Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-15 / 37. szám

DEMAGYAKORSZAG SZEGED. SzerkesztOtég: Somogyi ucoa .22. Lem. Telefon: 23-33.^Klndóhlratnl, «»IcMnkOnyvtAr «t Icgylrortn Aradi ucoa S. Telefon: 13—Oö. ^ Nyomda : Llíw Upól ucca ÍO. Telefon : 20-34. TAvIrnlI Ife» levélcím: DélmagyaronzAg Szeged A magyar nyelv és a szegedi közigazgatás Ebben az adó- és rendeletinflációs időben a jámbor és engedelmes polgár kénytelen minden elébekerülő hivatalos iratot elolvasni. Ez a szorgos nyilvántartás talán megóv ben­nünket attól, hogy tudatlanságunkban vét­sünk hatósági rendelkezések ellen, de talán más előny is származik belőle. Mindenesetre megismerkedünk a szegedi hatóságok nyel­vével — s egyelőre nem akarunk beszélni arról a menüről, aminek ez a nyelv egyik fogása. A magyar nyelv minden hivatalos és nemhi­vatalos barátjának védelmét kérjük azonban azzal a rendszeres nyelvrontással szemben, amit a szegedi városházán űznek s ami ellen már nem egy alkalommal szólaltunk fel. Most az egyik hivatalos hirdetmény, — ol­vasható minden plakátoszlopon — szövegé­ből iktatunk ide egy-két mondatot: „A ha­szonállatvizsgálat a következő napokon lesz megtartva" — mondja a hirdetmény első mondata, az utolsó bekezdés viszont a követ­kezőképen szól: Elő kell vezetni vizsgálatra ' az összes egypatás állatokat Csak a kitűzött kerü­letbeiiek lóállománya lesz megvizsgálva. Egy tulajdonos több gazdának állatállo­mányát nem vezetheti elő. A bejelentő la­pok és haszonállatvizsgálati igazolványok a vizsgálat alkalmával abc-és sorrendben átadandók a lóügyi előadónak, aki azt bevonva egyenlőre feleknek nem adja vissza. Aki ló, öszvér, szamárállományukat ezen vizsgálatok alkalmával nem mutat­ják be, a fennálló törvényes rendelkezé­sek szerint súlyosan meg lesznek büntetve. Hogy a hirdetményen nincs kelet, csak az év és hó van feltüntetve, de a nap nincs, hogy a hirdetményt aláiró városi tisztviselő neve mellől hiányzik a közhivatali állásának megjelölése s csak tiszteletbeli cime szere­pel nevével kapcsolatosan, minderről érdeme szerint nem beszélünk. Ellenben: ha a magyar nyelv is részesülne abban a védelemben, ami­ben a nemzet jóhire, hitele stb. részesül, ak­kor most súlyos vádiratot kellene benyújtani azok ellen, akiknek mulasztásából, vagy vét­kességéből ilyen szörnyű, ennyire megbo­csáthatatlan bűncselekmények sorozatát kö­vették el a magyar nyelv tisztasága, szépsége és helyessége ellen. A hivatalos nyelv méq mindig nem tudja kiirtani a „lesz megbüntet­ve" és „lesz megtartva" szörnyűségeit ? Hi­vatalos hirdetmény kisajátíthatja magának Göre Gábor írásmódját s írhatja — büntetle­nül — azt, hogy „ábc-és" sorrend ? A gya­korlati közigazgatási vizsga anyagát most fogják újra megállapítani, ez a hirdetmény azonban amellett tör lándzsát, hogy a gya­korlati közigazgatási vizsga anyagához tar­tozzon hozzá a magyar nyelvtan vezérfonala is s legalább a vezetésre hivatott közigazga­tási tisztviselők tanulják meg, hogy az alany­nak számban és személyben egyeznie kell az állitmánnyal s nem lehet azt írni, hogy „aki szamárállományukat nem mutatják be". Ha már nem tanulták meg az iskolában és nem tanulták meg az egyetemen s ha már nem tanulták meg azokból a magyar újságokból, amelyeknek megmagyarositásáért a magyar nyelv hivatott őrei mozgalmat inditottak, leg­alább a gyakorlati közigazgatási vizsgára ké­szülve tanulják meg, hogy a visszamutató névmásnak egyeznie kell esetben annak a fő­Szerda, 1933 február 15 Ara 1« fillér IX. évfolyam, 37. névneJc esetével, amire visszamutat, tanul­ják meg azt is, hogy mikor szabad és mikor nem szabad a névelőt a főnév előtt elhagyni, tanulják meg a mutató névmás használatát, tanulják meg, hogy nem „egyenlőre", hanem „egyelőre" s tanulják meg, hogy érthetően és magyarul írjanak még akkor is, ha hivatali szo­bában s hivatali Íróasztalon fogalmaznak. Nem tekintve a nyelvtani botlásokat, a rosszhang­zást, nem tekintve az idegenszerűségek tob­zódását, ki érti meg ezeket a rendelkezése­ket a lóügyi előadón kivül ? Mi szívesen hal­lanánk azt, hogy mindez a nyomda hibája, de megtörténhetik az, hogy korrigálás nélkül je­lennek meg a hirdetmények és a plakátok ? Még a közigazgatási jog szempontjából is sú­lyos kifogásaink lehetnek a hirdetmény ellen, legalább olyan súlyosak ezek a kifogásaink, mint azok, amelyeket a magyar nyelv tiszta­sága és szépsége védelmében emelünk, de ezekkel most nem is akarunk foglalkozni, mer* koncentrálni szeretnénk minden kije­lentésünket a magyar nyelv védelmére. Milyen jó volna, ha legalább egy ember volna a szegedi közigazgatásban, aki tud ma­gyarul