Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-27 / 22. szám

»4 közigazgatás fejlődése és reformtörekvések« Dir. Szivessy Lehel előadása az Egyelem Barátok Egyesületében (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtök délután az Egyetem Barátok Egyesülete jogi osztályában dr. Szivessy Lehel kormány főtanácsos tartott nagy figvelemmel kísért értékes előadást a központi egyetemen .»A közigazgatás fejlődése és reformtörekvések" címmel. Az előadóülést dr. Buza László egyetemi tanár nyitotta meg, aki felkérte dr. Szivessy Lehelt az előadás megtartására. Dr. Szivessy Lehel ismertette a közigazgatás közjogi fejlődését, majd áttért a habsburgi uralom megkezdésével beállott változásokra. Ismertette a történeti fejlődést és széles perspektíváját adta a rendi korszak közigazgatásának, amely a községi élet és jogrend kifejlődését lehetetlenné tette. Voltak községi bíróságok, bírák, esküdtek, jegyzők, akik a megyei hatóság parancsait teljesitették, az adót beszedték, a jobbágyot közmunkára, robotra kihajtották, ae ez nem volt közjogi intézmény, minthogy a jobbágy sem vagyoni, sem jogi tekintetben nem volt önálló. Rámutatott ezután arra a dualizmusra, amely olyan jellemző az egész közigazgatási rendszerünkre. 1867-től kezdve elválasztották az állami közigazgatást az önkormányzati közigazgatástól, mert az államhatalmat képviselő hatalmi törekvés gyakran ellentétben volt a nemzet érdekeivel. Utalt arra, hogy Eötvös volt az, aki aki a „XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra" című munkájában nálunk először állította éles ellentétbe a központosítás lehetősége szempontjából az országos és helyi ügyel: közigazgatását. Dr. Szivessy ezután áttért a mai jogállapot ismertetésére 'és pontonként mutatta ki, hogy rtz 1881:8. tc.-től kezdve, amelv felállította áz állami csendőrséget, az 1891:31. tc„ a Sznpáry-féle államosítási törvény, amelyet ugyan később hatályon kivül helyeztek, egészen a most érvényben lévő törvényekig mennyire háttérbe szorították az*autonómiát az államhatalommal szemben. Érdekes statisztikai adatokat közölt arról, hogy a legutolsó összeállítás szerint az állami alkalmazottak összlétszáma 159.951, az önkormányzati tisztviselők száma pedig 91.507. Ismertette a községek és a vármegye háztartását és különösen kiemelte azt, hogy az önkormányzati testületek miiven nagy gazdiasági nehézségekkel küzdenek a válság folytán. Foglalkozott az u jabb fejlődéssel és különösen az uj francia közigazgatási törvénnyel kapcsolatban rámutatott a francia kinevezési rendszer teljes pártatlanságára és igazságosságára, mert ott az összes kezdő állásokat a polgármester versenvpálvázatok alapján köteles betölteni. A jelöltek 5 tagu bizottság előtt tesznek vizsgát és előlépés is csak érdemesst>gi rangsor mellett történik. A racionalizálás kérdésénél hangsúlyozta, Jiogy bár nincs még javaslat készen, kétségtelen, hogy a közigazgatás reformja küszöbön áll. A Kinevezési rendszert propagálta, mert nézete 'zerint az élethossziglani választás, amely a ' iái törvényes állapot, a választási rendszert lényegéből forgatja ki. Fenn kívánja tartani az autonómiát és hangsúlyozta, hogv más a városi autonómia, mint a megyei, mert a megye csak adminisztrál, de a jó közigazgatás — elsősorban a városokban — fejlődés /őmotora. főténvezőie. Azt ajánlotta előadásában, hogv az alispánt •s a polgármestert válasszák, a többi fogalmazási tisztviselőt nevezzék, a kezelői személyzetet a polgármester. A köztörvényhatósági bizottságot válassza az egész város közönsége. ugyanazon választási törvény alapján, amely az országgyűlési képviselőválasztásnál van érvényben. A kisgvülés hatáskörét fenn kívánná tartani, de olvképen, hogv a hozzáutalt