Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-16 / 38. szám

DELMAGYARORSZAG SZEOCU. Szerüeszlöaég: Somogyi occa 12. Lem. Telefon: Z3'33.^Kladöhtva<al, KmcMnlcifnyrlAi ét togylrodn • Aradi ucca 8. Telefon r 13>00. * Nyomda : IBw Lipót ucca IV. Telefon I 26-34. TAHrafl ét levélcím • DélmagyarnnzAg Szeged A gázgyári milliók Több forrásból is kapjuk a hírt, hogy a gázgyári szerződés aktái jóváhagyási zára­dékkal ellátva a legközelebbi napokban leér­keznek a városhoz. A gázgyári szerződés ügye ezzel nyugvóponthoz jutott. A szerző­dés jóváhagyása azonban a gázgyár szolgál­tatásainak esedékességét is megállapítja, vagy legalább is kezdőpontját annak az idő­nek, aminek eltelte előtt a gázgyár szolgál­tatni köteles. Mint ismeretes, a gázgyár a szerződés jó­/áhagyasákor szolgáltatni köteles készpénz­ben I,4oo.ooo pengőt, kedvezményes kamat­tételü kölcsönben három milliót, miután pe­dig előre köteles fizetni az évenkinti 3oo.ooo pengős juttatást, köteles lesz még nyomban Soo.ooo pengőt is fizetni. Ezenfelül az első évben még 3oo.ooo pengőt fizet s kamatkü­lönbözet cimén is köteles három éven ke­resztül évi tizenötezer pengőt szolgáltatni. Hogy az évi 3oo.ooo pengőknek mi lesz a sorsuk, azzal ne fájdítsa senki a fejét. Azzal azonban már régen foglalkozni kellett volna a városnak, Hogy az l,4oo.ooo pengővel mihez akar fogni, mire akar- I ja költeni a 3oo.ooo pengőt s ahogy a 3,ooo.ooo pengős kedvezményes köl­csönnek mi lesz a sorsa? Amikor ennek a vagyonnak rendeltetését meg akarjuk állapí­tani, a vagyon eredetéről kell először szól­nunk. Ez a vagyon a városi polgárság ön­adóztatásának eredménye. Nem a gázgyár nagylelkűsége és nem a városi tisztviselők szerezték ezt a városnak, hanem maga a pol­gárság, amikor törvényes képviselete utján magasabb egységárakat engedélyezett a gáz­gyárnak csak azért, hogy a magasab egység­árak által nyújtott többletnyereséget a gáz­gyár adja át a városnak. Hogy egy példával világítsuk meg ennek a felfogásnak helyes­ségét, a következőkre hivatkozunk. A ma­gánfogyasztási egységárban egy-egy fillér­nyi változás a gázgyár bevételében mintegy évi tizenötezer pengőt eredményez. Ha a gázgyárnak nem kellene évenkint 3oo.ooo pengőt fizetnie a városnak, abban az esetben a villamosság magánfogyasztási egységára nem hatvan, hanem negyven fillér lehetne s a gázgyár sokkal szivesebben is adná negy­ven fillérért városi részesedés címén, mint ahogy adja 60 fillérért városi részesedéssel, mert a gázgyár is nagyon jól tudja, hogy a fogvasztásnak korlátja a drágaság és sokkal többet adhatna el 4o filléres egységár mel­lett, mint amennyit 60 filléres áron tud érté­kesiteni. Az azután mind kalkuláció dolga, hogy a város által biztosított egységárak mel­lett elérhető nyereségből mit ad a gázgyár évi részesedés cimén és mit nyújt kedvezmé­nyes kölcsön fejében, — de minden szolgál­tatás ellenértéke a polgárság által fizetett egy­ségár magassága s mindazt, amit a gázgyár lefizet, azt a város polgársága adja a város­nak. A gázgyár ebben a vonatkozásban csak mint adóhivatal szerepel, egységáraiban be­szedi ezt a burkolt világítási adót s azt részint egyszeri, részint visszatérő szolgáltatásokban, részint kedvezményes kölcsön formájában nyújtja a városnak. Amit azonban a polgárság áldozatkészsége szerzett meg a városnak, azt a polgárságnak kell visszaadni. Már régen fel kellett volna vetni a kérdést, hogy elég idő legyen tanul­Csütörtök, 1933 február 16 Ara 16 fillér IX. évfolyam, 38. SÍK. mányozására: szabad-e a városnak a Eölcsőn- i kapott három milliót adósságok visszafizeté­sére fordítani? Nagyon tetszetős az a válasz, hogy — nem szabad. Hogy a város husz mil­lióval tartozik-e, vagy huszonhárom millió­val, az már alig okoz változást a város anya­gi helyzetében. A város mai adósságát meg­fizetni nem tudja, de nem tudja fizetni a ka­matokat sem. Állami rendezés és törvényho­zási beavatkozás nélkül a magyar városok adósságaiknak kiegyenlítésére nem is gon­dolhatnak. Amikor a város adósságainak ka­matját fizetni nem tudja, akkor a kedvez­ményes kölcsön mellett mutatkozó kamat­megtakarítás számára semmi segítséget nem jelent. A város számára csak az a segítség, ha ezt a három milliót el fogja költeni, ha ennek a három milliónak segítségével hozzá fog a munka megkezdéséhez. Ezt a három ELO FIZETÉS' Havonta helyben 3.20 vidéken ét Budapesten 3-ftO, IcUltOTdttn «••40 pengd - Egyet azAm Ara hélkB»­nap ÍO. vatAr« éa Ünnepnap 14 tlll. Hlr­detéaek felví'ele í««nia aüerlnl. Megle­len"t hétld Kivételével nepon'a reggel milliót be kell szivattyúzni a város gazdasági életébe, hogy azt megtermékenyítse, a meg­termékenyült gazdasági élet majd vissza adja a városnak polgárai fizetőképességében és fogyasztásában azt a pénzt, amelyik felada­tát betöltötte. Amíg nem tudjuk, hogy mi lesz a városok adósságaival, amíg nem tudjuk, hogy a városok tartozásainak kamatját ho­gyan rendezik, addig nem szánhatja rá magát a város sem arra, hogy adósság törlesztésére fordítja a gázgyári kölcsönt, mert megtörtén­hetik, hogy olcsóbb lesz a kifizetett kölcsön, mint amilyen pénzzel fizet. A kérdés rendkívüli jelentőségű, a tárgy megvitatásához már régen hozzá kellett vol­na fogni s nekünk most nem volt más célunk, mint hogy ennek a kérdésnek fontosságára és sürgősségére rátereljük a figyelmet. (d. f.) Éjfélig tartó izgalmas viharok a képviselőház szerdai ülésén Eckhardt éles beszéde a mezőkeresztes! választáson történt eseményekről — Izgal­mak Gömbös miniszterelnök közbeszólása körOl — Heves összecsapások, Állandó vibarok Interpellációk a talpta-GgyrőI és Kánya Kálmán küldgyminiszter kinevezéséről {Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Dél­után öttől éjfélig tomboló viharokban gazdag ülése volt szerdán a képviselőháznak. A vihar Eckhardt Tibor kíméletlen támadásával kez­dődött, majd Györki Imre beszédével folytató­dott. A viharokat közbeszólások, viharcsengő és rendreutasitások özöne kisérte. Váratlan izgalmakat idézett elő Gömbös miniszterelnök­nek egy kijelentése. A miniszterelnök Buchin­ger Manó egy közbeszólására rendkívül izga­tottan öklével többször asztalára csapott és harsogó hangon tomboló lármában ezt mon­dotta: — Hagyják már egyszer a külföldi sajtót! Mi magyarok vagyunk és ha nem tetszik, ván­doroljanak ki! A képviselők a nagy izgalomban kitódultak a folyosókra, ahol nagy sereg vette körül Göm­böst. A választásokról is szó került és a mi­niszterelnök ekkor ezt mondotta: — Ezen