Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-08 / 280. szám

XXL* RUHR DIÓ I. KOKSZ , NEMZETI HITEUNTEZET száraz, fedett nszáf migftrktzettl 13-álg szil lábaiI Mat«! A városi tisztviselők és a jogtalanul levont nyugdíjjárulékok Karácsony eMMt rlsszaflzeilk ai Összegek egyrészéí Délmagyarország munkatársától.') A számvevőség a polgármester utasítása alapján — mint Ismeretes — megkezdte a városi tisztviselőd fizetéséből jogtalanul levont nyugdíjjárulékok számfejtését, ami hosszadalmas munka, hiszen az érvénytelen városi szabályrendelet aTnpján egy-egy tisztviselő nyugdíjjárulékát más és más százalékkulcs alapján állapították meg és ez a kulcs minden előléptetésnél, vagy állásváltozásnál változott. Megnehezíti a: is a munkát, hogy nem kevesebb, mint hétszáz városi tisztviselő nyugdíjjárulék követelését kell megállapítani, még pedig sürgősen, mert a közigazgatási biróság ítélete a jogtalanul levont összegek haladéktalan visszafizetését rendeli el. A visszafizetésre kerülő összegek a legkülönbözőbbek. Az alsó határ 36 és 40 pengő között váltakozik, ennél kevesebbet senki sem kap, a felső határ pedig 7—800 pcn<jö. Az összeg nagysága aszerint változik, hogy kí milyen korú vol*, amikor a város szolgálatába lépett. Akik fiatalon kezdték a városi szolgálatot, azok a legalacsonyabb százalékkulcs szerint fizették a nyugdíjjárulékot, akik Idősebb korban kerültek a városhoz, azoktól nyugdíjjárulék címén fizetésük hat százalékát vonták le. Van a városnak egy főtisztviselője, aki a legmagasabb százalékot fizette és aki így most közel nyolcszáz pengőt kap vissza. Scultéty Sándor főszámvevőtől nyert értesülésünk szerint a számvevőség karácsonyig feltétlenül elkészül a munkával és így a városi tisztviselők december 33-án, pénteken megkapják az összegeket. Arra a kérdésünkre, hogy van-e erre a célra fedezete a városnak, kijelentette a főszámvevő, hogy a közigazgatási biróság ítélete értelmében fizetni kell. Ennek azonban valószínűleg az lesz a következménye, hogy a városi alkalmazottak január elsején nem kaphatják meg csorbítatlanul esedékessé váló illetményeiket, mert anynyi pénz nem igen gyűlhet már össze né hány hét alatt, amennyiből a nyugdíjjárulékokat is, az illetményeket is kifizethesse a főpénztár. Megérkezett a rádiók királya, az uj PHILIPS SUPER-SELECTODYN. A gázgyári »keió-készülékekot kívánságra dijt&lanul bemutatom. Clan#lav#l fia*%AV I készülékek és az összes márkás készülékek »lanaara tuper-ja Lóra k«d«ei< ré»i«tr« kaphatók Kelemen Mártonnál, Kelemen ucca ti. * 1« Beszélgetés egy harmincpengős inségmunkással (A DélmagyarorszAg munkatársától.) Jól ismertem ezt a fáradt, megtört arcot, ezzel az ijedt szempárral, még abból az időből, amikor a pirosas nyugodt vonású arcot derűs szemek díszítették. Az az arc és az a szempár egy szilárd alapokon nyugvó, jókedélyű, szolid kerekedő arca, szeme volt. A magyar kereskedelem büszkeséginek tekintették őt, mintapéldányát annak a kereskedőnek, aki üzletember a szó amerikai értelmében és gentleman, az angol felfogás szerint. Elegáns, szépasszony felesége, három gyermeke, jól berendezett lakása, vagyona volt. Ma reggel nss/ctoppantunk egy sarkon, ö azonnal megismert. — ezt később bevallotta — nekem csak ismerő k tűnt. De amikor halk bocsánatkéréssel el akart mellettem surranni, megismertem a hangját, aztán a harmadnapos szakáll alatt szememl>e ötlöttek a régi vonások. Megfogtam a karjai és nem engedtem tovább menni. JWT 0 FELSEGE A VENDÉG! Ez a mi jelszavunk és a mi sikeIrünk titka. Mindent a vendégért és mindent a ¡vendégnek! A legjobbat, a legolcsóbbat! A legjobb helyen fekvő szállodánkiban nagyon jó szobát kitűnő ellátással 12"- P-ért 1 adunk. Bristol Szálloda Budapest Dunapart f Szomorúan mosolygott Csipös decemberi szél fujt, ha jól emléJtszetn, az eső is szemezett, csúnya idő volt Bőrben felöltőt viselt, azt amit tíz évvel ezelőtt Londonban vásárolt. A szürke börlieri magán visel le az idő és a munka minden jelét. Félretaposott cipő, rossz kőlap, olcsó sál ötlött a szemembe, ahogy egy akaratlanul is szánakozó pillantással áíöleltem. Észrevette a pillantást és fáradtan mosolygott: — Köszönöm — mondta és egy kissé elfordította a fejét... Aztán csönd lett. Szorosabbra húzta nyakán a sálat, mert a decemberi szél ott okvetetlenkedett a börbeni vékony anyaga között. — Megyek — szólalt meg végül. Munkába megyek ... Mintha csak megérezte volna, hogy mit akarok kérdezni, mert igy folytatta. — Tnsésrmnnkára megvek. Szellemi inségmunkás vagyok a városnál. Nyolc órára a munkahelyen kell lennem, nem kockáztathatom az állást — fejezte be azzal a fájdalmas mosollyal, amelyet találkozásunk óta már másodszor figyeltem meg az arcán... Látszott, hogy legszívesebben köszönés nélkül elsietne, de mégise tette meg. Megindultunk együtt és ahogy nem állott már velem szemközt és nem kellett akaratlanul is szánakozó pillantásomat elviselnie, megeredt a nyelve és elmondotta. hogyan ért el rövid néhány év alatt a 30 pengős Inségmunkához... — Tudja, hogy bár nem tartottam sokat magam felöl, mégis becsült kereskedő voltam. Alaposan dolgoztam és munkámnak volt eredménye. Csak a családomnak étiem, mást nem tartottam fontosnak, fzlctcm nőtt. terebélyesedett, a polcokon szaporodlak a dossziék Az üzlettel cgvfltt fejlődlek gyerekek. Néha nem is tudtam, liogy melyiknek örüljek jobban és hálát adtam az Irtennc.k, hogv ilven ..súlyos" ^ idiaim vannak. Azt hittem, hogv mindig igv lesz: a/ üzlettel együtt nőnek és virulnak a gverekek é>: nekem öregségemre nem lesz más dolgom, mint bennük gyönyörködni .... Sóhajtott nagyot és egy idejg szótlanul lépkedtünk egymás mellett. — Jó darabig nem mutatkozott semmi baj. Aztán elkezdődött egy szörnyűséges korszak, ami. kar minden ellenem esküdött Azt hittem eleinte, hogy átvészelem a nehéz időket biaz ugy se® tarthat sokáig. Akkor kezdtem csak ijedezni, amikor egyik üzletfelem a másik ntáa ment tönk. re. Nagy és szolid cégeket láttam egyik napról * másikra összeomolni, tönkremenni Óvatosabb lettem, de veszteségeim nem szűntek. Napról, napra jobban összezsugorodtam. Idegessé tett a romlástól való félelem és az idegesség még csak jobban ártott az üzletnek, amely ugy sorvadt, mint az égő gyertya. Esténk int kétségbeesett arc. cal ültem irodámban: mi lesz itt, teremtő Isteni A künnlévőségek nem folytak be, a meglevőkön •erzteségék értek, de én azért csak tovább is rendületlenül hittem. Azt mondtam: még egy hét és minden jóra fordul. Eltelt a hét el egy másik fa, hónapok mnltak és még