Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-20 / 16. szám

i. ao megfrten* a memoranclum a „Bécsi Magyar Ujsag"-ban. A kinyomatáshoz semmi közöm rem volt. Senkinek nem adtam felhatalmazást, hogy nyilvánossá tegyék. — Nem azért jöttem ide — folytatta ezután —, hogy megvédjem magam á büntetések elől. önként jöttem haza, mert tisztázni akartam ezeket az ügyeket, hogy járuljunk hozzá mindannyian az igazság kideritésehez. Papi szavamra "és lelkiismereti meggyőződésemre mondom, hogy semmit el nem hallgatok, semmit hozzá nem teszek ahhoz, ami az igazsági Akarom, hogy az ország tisztán lásson, segitsenek az igazság kiderítésében önök is... — Ha valaki valamit elolvas, ismeri a tartalmát és aláir — válaszolta Töreky elnök —, az azzal azonosította magát. — A memorandum elkészítésében, fogaimarásában nem volt részem, de aláirtam —, válaszolta Hock. — Az ön beszédeiből, cikkeiből, melyek ab^n az időben elhangzottak — folytatta Töreky —, arra lehet következtetni, hogy ennek a memorandumnak a hangja, tartalma megfelel akkor vallott nézeteinek. Ez teljesen fedi azt a mentalitást, azt a frazeológiát, amelyet ön akkor nyilvánított. — Száz cikket irtam 23-ban a Bécsi Magyar Újságban. Ebben a száz cikkben, mely hazaszeretettől áttüzesitve ... — Majd meglátjuk a cikkeket — szólt Töreky. — Ismétlem — folytatta Hock —, hogy a cikkek hazafiasak és a cikkek tömegeiből csak hármat vettek ki, amelyeket inkrimináltak... — Ha hazaszeretet fűtötte volna őket — mondta az elnök —, akkor nem lett volna szabad ezt a memorandumot a Bécsi Magyar Újság közönsége elé tárni, még akkor sem, ha mindez igaz lett volna. Tisztában lehettek azzal, hogy ártanak az országnak. Azonban szemenszedett valótlanságokat összehordani, azokat publikálni és akkor még azt mondani, hogy ez hazafiság, ez lehetetlen. Nem ugy gondolkoztam, mint a hatalmon állók . . . — Egészen más a helyzet — válaszolta Hock —, ha azokat a viszonyokat nézzük, amelyekben ez a cikk is, a többi is született. Nekem csak az volt a bűnöm, hogy nem ugy gondolkoztam, mint a hatalmon állók. Azért Í

'öttem haza —, folytatta Hock emelkedett íangon —, hogy együtt szenvedjek a szenvedőkkel, hogy együtt éljek a honfitársakkal, mert nosztalgiám már nem engedett künn élni. Szivemből sajnálom, ezt a cikket és vállalom érte a felelősséget. Az elnök ezután ezt mondja: — Hogy a Bécsi Magyar Újság tendenciáját megvilágítsam, ismertelek néhány szemelvényt. — De méltóságos uram — vágott közbe Hock —, ez nem tartozik a memorandumfcot... — A memorandumhoz nem tartozik — válaszolja az elnök —, csak a mentalitás megvilágítására ismertetem. Az elnök ezután felolvasott négy-öt cikket, Nagy Vince védő felpattant a helyéről: — Tisztelettel tiltakozom ... — Tessék helyet foglalni! — szólt élesen az elnök és tovább olvasta a cikkeket. Ezután rátértek a második vádpontra. A Bécsi Magyar Újság 1922 január 4-iki r mában „Újévi beköszöntő" rimmel Hock János aláírással megjelent cikk a vád szerint szintén kimeríti a nemzetgyalázás bűntettét. A cikkre Hock azt a megjegyzést tette, hogy a cikk ellen csak az a kifogás lehet, hogy a kormányzó személyét megtámadta. Azóta ezt, a kormányzóhoz intézett levelében jóvátette. Kijelentette még, hogy a kormányzó személyét soha többé megbántani nem fogja. — Azt tették önök — mondotta Töreky —, hogy gyilkosságokat azonosítottak az országgal. — Nem ezt tették! — válaszolta Hock. — Senki sem vonta és most sem vonja kétségbe — mondta az elnök —, hogy történtek kilengések és történt néhány gyilkosság... — Ügy vanl — De önök ezt a néhány tettet ugy értékesítették, hogy abból az egész országnak Kára származott — A túlzó cikkekkel nem azonosítottam magamat —, felelte Hock. De most megpróbálom megmagyarázni azt a milliót, amelyben ezt a három cikket irtam. Amikor jöttek a levelek, hogy uram, kivittek a börtönből ötven-hatvan embert Orgovánvba. ahol legyilkolták őket; uram, fejszével verik agyon az áitatlan embereket, akkor elborított a fájdalom. Akkor megírtam, igenis megírtam ezeket a cikkeket, de a gyilkosokkal soha sem azonosítottam az országot Olyan kedélyállapotban írtam cikkeimet, hogy az elnök ur sem tudott volna máskép cselekedni... — Ezért rendreutasítom — szólt Töreky. — Köszönöm, — felelte Hock. A harmadik cikk cime: „Panamista rendszer". Ebben a cikkéhen a kormányzó személyét támadta és összehasonlította gróf Károlyi Mihállyal. — Én irtam a cikket — vallotta Hock —. őszintén szólva, szerettem volna, ha a tárgyalás anyagából ezt kikapcsolják, nem magamért, hanem a kormányzó ur személyéért... — Nem árt a kormányzó urnák az ön piszkolódó cikke — mondta az elnök. Hock János ezután gróf Károlyi Mihályról beszélt, majd a következőket mondotta: — Ha a törvény bűnösnek tart politikai meggyőződésemért, amelyet akkor bevallottam, vállalom a felelősséget. Szintén egy ujabb cikk felolvasása következett, melyben arról volt szó, hogy 1919 után katonai rémuralom következett Magyarországon. Vagyontalanul mentem ki az országból — Nem szervezett katonai rémuralomról van szó, katonai rémuralom volt — mondta Hock. De az tényleg volt! Nyiltan hirdették a parlamentben. En nem voltam szökevény, én prímások elbocsátó levelével mentem ki missziót tartani a magyarokhoz. Amikor elbúcsúztam tőle, meghatottan átölelt és ezt mondta: — János, én ismerlek, tudom, hogy te mindig jó papom voltál. Serédi Jusztinián ugyanezt a levelet adta ki számomra. Vagyontalanul mentem ki az országból, holott sokan azt mondták, hogy milliókat vittem ki. Sajnos, ez a híresztelés hitelre talált... — Nem talált hitelre, — szólt most Töreky. — Köszönöm elnök ur. nagyon köszönöm — felelte Hock. — önt soha anyagi piszkossággal nem vártolták. Ezután a külügyminiszteri jelentések ismertetésére tértek át és mig az ismertetések tartottak, arra az időre zári tárgyalási rendelt el a törvényszék. Jó félóráig tartott a szünet s azután folytatták a főtárgyalást. Töreky elnök újból megnyitotta a tárgyalást és két cikket olvasott fel egymás után. Mindkét cikk a Csikágóban megjelenő Magyar Tribün-ben látott napvilágot s állítólag mindkettőt Hock János irta. Az első cikk a kormányzó személyével foglalkozott. maid a Landau-pör tárgyalását fejtegette. A cikk szerint kormányzósértés, nemzetgyalázás és kémgvanusság címén megölhettek mindenkit, aki utjukban állott, vagy akinél pénzszagot éreztek. Az or^oványi gyilkosságokat a cikk szerint egyháziak is elősegítették, mert a papokat bekénvszeritették az áldozatokhoz és meggvóntatták őket, mielőtt végeztek volna velük. Ha majd teljesen helyre áll az alkotmánvos rend, — írja tovább a cikk — akkor fogjuk meglátni, hogy menynyi embert tüntettek el a komáromi sülyesztőn, vagy pedig az orgovánvi erdőben. A másik cikk cime ez volt: „Mozog a föld". A cikk szerint Magyarország ma egy kiszáradt tövis, amelyet a rátelepedett élősdiek tönkrelettek. A megvesztegetés Magyarorszáf