kérdésekben végérvényesen döntsön és a nagygyűlés feladatköre a költségvetés megállapítására és közmüvek létesítésére terjedjen ki. Alkotmányjogi szempontokból a legnagyobb garanciát közigazgatási biráskodás kifejlesztésében látja, — folytatta Szivessy Lehel —, ennélfogva az egész vonalon megszüntetné a felebbezési rendszert és minden polgárnak közjogi és magánjogi ügveiben felebbezés helyett kereseti jogot kíván biztosítani a sérelmes határozat ellen az alsóbbfoku közigazgatási biróségtuw, ami által igen sok költség es munka volna megtakarítható. Ezután nagy érdeklődés mellett foglalkozott a közteherviselés kérdésével és utalt a helyhatósági adóstatisztikára, amely szerint 1931ben Magyarország helyi közületeinek 240.603.000 pengő valódi adójellegű terhe volt. Ez az összeg több, mint kétszerese annak, amely 1913-ban szerepelt vármegyéink, városaink és községeink háztartásában. A sokféle adó helyett lehetőleg egynemű állami adókat vezessen be a törvényhozás, mert a mostani rendszerű adónemek külön kiszámításával, nyilvántartásával, könyvelésével meg kell szüntetni azt a jogbizonytalanságot, amelyben Magyarországon minden adózó él, mert nem ismeri és nem ismerheti a különböző adónemeket A tisztviselők fizetését tehát az államnak kellene viselnie. A közületeket megilletné az állami adókban a törvényben megállapítandó százalékos arány alapján a városoknak nyújtott adórész, továbbá saját vagyonuk jövedelme és csak az esetben, ha (A Délmagyarország munkatársától.') Dr. Leskó József kevermesi ügyvéd érdekes bűncselekménnyel vádoltan került a szegedi törvényszék eié. Ügye megjárta a fegvelmi fórumokat és mindenütt mecállanftották bűnösségét. 1020-ben Pósa Pál kevermesi gazdálkodó megbízta Leskó Józsefet, hogy Csik ,Tá-os és Farkas Demeter ellen adjon be váltókere-eM a battonyai járásbíróságnál. Az ügyvél a megbízatást elvállalta, a keresetet megszerkesztette és azt a járásbíróságnak benvujtotta. Eddig nem is lett volna baj, ha nem bonyolódott volna a dolog tovább. Nemsokkal a kereset benyújtása után megjelent az ügyvéd irodá éban Csík Járos és arra kérte az ügyvédet, hogy vállalja el az 6 ügyét ts Pósa Pállal s'^mben. Dr. Leskó nem sokat gondolkozott, banem elvállalta az alperesek ügyét is és ennek megfelelően elkészítette az alperesek kifogásait a saját maga által szerkesztett kereset ellen. Természetesen ezékét a 24. 1 ezek a bevételek nem fedeznék a költségvetés terheit, legyen joga a közületeknek hasznos beruházások érdekében adót kivetni. Részletesen foglalkozott az alsóbbfoku közigazgatási biráskodás rendszerével és azt propagálta, hogy-az ítélőtáblák mellett működő közigazgatási bíróságoknak egy bíró elnöke és tagja legyen, a másik tagot á törvényhatósági bizottságok válasszák tagjaik sorából. Ismertette azután a községi iegvzők kérdését szólt a tisztviselői jiragmatikáról és hangsúlyozta a minősítési törvény reformálásának szükségességét. Dr. Szivessy Lehel nagy érdeklődéssel fogadott előadását azzal fejezte be, hogy „a törvények alkotják az áliam bástyáit és alapjait", mint azt Werbőczy irta és e bástyákat kell erősíteni a nemzet jövője és feltámadása érdekében. Az értékes előadást az előadótermet zsúfolásig megtöltő közönség sokáig tapsolta. Az elnöklő Buza professzor meleg szavakkal mondott köszönetet az előadónak. saját neve alatt nem tehette volna, ezért az egyik meghatalmazásra dr. Ftlipp'ntfi Lajos, a másikra pedig dr. Knhár Lajos nevét trta. De az ügv nemsokára kiderült és Leskó ügyvéd fegyelmi vétséggel vádolva az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága elé került. A fegvelmi biróság az ügyvédet vétkesnek találta és 100 pengő pénzbüntetésre ítélte. Fel'ebbezés folytán az ürry a Kúria ügyvédi tanácsa elé került, am?ly a büntetést 500 pengőre emelte fel. Az iratok azután a kamarától átkerültek a büntetőjá-ásbirósághoz és igy tartott Leskó József ügyében csütörtökön tárgyalást a törvényszék Gömőry-tanácsa. Az ügyvéd kihallgatása során tagadta bűnösségét, a kihallgatott tanuk azonban terhelő vallomást tettek. A biróság bűnösnek mondotta ki Leskó Józsefet ügyvédi vétségben és ezért 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ügyvéd a bűnösség megállapítása miatt fellebbezést, jelentett be. Súlyos fogoly vadászaion a (A Délmagyarország munkatársától.) Sulvos szerencsétlenséggel végződött vadászat epilógusa került csütörtökön a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa elé. A mult év augusztusában csabai vadászok tartottak hajtóvadászatot Csanádapáca határában. A vadászatot dr. Debreczeni Lajos csabai rendőrkapitány rendezte. Hajtás közben súlyos szerencsétlenség történt. Az egyik vadász: Michnay Lászlókét felrepülő fogolyra lőtt és eközben sörétei eltalálták a vadászatot rendező rendőrkapitányt Debreczeni Lajost a sörétek súlyosan megsebezték az arcán, a mellén és a gyomrán. A sebesülések következtében egyik szemevilágát elvesztette és a másik szeme jelenleg is veszélyben forog. Az ügyészség vádat emelt gondatlanságból okozott sulvos testisértés vétsége címén Michnay László biztosítási tisztviselő ellen. A gondatlanságot Michnay azáltal követte el, hogy a vadászati szabályok megszegésével a felrepült foglyokra abban az irányban lőtt. ahol tudomása szerint vadásztársa, Debreczeni kapitány állott. De egyébként is gondatlanul iárt el, mert akkor lőtt, amikor a foglyok még nem voltak lőmagasságban. Igy történhetett meg, hogy a sörétek a kapitányt nemcsak a fején, de a gyomrán is megsebezték. A csütörtöki tárgyaláson Michnay tagadta bűnösségét bár elismerte, hogy "tudomása szerint abban az időben rajta kivül senki sem lőtte ki fegyverét. De tagadta, hogy gondatlanul járt volna el. Az előirt szabályokat betartotta, mert a hajtók vonalát 40 léjiéssel előzte meg és közvetlenül a lövés eldördülése előtt hátratekintett és látta maga mögött a hajtókat A kapitány követett el hibát amikor minden bejelentés nélkül beszaladt a lővonalba és megállott a kukoricás szélén. Azt is vallotta Michnay, lehetségesnek tartja azt is, hogy ugyanabban az időben egy másik vadász is elsütötte fegyverét és a két lövés egys»erre hallatszott A biróság kihallgatta tanúként a sértett kapitányt, aki nem tudta pontosan megmagyarázni^ hogy miképpen történt a szerencsétlenség, elmondotta azonban, hogy olyan helyen állott, ahova a vadászat szabályai szerint nem lett volna szabad a vádlottnak lőnie. Kijelentette, hogy 40 év óta vadászik, tehát tapasztalt és óvatos ember, mert ha nem volna az, már régen nem élne. A bíróság több tanút is kihallgatott. Ezek közű! akadt olyan, aki azt vallotta, hogy a szerencsétlenség után a kapitány vigasztalta Michnayt azzal, hogy ne vádolja magát, mert a szerencsétlenségért egyedül ő felelős. Dr. Mihályffv István ügyész vádbesaéde után dr. Fórrav Lajos védő felmentést kért. Az elnök ezután megkérdezte a kapitányt, hogy támaszt-e valamilyen igényt Michnayval szemben. — A szememvilácát nem tndja többé viszszaadni, nekem pedig erre volna szükségemKi jelentette, hogy kártérítésre nem tart igényt, mert Michnay szegény ember. A biróság bűnösnek mondotta ki Michnay Lászlót és 300 pengő pénzbüntetésre ítélte és kötelezte az összes költségek viselésére. Az elitélt és védője fellebbezést jelentett be, az ügyész és a kapitány megnyugodott az Ítéletben. A FELPERES, AZ ALPERES ÉS AZ ÜGYVÉD Amikor az ügyvéd elkészíti az alperes kifogásait — a saját keresete ellen — Ügyvédi vétség miatt ötszáz pengőre ítélte a törvényszék