mindig késett a .javulás. Megrendült a hitem, elvesztettem a biztonságomat és — ezt észrevették rajtam. Attól a perctől kezdve elveszett ember voltam... Eh, mit részletezem igy a dolgot! Rövidesen teljesen tönkrementem, de fé!ig-meddig elvesztettem a családomat is. Ingerült voltam a féleségemhez, a gyerekekhez és mert nem tudták viselkedésen okát, elhidegültek tőlem. Ezek a csapások oly brutálisan értek, hogy nem volt erőm a továblii küzdelemre... A szél könnyesre csípte a szemét A városháza toronyóráján a mutató veszedelmesen közelgett a 8-ashoz. Meggyorsított»«.- lépteit és szavait. Szinte lázasan beszélt tovább. Sálja egyik szára kiszabadult a bőrberiből és oly szomorúan lebegett utána, mrint egy gyászfátyol. — Meg akartam halni... Mint egy ostoba szerelmes. Revolver? Méreg? — latolgattam... Aztán az életet választottam mégis, ezt a küzdelmes, gyötrelmes, fájós, nyomorult életet, amely rosszabb ezer halálnál is. Évekig tartó öngyilkosságra Ítéltem magam... Azóta haldokolva élek. A feleségem hónapok óta nem volt az nccán, mert nincs mit felvennie. Sxégyelek a szeme közé nézni... Es látná a gyermekeimet! Nem, ne is kivánja magának azt a látványt nem embernek való... Persze, egy szobában lakunk valamennyien és én kénytelen vagyok naprólnapra látni a szenvedésüket 01 milyen hősök ezek a gyerekek 1 A kisebbik fiam például kitalálta. hogy ő gyomorbajos, neki nem szabad, csak igen keveset ennie Milyen raffináltan játsz» a beteget, hogy kényeskedik, ha kínálják!... — Nem, nem eszein — mondja —, nekem nem szabad. Tedd meg arrvukám azt a szívességet, bogy edd meg a résíemet... — Sirni kell rajta, meg nevetni is. A gyomorbaj ragadós lett a családban. A többi gyermek is panaszkodik, a féleségem Is. fis mindegyik azt hiszi, hogy nem veszem észre, hogy nem vesszfik észre a dolgot... A lányoan azzal állt elém a napokban, hogy ő többé nem megy ai iskolába, mert utálja az iskolát és minden vágya mz, hogy foglalkozást kapjon... 0, ö nem szeret Iskolába járni! Nem cigarettázom már hónapok óta, mert nincs miből. Tegnap a kisfiam egy csomó cigarettát tett elém azzal, hogy valaki küldte. Faggaitnl kezdtem és végre nagy sirások között bevallotta ... Emberek jöttek velünk sztmbe és furcsa szemeket meresztettek társamra. Én is ránéztem és láttam, hogy a járókelők csodálkozása indokolt: ismerősöm sir. Komolv, nehéz könnyeket hullat. — ... Bevallotta, hogy óceán szedte, nekem, az npiának. Cigarettavégekből csinált nekem rlgaretfákat... —Tengtünk-lengtünk ég és föld között. Sokszor azon a ponton voltam, hogy valami ostobaságot csinálok. Odahaza is észrevették, látta?" az ¡»ggódó pillantásokból, amelvekkel útnak bocsátottak és amelyekkel fogadtak .. A toronyóra nyolcat ütött. Megérkeztünk. — Most szellemi inségraunkás vagyok. Havonta 30 pengőt kapok. Naponta egy pengő kerül kosztra, tüzelőre, lakásra, ruhára? erre az egész keserves életre. . A gyerekek büszkék rám... — „Az apuka hivatala" — hallom naponta rzázszor is. „Apukának hivaítalba kell menni" ..Nem késrt el a hivatalból?" „Siess, mert a főnök bácsi megharagszik rád, aztán nem lehetsz i"ségmiinkás!"... ... Jól ismertem ezt az arcot még abból a boldog, derűs időkből... Klsmár Cvol^ Harisnyák, nadráqok, kombinék, kálóinaek márk4s Káldor »