irni s akire rá lehetne bizni mindannak a közigazgatási folgalmazásnak átnézését, amelyik nyilvánosságra kerül. Nagy lapok szerkesztőségeiben is van egy lektor, aki csak a nyelvi tisztaság felett őrködve olvassa át a kéziratokat. Milyen nélkülözhetetlen lenne ilyen lektori szerepkörnek betöltése a szegedi közigazgatásbanl S mert más alkalmasat nem tudunk ajánlani, ajánlunk egy szellemi szük­ségmunkást erre a hivatalra. Végre olyan kol­dusok nem vagyunk, hogy havi 30 pengőt ne tudjunk áldozni a szegedi közigazgatás nyel­vének érthetővé és magyarrá tételéért. Ez a rendszeres nyelvrongálás természete­ELÖFIZETES: Havonta helyben 3.20 •Ideken «A Budapesten 3-«0, KUlfUldiln 0*40 pengd Eqye» sxAm Ara heikH*­nap 16, vatAr» A* Ünnepnap Z-4 flll. Hír« delétek írlvC'elr tarifa «rrlnl. Meni«" lenlk ti*tf« klvífelével naponta reggel sen nem áU meg a közigazgatásnál, átbnr­jánzik a közszolgálat és köztevékenység egyéb tereire is. Hogy a mai „lapanyag"-ból mond­junk példát, felemiitjük azt a részvét-levelet, amit a szegedi ügyvédi kamara intézett Ap­ponyi Albert özvegyéhez. Hogy tartalmilag milyen ez a levél, arról most nem akarunk beszélni, — hogy a szegedi ügyvédi kamara részvétlevelének fogalmazója nem talált egyetlen méltó szót, egyetlen megkapó kife­jezést egyetlen mélyzengésü jelzőt annak a komor és lélekbemarkoló gyásznak érzékel­tetésére, amit mindannyian érzünk, az talán nem is tartozik reánk, mert mi most csak a magyar nyelv tisztaságát és szépségét véd­jük. De amikor a nemzet azrt a fiát gyászolja, aki a glóriások között is a legelsők közé tar­tozik, akkor a részvétlevél kezdődhetik-e ugy, ahogy a szüreti meghívók kezdődnek ? Nem „szeretett férjeura", hanem a legnagyobb ma­gyar elveszítése kegyetlen alkalmának kel­lett diktálni a részvétlevelet. Báli meghivók szólnak „nb. családjá"-ról s most a kidőlt szálfának, az elnémult vátesnek, a kettéha­sadt magyar firmamentumnak is „nb. család­jáéról emlékezik meg a szegedi ügyvédi ka­mara részvétlevelének fogalmazója. Minderről nem tennénk említést, ha — nem tárnánk a nyilvánosság elé a plakátot és a le­velet. Vannak bűncselekmények, amelyeknél a nyilvánosság vagy „tényálladéki elem", (rettenetes), vagy súlyosító körülmény. A magyar nyelvet védeni kell akár nyilvánosan, akár nem nyilvánosan követnek el ellene me­rényletet. S mindaddig, amig a magyar sajtó­nak tervbevett magyarosítása nem történik' meg, a magyar sajtónak kötelessége a ma­gyar nyelv feletti őrködés tisztét is vállalni és végezni. Ijj kisaniani-sszerszödlés ? Benes tavaslala a Kisantant rendkívüli Kanferencidfdn (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A kisántántállamok kül­ügyminiszterei kedden délután megtartották rendkívüli konferenciájukat. A konferencián Benes cseh külügyminiszter javaslatot terjesz­tett elő, hogy a három kisantantállam kormánya kössön ujabb szerződést és ebben szögezze le jogilag is a kisantantállamok külpolitikai egy­öntetűségét Benes tervezete szerint a kisantantállamok minden külpolitikai léj>és előtt tanácskozná­nak, illetve mindegyik minden külpolitikai lé­pés előtt kikérné a másik kettő véleményét és egyik állam sem tehetne a másik nélkül sem­mit. A tervezet gazdaságilag is egységes állás­pontot kiván. Abban az esetben, ha Benes ja­vaslatát elfogadják, akkor néhány napon belül publikálni fogják az nj szerződés szövegét. Súlyos összeütközései* Kolozsváron a sztrájkoló munkásság és a rendőrség közölt Az elbarrfkádozoit vasutasok elhagyták a főműhely területét — Sortűzzel akadá­lyozták meg a telep visszavételét Kolozsvár, február 14. A vasúti főműhely­ben — mint jelentettük —, kétezer sztrájkoló vasutas elbarrikádozta magát. A sztrájkolok visszatartották a mérnököket és mintegy 70 tisztviselőt Ma délelőtt a gyárakból kivonult munkások szimpátiasztrájkot rendeztek a vas­utasok mellett A munkások fa- és vasdorongokkal felsze­relve vonultak az uccára és a Főtér majdnem valamennyi ablakát és kirakatát beverték. A karhatalom megrohamozta a tüntetőket. A munkások szétszaladtak, de a mellékuccákban tovább folytatódott a tüntetés és az ablakbe­verés. Három órára csendesedett le a tömeg és ugy ahogy sikerült a rendőrségnek és a kato­naságnak az uccákat megtisztitani. A tünte­tők közül többet elfogtak. 2000 vasúti munkás dorongokkal felfegy­verkezve a délelőtt folyamán megszállva tartotta a műhely területét A műhely főmérnöke közölte a munkássággal, hogy a kormány hajlandó a gazdasági követe­léseket teljesíteni, a politikai követeleseket, igy az elbocsájtott négy munkás visszavételét és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom