Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-15 / 12. szám

L IS Az Ínségesek kenyere ,A város állal meghatározott lisziheverehböi lobb mlnősega hengerel nem Igen lehet Készíteni" (A Délmagyarország munkatársától.) Meg­írta a Délmagyarország, hogy dr. Pálfy József polgármesterhelyettes vizsgálatot rendelt el a népkonyhai kenyér ügyében. A polgármester, helyettes a vizsgálat lefolytatásával dr. vitéz Szabó Géza népjóléti tanácsnokot bizta meg azzal, hogy az üffvben. kéri a ki a szakértők véleményét. Dr. Szabó Géza tanácsnok szombaton végre­hajtotta a polgármesterhelyet'.es rendelkezését. Jegyzőkönyvileg hallgatta ki a város kenyér­szállitóját, Kohn Benő pékmestert, aki elmon­dotta, hogy a kenyeret a vállalati szerződés, ben megállapított arányú lisztkever ékből ké­szíti. Kihallgatta a tanácsnok a népkonyhák gondnokait, akik elmondották, hogy a kenyér minősége ellen az év elején, amikor az uj vállalkozó kezdte meg a szállítást, panaszok merültek fel, a vállalkozó azonban a népjó­léti ügyosztály felszólítására igyekezett kifo­gástalan minőségű kenyeret szállítani. Szakértőként Király Gyula pékmestert hall­gatta meg Szabó tanácsnok. Király megvizs­gálta azokat a kenyérdarabokat, amelyeket az ínségesek adtak át a népjóléti ügyosztálynak, hogy igazolják panaszuk jogosságát. A szak­értő, miután közölték vele a vállalati szerző­désben meghatározott lisztkeverési arányt, megállapította, hogy ebből a keverékből jobb minőségű kenyeret nem igen lehetne készí­teni. A város vállalkozója gondos munkát vé­gez, egyetlen kifogás az lehet a feldolgozás módja ellen, hogy kissé keményre dagasz­totta a kenyér tésztáját, de ez nem komoly hiba, sőt a vállalkozó károsodik miatta, mert a keményre dagasztott tészta kevesebbet sza­porit. Annak, hogy a kenyér héja elválik a tésztától, nem a sületlenség, vagy a keletlen­ség az oka, hanem az, hogy a kenyeret még meleg állapotban rakták össze. A szakértő a megmutatott kenyérmin lát élvezhetői ek és a lisztkeverési aránunnk meatelelő minf.séc'inek találta. A népjóléti tanácsnok n szakértő véleményét jegyzőkönyvbe foglalta és a vizsgálat ered­ményét a polgármesterhelyettes elé terjeszti. (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi Ítélőtábla szombaton délben Láng-Miticz­ky Emő, táblai elnök vezetésével teljes ülést tartott, amelyen a birákon kivül megjelent dr. Zombory Jenő a főügyészség, és Tarajossy Béla, az ügyészség elnöke is. Az ülésen dr. Láng-Miticzky Ernő nagy beszédet mondott a szegedi Ítélőtábla területének kibővítéséről. — A szegedi ítélőtábla történetében — mon­dotta —, az 1933-as év előreláthatólag nagy horderejű, jelentős változásokat hoz magával. Évekkel ezelőtt felvetett gondolatok állanak a jelek szerint megvalósulás előtt. Amikor 1930­ban a szegedi itéltőtábla elnöke lettem, fog­lalkozni kezdtem a szegedi Ítélőtábla helyzete­„Szeged a Délvidék igazságügyi központja" Dr. Láng-raiflczhv Ernő az Iteiotábla terUleteneh Kibővítésiről vei és az a meggyőződés érlelődött meg ben­nem, hogy ez a szervezet mai alakulásában és az ítélőtábla területének jelenlegi megha­tározásával a magasabb igazságügyi szempontokat is figyelembe véve, fenn nem tartható és gyökeres változtatáso­kat tesz szükségessé. A budapesti Ítélőtábla területét, forgalmát és személyzetének óriási számát figyelembe vé­ve, annyira túlméretezett, hogy a szervezetben rejlő alaphiba miatt a legodaadóbb munkásság és ügybuzgalom mellett is kikerülhetetlen oly bajokra vezet, amelyek a jogkereső közönség érdekeire már csak azért is súlyosan nehezed­nek, mert az igazgatás hatályossága a megkí­vánható mérvben el nem érhető. A vidéki Ítélőtáblákat — folytatta beszédét — elsősorban a szegedi ítélőtáblát olyan egészséges orgánummá kell .fejleszteni, amely lényegesen megnagyobbítandó területén a felügyeleti jog hatályos gyakorlására alkal­massá váljék és ezzel elősegiteni azt is, hogy a vidéki Ítélőtáblák székhelyei, mint kereske­delmi és közgazdasági központok is fejlődje­nek, mert kétségtelen, hogy az Ítélőtáblák szék­helye egyúttal a gazdasági és forgalmi élet élénkítésére is kedvező befolyást gyakorol. — Amikor ugyanebben a teremben elnöki es­kümet letettem, a nyilvánosság előtt is fölve­tettem azt a gondolatot, hogy a területétől megfosztott szegedi Ítélő­táblát feltétlenül növelni kellene azok­nak a törvényszékeknek idecsatolásá­val, amelyeknek földrajzi fekvése olyan, hogy ter­mészetszerűleg az idecsatolásra vannak utalva. Mikor évek multán hazakerült Szegedre, már akkor annyira tele volt hírével az Alföld, hogy nagy parádéval fogadták a városi urak. Olyan lakomát csaptak a tiszteletére, hogy csak a lé volt hetvenféle