Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-05 / 4. szám

L5 AZ INSEGFRONT fnségmnnkáf hfirneh a fannal munhanélHUlleH - Nijolvcan filléres Inséönapszám a fantiákon — „A szükségmunkák költségeit a városi lakosság adta össze, elsősorban a városi Ínségeseken kell o városnak segíteni" (A Délmagyarország munkatársától.) Vitéz Horváth István törvényhatósági bizottsági tag szerdán délelőtt a röszkei és a szentmihályteleki Ínségesek közel száztagú küldöttségét vezette Somogyi polgármester elé. A polgármester a tanácsteremben fogadta a küldöttséget, amelynek élén Horváth István elmondotta, hogy Röszkén és Szentmihálytelken a napszámosok a legkétségbeeffőbb nyomorban sínylődnek. A mezőgazdaság súlyos válsága miatt a nyáron nem jutottak munkához, mert a gazdák lehetőleg maguk művelték földjeiket, a földek összezsugorodott jövedelme nem nyújtott módot idegen munkaerők alkalmazására. Azok a családok tehát, amelyek a mezőgazdasági napszámból éltek, nem szerezhették he a télirevalót, télen pedig semmiféle munkalehetőség nem kínálkozik. A város karácsony előtt méltányolva a tanyai Ínségesek súlyos helyzetét, a szükséjmunkát kiterjesztette a tanyákra is, így néhány napig dolgozhattak a röszksi és a szentmihályteleki ínségesek is, azonban napi munkájukért csak nvoScvan fillér! kaptak. Arra kérik most a polgármestert, hogy engedélyezzen ismét szükségmunkát a tanyai Ínségesek számára, de rendelje el, hogy a tanyaiak ts ugyanannyit kapjanak, mint a városiak, napi i pengő 50 fillért. A polgármester válaszában kijelentette, hogy a tanyákon egészen más a helyzet, mint a városban. A tanyai ínség megközelítőleg sincs olyan súlyos, mint a városi, mert a tanyai napszámosok akármilyen nehezen és hinyosan is. de megszerezhették a legszükségesebb élelmiszereket. A besziinte'ett városi gyárak munkástömege azonban kikerült az nccára és ha a város nem segit rajtuk, valósággal éhen pusztulnak. Ezért történt olyan intézkedés, hogy az inségmunka elsősorban a város belterületén nyomorgó munkanélküliek helyzetén enyhítsen, de a kiadott kormányrendelet értelmében sem foglalkoztathatná a város a tanyai Ínségeseket. — Annak — mondotta a polgármester —, fiogy a tanyai szükségmunkások csak nyolcvan fillér napszámot kaptak, elsősorban a tanya gazdanépe az oka. A gazdák kérték, hogy a város alacsony napszámot adjon, mert a normális mezőgazdasági napszám hetven fillér. — Akik hetven fillérért dolgoztak, azok kosztot is kaptak! — szólt közbe a küldöttség egyik tagja. — A fontos az — mondotta a polgármester —. hogy maguk a gazdák kertek az alacsony szükségmunkabérek alkalmazását, mert attól féltek, hogy a magasabb napszámokkal a város kárt okoz nekik. A város karácsony előtt Röszkén, Szentmihály lelken és Domaszéken több, mint háromszáz Ínséges tanyait foglalkoztatott. — Megmondom azt is — folytatta a polgármester —, hogy haragszom a tanyaiakra, hiszen a gazdaképviselők voltak azok, akik a közgyűlésen nem szavazták meg az inséqjárulékot. — Azt bizony rosszul tették, — szólt közbe ismét a küldöttség egyik tagja. Ma és szombaton 198 MályásKirály vendéglőben (Deák Ferenc és Híd ucca sarok) disznótoros vacsora!! Kolbász, hurka, savamuság.tvróslepény, kenyér 80 fi|j. Szíves pártfogást kér BóDI ANTAL, vendéglős. — Ha a szocialisták nem szavaztak volna velünk, akkor most talán nem lenne pénzünk arra, hogy szükségmunkával enyhítsünk a nUomoruságon, — mondta ezután a polgármester. A szükségmunkák költségeit a városi lakosság adja össze és igy jogos az a Mváns3g, hogy abból elsősorban a városi ínségeseken segítsünk. A rendelkezésünkre álló 300.000 pengőből eddig elfogyott már száztizenötezer pengő, pedig a tavasz még nagyon nu.ssze van. Mégis kiszorítunk annyit ebből a kevés pénzből, hogy a legszegényebb tanyai ínségeseket még egy. hétig foglalkoztathassuk. Ennél többet nem tehetünk. - • - ~ Ki kell bővíteni a muzeumot Dr. Pálig Jözsef polgármesterhelneifes, a kuHurffigiiosztálu o| vezetője az egyházak vezetőméi és Plőra Ferencnél (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Pálfy József polgármesterhelyet'es abból az alkalomból, hogy átvette a közművelődési ügyosztály vezetését, szerdán délelőtt tisztelgő látogatást tett dr. Glattfelder Gyula megyéspüspöknél. Raskó Sándor főesperes-plébánosnál, Bakó László református lelkésznél, dr. Lőw Immánuel főrabbinál, dr. Egyed Aladár evangélikus és Gyurgyevits István görögkatolikus lelkésznél, valamint Móra Ferencnél, a muzeum és a Somogyi-könyvtár igazgatójánál. A polgármesterhelyettes hosszabb időt töltött a muzeum igazgatói szobájában és Móra Ferenccel részletesen megtárgyalta a kultui*palota problémáit. Móra tájékoztatta az uj kulturszenátort arról a lehetetlen helyzetről, amely a kultúrpalotában uralkodik. Elmondotta, hogy a Somogyi-könyvtár rövidesen igen értékes ha. gyatékhoz jut, de a hagyaték átvétele és elhelyezése megoldhatatlan feladatot jelent, mert a könyvtár termei zsúfoltak, terjeszkedésre pedig semmiféle lehetőség nincsen. Súlyos kulturális kárt jelent az is, hogy az utóbbi esztendőben folytatott szegedkörnyéki ásatások feldolgozott eredményei ládákban hcv, r tk, alig fér tőlük már a muzeum személyzete, de kiállítani, megfelelő módon elhelyezni ezeket a páratlanul értékes régiségeket nem lehet, mert erre sincs hely a kultúrpalotában. Móra arra kérte a polgármesterhelyettest, hogy a közgyűlés régebbi határozata alapján legalább a Stefániái várépületet adassa át a muzeumnak. Ehez azonban megfelelő átalakításokra, a szükséges bútordarabok, szekrények beszerzésére van szükség. így a muzeum régiségtárának egyik részletét áthelyezhetnék a várba, ennek következtében pedig felszabadulna valamenynyi hely a kultúrpalotában. Ez a megoldás természetesen véglegesnek nem lenne tekinthető, mert a vár nem nagyon alkalmas mu<zeumi célokra. Véglegesen ugy lehetne megoldani a kultúrpalota problémáját, ha kibd* vitenék az épületet a már régebben elkészített tervek alapján Dr. Pálfy József polgármesterhelyettes kijelentette Móra Ferenc előtt, hogy a muzeumot és a Somogyi-könyvtárat a város legértékeA sebb kultúrintézményének tekinti és fontosnak tartja, hogy ez a két intézmény megfelelő helyiségekhez jusson. Éppen ezért el fog követni a közművelődési ügyosztály élén mindent, hogy) a súlyos pénzügyi viszonyok miatt egyelőrét csak átmenetileg, de az első kínálkozó alkalommal véglegesen rendezze a várost ezt a kérdést. Hz OTI széf ed i orvosai a szabad orvosválasztás mellett Tarthafaflan a helyzet a 30 filléres receptek és a 20 filléres bejelentőlapok miatt (A Délmagyarország munkatársától.) Az Országos T ársadalombiztositó Intézet szegedi fiókjának orvosai tegnap este a szövetség központjának felhívására megbeszélést tartottak, hogy állást foglaljanak az OTI nál életbeléptetett uj rendszerre1, kapcsolatban és megvitassák helyzetüket, amelyet az orvosfi etések csökkentése idézett elő. A megbeszélésen résztvett az OTI szegedi orvoskara csaknem teljes számban. A megjelent orvosok többsége a szabad orvosválasztás rendszerének bevezetése mellett foglalt állást. Megállapították az orvosok, hogy a 138-160 pengőre csökkentett havi fizetésüket csaknem teljes egészében felemésztik azok a költségek, amelyek hivatalos munkakörük ellátásával kapcsolatban merülnek fel és igy orvosi munkájuk honorálására szinte semmi sem marad. Az orvosok ennek következtében a fix javadalmazásnak semmiféle előnyét nem élvezik, sőt az állandó lekötöttség miatt magánpraxisuk is kárt szenved. Foglalkoztak az orvosok azzal a lehetelen helyzettel is, amelyet a január elsején bevezetett uj rendszer teremtett. Mint ismeretes, megszüntették az OTI-nál az ingyenes gyógyszerszolgáltatás rendszerét, amennyiben a beteg tag csak ugy juthat orvossághoz, ha minden receptért harminc, a bejelentőlapért husz fillért fizet. Az orvosok eddig egy recepten többfajta gyógyszert is rendelhettek, most kötelesek minden gyógyszerre külön receptet kiállítani. A megbeszélésen az OTI kerületi orvosai néhány megdöbbentő esettel illusztrálták aí uj rendszer tarthatatlanságát. Megtörtént, hogy szívbajban szenvedő beteg jelentkezett náluk. A betegség természete megköveteli a szükségei gyógyszer azonnali alkalmazását. Amikor az orvos kiállította a receptet és közölte a betegé gel, hogy a gyógyszert csak ugy kaphatja meg, ha előbb harminc fillért fizet a gyógyszerésznek, a szívbajos beteg kétségbeesetten jelentette ki, hogy egyetlen fillérje sincs, hónapok óta munkanélktil tengődik, még a száraz kenyérre valót sem tudja megkeresni. Az orvos, aki S fogadalmat tett arra, hogy segit beteg embertársain, függetlenül attól, hogy redukálták a fizetését, a magáéból adott pénzt á betegnek, hogy az kiválthassa az Ingyen gyógy-szert, amelyre sürgős szüksége volt. De megtörtént többször az is, hogy az orvos kevésbé sürgős esetekben is odaajándékozta a betegnek! a recept árát, miután meggyőződött róla, hogy annak egyetlen fillére sincs, tehát másképen nem válthatná ki a szükséges gyógyszert. Az OTI orvosok elhatározták, hogy felhívják az intézőkörök figyelmét erre a lehetetlen helyzetre. Sscécffenyi Moszi CstitörtöktSl, január hó 5-étől Árkádia hercege Előadások 5, 7, 9 órakor. i