Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

és oKszerö közgazdaság szemponíjaínaE megfelelően. És most jön a világválság. Mikor a terveket elkészítették, a háború idején, sőt még a háború után is, nagy koniuijkturája volt a földnek ós a sürün lakott Hollandiában nagy volt a földéhség. Vetélkedés folyt a tengertől visszanyerendő földekért. Falvak, amelyek települő rajokat készültek kibocsájtani, jelentkeztek vevő gyanánt. Vállalatok alakultak földek vásárlására. Magánosok kedvező tőkebefektetés re ményében iratkoztak földre, akárcsak nálunk a földreform telepitettiei. Ma negyvenezer hold már ki van szárítva, de a vevők csak vonakodva jönnek, a további területekre pedig alig van uj vevő. Az óriási munka, amelv eddig 450 millió hollandi forintot nyelt el, pénzügyi veszedelemben forog. Nem mintha H)llandiában nem volna pénz, hanem a mezőgazdaság és állattenyésztés hozama az alacsony árak Következtében ott is annyira alászállt, hogy nem érdemes földet vásárolni. POROSZ A világválságnak ez egy egészen különös ?s csak a hollandusokat érintő fejezete, amely annál sajgóbb, mert ezt a munkát nem is lehet abbahagyni. Folytatni kell, ha veszteségre is. egy jobb jövő és a gazdasági viszonyok megváltozása reményében. Pedig mikor ott ültünk a klub kényelmes nádfonatú székeiben, a holland kereskedelmi miniszter, aki mellékfoglalkozásában egyébként regéinyiró, milyen büszke bizakodással mondta: — Hollandia területének fele alacsonyabban fekszik a tenger szintjénél. Ezt a területet mi hódítottuk el a tengertől. Mi magunk építettük az országunkat. Míg mások egymással folytattak háborút, mi a tengerrel harcoltunk és eddig győzedelmeskedtünk. Most Hollandia a tengeren, kívül a világválsággal is harcol. Reméljük, hogy ezek a kemény északiak most is felül maradnak a harcban. Nem kell magyaráznom, hogy miért: ha ők győznek, az reánk is enyhülést ielent. TŰZIFA HINDENBURG KOKSZ, HAZAI SZENEK., La Száraz ¿pUle ff a, asztalosára, p.idozáshoz nuttéderu DESZKA, az Összes kemény/dk 21 WILHE1M TESTVfeKEK tBSS&g&S?SgSE??Sa5fSgS MIKOR LÁTUNK TÁVOLBA? (Berlini levél.) DARMOL Berlin, december. Az ujabb időkben a távolbalátásról kevés hirt kapott a nyilvánosság. Ebből azt lehetne következtem ,hogy a technika eme érdekes és fontos eredménye, fejlődésében holtpontra jutott. A helyzet az, hogy a távolbalátás kutatói lázasan dolgoznak ma is, de a nyilvánosság elkényeztetett, kritikus szemei elé csak akkor fognak előlépni, ha, ahogy ma már külföldet játszi könnyedséggel vevő rádiókészüléket aránylag olcsón szerezhet be az ember, oly olcsó lesz a távolbalátás ls. Ezzel szemben a készüléknek tökéletesnek kell lennL A képtáviratozáskor egy áUó kép átvitele 15—20 percig tart, mint egy hossz« távirat s a „távirati képet" elő kell hivnl, mint egy fotográfiát, addig a távolbalátásnál a leadott kép a másodpere 12-edénél kisebb idő alatt látható teljes egészében. (A szem tehetetlenségét figyelembe véve.) A kép továbbítása agy történik, hogy a képet felbontjuk elemeire, sötétebb, világosabb pontokra az úgynevezett képelemekre, ezeket azután fotocella segítségéved átalakítjuk elektromos tökésingadozásokká. (A fotocella ugy működik, hogy a sötétebb s világosabb pontokat rávetitve, vagyis erősebb s gyöngébb fényre a cella egy rádióerősítőbe kapcsolva kisebb-nagyobb elektromos áramot ad le. Az áramingadozásokat azután telszés szerinti erősséggel kisugározhatjuk a mindenségbe. Általában véve két nagy csoportba oszhatjuk a távolbalátási módszereket. Az egyik a képbontást, vagyis a képelemekre való bontást és ős»szetételt mechanikusan, motorral hajtott berendezéssel végzik, addig a másik rendszer a képbontásoál és összetételnél a legkisebb tehetetlenséggel rendelkező szervet veszik igénybe: az elektronokat, Tudja ma már mindenki, hogy mi történik egy rádióosőben, hogy ott elektronáramlás történik, vagyis elektromos töltésű atomok vándorlása s hogy ezek kicsinységüknél fogva a legkisebb ellenállásra akadnak. Az úgynevezett elektromos képösszetétel as úgynevezett „Braun-féle csövei" történik. A Braun-féle cső olyan, mint egy nagy rádiócső, mely vízszintes helyzetben fekszik, benne egy izzószál is van, amelyből, ha egy rádióerősítőhöz ven kapcsolva a hangszóró helyett, egy elektronsugár, az- úgynevezett katód-sugár indul ki. A Braun-féle cső egyik fala egy különös vegyülettel van kipreparálva, amely, ha rajta a katód-sugár végig szalad, a sugár nyomán foszforeszkálni kezd. A képátvitel ugy történik, hogy a leadott kép világosabb-sötétebb pontjainak megfelelően a sugár világosan, sötétebben látszik. (Persze a sugár a cső falán mint szaladó pont látható) és a világító pont a másodperc tört része alatt bejárja a cső preparált falát 8 szinte felrajzolja a leadott képet. Ez a rendszer tökéletes lenne, de drága. A mechanikus képbontás az úgynevezett Nipkow-koronggal, vagy a tükörcsavarral (magyar találmánya: Okolicsányi Ferencé, Mihály Dénes volt munkatársáé), vagy a tükörkerékkéL A távolbalátás elterjedésének legfőbb akadálya — eltekintve a bootókészülékek még meglevő hibáit s drágaságát — a következő: elképzelhető, hogy minél több képelemre osztjuk fel a képet, annál nagyobb a kép tökéletessége. A tapasztalat azt mutatta, hogy tökéletes képet csak akkor kapunk, ha a képet 80.000—100.000 képelemre bontjuk. Viszont a leginkább igénybe vett hullámhosszokon: a 200—600 méteres hullámhosszokon az ilyen sok elemnek továbbítása technikailag lehetetlen. Lehetséges a megoldás az ultrarövid, a 10 méteres hullámhosszon. Viszont a rövidhullámú vétel kis távolságra, például Budapest—Szeged között kedvezőtlen. A rövidhullámok használata csak nagy távok áthidalásakor kedvező. Marad a 10 méteren alanti hullámbirodalom, ami viszont csak kis távolságokra alkalmazható. (Minél rövidebb a hullám, tulajdonságai annál hasonlóbbak az optikai sugarakéhoz.) Tehát külön adókat kellene minden városban építeni, ultrarAvidhullámu vevőt beszerezni,... ez ma lehetetlen. A távolbalátás kutatóinak feladata a mai viszonyok között az, hogy a távolbalátást a középhullámokon, 200—600 m között aránylag tökéletessé tegyék. Ez azonban alig lehetséges. A kérdésre: „Mikor látunk távolba", nyugodt lelkiismerettel csak azt mondhatjuk: akkor, ha a rádióműsorok rendszeres továbbítása is az ultrarövid hullámokon fog történni. Utazás a világűrbe. „Megérkezett az első űrhajó a Marsba, az utasok egészségesek; a hajó vezetője jelenti rádión ..." kiáltják majd a világvárosok újságpalotáinak futó betűi... Lehetséges-e egyáltalán a planétákközi összeköttetés létrehozatala? Lehetséges! Csak a főakadály, az energiaforrás hiánya, az energia, mely a hajót üzemanyaggal táplálja. A legnagyobb eddig ismert, de még felhasználhatatlan energiaforrás, akármilyen furcsán hallatszik, az anyag elképzelhetetlen legkisebb részében, az atomban van elrejtve. „Egy atom az anyag legkisebb része", mondja a fizikus. Egy atom azonban az egész naprendszert rejt magában, hasonló felépítésben, mint a nap, a föld és a bolygók. Minden atom egy magból áJl, amelynek negatív elektromosságu a töltése, ekörül keringenek pozitív elektromossággal töltött részecskék az ionok elliptikus pályákon, mint a nap a föld körül. Az egyes atomok abban különböznek egymástól, hogy ezeknek a pozitív töltésű pozitív elektromossággal feltöltött részecskék száma más és pedig pédául a hidrogén egy negatív magból és egy pozitív, keringő ionból áll. Az arany atomjában 79 és a higanyéban 80 ion kering a mag körül. Az összetartó erő, amely a mag és a pozitív részecskék kőzött fennáll, szinte elképzelhetetlen nagy. Az atomrombolás feladata az, hogy ezek közül a keringő részecskékből tetszőleges mennyiségűt kirobbantani tudjunk. Ezáltal módunkban áll tetszőleges elemet egy másikból előállítani. Ha például a higany 80 ionjából egyet kirobbanthatnánk aranyat kapnánk. Angol tudósoknak, Rutherford tanítványainak sikerült 1931-ben helium nevű nemes gázatomját szétrobbantani, nagyfeszültségű 300.000 voltnyi elektromos árammal. Az eredmény elképesztő volt. Kitűnt, hogy sokkal nagyobb energia lett szabaddá a robbantásnál, mint amennyit felhasználtak. Hogy elképzelhető legyen egy atomban levő energiamennyiség, szolgáljunk egy példával. Egy rádiumatomban annyi energia van felhalmozva, ami elég, hogy egy Bösendorfer nagyzongorát egy másodperc alatt 74-szer a föld körül megforgasson... Most térjünk vissza a légürbeli utazáshoz. Ahoz, hogy a föld vonzását le tudjuk küzdeni és ki tudjunk jutni a föld vonzási hatásköréből, egy olyan űrhajóra van szükség, melynek kezdősebessége többezer kilométer másodpercenkint Az ehez való energiát csak az atomenergiából nyerhetjük. Az A. E. G. berlini kutató intézetében folytak a kísérletek aziránt, hogy art a borzalmas energiát hogyan lehet kihasználni, például hatalmas elektromos telepek táplálására, főleg űrhajó indítására. Most mutatták be Berlinben a szakértők előtt az első sikerült rakétarepülőt A repülő egyenlőre ugy van konstruálva, hogy a sebesség is az elérendő magasság a start előtt beállítható, egyenlőre pilóta nélkül való postaszállításira volna felhasználható. Annyit azonban mondhatunk, hogy a légürbeli hajózást az eddigi rakétarepülőkkel megoldani nem lehet. Hacsak nem találnak fel egy rendkívüli erős, koncentrált energiaforrást és hozzá egy fémet, amely az energia felszabadításakor a rendesen kivül erős igénybevételt kiállja, csak akkor gondolhatunk arra, hogy ... beszálljunk a gépbe ...és kiszálljunk ép bőrrel, mondjuk két hét múlva a Saturnuson ... Dallos György. Ufév ufón Is ff 0 SZENZÁCIÓS REKLAM-ARUSITAS 4-Pengőtől Tiroli nadrágok Nadrágok, Joppék 19Pengőtől I. Boy kabátok ÖUSnyOk, Mibid'k Saját készítmény. Elsőrangú kiállítás — Óriási 9"Pengőtől Szövet Iskola ruha Gyermek télikabát választék 39"Pengőtől Bőrkabátok Fekele Palefök 49Pengőtől Szőrmés Mikádök I. Palelók ELSŐRANGÚ MÉRTÉK UTÁNI SZABOSAG FÖLDES IZSÓ ^ KLAUZÁL TÉR