Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-22 / 43. szám
SZEGED. Szerkeszlfltég: Somogyi ucca 22.I.em. Telefon: kOIc*«nkOnyvMr «* tegylrodo • Aradi ucca 8. Telefon: 13—OO. — Nyomda t LHw Lipót ucca 19. Telefon > 20.34. TAvlratl levélcím > PélmagyaroTOtg ¡Szegeti A városi háztartás tragédiája A szegedi költségvetési tárgyalás alkalmával az előterjesztett javaslat elég beható megvitatásban részesült. Egy-két kemény, egy-két éles felszólalás is hangzott el a városi gazdálkodás módja, tervszerütlensége s anakronisztikus szelleme ellen. De — nem tud a szegedi városi ellenzék olyan éles szónokot s olyan kíméletlen tiltakozást harcbavetni, mint amilyennel a belügyminiszteri leirat vesz most részt a szegedi költségvetés vitájában: A városi ügyekkel foglalkozó olvas? a Belső oldalakon megtalálhatja a belügyminiszteri leirat ismertetését: Nyugodtabb, ráérősebb időben talán szóvá tennénk, hogy az a felügyeleti jog, amivel a törvényhozás pár évvel ezelőtt a kormányhatóságot felruházta, milyen teljes és tökéletes módon szünteti meg a városi polgárság önkormányzatig jogát. A városi polgárság önkormányzati joga azonban nem csupán a kormányhatóság felügyeleti jogának szinte korlátlan kiszélesítésével szűnt meg, az önkormányzati fog két malomkő között töredezett szét darabokra, — a másik malomkő az önkormányzat fölé nőtt bürokrácia, a tekintéllyé terebélyesedett hivatali impérium, amivel szemben először csak elcsöndesedett, később azután el is némult minden személyi tekintetet horzsoló kifogás és ellenvetés. A költségvetést összeállíttatja a polgármester és megalkotja a belügyminisztérium, — közben a városi polgárság csak azt a feladatot tölti be, hogy az elfogadás és megvitatás jogi hatályt nem szülő diszpecsétjét ráüsse a költségvetés előterjesztésére. Az önkormányzat lényege valamikor az volt, hogy a polgárság maga állapítsa meg szükségleteit s maga gondoskodjék a szükségletek fedezetéről. Ma a belügyminisztérium állapítja meg, hogy a szegedi polgárságnak mire van szüksége s a belügyminisztérium állapítja meg azt is, hogy a szükségletek fedezetéről a polgárság hogyan gondoskodjék. A városi polgárság vagyonának kezelésében önrendelkezési jogát elveszítette: A jogot elveszítettük, de a felelősség megmaradt. A városi polgárságé a felelősség, a városi polgárságé a teher, de a cselekvés Joga s az elhatározás tiszte már nem az övé. Nekünk kell viselni a tizszázalékkal felemelt pótadót, de mi már nem határozhatjuk meg, hogy mire fordítsuk mi az általunk fizetett adót. Az a jogunk még megvan, hogy közterheinket felemeljük, meg van az a jogunk is, hogy az adókat behajthassuk, de azt a jogunkat már elveszítettük, hogy az általunk megállapított, az általunk befizetett, az általunk magunkon behajtott fillérek sorsát és rendeltetését megállapítsuk. S amikor igy lemezitelenedetf a városok költségvetési joga, akkor a törvényhatóság fölé nőtt tisztviselői kar a maga öncélú programjának végrehajtásával nem lesz tényezője sem a polgárság érdekképviseletének, sem a szorongattatott önkormányzati jog védelmének. Mennyi kifogás, mennyi szemrehányás, mennyi hibáztatás, mennyi rosszalás és mennyi feddés kiált ki a belügyminiszteri leiratból s ki merné vállalni ezzel a vádirattal szemben a város vezetőinek véSzerda, 1955 február 22 Ara 16 fillér IX". évfolyam, 43. delm'ét? A legsivárabb" 3s legkilátástalanabb esztendő számára készült ez a költségvetés, a költségvetés minden számának vonaglania kellene az idők terhe alatt, az idők irrealitásával a mi költségvetésünk csak egyetlen vonatkozásban tart lépést: a maga szörnyű irrealitásával. A megfontoltság vasfedezetének kellene ott állania a költségvetés minden egyes tétele mögött s ehelyett ötletszerűen előráncigált százezrekkel, amelyekről mindenki tudja, hogy belőlük egyetlen fillér nem fog befolyni, légtételekkel és légszámjegyekke! tömték be a deficitek sivítva növekvő hézagait. Mi történne azzal az igazgatósággal, amelyik a részvénytársaság mérlegét ugy állítaná össze, mint ahogy a város a költségvetését? Mit mondanának a részvényesek arról az igazgatóságról, amelyik — mint most a belügyminisztérium is megállapította, — a hiányt olyan hétszázhuszezer pengő Beállításával igyekezne eltüntetni, amiből egyetlen fillér bevételre komolyan számítani nem lehet? Ez a költségvetés K3 tűkre annak a rendszemek, ami a város háztartásában megmuElŐFIZETÉS! Havonta Helyben 3.20 vidéken «* Budapesten 3-00, klllRSldHn ft-40 pengd * Boyé» szám Ara hélkHunan 1 ft, vn«Ar> és Ünnepnap 24 ftll. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Meqleleni'' hflffl kivételével naponfa reggel • m Hl Hl —¡•••III IMH«II»IWII II tatkozik, de hü tükre annak a sáfárkodásnak is, aminek passzív tárgya a polgárság teherviselő képessége. A belügyminiszteri felülvizsgálat most azzal bünteti a város polgárságát azért a költségvetésért, amiért nem a polgárság a vétkes, hogy tiz százalékkal felemeli a pótadót. Nem tudjuk hirtelen megmondani, hogy ebben az adó-inflációs világban ez már hányadik adóemelés. De azt tudjuk, hogy se a régi, se a felemelt pótadót ez a polgárság megfizetni nem képes. A belügyminisztérium tételei éppen olyan irreálisak, mint a költségvetés legtöbb tétele, ma nem lehet évi átlagok alapján bevételeket előirányozni, amikor az adófizetők száma katasztrofális mértékben fogyatkozott meg s zsugorodott össze a megmaraidottaknak adófizetési képessége is. A városi költségvetést a megállt munkához, a megfogyatkozott keresethez, a leromlott vagyoni viszonyokhoz, a fillérekben csörgedező jövedelemhez kell méretezni, ha el akarják kerülni azt, hogy a halott önkormányzat eleven terhei alatt omoljon össze és szűnjön meg ebben a városban minden, ami valamikor élet volt. Viharos botrány a képviselőház keddesii ülésén Esztergályos János snlaos vádja Borbély-Placzkq totsnán ellen — flboros Összecsapás Bessenyei zenO oleinOk és o szociáldemokraták között — Szenvedélyes leienetek a lolyosOn (Budapesti tudósitónlc telefon jelenlése.) A" képviselőház Keddi ülésének végén viharos botrány tört ki, amelynek során az ellenzék részéről éles támadások hangzottak el Bessenyei Zénó alelnök ellen, akinek működését az ellenzék kifogásolta és akit azzal vádolt, Hogy a jobboldal felé hajlik. Á váratlan vihar a napirendi vita befejezése után tört ki. Esztergályos János személyes megtámadtató» címén leért szót és tiltakozott az ellen. Fogy a kormánypárti sajtó őt ugy állította be, mint aki igazolta volna a mezőKeresztesi választás törvényes lefolyását — X kormánypárti sajtó Hazudott, — mondoLta Esztergályos, mire az egységespárti képviselők viharral válaszoltak. X viKar fcTyfatődoft, amikor Lszlergályos azt mondotta. Fogy a Kerület egyik" választóját Borfcély-Maczky főispán 10 pengővel megvesztegette és ezt a 10 pengőt letette a Ház asztalára. ray István ekkor ezt kiáltotlaí — A saját zsebéből vette ki azt a 10 pengői! — Aki ezt állít ja, válalszolta Esztergályos —, ?? aljas gazember! Lu.ie óriási viFar tort kf, F/iv ezt kiáltotta vissza: — Részeg disznó! A teremben tomboló zaj keletkezett, a vi1 ;engő állandóan szólt. Az elnök Esztergályost mentelmi bizottság elé utasította. Ez az elnöki intézkedés a végsőkig fokozta a 6aIo!-( dalon a szenvedélyeket. Közbekiáltások özönét zúdították az elnöklő Bessenyei felé, mert Fávt még csak' rendre sem utasította. — Azért, mert a haverje, — kiáltotta Györki, mire az elnök őt is a mentelmi bizottság elé nfasi tolta. Propper, Györki, Pakots szenvedélyes hangon tillak'ozott az elnöki túlkapások ellen, de Bessenyei Zénó azt enunciálta. Fogy a házszabályok szerint járt el, Fáy közbeszólását nem hallotta. Erre felállott Fáy és kijelentette, hogy a közbeszólást ténvleg megtette és azt állja is. Az elnök kérdésére kijelentette, hogy valami olyasfélét mondott, Fogy „részeg disznó". Az elnök erre Fáyt rendreutasította és az ülést bezárta. Ezzel azonban a vihar nem ült el. Az elnöki emelvényről lesiető Bessenyeit az ellenzék közrefogta. — Csendőr-módszer, falusi bakter-módszer! — kiáltozták feléje a képviselők. Bessenyei kiabálva válaszolt: — Nem lehet engem terrorizálni! — De igy nem lehet elnökölni! — válaszolták az ellenzékiek. A jelenetek a folyosón is folytatódta!?. Az ellenzékiek közé egész sereg egységespárti képviselő csoportosult és Bessenyei hangos veszekedés közben haladt szobája felé. — Nem válaszolok ezekre az invektivákra — kiáltotta —mert az arak a társadalmi elégtételt megtagadják! — Menjen Sárospatakra főszolgabírónak! —