kormányt, hogy már most adjon ki utasítást a közigazgatási hatóságok számára arra, hogy törekedjenek a munkások megszolgált munkabérének pontos kifizetésével. Meskó Zoltán a mezőgazdasági munkásság megsegítésére azonnali közmunkák megindítását sürgette. Csikvándv Ernő felszólalása után az elnökjavasolta, hogy a legközelebbi ülést február 28-án, kedden délután fartsa és napirendjére tűzze ki a ma tárgyalt javaslatot, továbbá a közigazgatás rendezéséről szóló tör vényjavaslatot. Meskó Zoltán azt panaszolta, hogy a nemzeti szocialisták szervezkedését a hatóságok nem nézik jó szemmel. Báró Biedermann Imre utalva egyik tegnapi közbeszólására, adatokkal bizonyította, hogv a főváros megneheziti a vidéki állatfdhozatalt mert sulyos illetéket szed. Sándor István szóvátette a mezőkeresztes! választás alkalmával történt tardi eseménveket. Kozma Jenő Biedermann felszólalására válaszolva kijelentette, hogy a főváros igen súlyos terheket visel sokszor éppen a falu érdekében. A képviselőház ezután elfogadta az elnök napirendi indítványát és ezzel az ülés 10 órakor véget ért. A képviselők mozgalma az éjszakai ülések megsztiníeíésére (Budapesti tudósítónk" telefonjelentése.) A szerdai éjszakai ülés, amely hajnalig tartott, elfárasztotta a képviselőket és most az a pártkülönbség nélküli felfogás alakult ki, hogy az éjszakai üléseket be kell szüntetni. Mozgalom