Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-13 / 10. szám

DttMAGYARORSZÄG SZEGED. S«erke»ztft»6g: Somogyi acoa ZZ.Lem. Telefon: Z3-33.^KlndAhlrntal, kOletSnkHnyvlAi é* tegylroda • Araid uccn 8. Teleion : 13»Oft. — Nyomda : tiíw Lipót neca 19. Telefon r ZO.M. TAvIrníl é* levélcím - Délmnayaronzég steged Odakint a hótalan téli alkonyat szürkeségé­ben darvadoznak a népek, idebent a kávéházak villanylámpáinak fényében olvassák a lapok tudósításait a nagy tárgyalásról, amely a fel­villanó reflektor vakitó élességével világit bele a tanyákat boritó feketeségbe. Egymásután vo­nulnak fel a vádlottak, akik nem is cinizmus­sal — hisz ez a fogalom teljesen ismeretlen előttük —, hanem a világ legközömbösebb hangján beszélnek azokról, akiket eltettek láb alól. Csak a saját önfenntartásuk ösztöne be­szél belőlük, mikor védekeznek és védekezé­sükben egymásra igyekeznek tolni a bün sú­lyának nagyobbik részét. És olcsó odakint az emberélet. Egy kevés liszt, néhány szál kol­bász, egy kis bor, néhány pengő és megfordi­tott szimbólum gyanánt egy ártatlan bárány, — ez az ára annak, hogy rendbejöjjenek a házi pertpatvarok és örökre megszűnjenek a családi nézeteltérések. A vallomásokból mellékvillogás gyanánt raj­zolódik ki a tanyai életnek a képe, — nem azé a tanyai életé, amelyet a novellaírók festenek meg aszfaltszagu Írásaikban, hanem amely a valóságnak igazán sötét mélységeit jelenteti meg előttünk. Bizonytalan, pap és anyakönyv­vezető nélküli családi viszonyok, ahol az em­ber nem férje az asszonynak és a különböző viszonylatokból származó gyermekek tarkán keverednek össze ugyanazon zsúpfödeles tető alatt. Távol minden oktató és fegyelmező erő, közel ellenben a rettenetes nyomorúság, airely egy kevés élelmiszerért és bufelejtő italért mindenre kapható. Ahol három napig nem esz­nek, ott van a melegágya a bűnöknek. A vádlottak, mellett ott állanak a tanuk. Koravén, kérges tenyerű, ráncos képű férfiak és asszonyok, a megdöbbentő esetek óta meg­lett emberekké felserdült gyermekek, akiknek első igazi visszaemlékezésük egy rettenetes éj­szaka, amelynek borzalmairól beszélni nem sza­bad. Ott állanak valamennyien és amint be­mondják személyi adataikat, egymásután hang­zik a felelet a tárgyalásvezető elnök kérdésére: »írni, olvasni nem tudok... Nem tudok.., Nem.« Az egyik keveset ért az olvasáshoz, ta­lán néha meg is fordult a kezében valame­lyik újságnak három esztendő előtti száma, amelyikbe lámpaüveget, vagy sárkefét csoma­golta a városi boltos. — irni azonban már nem tud. Nem akarunk általánosítani, nem akarjuk száz, meg ezer becsületes, dolgos, az élettel küzködő polgártársunkat megsérteni, nem mondjuk, hogy ez a fanyct, de kétség e'.en, hogy ilyen tanya is van, távol minden kulturától, tá­vol a civilizációnak minden megnyilvánulásá­tól. Van ilyen tanya is, de ezt a tanyát nem a térbeli kilométerek távolsága, hanem az idő­beli századok messzerége választja el a civi­lizált társadalomtól. Enn3k a civilizált társada­lomnak a városban is vannak ellensé^ei, — min­den bünöző,aki emberi életet olt ki, ellensége a társadalomnak, — de ezen a tanyán még el­lenségekről se lehet beszélni. Itt még talán arra a fokra sem emelkedtek, ho*yf tudomást szerezzenek a társadalomról, nemhogy igazán ellenségei legyenek. És ne mondja senki, hogy hamis szentimen­talizmus, vagy kulturális nagyképűség beszél belőlünk, mikor némi összefüggést késsünk a tömeges irni-olvasni nemtudás és az esz­tendők előtt lejátszódott szörnyűségek között, melyeknek csak a véletlen lebbentette föl a Péntek, 1933 Január 13 Ara 16 fillér IX. évfolyam, ÍO. sz. ELŐFIZETÉS- Havonta helyben 3.20 •ldíken «* Budapesten 3-00, kUUHldSn A*40 pengd Boyé* szAra Ara hétkBi­nap Ift, vatAr« é» Ünnepnap 24 (111. Hir­detőiek felvétele tarifa szerint. Me«»!e­lenlk h«tld kivételével nntmnta reggel fátyolát. Senki se mondja, hogy az Iskolák, amelyek a betűnek tudását viszik bele a ta­nya sötétségébe, luxus kiadásai az államnak, vagy bármely más közületnek. Mert igaz lehet, hogy valaki boldogulhat a zselléri, bérlői vagy kanászi pályán a betű ismerete nélkül is, de magunkhoz közelebb hozni csak azt lehet és igazi állampolgárt nevelni csak abból lehet, aki az iskola padjaiban megtanulta ismerni a betűt és a betűk fekete hidján átívelte az évszázadok szakadékát. Valamelyik orosz író irta meg az összeom­lás előtti időben, a Tolsztoj, Turgenyev és Dosztojevszkij idejében, hogy a városok a je­lenkor szigetei s ezeket a szigeteket a mult szá­zadok sötétségén átrobogó, megvilágított ab­lakú vonatok kapcsolják össze egymással. A vonat, amelyben újságot olvasnak, politikáról vitáznak, üzleti lehetőségeket tárgyalnak, lóver­seny-tippeket