s annyi előkelőség ülte körül a vitézt, alig látszott ki közülük. Mert csak a hire nőtt meg, nem a termete. De amúgy ő volt a tár­saságban a legnyalkább, ezüstsarkantyus csizmá­ju, aranyos bársonymentéje, drágaköves kardja, nynsztprémes süvege s akkora aranylánc a nya­kán, hogy elég lett volna békónak Is.' S ahogy javában mulatoznak, egyszer csak ki­válik az uccai szájtátók közül egy rongyos öreg halász, betolakszik az urak közé, oda áll Kis Kampó elé. — ösmersz-e még, fiam-uram? Én volnák az édösapád, nagyon kívántalak már haza, mert nem az én öreg karomnak való már a hálóhuzás. Nem lehet azt kimondani, hogy megrökönyöd­tek az urak ezen a bolond beszéden. Először kl akarták lökni az öreget, aztán magyarázgatták neki, ki lett, mii lett a fiából, de arra az* mondta az öreg, hogy csak apja ő annak, a halászathoz fogható szép mesterség meg nincs több a világon. Utoljára keményen rászólt a fiúra. — Te pedig ne tátogj, mint a potyka, hanem ügyeközz. mert mögvannak vetve a hálók, de nincs, 'aki möghuzza őket. Erre Kis Kampó fölállt, szép csendesen lera­kott magáról kardot, mentét, láncot, sapkát s oda­fordult az apjához: — Möhetünk már, édösapáim. S ettől fogva olyan szorgalmasan vetette-huzta a hálót, mintha soha se lett volna a csaták hőse s árulta a keszeget petákért a szegedi piacon, a petákot pedig belehajigálta egy szilléri zsellérlány kötőjébe, akit ugy hívtak, hogy Szépenjáró Fátyol Kalára. Hogy mért volt a vitéz Kis Kampó olyan szó­fogadó fiu s mért lett az országos méltóságra me­nendő katonából olyan könnyű sziwel halászle­gény, azt már majd valami regényíró mondja el. Én csak azt akartam megmutatni, hogy van itt Siyiályínk regénjtéma^csak ember kell hozzá Kérelem! Áz influenza-járvány rend­szerint januárban és febru­árban lép fel. Védekezzünk! Utazásnál, szórakozásnál, munkahelyünkön, iskolá­ban mindig és mindenütt szopogassunk IfALMENT gyógycukrot. A KÁLIMENThű szolgád Rendőr gyanánt vigyáz rád. u I A kecskeméti és kalocsai törvényszékeknek, a bajai törvényszéki kirendeltségnek és az ezek­hez tartozó kecskeméti, ceglédi, kiskunfélegy­házai, kunszentmiklósi, nagykőrösi, dunave­csei, kalocsai, kiskőrösi, kiskunhalasi, bajai és bácsalmási járásbíróságok területére nézve ve­tettem fel azt az eszmét, hogy ezek a bírósá­gok és területük igazságügyi közérdekből a szegedi ítélőtábla területéhez volnának beosz­tandók. A gondolat felvetésének időpontja óta immár három teljes év mult el. Az eltelt idő alatt a felvetett eszmét állandóan napirenden tartottam. Számtalan felterjesztést intéztem az igazságügyi kormányhoz és az igazságügymi­niszteri értekezleteken meggyőző érveimet számtalan esetben részletesen szóbelileg is mindig feltártam. Elvitathatatlan nemzeti ér­deket képez, hogy a Délvidéknek is legyen egy fejlődésre képes és jövő arányaiban nagy per­spektívát mutató központja, amelyre minden vitán felül Szeged alkalmas. — Jóleső érzéssel állapithatom meg, hogy az igazságügyi kormány most ezt a tervet magáé­vá tette. Törvényjavaslat áll készen, amely elgondolásomnak teljesen megfelelő megoldást kiván létesíteni. Ezt a törvényjavas-j latot a minisztertanács elfogadta és akként va-í gvok értesülve, hogy az igazságügyminiszter 2C-án fogia az aznap összeülő képviselőházhoz benyújtani. — Ha figyelembe vesszük, hogy az idecsato-* landó területek folytán a szegedi itélőtáb'a ügyforgalma az eddiginek legalább kétszeresé-' re fog emelkedni és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a közeljövőben megvalósulás elö't áll a középfokú közigazgatási bíróságok létesí­tése, amely ügykört ugyancsak az ítélőtáblák lesznek hivatva ellátni, kétségtelennek tűnik fel, hogy a szegedi Ítélőtábla alakulásában és személyi összetételeiben rövid idő alatt igen nagy testületté fog kifejlődni és az eddiginél sokkal nagyobb arányokban lesz hivatva arra, hogy a magán és közélet tisztaságának, a közrendnek és a jogbiztonságnak megóvása ér­dekében magasztos hivatását gyakorolja. És akkor befejezett ténvként állapítjuk ma jd meg, hogy: Szeged a Délvidék igazságügyi köz­pontja. Az elnök beszédét hosszantartó taps fogadta. Ezután dr. Zombory Jenő főügyész állott fel szólásra. Megköszönte az elnöknek a tábla ér­dekében kifejtett működését és annak a reme­fl Gázgyári Orion-rádió akció* meghosszabbítottuk! Diffalan Ozembemutafás a következő cégeknél: Csányf Antal, Feketesas-ueca 22. Csűri Ferenc, Kárász-ucca 16. Deutsch Albert, Kárász-ucca 7. Fonyó Soma, Kölcsey-ucca 4. Hrabák Károly, Kossuth Lajos-sugárut 6. Jani András, Széchenyi-tér 8. Kelemen Márton, Kelemen.ucea 11. Moskovllz Lajos, Kölcsey-ucca 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom