Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

BACH SZÉN KOKSZ BRIKETT Szent István-tér. Telefon: lt-26. feiW Párisl-körut 33 KZTATSSA™ Telefon: 11 -26. FECSKÉK A PORBAN Irta HEGYI ISTVÁN A Bart2& Rozikije odaát Játszadozott » szomisédba. Egy ócska ismgydarabot próbált ráhúzni a bah® tejére mit az udvaron talált De sehogy sem strerfttt neki A sikertelen munka meRh VsTftette ét egy erős rántással kitépte a baba fejét Orzsei a ház asszonya éppen meglátta • crfnyt és rákiáltott a gyerekre: — Mi esin&c te? — Megöjte n a babát Orzse kinézett az ablakon, a tanyai dfllőntra, hol kis inges gyerekek Játszadoztak Mi nagyon elszomorította, mert eszibe Jutott, hogy neki nincs cyereke. Könnyek szaladtak a szemlbe, de a kötője csüesklvel kitörölte lopva a könnyeket Ekkor egy hirtelen támadt valami ráparancsolt, hogy ölbe kapja a más gyerekét, ölbe kapta hát a kis Rozikét Fölkapta, mint a pihét és be. futott vele a házba. A gyereket felültette az asztali« és elkezdte szeretni. A csókok, mik megbizsergették a gyerek gyenge testét kacagásra váltak és belevájták magukat a lelkébe. Fiatalok még. Alig tiz esztendő» házasok és nincs egy gyerekük se... azaz hogy nrának Morcos Faggyasnak van egyt az első asszonytól való fiugyerefce, akire majd a Faggyas-vagyon néz, de az nincs ilthon. azt a »nannya« neveli. Emiatt a gyerek miatt telnek néki nagy árvaságba a nap. JaL Pedig ő akarja a gügyögő gyerraeksirást. Lázas éjszakákon vággyá, csak az ember: a Moroot Faggyas, akitől mindig fétt rontotta Jl » boldogságot Morcos Faggyasnak ez vott az akarata: — Nekem ne hozz a világra egy büdös kölyköt *é Engedelmes hü cselédje vott eddig az urának, hanem most elhatározta, hogy szembesrill vete Csak azért Is szembeszáll vele! ... és ekkor az ember, mintha m«*érerfce volna • hirtelen támadt veszélyt, benézett az ablakon. Különös volt neki, hogy a felesége ölbe tartja a más gyerekét. Félbehagyta a munkát és azon mód, sárosan bement a tiszta szobába Hozzá akart érni az asszonvhoz. de az ellökte magútól. A férfi nyers alakja, borotválatlan arca, meg a behoaott trégyaszag undort váltottak ki belőle: — Mennyen kend innét Az ember meghökkent: — Mi esinácf — Sémmit A férfi türelmetlenül dörögte: — Küdd ki a gyereket — Nem küdöra ki hajja-é!... Ax asszonyban egyszerre felülkerekedett az el. fojtott sok rossz. Történjék bármi is, de nem *nged Éppen elég volt a nyelósbőf eddig. Mlut tovtlen gyerekiánvt dobták oda ennek a Morcos hggyasnak A* éhes apja, mert az is Ilyen volt, * ** nézte az anyját Szerelem nélkül csinátták TMg az életet, most vele te ezt akarják. Már tiz «ztendeje akarják. \t ura Az apja, meg féltében anyja te. De most aztán tovább senki se •karja. Mert hogy elmúlt az a rabiátus vén apja ¡«kit a mult héten temettek és jósig nem jött Wle sohaV nincs mitől tartani, hazamehet Tiz esztendő óta első. hogy nemet mondott ax órának. Morooi Faggyast kihozta sodrából a nyüt «Kenlilás. Megakarta ütni a lázadó aassonyt, de aztán gondolt teliden kezdte: — Ha Uod-é örase? asszony oda se flgyeh, esak dált-ffllt — Ax elébb erre ment a Baka gyerek. Az aaseony fölkapta a fejét, — Osztán? — Hazapyütt.. csöndkr. — Osztán? Gondotam érdekei. . Nem érdekel. Ki nekem a Baka gvwruk ^ ide gyün vele?... " ' I*» ^tnber madarat akart fogni- Az iripység dögmadarát de nem sikerMt Hanem amikor este lett «deki szépen fetfült as at véginél. Azt fütyülte ki nótában: , ...Haragos a patak, elmosta a partot Ez újra port vert fel. Morcos Faöjyas fülét blntanl kazdta a nóta refrénje Az asszony kérded* — Mit afcar az a csöndért... Ax asszony felhúzta a vállát: — Mit tudom ént... mi kedve tartja 1 De azért azon imádkozott, hogy az ura menne már ki eccer... menne el Jószágot itatni, vagy valami dolga akadna... hogy kilophatná magát á házból. Talán fpp azért te mariid» IA a Bba acnap • keselynek, hogy kimen Jeni Jani, a kis béresgyerek Jött be Ijedten: — Jaj] gazduram vége van a keselynek. Erre már szaladt Moroos Faggyas kifelé. Hanem hogy vesztire ne menjen. leakasztotta a >k*sznárt< a láncáról. A .kasznár..tói még Orzse as mert Járni az Udvaron. Félt a kutyától, amely nem tűrt "körtfótto mást csak az erős kezű gazdát A kutya végig-végig bömbölt ax ndvarott örzsét ujTa elfogta a vVjyaflcozás. Csak ne félne most. ki lehetne szökni az ut végihez! ...Hanem a tanai...t a gyönge asszonynak nincsen mersz.., • íccafca hánykóAíi kezdett as ágyában Talán még sirt tet Nedvesre marta a párnáját Nem a Baka gyerek miatt, hisz attól elzlnal nem lehet, hanem a sorsát keseregte. Mit szól majd az anyja, ha haza mén?... megtüri-e? Meg. Ha nem jó szívvel te, mert az ennivalót sajnálja, mégis nem löki az uccára. Hanem, már nom gyereklány, hogy újra lánysorba kerüljön a kis húgai mellé. Egy csöppet elszégyefte magát, mint a tiz esztendős asszonyságára gondolt Neki f« lehetne ekkora gyereke, mint a kis Barta Rozika, a szomszédok kislánya. Csak hát neki nincs. De néki boldogsága sincs. Nem adta meg neki Morcos Faggyas az ura. Ha eddig nem adta, sctln ne adjál Reggel egyenest felkivánkozott a faluba. Morcos Faggyas nem szólt semmit, mert nem Is gondolt semmit Befogatott a f ód eres koosiba és hazavitte a feleségét Nem gondolt az esti Jelenetre se, mert megkérdezte: — Mikor gyüssz kit... siess ám ki, mert sok a dolog De örase elkapta a fcjót as ara tefcwtete elől IJgy 0« a derékban, mtnt aki tfszt« gjAnt és nem akar szóba állni a uunosszal... Otthon aa anyja ezad vigasztalta mag: — Van én nekem jányom elé« nagy bajom. Most hat meg az apád, osst a tetejbe még té te a nyakamba szakacc... Orzse egyszem, fellátott: -•Ne fljjék édesanyám, nem szakadok senki nyakába! — Hát mt cstnáot — E-mék — Hova ? Ez a >hova< megállította, nat sem tudta, Sogy ml lesz? Hova te mehetne? Szörnyen bánta, hogy hazajött Cask most látta, hogy ói anyja sé kit lönb as apjánál Nagyon butának, gyámoltalan, nak tűnt M előtte M íleta Szégyelnl kezdte magát érte. Szeretett volna eltűnni, hogy senki ne lássa. Elbujt a szőlői u sasba az udvaron és ott szőtte a terveket Délfelé átjött a szomszédból hozzájuk Patak tanítón«. Orzse meglátta i — Jónapot ténsaaszony, ugvé az anyámat teccflt keresni? Mindjárt meg is bánta, hogy szólt Soha ki nem állhatta az öregedő kövér tanító, nét. akit nagy pletykafészeknek Ismert Valamikor nagyon Jóllakott vele. Még lány korába, amikor a mostani házukban laktak bérbe a tanltóék. Mindig leselkedett rá és szórta a híreket szomszéd, rul-szomszédra. De azért agy tett, mintha nem emlékeznék. A tanitóné te bizalmas volt: — Azt keresem Orzsike; az anyád. Az öregasszony hátul a veteményes kertbea gyomlálta a salátát Csak nagysokára került elő. Addig ők ketten beszélgetni kezdtek: — Itthon? - kérdezte Patakoé. — Itthon... — morzsolta Orzae a szól — Ugyé Jó helyed van... rendes ember a Faggyas. — Mikor — mikor. — Nem ojan, mint ax apja... mer* ax apját Ismertem. Az égy csuda kocsnjáj ember »ót Vöt n«y, hogy nágy »aplg Sé ment haza Orzse ebben a pillanatban szerette volna íe. köpni a tanitónét Hogy lehet egy tanitóné ojan, hogy léptennyomon parasztok dógiba ártsa magát Úriaszszonynak számit, mert megharagudna, ha valaki mást nézne ki belől«. Oszt nem restel a parasztok közé állni, hogy szórja a pletykát — Maga ténsaaszony nem Ismerte az öreg Fagy. gyast — mondta Orzse keményen. — Még a fiát te. Orzse elfehéredett — Az én uramat? — Azt — Oszt mongya csak, arra mit tud? A tanitóné látta, hogy fehéredik el a fiatal parasztasszony s egyszerre észbe kapott: — Sémmit sé Orzsike. — Nem igazi Mongya meg, hogy mit tud az uramra. Követelem, hogy mongya meg. Ugy kiabált, hogy a féi udvar tele lett vele. — Majd máskor Orzsike, majd máskor meg. mondom, különben kérdezd meg az anyád... Nem várta meg a vénasszonyt, hogy feljöjjön a kertből, kisietett a kapun. Orzse leszaladt a kertbe, elővette ax anyjlV. — Mongya csak ldes ar.yám, mit tud az uramra? Ax öregasszony eltátota a száját — Mit akarsz vele? — Tűnni akarom! Tuml akarom mijén fekete az uram! — Hát vak vagy, nem látod? — Ott élek mellette, o*zt sémmit aé Iátok — Kl beszélt a fejedbe? Orzse dühöngött: — Nem tartozik idet Csak mijén ax uram, ezt mongya; azé anyám, ha tuggya megmon,*va Nézze , Jobban bsnélRsk kirakataim, mag azokat és ha ott sasi látja, amlra önnek axQkaége van, asitaiiiJa.