Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-16 / 38. szám

IL ÍO A kereskedelmi miniszter nem engedélyez filléres tehervonatokat (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök indítványa alapján — mint emlékezetes — a város hatósága nemrégen fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez és kérte, hogy a munkanélküliség enyhítése érdekében bocsásson a város rendelkezésére filléres tehervonatokat, amelyeken az uccakövezésekhez szükséges kőanyagot szállíthatnák Szegedre a kőbányákból. A püspök indítványában hivatkozott arra, hogy a bányavidékektől messze eső városokban, igy Szegeden is, a kövezést rendkívül nagy mértékben nehezíti meg a kőanyag maf

as szállítási költsége. A vasút jelenlegi dijszaása mellett a kőszállítás többe kerül, mint amennyi a kő ára. Ezért kövezetlen Szeged uccáinak nagyobbik része és ezért nem fordíthatja a város a rendelkezésre álló összeget városrendezési célokra, mert hiszen a magas szállítási költségek miatt a pénz nagyrészét ' emésztené fel az anyag, illetve a vasúti szállítás ára. Ugyanezeket az érveket sorakoztatta föl a város a kereskedelmi miniszterhez intézett felterjesztésében, amikor a filléres tehervonatok bevezetésének elrendelését, illetve engedélyezését kérte. A város fölterjesztésére most érkezett meg a kereskedelmi miniszter válasza. A miniszter sajnálattal értesiti a város hatóságát, hogy a hozzá fölterjesztett kívánságot nem teljesitheti, nem engedélyezheti a filléres tehervonatokat, nem szállíthatja le a kő szállítási diját sem, mert — amint leiratában mondja —, a kőanyag szállítási tarifáját már többször leszállította a vasút és jelenleg olyan alacsony a díjszabás, hogy a vasút rezsiköltségét sem fedezi. Ilyen körülmények között tehát nem lehet gondolni arra, hogy a város uccákat köveztessen az inségmunkák keretében. A sándorfatval zsellérfragédia Halálos pálinka-ostrom a vöröscsárdai erdőben Orvosok és szemtanuk az e!csicgá*ott, átfázott favágók tömegmérgezéséről Sdrtdorfalva, február 15. (A Délmagyarország munkatársától.) Zsellértragédia a sándorfalvi erdőben. Halálos szociális regény: az éhségtől legyengült, a munkában kimerült és a hidegben átfázott favágók drámája az erdőszélein. ahogy részegségig, halálig itták a szegénység szenvedélyes italát, 30 liter ajándékpálinkát. A vöröscsárdai erdő szörnyű tömegmérgezését hat halott és husz súlyos megbetegedés jelzi. A zsellértragédia most bontakozik lei a maga valóságában, amikor már temetésre viszik az áldozatokat és a kétnapos szörnyű kábulatból lassan magukhoz térnek a halálos pálinkaajándék részesei. A sámdorfalvai uton a harsonázó alföldi szélben szekerek kanyarodnak a város felé. Szeged felé. A szekerek roskadásig megrakva szótalan, kivörösödött szemű asszonyokkal, zsellérekkel. Egyik-egyik saroglyában fejszével ácsolt friss fakereszt, szinte mázsás teherrel húzza le a kocsiderekat a zörgő kerekek felé. Most ácsolták a kereszteket a szélzengésben, a szomorúan szegényes zsellérházak udvarán, a télire gyűjtött tüzelőfa hasábjaiból. Szinte nedvesfehérek még a keresztek, olyan, frissek. A vöröscsárdai erdőből való akácfa ez, — a vöröscsárdai erdőből, ahol a tanyai élet legújabb halálos regénye szedte áldozatait. A zörgő szekereken Szegedre viszik a frissen ácsolt kereszteket: a délutáni közös temetésre. A halálos erdei mérgezés legszenvedőbb szereplője id. Dobó István, aki az uton megállitollta Németh Istvánt a 35 literes pálinkásüveggel, aki pálinkakóstolóra invitálta a munkában elgyötört társait és akinek > kél fia ottmaradt a vöröscsárdai erdőszélen holtan. Dobó István csak ma reggel téremagához a pálinkakóstolás kábulatából, még most sem tud számot adni arról, ami az erdőben történt, — de ma délben el kellett indulnia Szeged felé két húszéves fia utolsó útjára ... A fehérfalu csendes Dobó-házon gyászdrapériák hirdetik a két fiu halálát és ahogy a szél tépdesi a drapériákat, Dobó István alig tud emlékezni a páiinkakóstolásra. És nem akar tudni arról, hogy ő állította volna meg a hazafelé tartó Németh Istvánt — Nem tudom mi történt — mondta. Hétfőn reggel vagv kétszázan jelentkeztünk az erdőben negyedrészes favágásra. A sok nincsetlenből huszan-huszonkotten kaptunk munkái MOZI Belvárosi Csütörtöktől Hant Albert F. P. 1 Nem Táloszol Széchenyi és Korzó Csütörtökön Szünet ? és délután háromig tartott a favágás. Mikor én odaértem Németh kocsijához, már vagy húszan voltak körülötte. Az üvegből kortyolgattam ..., hogy mennyit, azt nem tudom ... csak beleestem a fagödörbe ... Ugy hozott haza a feleségem . . . Két fiammal, akik velem dolgoztak, többet nem beszélhettem ... Tegnap még majd beleszédültem a kútba, amikor lehajoltam, alnnyira kábult voltam. — Ittunk, meri fó volí a pálinka — mondta azután Dobó szomorú egyenességgel. A szegény ember csak ritkán jut páliinkához... Mihelyt megint kapok ajándékba italt, megint megkóstolom ... A favágásért hét kéve galyat kaptam volna és hutszonöt fillért is alig kapunk egy-egy kévéért... Nehéz sors a szegény ember sorsa... A beszélgetések során éles színekkel rajzold ki a tragédia képe. Csoportok álldogálnak a s&ndorfalvai főúton, alig szólnak néhány szót, hallgaltják a halálos pá'.Jnkakóstolást. Az egyik kopottruháju zsellér igy beszél: — Olyanok is iltak a pálinkából, akik csak véletlenül vetődtek az erdő felé. Szalma Nyári Ferenc dolgozni ment ki a földre, meglátta a tömeget, ő is kortyolgatott az üvegből és — félóra múlva lezuhant a kocsiról... Kormányos István talált rá, aki keresésére indult. Az eszméletlen embert feltette a kocsira, elindult hazafelé és útközben még kilenc eszméletlen embert szedett össze... Egy asszony, aki az útról látta az eseményeket, igy beszél: — Nagy sereg nép vette körül Németh bácsi kocsiját, még a kerekeken és a hágcsókon is álltak, ugy itták a pálinkát. Nem akarták hazaengedni Némethet... Amikor estefelé visszafelé jöütünk, már vagy harmincan fetrenglek az erdőszélén. — A községből fáklyás kocsikkal menKek ki az erdőhöz az embereket összeszedni... A segélyhelyen szinte páliinkát forditott ki belőlük az orvos ur . . . Amikor az esti órákban megjött a hir a községbe al tömegmérgezésról és egymásután hozták be az eszméletlen embereket, dr. Bód Árpád községi orvos és dr. Gosztonyi János rögtönzött segélyhelyei rendeztek be a községházán, — este tiztől hajnali öt óráig tartott az orvosok munkája. Dr. Gosztonyi igy emlékezik a halálos éjszakára: — Amikor először értesitettek a mérgezésről, azt mondták az asszonyok, hogy ..begyulladt a pálinka az emberekben" ... Ahogy a sze atanuk szavaiból kivettem, az elcsigázott emberek körülfogták Németh kocsiját és addig ittak, ameddig tudtak. A községliázára egymásután hordták be az eszméletlen emberekei, egymásután alkalmaztunk gyomormosást, kámfor-* és koffein-injekciókat. Mindegyik esetben heveny-alkoholmérgezést állapítottunk meg. A legtöbben félliter pálinkát ittak, de többen voltak olyanok, akik egy liternél Is többel iltak. — Igv fogyhatott el a harminc-harmincöt liter törköly. Először csak ömtögették az italt, azután elővették a gumicsöveket. A favágók közül csak egy nem vett részt a szörnyű kóstolásban, akinek gyomorbaja van, de az uton iárókelőket is sorra meginvitálták a pálinkához. A kóstolás után negyedórával már csoportosan fetrengtek az erdő szélén. Szegény nincstelen emberek ezek mind, akik a kora reggel óta tartó munka alatt csak egy-két falat szalonnát és egy kis kenyeret ettek és átfázva, elcsigázva rohanták meg a pálinkásüvegeket. Zombory János vizsgálóbíró szerda reggel óta a községháza nagytermében hallgatja ki a tömegmérgezés szemtanúit. A nyomozás során kiderült!, hogy Németh István, akinek pálinkafőzdéie van a gyevi pusztán, hazafelé menet löbb helyen adott el a pállnkáb6f, de seholsem történt baj. Csak az átfázott, elcsigázott favágók szenvedtek mérgezést, akik megdöbbentő mennyiséget kóstolgattak szinte tömegeksztázisban áz ajándékpálinkából. Gémes József hentesmester egy liter pálinkát kapott Némelhtől; az üveg most is olt áll a pulton: tiszta tanyai törköly. — Hazafelé menet betért hozzánk Németh bácsi — beszéli Gémes —, panaszkodott, hogy nem volt jó az üzlet. Meguzsonnázolt é* cserébe itthágyott egy üveggel. Ittunk a pálinkából, semmi baj sem történt. Takó Mihály vegyeskereskedő 25 lifer pálinkát vásárolt a gyevi gazdától. — amíg a nyomoiás tart, az üveget lefoglalták. — Hatalmas, 50 literes üveggel állított be hozzám Németh István, huszonöt litert megvettem tőle, mert már nagyon régen ismertem és derék, józan embernek tudom, aki kitűnő tiszta pálinkát főz. Huszonöt liter maradhatott még a nagy üveglien, de volt még nálal több kisüveg is. Harminc—harmincöt liter törkölvlyel indult tőlem hazafelé, ezt a harminc litert ihatták meg az emberek. Németh bácsival sohasem volt semmi baj, — most is ittunk, kóstolgattunk a pálinkából, nem éreztünk semmit. A favágók éhesek, fáradtak voltak, este is volt, nagyon rászabadultak az italra és egymásután zuhantak a gödörbe. Nem is tudtak többet maguktól fölkelni... A vöröscsárdai erdő mellett fekete varjucsapatok rebbennek szét, ahogy megijednek az autó zakatoló motorjától. Németh István már otthon van, — a vizsgálóbirói jegyzőkönyvekben most elevenedik meg a halálos zsellértragédia megdöbbentő rajza. A tanyai élet legújabb és megint megrázó halálos regénye. (v. gy.) Szerdán délután eltemették a tömeemérgezés négy áldozatit (A Délmagyarország munkatársától.) A sándorfalvai halálos szeszmérgezésnek, mint jelentettük, hat halálos áldozata van. Kedden a következők haltak meg: Kovács István, Dobó István, Juhász János, id. Makra István, Dobó József és Miklós János. Többen még mindig súlyos betegek. Szerdán reggel Zombory János vizsgálóbíró dr. Jankovics László törvényszéki orvosszakértő társaságában Sándorfalvára utazott a helyszíni szemle, a vizsgálat, illetve a boncolás megejtése végett. A hatóságok szerint most már bizonyos, hogy a pálinka semmiféle mérgező anyagot nem tartalmazott Megállapították, hogy igen sokan ittak ugyanabból a törkölyből, de azoknak semmi bajuk sem lett, mert azok csak armvit ittak, amenynyit szabad az ilyen erős italból elfogyasztani. Azok, akik belehaltak az italozásba, kivétel