cserélnek az emberek, nincs kö­zösségben a fekete földekkel, amelyeken ke­resztülszáguld. A vonat csak a városnak nyúl­ványa. Akkor lesz igazi civilizáció, ha sikerül megvilágítani a robogó vonatok mellett az éj­szakában kísértetiesen elsuhanó fekete földek sötétségét és ha magudkhoz tudjuk emelni a középkor elmaradottságában élő tanyák népét és lakóit. Ili a belföldi aranykölcsön Rövidesen a Képviselőház elé terfeszli a kormány az uf pénz­ügyi Javaslatot (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Gömbös-kormánynak megalakulása óta a leg­fontosabb problémája volt előteremteni az or­szág gazdasági újjáépítéséhez szükséges tőké­ket A mai viszonyok között külföldi kölcsön­ről nem lehet szó, ezért a tárgyalások és ter­vezések kiinduló pontja kezdettől fogva az volt, hogy a probléma csak belső kölcsön utján oldható meg. Az állandóan folyó tárgy" lá sok eredményeképpen most pénzügvi és gaz­dasági körökben elterjedt hirek szerint olyan terv alakult ki, hogy a pénzügyi kormányzat a problémát belső aranykölcsön kibocsájtásával oldja meg. Arról van szó, hogv a magyar állam meg nem határozott összegű aranyra szóló kölcsönt vesz fel polgáraitól, a címletek egynegyed, fél, 1 kiló színaranyra fognak szólni, de nemcsak effektív arannyal jegyezhetők, hanem megfelelő átszámítási kul les alapján, természetesen pengő bankje­gyekkel, valutákkal és más nemzetközi értékek­kel. A kincstár az aranykölcsön után 4 szá­zalékos kamatot fog fizetni és a kötvényeket mindennemű adó alól mentesitik. Az így be­folyt összegeket nem a folyó költségvetési ki­adások fedezésére óhajtja a kormány felhasz­nálni, hanem abból megteremti a nemzeti munkaalapot, amelynek kizárólag a nemzeti munkaprogram­ban lefektetett tervek finanszírozása és ke­resztülvitele lesz a rendeltetése. A belső aranykölcsönnel tehát megvalósít­ható lesz a telepítési program, kiépülhetnek a közutak, átszervezhető lesz a mezőgazdaság, esetleg az ipari termelés és automatikusan igen nagy haladás jelentkezik majd a munkanélkü­liség problémájának megoldása terén is. Pénzügyi és gazdasági körökben ugy tudják, hogy a kormány az aranykölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot már a közeljövőben a Ház elé terjeszti. Tizennégyévi amlgrácié után Hazajött Hock János A soros ügyész előzetes letartóztatásba helyezte Pénteken dönt a 72 éves pap sorsáról a vizsgálóbíró Budapest, január 12. Hock János csütörtökön délután 4 órakor a bécsi gyorsvonattal Budapestre érkezett. A pályaudvaron szűkebb baráti köre, mintegy 25-en várták. Hockot, aki ellen kétrend­beli nemzetgyalázás és kormányzósértés miatt el­járás van folyamatban, a pályaudvarról minden feltűnés kerülésével azonnal a főkapitányságra ki­sérték, ahol haladéktalanul megkezdték kihallga­tását. Hock János mintegy félévvel ezelőtt útlevelei kért a budapesti főkapitányságtól azzal az indo­kolással, hogy az ellene folyamatban levő büntető ügyben birái elé akar állani. A főkapitányság az útlevél kiadását megtagadta s közölte, hogy ha Hock János magyar földre lép, a rendőrség le fogja tartóztatni. Miután a kérést ismételten meg­újították, a főkapitányság utlevélosztálya végül határátlépési igazolványt adott Hock Jánosnak azzal a határozott kijelentéssel, hogy a határ át­lépése után letartóztatják. Tegnap dr. Nagy Vin­ce, Hock védője bejelentette Baróthy főügyész­nek, hogy a mai nap folyamán Hock János Buda­pestre érkezik. Baróthy főügyész is közölte Nagy Vincével, hogy Hockot hazaérkezése esetén le fog­ják tartóztatni Ezek ellenére Hock mégis ttfaak indult haza és csütörtökön délután megérkezett. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Hock Jánost rövid kihallgatás után átszállították az ügyészségre, ahol a soros ügyész elrendelte ellene az előze­tes letartóztatást. Hock János, mint ismeretes, a kommün kitörése után a bolsevizmus elől Budapestről elmenekült. Csehországban intranzigens magyar magatartása miatt börtönbe vetették, innen kiszabadulva, Bécs­be, majd más városokba ment, rövid időt töltött Amerikában is. Közben cikkeket irt és főleg amerikai lapokban megjelent cikkei miatt az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alap­ján bűnvádi eljárást indítottak ellene, egyúttal ki­adták a köröző levelet Is. Ennek a rendelkezésnek tett eleget az ügyészség akkor, amikor Hock Já­nost letartóztatta, öccse, Hódy László fehérneműt és ágyneműt juttatott hozzá a fogházba, Kóler Fe­renc szalériánus pap, aki már a pályaudvaron is várta, közölte vele, hogy szabadlábra helyezése után a szalériánus rendház kívánja vendégfii látni. Hock János sorsa pénteken dől d, amikor a vizsgálóbíró hallgatja ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom