Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-26 / 21. szám

i. AK> A sieindS i fiséimunkák áiiamsesüir© Negyvenezer pengő helyeit csak húszezrei utall ki a belügyminiszter (A Délmagyarorszá« munkatársától.) Megírta a Délmagyarország, hogy a város hatósága nemrégen fölterjesztést intézett a belügyminiszterhez és közölve a szegedi inségmunkák eddigi elszámolását, a megállapított államsegély hátralékos második felének, negyvenezer pengőnek sürgős kiutalását kérte, mivel a népjóléti ügyosztály alapja már kimerült, sőt az inségmunkák folytonossága érdekében a főpénztár több, mint harmincezer pengőt adott kölcsön, előlegképen az államsegélyre az ügyosztálynak. Egy héttel ezelőtt érkezett meg az értesítés, hogy a belügyminiszter a város fölterjesztése alapján kiutalta a nyolcvanezer pengős államsegély második részletét. A városházán azt hitték, hogy a belügyminiszter negyvenezer pengőt utalt ki. Szerdán érkezett meg a kincstári utalvány, de nem negyven, hanem csak húszezer pengőről. A népjóléti ügyosztályhoz egyetlen fillér sem jut ebből a pénzből, mert azt a már közel negyvenezer pengőre szaporodott háziS

énztári kölcsön részbeni kiegyenlítésére foritja a város. HEH 102 ÓRÁS MUNKAIDŐ Inség-é/feliŐr déli 2 órától reggel 7 óráig A Délmagyarország a következő levelet kapta: Tisztelt Szerkesztő Vr! Ismerve a Délmagynrország ember- és igazságszerető irányát, felhívom szives figyelmét egy képtelen és felháborító anomáliára. Arról az ínsé?munkáról van szó, amelyet a város a Fels5tiszaparton végeztet és ahol a kubikosmunka reggel 7-től délután 2-ig tart. Ez a hétórai munkaidő és a dolognak ez a része ezzel rendben is volna. A kubikosok eltávozása után azonban munkába lépnek az éjjeliőrök, akiknek kötelességük a szerszámokba és egyéb, a munkánál felhasznált és otthagyott ingóságokra vigyázni. Minden turnussal két ilyen éjjeliőr lép munkába és ezeknek az éjjeliőröknek a munkaideje déli 2 órától reggeli 7 óráig, lehál naponkint teljes 17 6r61g larl. Genfben - ha jól emlékszem — a mult héten kapott többséget a heti 40 órás munkaidő, a heti 48 órás munkaidő eurőpaszerte te van vezetve, Szereden, most az inségmunka szomorú divatjának egyik évében, bevezetik a heti 102 órás munkaidőt. Ehez kommentárul még csak azt kell fűznöm, hogy abban az esetben, ha 17 óráig kell az éjjeliőröknek a posztjukon lenni, a 17 óra alatt 2 éjjeliőr helyett 4-et kellene foglalkoztatni. A kérdés ezzel már is el lenne intézve. Figyelembe kell még venni, hogy az éjjeliőröknek melegedőhelyiségül mindössze egy fabódé áll rendelkezésükre, amely fabódét melegen tartani bizony nagyon nehéz és amint értesülve vagyok, a város nem is ad erre a célra fát. Hogyan fűtsék be tehát ezt a helységet azok az inségmunkások, akik napi 1.50 pengőt kapnak — 1.50 pengőért 17 óráig dolgozni! —, akiknek ezt a csekélyke keresetét mégse lenne szabad megterhelni ilyen hatalmas rezsivel. Vé^ül azt is figyelembe kell venni, hogy megtörténhetik, hogy olyan munkást osztanak be a Felsőtiszapart éjjeliőrének, aki a Rókusi feketeföldeken, vagy Alsóvároson, a Hattyas-sor vé^én lakik. További kommentár felesleges. Kérem a Szerkesztőséget soraim közzétételére és a Szerkesztő Urat, hogy ezt az ügyet sürgősen tegye magáévá. Tisztelettel (Aláírás). Az esetet bejelentettük Szabó Géza tanácsnoknak, aki nem volt informálva, de haladéktalanul kivizsgálta az ügyet. Meeállapitotta, hogy a levélben foglaltak megfelelnek a valóságnak és hogy az éjjeliőröket — anélkül, hogy 8 tudott volna róla - tényleg napi 17 órán át alkalmazzák. Szabó tanácsnok haladéktalanul intézkedett ennek az állapotnak a measzünletése iránt. Pásztor József szerkesztő viszont a TELEFON RENDEIESRE házhoz küldi színházjegyét a DELMAGYAR ORSZÁG kiadóhivatala mm következő interpellációt adta be a Dolgármesterhez: Méltóságos Polgármester Ur! Tisztelettel kérem, szíveskedjék a januári közgyűlés elé terjeszteni a kővetkező interpellációmat: »1. Méltóztatik-e tudni arról, hogy a felsővárosi kubikosmunkáknál az éjjeliőröket napi ; 17 órán át foglalkoztatják és hogy ezt a j rendszert egy beosztott mérnök a népjóléti tanácsnok ur tudta és hozzájárulása nélkül léptette életbe? 2. Mélíóztatik-e egyszer s mindenkorra elrendelni hogy a munkásokat napi 8 óránál J hosszabb ideig az irségmunkánál se foglalkoztassák?« Hz iparosok és a városi munkák (A Délmagyarorszáq munkatársától.) Mrgirta a Délmagyarország, hogv dr. Pálfy József polgármesterhelyettes rendelke-ésére ezután a városnál előforduló kisebb iparosmunkákat nem szükkörü ajánlati verseny alapján adják ki, hanem az ipartestület szakmai névsora álapján biz meg a mérnöki hivatal mindig más és más kisiparost. Erre az intézkedésre az ipartestület vezetősége kérte fel a város hatóságát, mivel az iparosok méltánytalannak tartották, hogy mindig ugyanaz a néhány iparos részesüljön a városi munkákban. Az ügyben beszéltünk az ipartestület vezetőségével, ahol az alábbi nyilatkozatot tették. Körmendv Mátyás országgyűlési képviselő, az ipartestület elnöke igy nyilatkozott: — Most, a mai nehéz gazdasági viszonyok között igen fontosnak tartom, hogy az a kevés ipari munka, amely a város háztartásában adódik, minél több iparos között oszoljon meg. A magam részéről minden alkalommal, amikor arra módom volt, igyekeztem fs ezt keresztülvinni. Teljesen kielégítő ebben a kérdésben a polgármester határozata, melynek következtében kenyérhez jut sok olyan iparos, aki eddig névtelenül tengődött a külvárosokban. Dr. Gyuriss István ipartestületi titkár a következőket mondotta: — A városi mérnöki hivatalnál az volt a szokás, hogy nyolc-tiz iparost kértek fel minden esetben a munkálatokra való pályázatra és ezek közül is majdnem mindig ugyanaz az egy iparos kapta meg a munkát; az, aki a viszonyokkal a leginkább ismerős volt. Emiatt az építőiparosok panaszt tettek már többizben is a testületnél. Az ipartestület most átirt a városhoz, hogy ezt a rendszert módosítsák olymódon, hogy a szakosztály által rendelkezésre bocsájtott névsorból, turnusonként mindig más és más iparosokat hívjanak fel ajánlattételre. A város a testületnek ezt a kérését honorálta is. Azért helyezett az épitőiparosság erre a kérdésre nagy súlyt, mert épen most van előkészületben a város épitési szabályrendeletének reformja. Panaszt tettünk a városnál azért is, mert a városi mérnöki hivatal a jelenlegi szabályrendeletet nem kezeli megfelelő eréllyel. Ugyanis olyan építkezések kiviteléhez járul hozzá hallgatólagosan, amelyek tulajdonképpen engedélyhez vannak kötve. Megkezdődött azHRQHHHHHH olcsó leltári téli vásár Lusztig Imre harisnya, kötöttáru üzletében Széchenyi - lér a. Tisza-szálló mellett. u t II körjegyző és a kereskedő (A Délmagyarország munkatársától.) Vitéz Sári Mihály klárafalvai kereskedő és Somogyi Imre körjegyző között régóta ellenséges, feszült viszony van. Ennek tulajdonitható, hogy Sári többizben feljelentette a körjegyzőt. Feljelentést adott be ellene a főispánnál és a főszolgabírónál is. Feljelentéseiben előadta, hogy a községi ártézi kut fúrására beszedett gabonát a községi elöljárók elsikkasztották és az elsikkasztott gabonából a körjegyző is megtartott magának két métermázsát. Megvádolta azzal is, hogy az egyik klárafalvai lakóstól felvett 110 pengőt saját céljaira használta fel. Somogyi Imre ellen megindult a fegyelmi eljárás, de az teljesen tisztázta a körjegyzőt a vádakkal szemben. Ezek után Somogyi hatóság előtti rágalmazás óimén feljelentette a kereskedőt. Sári ügyét szerdán tárgyalta a járásbíróságon dr. Gaál István JArásbiró. A kereskedő előadta, hogy a feljelentésnek a vádakra vonatkozó részét fenntartja, mert megfelel a valóságnak és azt bizonyítani kívánja. A bíróság a fegyelmi iratok ismertetése után a kereskedő kérelmét elntasitatta, őt bűnösnek mondotta ki hatóság előtti rágalmazásban és 100 pengő pénzbüntetésre itélte. Az ítélet ellen a kereskedő fellebbezést jelentett be. EnySiifö WJlmési?: a rossz gazdasági helyzet (A Délmngywország munkatársától.') Két makói sertés'ceskedő: id. Trk"l Ferenc és Kovács Sándor ügyében ítélkezett szerdán a szegedi törvényszék V/M-tanácsa. Id. Tokai Ferenc és társa ellen csalás büntette és hitelsértés büntette cimén emelt vádat az ügyészség. Tokaiék a budapesti Bauer-cégnek voltak a bizományosai. A cég azonban a megbízást később megvonta, illetve nem folyósított több pénzt a bevásárlásokra. Tokaiék ennek ellenére Kusz Józsefnétől megvásároltak 15 darab sertést 1400 pengő értékben. Tokai a fizetést ekkoT^ 'Térte,. amikor a sertésekről szóló passzust megkapja. A sertéseket is, a passzust is átvette, azonban nem fizetett. Heteken keresztül járt a pénze után az asszony, de egy fillért s:m tudott behajtani Toksin. Kés5bb peresítette a követe'ését és akkor kiderült, hogy a kereskedőnek nincs vagyona, sőt szőlőiét hirtelen ráíratta unokájára. A szerdai tárgyaláson a 78 éves Tokai tagadta a terhére rótt bűncselekményeket. Előadta, ho~y 50 esztendeje folytatja a mesterségét, de soha nem fordult elő, hogy őt perelni kelljen. Azt állította, hogy ő a vétel megkötésekor is összeköttetésben állott a pesti megbízójával és csak a vásárlás uiű?. s;üni meg az összeköttetés A szőlőre vonatkozólag azt adta elő, hogy az átírást az árvaszék kérésére eszközölte. A bíróság Kovács Sándor és a tanuk kihallgatása után bűnösnek mon "otti ki a két kereskedőt és Tokai Ferencet négyhónapi. Kovács Sándort pedig háromhónapi fogházra itélte. A bíróság az ítélet kiszabásánál enyhítő körülménynek vette a rossz gazdasági helyzetet