Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

Ali. ^ Újévre Is vásároljon ~m. hasznos és célszerű ajándéktárgyakat: harisnyákat, kötöttárut gyermekek és felnőttek részére rendkívül olcsó árban, hogy öröme legyen annak, aki kapja, de az is örüljön, aki adja. ll IAJS2STIG IMRE Széchenyi tér Z. Színfoltok egy portrehez — Emlékezés Wagner Gusztávra — Előbb a közéletből, aztán az uccáról, a parkokból, legvégül az életből távozott el feltűnő szép alakja, amely olyan volt, mintha a germán mitológiából lépett volna ki. Szakállas arc akkor is, amikor már alig valaki visel bajuszt; széles váll, (a vonala.ban minden életenergiával és fölénnyel, amivel ezt a rövid földi létet le lehat gyűrni; mosolygó tiszta szem valami rejtett bizalmatlansággal, mert hogy az életben már sok minden előfordult és holnap a »legzártabb körbe« kerülhet az, aki ma még teli szájjal, megszédíteni akaró édesegyjóbarátomozással uralja a társadalmi piacot. Nem is kell ehez olyan sok. akárhányszor csak egy dinnyebéj. Wagner Gusztávnak kevés a jóbarátja. értve alatta olyanokat, akiknek a nevét sem szokás mindig tudni, az ő tartózkodása ugyanaz, ami az egész életét jelentette s a törvényben is hangsúlyt nyer: a jó kereskedő gondos előrelátása. így lehet szives barátságban maradni az egész világgal, kötelezettség nélkül, még csak gyűlölködő lekötelezettségekei se gyűjtve. Ibsen mondja az e^yik keserű levelében: — Ha valaki a maga hivatásába fekteti tőkéjét, már nincs meg a módja, hogy barátokat tartson. A barátok tartásának drága mulatsága nem abban van, amit az ember érettük tesz. hanem amit rájuk való e'^ntettel elrulaszt tenni... Wagner Gusztáv olvasta-e vájjon Ibspnnek ezt a levelét? KeverenVlek olyan vagyoni ?üggctlenségfcen. mint ö, bár igaz, hogy az alapot már ugy kapta maga is. A mai viszonylatban nem mondható az túlságosnak, mindenesetre megkönnyítve az indulás gondnélkülisécét. De kapott mást is, sokkal többet érőt, példát az édesapjától, akinek a mi-nka volt az egyetlen szórakozása. Akik szeretnek könnyedéri költíkezni és lehetőleg a másét költik, példátlan humorként emlegették az öreg Wagner vasárnap déluláni mulatozását, amely még csak egy apró kirándulásban sem merült ki. nemhogy vendéglőben, kivéházban folyt volna le \z öreg Wagner (Gusztáv édesapja) az ünnapi pihenőket azzal töltötte, hogy a Khuzál'éri régi családi ház udvarán a ládákból kihúzott szegeke! kalarálta egyenesre. Men-'ylre nem humor ez! A;ok a ládák, meg árok a kiegyenesített szecek a közgazdasági szolidig a józan takv.ékosság alapkövein kivűl "lyan bázist jelentettek mess-rebbe terjedőieg is. hogy felté.lenül m:gjrezís egész S.eged. A józanság utjain haladva. Wngner Gusitav már megtalálta a maga szrge ,'yenesitöjét s megszerezte a ve-elő pozí:iöt is. Minált nk sos m hivatkoztak Rois-hii-'ra, ha « imponáló é> a megrendíthet len vagyon :°ftahnát akarta val ki kifejezésre juttatni, mi azt mondti k. ho^v \Yegnr« s cz;e' egy «erre képződött meg a s-ok.tjiun, ritkán tarjait valami. atníKk mását ama n.vc ¿;e-> Dickens rajzolgatta, mikor világcégek halo\á cyan megvilágított kis irodahelyiségeibe veat&Ja rajongóit Ahol álló Íróasztalok előtt végzi levelezését sok itt-megöregedett házibutor, ami. kénthogy Wagneréknál is az alkalmazásból legföljebb a sirba lépett át a munkatárs. Itt találta és itt találja meg a harmadik generáció szép asszony azt az öreg embert aki a holmikat mutogatva, felsóhajt — Tessék bennem megbízni, a kedves nagymamát is én szolgáltam ki, mikor a menyasszonyi stafirungot állították össze. Ez volt minden Időkben a Wagner-cég ereje, ide nagyobb bizalommal jöhetett bárki, mint a családja körébe. A család lehet elfogult, de Wagnerék nem azok. Ok jobban tudták, hogy kinek mi kell, milyen minőségű, (akárcsak a régi szepesi városokban, ahol törvény irta el5, melyik társadalmi rend milyen minőségű anyagból öltözhet), az Ízlésűk felette állt mindenkinek, elfogulatlanul mondhatták, hogy: — Nem is mutatok mást, mert ez felel meg a legjobban. Van ugyan drágább, is. de mégis ennél tessék maradni. A gondviselés különféle formákban terjeszti ki szárnyait az emberek fölé, de a szegedi Wagner-fogalom teljes nyugalmat adott. ízlése nincs minden embernek s egy alkalmas szabónő nagy áldás ott, chol különben madárijesztők szaladgálnak az uccákon. Volt konjunktúra. mikor — a két zongorás korszakban — a föld szerény népe asztrakánszoknyát csináltatott, azonban Wagnerék akkor is a neki megfelelőt bolygatták le az állványokról. A régi, sok évtizeddel előtti generáció épp ugy, mint a nyomaikban haladók, vakon hallgattak Wagner Gusztávra s nenj jelentett könynyelműséget, ha azt mondta valaki. — Rájuk biztam mindent, válogassák össze ők a lányom holmiját Alkalmi kiruházkodásra épp ugy, mint kelengyére, legföljebb, a keretet kellett megszabni, amelyen belül tevékenykedni lehet Reggel a Gusztáv ur volt az első az üzlet-' ben, este ő ellenőrizte, hogy pontosan lehuzzák-e a rollókat, — álló Íróasztala előtt ugy dolgozott állandóan, mint magi az élő lelkiismeret. hogy mindent lásson, nélküle semmi ne történhessék, azonnal kéznél legyen, ha olyan ismerős lép be. akinek felruházása nem közömbös már csak az egész eevséges szegedi stílus szempontjából sem. Szórakozása, — legendásan kevés. Wagner Gusztáv az idők folyamán megs-.erezte Szeged legszebb palotáit, - nem is tudnánk vele he számolni, hogy hányat, - s ugy járt, mint az a Mikszáth rajzolta alak, aki ismrríséi viszi kocsin s a kérdéseire, hogy: — Hát ez a darab íöld kié? - egyre szégyenlöscbfcen feleli: — Ez is n z enyém. A tipikus óspolgári hajlam megnyilvánulása volt ez, nem földet vásárolt, hanem házat. Az é.zéke ezt a síéi elmet ánolta s n ikor valamikor nagy viharok dúltak a Demke körül, ő mondta íajalöldaaazs najaS^ma juhos ^¡/üte piRsa&te z? — Mellékes, hogy mi lesz a sorsa, az Is mellékes, hogy mi történik a palotával. Az a tő, hogy szép, impozáns, főkép hogy megvan. Az már harmadrendű kérdés, hogy végül kié lesz. Wagner Gusztávot élő ember soha nem látta nyilvános helyen pezsgőzni, nagyon valószinü, hogy otthonában sem bontott üveget a maga hajlandóságából. Régebben a Strőbl kávéházba tért be esténkint, hogy elolvassa a hatórás gyorssal érkezett bécsi lapot, azonban kávéház és Wagner egyaránt versenyez'ek abban, hogy melyikük térjen korábban pihenőre. Egyetlen szórakozása talán a vadászat volt de akkor is vagy Endrényi Lajossal, vagy; Seifmann Jóskávai — esetleg pláne mindkettőjükkel — osztva meg a helyszínre fuvaroző kocsi diját Egyedül menni oktalan pazarlás, háromszoros költség. Aztán elég példát látott már az ember, hogyan kucsiroztak ilyen meg1« gondolatlan könnyelműek az anyagi romlásba. Soha nem tartott fogatot, pedig megtehette volna, hogy egész ménesben gyönyörködik, az autó használata épp olyan ismeretlen fogalom maradt a számára, amilyen felesleges volt a fiakker, amikor villamos is van. Tipusa maradt a józan polgárnak, aki nem jitsza — mint anynyian az ő rendjéből, bár keszegen — a fentryt Wagner Gusztáv soha nem restelte, hogy kereskedő-családból való, főleg hogy ő maga is kererkedő. Mint a régi közgyűlés tagja, ott volt minden ülésen, élesen figyelt de ritkán szólalt fel, akkor ls néhány markáns sróval fejezve ki azt, amit mások órás lére eresztenek. Ott volt továbbá a Szegedi Kereskedelmi és Ipar bankban, abban a szivéhez rhtt intézetben, amelynek felvirágzása jelentékenyen fűződik az ő munkásságához. Minden apró-cseprő dolgát ismerte, tudta, a váltóbenyujtókon kivül a betétesekig. Azt lehetett volna hinni, hogy kevés embert Ismer, aztán akárhányszor keltett meglepetést olyan személyi tájékozottságával, amely díszére vált volna akármelyik információs irodának. A ré^i O. M. bank, majd a Nemzeti Pénzintézet legsúlyosabb cenzoraként maga volt az élő lelkíismeiet, egyaránt ha gátat kellett vetr:. valamerre, vagy segítettek a segíteni érdemesen. A jótékonyságot sem hűhóval gyakorol-a, hanem körültekintéssel és praktikusan, végül nem lehet megemlilés nélkül hagyni, hogy volt idő, amikor a világ legokosabb embereként emlegették, mert megmondta pontosan és biztosan előre a háború végső eredményét főleg a hadikölcsönök sorsát. Alapjában véve szépen élt, mert kieléfclíetíe az életmódja és csak magának szerzett ezzel a móddal örömet nem a látványosságra vágyóknak. akíkntk talán azért tetszik az etetésitatás. hogy egyszer annál több sárgasággal mondhassák, az alkonyataál— Láttam én ezt előre! Wagner íusíláv egész élete egységes, kiegyensúlyozott volt. e énvei tovább szállnak a fiaira. Valamitől azonban megfosztotta a sors, amely neki sem adhatott meg mindent: unokák gügyögé eben nem gyönyörködött. De a személyével Szeged cletenek hatalmas, ritka szines fejezete zárul be. ^' (u.}