Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-11 / 282. szám

*ll.«f Nagy .karácsonyi és uiévi vásár Lid«£®rJ!l*» mefiUflőfká'átt\W\ ** nfil szövetek, vásznak, harchetek, paplanok stt. milyen Károlyi occ* s. szám alatt IBttilEgasLIuUlilUtl leszWott áron.^Karácsenylalánüékdatabokban nagy választék» (voii FeketesasaaM^mbea) i TÖRÖK SÁNDOR BANKETT A KEH SZARVASBAN RIOlNY 2« Haléziusz meghökkent és elkomolyodott. Szürkéskék szemét pillanatra meglepve sütötte le, de röglö.i utána mosolygott — rendben van, természetes. A segédjegyző rögtön súgott is valamit Bergennek és a főnök egy meleg pillantással mérte végig Haléziusz Edwardot, aki röviden és világosan mondott azután néhány mondatot, megemlítve, hogy Bergen már az iskolában példaképe volt m kötelességtudó, szorgalmas fiúnak — Ifjúnak, javította ki macát — stb., stb. s Bergennek megint az az érzése volt. mint már előbb is néhányszor, hogy csak komédiázik, mindjárt elneveti magát s szamárfület mutatva, azt mondja: meee. Dornhlll tiszteletes imája bezárta a hivatalos bankettet és a társaság felbomlott. Az asszonyok ismét összehúzódtak, a pap Bergen mellé ült, Minszky főintéző a scgédjegyzővel Ivott és Bőhm patikus Haléziusz Edwardnak megmutatta ama nevezetes menükártyát, amit emez élénken megcsodált. Gröener Tildának Neisser gyógyszerészsqgéd elárult valamit. Kessel őméltósága ragyogó beszédét leirta szórói-szóra gyorsírással. — Majd kallgrafice leírom, aranytintával és odaadom Bergennek, hogy fog örülni neki. Délután öt óra Tehetett már — Bőhm patikus ma harmadszor vette elő a történelmi nevezetességű menükártyát és kiteregette Késsél felügyelő előtt — mikor Bergen állomásfőnök Gusztávval megállott lent a rozsdásodó orgonabokrok előtt a padnál. Minszky és a segéd jegyző már a söntésben ittak tovább és valami furesa bányászdalt dudorásztak, amelynek nem volt vége, mindig visszakanyarodott az elejébe, az asszonyok időnkint elcsöndesedtek és ölhetett kézzel üldögéltek az asztalvégén s Tilda és Neisser gyógyszerészsegéd négylevelü lóherét kerestek a kerités tövében és nem találtak, de azért jó volt. Haléziusz Edward is felállott s könnyű lépteivel, elgondolkozva jött le a kis uton és megállott egy-két lépésre Bergentől. Valahogy sompolyogva jött, de az arca tiszta volt és világos. Bergen elnézett a hegyek felé — Gusztáv konok hallgatással állott mellette — aztán egy lépéssel közeledett és megölelte a fiut. — Ha ezt szegény édesanyád megérhette volna. Ezt az ünneplést. — Gusztáv nem felelt s az apja hirtelen eltolta magától és azt mondta szárazon, tárgyilagosan. — És most beszélj. Mit akartál mondani azzal, hogy nem vagy már a post ánál, miféle tréfa ez? Gusztáv türelmetlenül válaszolt. — Nézd apa, most hagyjuk ezt, hiszen lesz még alkalom beszélgetni. Ma este, majd szépen, nyucrodtan leülünk és meetárcyaljuk a dolgokat. — Most akarom hallani! Megértetted? — klnuzta a derekát, valamivel magasabb volt, mint a fia. — Előtte beszélhetsz, — Haléziuszra intett, aki nem mozdult, csak állott ott a botjára támaszkodva és egy gesztussal jelezte, hogy ha nem akarják, nem figyel oda — nos? Reszelj! Mit ielent az. ho^y otthazvtad a postát? — Semmit. Egvszerücn megmondtam, hogy alászolgája. Ettől a hangtól Bergennek a fejébe szállott a vér. — Kinek mondtad ezt? — A izének, a Henricksonnak. — Az igazgató ur őméltóságának! — Az igazgató ur őméltóságának! Na mit szólsz hozzá. 