on intézményesen folyik, — irta a cikk 1922en — szabad ára van minden közfunkciónak, termés»?tesen csak politikai szolgálatokért lehet kapni olyan állást, amelyben pénzért fejtHet ki köztevékenységet a köztisztviselő. A cikkek felolvasása után Töreky elnök ? következőket enunciálja: — E két cikk miatt a törvényszék már bf» nősnek mondotta ki Hock Jánost annakidején in contumaciam, miután ismeretlen helyen tartózkodott kétrendbeli nemzetgyalázás vétségében. A tábla fellebbezés folytán foglalkozott az üggyel és a bizonyítás kiegészítését rendelte el. Ezt azonban Amerikában kellett volna foganatosítani és keresztülvihető nem volt, ugy, hogy a tábla az eljárást Hock János előkerüléséig megszüntette. Ez 1928ban történt. Most tessék nyilatkozni a cikkekről. Hock János a következőket mondja: — Méltóságos elnök ur, lelkiismeretem mélységére teszem vallomásomat, mert Isten előtt is felelni akarok minden szavamért. Nemcsak az én súlyommal, értékemmel, erkölcsi öntudatommal mondom vallomásomat, de papi mivoltomban is. Az első cikkhez semmi közöm, nem én irtam. Ez a cikk egy beharangozó cikk volt, amely be akarta jelenteni, hogy én irom ezt a cikket, én, aki Csikágóban felolvasást fogok tartani. — A női békeliga felkérésére valóban tartottam angol nyelvű előadást Csikágóban, tartottam még egy előadást magyar honfitársaim felvilágosifására is. Megjegyzem, hogy szer tember 20-án érkeztem Csikágóba és az első cikk szeptember 15-én jelent meg. Tehát én a cikk írásakor nem is voltam Csikágóban. Ezt nemcsak szavammal tudom bizonyítani, de valószínűsíteni is tudom. Nevezetesen, az intenparlamentáris konferenciához intézett proklamációmból, amelyet az elnök ur szintén felolvasott, egyszerűen átvettek egyes passzusokat és aláírták az én nevemet. A cikkhez abszolúte semmi közöm nincs, sem a felelősséget, sem a szerzőséget nem vállalom. Ilyen alpári hangon nem szoktam irni. — A második cikkben sok hasonlatosságot látok az én stílusomhoz. Lehet, hogy annak iróját én befolyásoltam. Csikágóban ugyanis megjelent nálam egy újságíró interjúért. Ebből az interjúból íródott a második cikk, amelyben, mondom, sok dolog van, amely az én eszem járása hoz hasonlít, de a felelősséget ezért sem vállalom. Az interjút közlés előtt nem láttam. Ha a bíróság beszerezte volna a kéziratot, akkor most mindenki előtt tisztán állna, hogy a cikkeket nem én irtam. Amerikában nem szoktak íelkiismereti kérdést csinálni az ilven cikkekből. Például Sándor Pál képviselőtársam és tisztelt barátom kétségbeesetten panaszkodott, hogy cikkek jelentek meg az ő nevében és fényképével Amerikában, holott ő nem is tudta, hogy olyan nevű lap, mint amilyenben cikkeit közölték, létezik a világon. Amikorén angol társaságban felolvasást tartottam, egy angol ur azt kérdezte tőlem, ismerem-e a Nemzeti Tanács volt elnökét? Mondtam igen. Erre ő azt felelte, hogy látta az illető ur arcképé* az egyik amerikai újságban, szegény, felfeszítették. Mire én mondtam, hogy ez egy kicsit túlzott dolog, mert én voltam a Nemzeti Tr.nács elnöke. Hát kérem, az amerikai lapok túlzott szenzációhajhászását nem lehet nekem betudni. Én őszintén felelek minden cikkért, amelyet én irtam. Mondom, a második cikkben sok hasonlóságot találok az én eszemjárásához, mert szerénytelenség nélkül legyen mondva, néha belesejtek a jövőbe és ebben a cikkben sok olvan dolog van, amelyet a jövő igazolt — Tiltakozott ön a cikkek ellen? — Nem is tudtam, hogy megjelentek. Bécsben voltam, amikor hallottam a vádat. Becsületszavamra jelentettem ki azonnal, hogy a Otfcágói Magyar Tribünnel soha semmiféle összeköttetésben nem állottam. A mult hónapban megjelent nálam Bécsben az angol nyelvű Chicago Tribüné egyik munkatársa és azt mondotta nekem, hogy 6 eljön velem Budapestre tanúskodni, hogy a cikket t'idomása szerint nem én irtam. Én azt mondtam neki, hogy ez az én ügyem, intern dolog, majd én elintézem a bírósággal, nem akarok világskandalumot csinálni a lap eljárásából. Egyébként Lovászy Mártonnak is megjelent a vádirat szerint egy cikke ebben a lapban. Hat kérem: Lovászy soha nem is járt Amerikában. Ezek az amerikai magyar lapok nagyon gyenge exisztenciális alapon állnak, onnan veszik ingyen az anyagukat ahol találják.