Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-11 / 8. szám
1- 12 Izgalmas kihallgatások és szembesítések — A férflrufyás gyilkos csak az egyik akasztásban érzi magát bűnösnek — Dobákné tagadja, Börcsökné beismeri a telbujtást Pipás Pista vallomása kettős életéről Szerdán a tanukat (hallgatják ki (A Délmagyarország munkatársától.) Olyan saörnyü volt ez az egész Pipás Pista^féle bűnügy, hogy egészen a főtárgyalásig ugy tümt fel, mint egy valószinütlenségekben tobzódó rémregény. De kedden, amikor a szegedi törvényszék főtárgyalásra idézte a vádlottakat, amikor vallottak a gyilkosságokról; előadták, hogy öltek meg mit sem sejtő, ártatlan embereket félsonkákért, szálkolbászokért, amikor az izzó atmoszféráju tárgyaláson a feleség a férje, a gyermek az apja meggyilkolását mondta el hidegvérrel, a tanyai rémregény valósággá vált... Ott ültek a vádlottak sorjában a padokon: a kegyetlen, hideg, de értelmes Pipás Pista, Rieger Pálné, született Fődy Viktória, az alattomos Dobák Antalné, az érzékenykedő Börcsök Istvánné, a primitív HorváthBende István, az együgyű Császár József, a hazudozó, félénk Vecsernyés János és végül „az áldott jó fiu" — ahogy az anyja mondta róla — Börcsök Imre. A nagy esküdtszéki terem minden talpalattnyi helye megtelt érdeklődőkkel. Megteltek a padok között elvezető utak is, és még a termen kívül is rengetegen szorongtak. És mindez a sok ember Pipás Pistára volt kíváncsi, a férfiruhás hóhérasszonyra. Pipás Pista azonban igyekezett elbújni a kutató, kívánosi szemek elől, kendőjét mélyen szemébe húzta, a fotográfusok elől is ugy elrejtőzött, hogy nem lehetett az arcát látni. Egyszerű szoknyájában, kék kötényében ugy festett, mint bármelyik tanyai asszony. Csak az arca, villogó szeme, érdes, kemény, hideg hangja jelezte, hogy ő az a Pipás Pista, aki hidegvérrel gyilkolt. Amit mondott, azt higgadtan mondta, nem kertelt és főleg, nem érzékenyült el egyetlen pillanatra sem. Libasorban vonultak a nagyterem felé a vádlottak. Elöl Pipás Pista haladt, lehajtott fejjel, mögötte ballagtak a többiek. A teremben felgyulladt a sokágú csillár, az alá ültették valamennyiöket. A közönség kíváncsian meredt előre, minden szem Pipás Pistát vizsgálta, de belőle nem láthattak semmit, mert Pipás Pista fejét mellére eresztve, üldögélt a pad szélén. Kezdődik a f£fiárgya!ás Kilenc óra után néhány perccel vonult be a GSmöry-tanács. Az elnök a tárgyalás megnyitása után a következő szavakkai fordult a hallgatósághoz: — Figyelmeztetem a hallgatóságot, hogy a főtárgyalás ideje alatt őrizze meg nyugodtságát, tartózkodjék a tetszés, vagy a nemtetszés nyilvánításától, mert ellenkező esetben a rendelkezésemre álló rendszabályokhoz leszek kénytelen folyamodni. Ezután került sor a vádlottak személyi adatainak felvételére. Dobák Antalné 63 éves, 6 gyermek anyja, büntetlen. A következő vádlott: Rieger Pálné. — Milyen csufneve van? — kérdezi az elnök. — Pipás Viktornak, Pipás Pistának szoktak hivnl. Pipás ezután elmondta, hogy Atokházán született, Tompán lakik, foglalkozása napszámos. — Férje van? — Van, igen, de 23 éve nem élek vele együtt. Egy gyermekem van és egy unokám. Büntetve még sohse volt. ötven esztendősnek mondja magát. A többi vádlott: Horváth-Bende István 37 éves, sövényházai lakos, 6 gyermeke van, napszámos; Császár József 38 éves, halasi lakos, 4 gyermek apja, napszámos; özv. Börcsök Istvánné 50 éves, 5 gyermek anyja, Börcsök Imre 28 éves, lopásért már büntetve volt, anyjával együtt csorvai lakos, Vecsernyés János 36 éves halasi napszámos. Az elnök ezután röviden ismertette a vádiratot: 1919-ben az első, 1922-ben a második gyilkosság: Börcsök István és Dobák Antal az áldozat. — Ez a vád! — fejezi be az elnök a vádirat ismertetését. Álljanak fel! Mielőtt egyenként kihallgatnám magukat a vádra nézve, volna egy pár szavam magukhoz. Ha érzik a bűnösségüket, ha belátják, hogy mit tettek, tegyenek töredelmes beismerő vallomást, mert a bűntudat a legnagyobb terhe a léleknek. Igyekezzenek magukba szállni, annál is inkább, mert a töredelmes bevallása a bűnüknek a megbánás jele, a megbánás a jó ut felé vezet és ezt a bíróság enyhítő körülményként írja a maguk javára ... Az első vádlói! Az elnök szavaira Dobákné, Börcsökné és Császár csendesen sírdogál. A vádlottakat ezután özv. Dobák Antalné kivételével kivezetik a teremből. — Kérem, annyiból bűnösnek érzem magamat — kezdte vallomását —, hogy ott kellett nézni, amikor akasztották a fér jemet De a Pipás haragudott a férjemre, azért akasztotta fel... Hosszú szóáradatba