0 volt a legközelebb, mikor elegem lett, hát neki mondtam meg. — Miféle beszéd ez? —Szt, - s Haléziusz intett, hogy felhallatszik és azt mondta mély hangján — elég egészséges fiatal beszéd! — de Bergen nem figyelt rá. — Dehát mit akarsz? Mihez kezdesz? fis miért!?! Hát nem értem? — Majd meg fogod érteni, fis ha nem'... hát mit csináljak. — Gusztáv! Én nem Ismerek rád. Hát beszélj végre világosan. t — Nézd apa — és Gusztáv kivette a kezét a zsebéből, Jobbjával valami magyaráző mozdulatot tett — nézd apa, te... nem tudom, hogy mondjam és éppen most ugye... te.., te annyira messze vagy tőlem és mindentől, ami engem érdekel és én annyira messze vagyok tőled és... és a harminc éves hűségedtől, meg a pontosságodtól, meg mit tudom én, meg a szallagodtól, meg Hen-rick-son Igazgató ur ő. mél-tó-sá-gá-tól. — Messze vagy... tőlem... — és tétován körülnézett Bergen Antal állomásfőnök, magyak rázat után és a. eomblukában a kis szallagot nézte. : — Igen, messze vagyok — és a szó kezdett szaporábban folyni Gusztávbői és kicsit szónokolva engedte, hogy jöjjenek — messze vagyok! És én nem ambicionálom... ezt a szallagot például, hogy egyebet ne mondjak, és nem ambicionálom, hogy a jövő évben bekerüljek a tiz débe és három év múlva a tiz ába és nyolc év múlva a kilencedik fizetést osztályt* és, ha Isten éltet és végkép el nem hülyülök, akkor bekerüljek, mondjuk harminc év muly* az Ötbe és méltóságos ur legyek és csöndesen végelgyengüljek és nem ambicionálom ezt az egész látrát, nem ambicionálom, hogy nekem harminc év múlva bankettet rendezzenek a Kék Szarvasban és egy Ilyen vacakot tűzzenek a gomblyukamba s a főintéző összehasonlítson a kugligolyóval, nem-am-bl-ci-o-ná-lom! Haléziusz röviden felnevetett és rögtön el is komolyodott Egyik lábát fel tette a padra és a fejét lehajtva, valahogy sunyi módon alulról vizsgálta a két embert Bergen kitárta két karját és leeresztette. — Te, — mondta írtán - ezt a szallagot munkával kerestem. Ez a szallag Itt, as állam, hatalom megbecsülése, — lassan és tagolva mondta, keményen suttogva és egyenesen, tie> sen nézett a fiu szemébe — a társadalom elismerése Irántam, Bergen Antal Iránt, akt állomásfőnök voltam Perigordban harminc esztendőn keresztül. Deee... ezt... nem értem, — és széttárt ujjakkal az arcához nyúlt lassan ás ugy nézett a fiára, mint valami őrültre, vagy, mint aki fél, hogy ö maga megörül talán — toem tudom... ml ez? Rossz vicc? Éretlen, buta tréfa? Ml ez? __ — Apai Értsük meg egymást! Ez nem vicc. Talán elragadtattam magam, talán tiszteletlen vagyok... — Tiszteletlen vagy, — vágott közbe Bsrgra tiszteletlen vagy te, a fiu, az apáddal szamban és tiszteletlen vagy, te, a fiatal hivatalnok agy öreg, becsületben megőszült tisztviselővel szemben. (Folyt 16*.) r Felelés ssertosztfl: PÁSZTOR JófcSEF. Nyomatott a fcwWutatdones Dáluasgja»omi| Hírlap- éa Nyomdavéllalai RL könyvnyomdájába* Felelős QzemvezelSs Ktata Sándor. Ne sainália a fáradtságot legutóbb kirakataimat, a&ol a legfll^ RfiHA NlOfl olcsóbb és legtöbb Karácsonyi BBIvg a fánáék tárgyakat megtalálta. Fonyó Soma, rádió és villamossági szaküzlet, Kölcsey-ucca 4. «as CSAK RÖVID IDEIG! Csoda olcsó alkalmi árusítás. Kizárólag finom árukból álló tételek. A mesés olcsó árak a kirakatban megtekinthetők. Széchenyi fér 2. fisftft: iiiiniir Öltönyök és télikabátok REKLÁM ÁRUflTÁfA MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRAK! Salát érdekében győzödsék meg olcsóságáróll I FÖLDES IZSÓ, KLAUZÁL TÉ3 3 Brmmiliiiiiinimt.nmimmiin..M»in,uni|TmniirTTTrt l