a kérdésen lehet gondolkodni. Le­het most és lehet később választani, de min­denesetre akkor, amikor nekem és nem nekik jó! fis természetesen nem három évi rossz ter­més után, mert azt akarom, hogy a választás reális legyen. A képviselőház izgalmas üléséről az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Napirend szerint először harmadik olvasásban elfogadták az üzleti hirdetések korlátozásáról, valamint a kábítószerek forgalmának szabá­lyozásáról szóló javaslatokat. Következett az osztrák—magyar kereskedelmi szer­ződés ideiglenes életbeléptetéséről szóló miniszteri je­lentés tárgyalása. Görgey István előadó hosz­szabb beszédben ismertette a jelentést. — Az évszázados kapcsolatok, amelyek Ma­gyarország és Ausztria között fennállottak — mondotta —, lehetetlenné teitték, hogy a két ország között minden kereskedelmi összekötte­tée megszűnjön. 1926-ban kötöttük meg az uj kereskedelmi szerződést, amelyben mindkét ál­lam számára tarifális kedvezményeket nyújtot­tak. Ezek a kedvezményes vámtételek azonban az agrár befolyás következtében Ausztriában állandóan emelkedtek és sokszor kifejezetten Magyarország ellen irányultak. Magyarország­nak az utolsó évek során négyszer kellett éppen ezért pótegyezményit kötni Ausztriával. Az 1930-bam kezdődő világválság késztette a nem­zeteket arra, hogy megbarátkozzanak a prefe­renciális vámok gondolatával. Az igy egymás­ra utaltság indította Magyarországot Ausztriát és Olaszországot arra, hogy az előtnyváimok rendszerének figyelembevétele mellett kössenek gazdasági megállapodásokat. A mult év nya­rán az osztrákok váratlanul, éppen a gyümölcs és a zöldségszezon idején felmondták a keres­kedelmi szerződést és azóta csak ideiglenes megállapodások utjám lehetett ugy ahogy fenn­tartatni a forgalmat. Az uj szerződés január el­sején lépett életbe és egy évig nem mondható fel. A szerződés nagyjában ugyanazon szem­pontok szem előtt tartásával jött létre, mint a régi. Változás csupáa annyiban van, hogy kon­tingenseket állapit meg különböböző cikkekre. A kontingensek bizonyos mértékben megkötött­séget jelentenek, de a mai viszonyok között nekünk is el kellett fogadnunk azon remény­ben, hogy csak átmeneti állapotot jelentenek. — A szerződés lerögziti o két ország közötti forgalmat, 1:15 arámyban. Látszólag ez az arány talán kedvezőtlen Magyarországra, fi­gyelembe kell azonban venni, hogy az agrár­olló mai állása mellett jóval többet tudunk ex­portálni. Annak a reményének adott kifeje­zést, hogy aö osztrák—magyar szerződés az el­ső lépés a dunai államok közötti együttműkö­dés megvalósulásához. Farkas Tibor a házszabályokhoz kérve szót, azt mondotta, hogy a jelentés előkészítése pon­gyola volt. Helytelen, hogy a képviselőház olyan jelentést tárgyaljon, amelynek alapokmányát senki sem ismeri. A külkereskedelmi tárgyalás folyamán lehetnek nyilvánosságot kizáró in­dokok, de ebben az esetben is a külügyi bi­zoítságnak kellett volna az anyagot tárgyalás alá venni. Görgey István előadó válasza után az elinök azt javasolta, hogy a legközelebbi ülést holnap délután 5 órakor tartsák és azon folytassák az osztrák—magyar kereskedelmi szerződésről szóló jelentós tárgyalását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom