Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-19 / 41. szám

A gázgyári pénz és a Speyer-kölcsön Irta Dr. Kertész Béla A gázgyári szerződés kormányhatóság! jóváhagyása megtörtént. Ezzel a ténnyel eldőlt a koncesszió meghosszabbításának sokat vitatott problémája s nyomban aktuálissá vált a másik kérdés, hogy a város a koncesszió meghoszszabbitásáért fizetendő 1.400.000 pengőt és az öt évre szóló hárommillió pengős kölcsönt miként használhatja fel a legelőnyösebb és legcélszerűbb módon. A legutolsó költségvetési vita során vetettem lel azt a tervel, hogy a gázgyár által fizetendő hárommillió pengős kölcsönösszeg egy részével a Speyer-kölcsön kötvényeit volna előnyös megvásárolni. A Speyer-kölcsön kötvényei eredetileg külföldön, főként az Egyesült Államokban kerültek jegyzésre, azonban azóta igen jelentékeny mennyiségű kötvény repatriálódott, vagyis magyar kezekbe került. A kötvények a transzfermoratóriumrendelet korlátozó intéz, kedéseinek hatása alatt árfolyamukban igen nagy veszteséget szenvedtek, olyannyira, hogy a magyar értékpapirpiacon ezek ma névértékük 27 százalékáért megvásárolhatók, feltéve, hogy óvatosan történik a oénzflgyi müvelet lebonyolítása. Hozzávetőlegesen 1,100.000 dollár a városhak még fennálló Spever-tartozása. Ennek kamat- és tőketörlesztése még további kilenc éven keresztül évi 827.000 pengővel terheli a város költségvetését. Az 1,100.000 dollár névértékű kötvény megvásárolható volna ma a magyar piacon pengőfizetés ellenében 300.000 ezer dollárért, vagyis körülbelül 1,700.000 pengőért. Ha Szeged város, amely a Speyer-kölHcsönszerződésnek adósa is egy személyben, vásárolhatná meg a kötvényeket, ugy két lehetőségre nyilik ut. Vagy visszavSltatná a magyar Kormány a varos képviseletében a kölcsönszerződés (Agreement) 15. és 16. cikkei értelmében a kölcsön még le nem törlesztett s Szegedet terhelő részét s ez esetben a Szeged város Ültal megvásárolt kötvényeket viszszaváltanák, azokat megsemmisítenék s Szegedet a kormány mentesítené a kölcsönszerződésben vállalt kötelezettségek alól, miután a város az őt terhelő kölcsönrészletet kifizette. Vagy pedig nem történik visszaváltás, hanem a város mint egy személyben kötvénybirtokos és adós is, a birtokában lévő kötvények szelvényeivel és az állandóan kisorsolásra kerülő kötvények ellenértékével teljesíthetné a kölcsön időtartamából még hátralékos kilenc év alatt a kölcsön kamatr és annuitásszolgálatát. E szerint a terv szerint a város háztartása az egyszeri, körülbelül 1,700.000 pengős befektetés ellenében megszabadulhatna a még kilenc esztendeig visszatérő 827.000 pengő öszszegü Spever-kamat és amortizáció terhétől s ezt a pénzügyi müveletet csak a befektetett 1,700.000 pengő tőke kamata terhelné. Amennyire kecsegtetőnek látszik ez a terv az első olvasásra, olyannyira igaz az is, hogy több előfeltételtől függ ennek sikeres keresztülvitele. Első és legfontosabb feltétele, hogv a kormányhatóság maga is őszintén törekedjék arra, hogy a város a háztartásának ezt a nagyjelentőségű tehermentesítését megvalósíthassa. Ezért mindenekelőtt engedélyezni kell a kormánynak azt, hogy a város a szabad értékpapirpiacon a kötvényeket megvásárolhass!, mert akár közület, akár magános vállalkozik ily pénzügyi műveletre, azt csak legitim uton eszközölheti. Precedensek is vannak már ezen a téren. Győr városa Speyer-kötvények ellenében egyik házát adta el s ezt a pénzügyi müveletet egyik biztosító intézet közbenjöttével valósította meg. Sopron városának a belügyminiszter egyik mult évi határozatával elvben engedélyezte a Speyer-kötvéni&k vásárlását. Amikor a borfogyasztási adó leszálliátsával a városok Jelentékeny bevételektől estek «3 s amikor a városok terheit az állam nem hajlandó csökkenteni s még kevésbé hajlandó saját adójövedelméből a városok számára további részt átengedni, akkor a városok közönsége joggal várja legalább a kormánytól azt, hogy a maga részéről mindent elkövet a "terv keresztülvitele érdekében. Meri előttünk a lehetőség, amely a város háztartása számára teljes szanálást jelentene anélkül, hogy akár az államtól, akár a vSros adózó polgáraitól áldozatokat igényelne. A kormányra hárul tehát a feladat, hogy a terv megvalósításának útjába gördülő esetleges akadályokat e'.há.itsa. További előfeltétele a sikeres megvalósításnak az, hogy elegendő megvásárolható kötvény legyen a magyar piacon. Az e tekintetben beszerzett adatok arra engednek következtetni, hogy elegendő mennyiségű kötvény fog a keresletre jelentkezni. A külföldi kötvénytulajdonosok közel két esztendeje nagy tömegben kínálták eladásra papírjaikat. S nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy a magyar városok többsége oly nehéz anyagi helyzetben van. hogy a kötvények vásárlására tőkéket mozgó sitani nem tudnak. Nem kell tehát tartani attól, hogy a kötvénypiacon Szeged város komoly versenyző vásárlókkal találkoznéí" Végül a pénzügyi müvelet sikere nem utolsó sorban az óvatos keresztülviteltől is függ. Amennyire — szerény megítélésem szerint — szükséges volt a gondolatot egy újságcikk keretében felvetni, hogy ezzel a nagyjelentőnunteUsruitC/ a,3+7áUn/ía6 ségü kérdésnek közvéleménye támadjon, olyannyira árthat az ügynek az, ha a tervezett pénzügyi tranzakció a teljes nyilvánosság reflektorfényében bonyolitódnék le, ami a kötvénypiacon az árfolyam tetemes emelkedését vonhatná maga után. MOST VEGYEN CIPŐT! 341 Még mindig tart al5 százalékos árengedmény. 0RACI\ CIPÖOZLET cMc,Vüi h I Tarkington őrmester — Szabadon André Maurois regénye után — Tarkington őrmester ötvenhárom esztendős volt, mikor kitört a háború és a második számú skót Lennox ezredben szolgált. Az angoloknak nem volt akkora hadsereg-keretük, mint a kontinentális hatalmaknak, különösen tisztekben volt nagy hiány s az ilyen öreg őrmestereket a háború kitörésekor tiszteletbeli hadnanagyokká nevezték ki. Tarkington őrmester tehát már mint hadnagy indult el a rövidnadrágos és tarka szoknyás skót ezreddel a háborúba. öreg legény, öreg csont volt Tarkington, mikor megérkezett a flandriai harctérre s az ezredese, aki vele együtt jó néhány kapitulációt kiszolgált, Tarkingtont nem frontszolgálatra, hanem az ezredtörzshöz osztotta be. Napjait az irodában töltötte, pedig az lett volna az ambíciója, hogy valami szép, igazán szép kitüntetéssel fejezze be katonai pályafutását. Tarkington tehát, amikor csak tehette, »kiszökött« a frontra, a lövészárokba, ahol inkább nyilik kitüntetésre alkalom, mint az ezredirodában. Szegény Tarkíngtonnak azonban pechje volt. Ha kidugta 'fejét a lövészárokba, mindig teljes volt a nyugalom. Ahol Tarkington kitüntetést keresett, ott a németek sohasem tették meg azt a szívességet, hogv támadjanak. Idővel hire kezdett járni a második számú Lennox ezred körében, hogy ahol Tarkington megjelenik, ott teljes a biztonság. Szóval Tarkingtonnak nem volt szerencséje. Ellenkezőleg, határozóit pechje volt. Ha valaki ötvenhárom esztendős korában, méztelen térdű skót uniformisban sokat mászkál télviz idején a flandriai lövészárokban, a lábai efőbb vagy utóbb felmondják a szolgálatot. Vele is ez történt meg s egy lövészárokba tett ujabb expedíció után kénytelen volt fájó lábait megmutatni az ezredorvosnak. As ezredorvos fagvás jeleit vélte nála felfedezni. Tarkington szomorú arccaf állított be az ezredeséhez és a fagyás kikurálására betegszabadságot kért. Az ezredes magánkívül volt. mikor Tarkington előterjesztette a kérését: — Sző sem lehet róla! Jegyezze meg Tarkington. magának lehet influenzája, kolerája, gégerákja. vagy pestise, de fagyott Iába nem lehet. MéTis hallatlan, hogy a legrégibb emberem mer nálam fagyott lábbal szabadságra jelentkezni! Azonnal kotródjék a szemem elől! Tarkington azt sem tudta, hogy jutott ki az ezredes irodájából, de még kevésbé értet!e meg az ezredes rettentő felháborodását. 'Azt ugyanis a hallgatásairól hires Bramble ezredes elfelejtette neki megmondani, hogy a legfőbb hadvezetőségtől éppen aznap kapott orrot, hogy a lábfagyások száma az ő ezredében felülmulta a megengedett 3.5 százalékot s a legszigorúbb utasítása van, hogy többet ilyen »rendellenesség« az ő ezredében elő ne forduljon. Tarkington tehát vonszolta magát, ameddig birta, de mikor már lába teljesen felmondta a szolgálatot, felhasználva ezredesének távollétét akit a hadtestparancsnoksághoz hívtak be valami megbeszélésre, helyettesétől kért újra szabadságot. A helyettes őrnagy, egy lordnak a fia. aki nem sokat törődött a megengedett százalékokkal, mert az volt a legfőbb ambíciója. hogy a háború befejeztével rögtön el« menjen Brit-Columbiába lazacra halászni, szó nélkül aláirta a szabadságlevelet és a ven csontot útnak indította Anglia felé. Tarkington harmincegynéhány esztendős szol« gálata alatt megtanulta, hogy a katona legfőbb kötelessége, hogy minden rendelkezést pontosan, ellentmondás és bölcselkedés nélkül teljesítsen. Minthogy éppen előző nap jelent m g napiparancsban, hogy a gázálarcot a katonának egy pillanatra sem szabad elhagyni vitte ma-