kezd most Dobákné és az egészből annyit lehetett érteni, hogy Pipás félt a vörösöktől,'ezért az ő tanyájukban húzta meg magát. — Pipás Pista többszőr mondotta neki: „Nem tudja megtanítani ezt az embert, no majd én megtanítom"... Ez ugy igaz, ahogy elmondom, az Isten ugy éltessen, ahogy igazat mondtam. — Maga egészen máskép vall most — szólt közbe az elnök —, mint a rendőrség előtt, meg a vizsgálóbíró előtt. A detektívek előtt például beismerte, hogy Pipással és Horváthtal tárgyalt a férje meggyilkolásáról. Maga ajánlott fel nekik a munkáért horf. biizát, lisztet, pénzt... Később meg is állapodtak abban, hogy a gyilkosságot végrehajtják. — Muszáj volt igy vallani — siránkozik Dobákné, — mert Riegernének cigarettát adf?»k és azután ő mondott mindent. Nekem pedig ugy kellett vallani, ahogy ő mondta, mert fenyegettek, ütöttek-vertek... Riegerné pedig csak nevetett... — Na, ez nem igaz, — jcgvzl meg az elnök, ezután felolvassa Dobákné vallomásait. — Hát mi oka volt arra, hogy nem akadályozta meg a gyilkosságot? — Pipás azt mondotta, hogyha szólunk valakinek, mindegyikünket, az egész családot felakasztja... — Mióta ismeri maga Pipást? Csütörtökön kezdődik a nagy Kétórás boldog békeidői pompás katonai vígjáték RODA ROBA világsikert ért müve a BELVÁROSIBAN — 1916 óta. Szomszédok voltunk, amikor férjétől elvált, egy évig nálunk lakott Férjemmel 1904-ben esküdtem meg. Nem volt vele soha semmi bajom, egyikünket sem bántott... — Nem volt maguk között valami nézeteltérés? — Hát volt zsörtölődés, mint ilyen szegénv embereknél szokott lenni... — Azért volt zsörtölődés — veti közbe az elnök —, mert maga könnyelmű volt és nena tudott a pénzzel bánni, pazarolt! — Miből pazaroltam volna, hiszen nem volt semmi, csak amit én napszámmal megkerestem. Inkább takarékoskodtam, gyüjtötteza » pénzt. — Nem a vérdi jra gyűjtött maga? Nem azért adogatott el mindent a háztól? Mindig Panaszkodott a férjére idegeneknek! — Én bizony nem panaszkodtam sohasem. Ha jött a Viktor s látta, hogy a férjem dühös, mindég ő mondta: mi az, az öreg már megint fel van már pukkadva? Az uram nagyon haragudott rá, ha jött mert már messziről kiabálta: — Jaj de éhes vagyok! — Nem ajánlkozott nekem a Viktor —»folytatja Dobákné —, hogy elteszi láb alól a férjemet, csak azt mondogatta, hogy én nem tudok az öreggel bánni, majd elbánik vele ő. Erre én azt feleltem, hogy neki semmi köze nincs a dologhoz. — Hát azon a bizonyos napon aztán miért jöttek el Pipásék magukhoz? Az asszony egy percig csöndesen áll. aztán igy felel: — Én bizony nem tudom. Engem az uram áthívott Selymesékhez. Ott voltunk késő estig, mi nem tudtuk, hogy van-e otthon valaki. — Dehogynem tudta, hiszen megbeszélték' a dolgot Maga üzent Pipásért, hogy itt a jó alkalom. végezzenek a férjével. — Én nem üzentem ... — Kik voltak benn a konyhában, amikor maguk beléptek? — Nem tudom. Csak' azt tudom, Kogv nz uramat a konyhában elkapták, aztán cipeltek be a szobába. Az ablakon keresztül láttam, hogy mit müveinek odabenn, nagyon sirlam a gyerekekkel együtt... Láttam, hogy az araidat hnzzák fel a gerendára. — Miért nem csapott lármát az udvaron? — Pipás Pista megfenyegetett azzal, hogy felhúzza az egész társaságot, ha beszélünk... Én már akkor senki se voltam odahaza, Riegerné gazdálkodott ott. Volt egy kis sonka, azt ketté vágtam, egyik felét a Pipásnak, másik felét Horváthnak adtam. Pénzt nem adtam nekik, mert nem is volt. Az elnök hiába szólítja fel ismételten Dobáknét, hogy tegyen töredelmes vallomást, az aszszeny sir, de megmarad tagadása mellett Pépás PIsta vallomása — Vezessék be Rieger Pálnét — adja ki most az elnök az utasítást. A terem közönségén izgalom vesz erőt. Mindenki előrehajol, ugy várja Pipás Pistát. Az pedig nyugodtan besétál a terembe, megáll a birói emelvény előtt és két kezével rátámaszkodik a korlátra. Vallomása alatt a kezével játszadozik a korláton, köröket rajzol az ujjával, szórakozottan babrál. — Bűnösnek érzi-e magát? Pipás Pista felveti a fejét és egyszerűen válaszol: — A Dobákban nem érzem magamat bűnösnek ... Aztán világosan kifejti, hogy szerinte miért nem bünős a Dobák-féle ügyben. — Nem vagyok bünős, mert a Dobákné járt hozzám, szinte kényszeritett, hogy pusztítsuk el az urát. De én azt mondtam neki, hogy nem mék bele a dologba. Aztán eljött hozzám a szalonszén | HSntienEturg fofásbrlkeft I R u fi r koftszbrikeff | Budapesti r Jutányos árban és elsőrendtl minőségben VE1TES Szénkereskedelmi TATAI KOKSZ Részvénytársaság Boldogasszony sugárul 17. Telefon 19-58.