Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-18 / 288. szám

xn.Ta Karácsonyra Melnl-afándéK a legszebb él a legcélszerűbb! Te kin/se meg karácsonyi lclrahatain­haíi Kodály Zoltánt ünnepelte Kecskemét Kecskemét, december 17. Kodály Zoltán ötve nedik születésnapját ma ünnepelte szülővárosa, Kecskemét. Délután a dalárdák szerenáddal lepték meg az ünnepeltet. Az énekszámok előtt Fáy István főispán, majd Pécsy Györgyné kö­szöntötte az ünnepeltet. A város teát adott a vendégek tiszteletére, este hangverseny volt. Legszebb a/ándéft ^ jegy a Zsidó Nőegylet Vidám Estélyére December 31-én Tiszt szálló Jegyek: P(flmggy«pon;7ág Jegyirodában. Karácsonyi ajándékok részletre la legolcsóbban Tóm órásnál. Előnyős ABC beszerzés Kölcsey Ü ^javítóműhely , ezüst beváltás. Hitbizományi zártat gráf Eszterházi Tamás elten (Budapesti todóstíón* telefonfslentésej Veszprémből Jelentik: Hónapok óta foglalkoz­tatja a nyilvánosságot Eszterházi Tamás gróf adósságainak ügye. A fiatal gróf aránylag rö­vid Idd alatt hét és félmillió pmgt adósságot csinált, a végrehajtó szinte állandó vendég C D A R M O 1 AZ IGAZI HASHAJTÓ 3 volt a gróf birtokain. Ennek az fllapotnsV most véget vetett a veszprémi törvényszék •mely elrendelte a fiatal gróffal szemben a hit­bizományi zárlatot. TISZA LAJOS KORÚT l«l>. Gömbös beszéde Györött a diktatúráról, a munkanélküliségről és az Inflációról Győr, december 1?. Szombaton lktattták be ünnepélyes keretek kőzött az nj győri főispánt, felsőőri Nagy Páll Az Installáción résztvett Gömbfe Gyula minisztereinők, Hóraan Bálint, Da­rányi Kálmán, 8stranyavraky Sándor, Pesthy Pál és mintegy harminc képviselő társaságában. Az installációs közgyűlés után a Nemzeti Egység Pártja nagygyűlést tartott, amelyen Gömböt Gyu­la mondott beszédet Beszédében azt mondotta, hogy ma nem ellenzékieskedésre, hanem komoly épitőmunkára van szükség. — Nem akarom — mondotta —, hogy ne le­gyen kritika, órákig tanácskozom munkatársaim­mal, akiknek minden véleményét meghallgatom és csak azután alakul ki bennem a vélemény. De ma épitő magyarokra van szükség, nem pedig ellen­zék ieskedőkre. Szeretném, ha a munkástársada­lom most itt lenne a teremben és hallaná beszé­demet. Fontosnak tartom azt, hogy ne legyenek kiváltságosak ebben a társadalomban, ne legye­nek a parancsolók mellett rabszolgák. A tőkének be kell látnia, hogy kötelességei vannak, be kell látnia, hogy csupán eszköz a nemzet életében, mint ahogy én Is eszköz Vagyok, amikor járom a ma­gyar országutat. Teljes harmóniának kell lennie a munkásság és az uriosztály között Módot adunk a munkásságnak arra, hogy érdekképviselet alap­ján leüljön velem és kormányommal tárgyalni. — Ki kell jelentenem, hogy eaak egy ember diktálhat Nem akarok diktátor lenni, ugy is tu­dom, hogy megszületik a magyar lelkek diktatú­rája és ha ez Is diktatúra ,akkor vállalom a dik­tátor szerepét A magyar nemzet nem aktagyár­tást akar, hanem munkát és kenyeret vár. A jö­vő utja a munka. Az első program a külföldi pia­cok megteremtése. Egy közbeszólásra az álláshalmozókról be­szélt a miniszterelnök: — Ha vannak emberek, akiknek több állásuk van és ha ezek állami szolgálatban vannak, ak­kor kötelességem ellenük eljárni, de magánintéze­tek belső életébe belenyúlnunk nem szabad, vagy legalább is nagyon nehéz. Az ifjúságon az Idő­sebbek nyugdíjazásával lehetne segíteni. de ha ezt keresztülvisszük, felborulna az államháztar­tás. Bújjon elő a tőke, hogy lendületet adjon a munkának Ebben az országban n«a len inflá­ció, mert ez bizonytalanságot Jelent A munka­nélküliség problémáját az egységes program sze­rint megindított munka fogja megoldani. A miniszterenők után Sztnuiyavazky Sándor, sokorópátkai Szabó István beszélt A gyűlés után ebéd következett majd Gömbös kíséretével Pa­noahalmára ment a főapátság meglátogatására. Innen Pápára utazott majd este Szombathelyre, ahol ugyancsak beszédet mondott .. Atika nem eladó Irta Móra Ferenc. Eldicsekedtem vele a nyáron, hogy van nekünk egy nagy emberünk, akit mindenütt jobban meg­becsülnek, mint itthon Szegeden. Természetesen Rózsa Sándor forog szóban, aki ugyan rég fölvet­te a néhai nevet de azért mégis csak jelen idő­ben kell emlegetni, mert éntőlem is a jelenben rek­lamálják. Legalább négy lelkes rajongója minden esztendőben olyan buzgalommal fordul hozzám „adatok"ért, mintha é>n volnék a régi jó világbeli betyárok örököse, vagy hagyatéki gondnoka. Most azonban veszély fenyegeti Sándorunkat. Ebben az esztendőben hat levelet kaptam, amelj­ből arra kifli következtetnem, hogy még az ő hal­hatatlansága se örítycös. Uj igénylő hint fel a látó­határon. Még pedig nem kisebb ember, mint a valóságos Atika király. A levelek közül öt nem tartozik a nyilvános­ság elé. Illetve oda tartozna, de van annyi eszem, hogy ezeket nem ütöm dobra. Az ország különböző részéről való látnokok azt közlik velem, hogy a szegedi határ mely pontjain találom meg Atika arany-ezüst-vas koporsóját. Mindenik máshol tud­ja s mivel <Sn egyik látnoknak csak ugy hiszek, mint a másiknak, több koporsóra van kilátásom, mint amennyit kívánok. De van annak helye is ríég. ne irigyeljen értük senki, se az njját ne bíl­Irgosoe, hogy legalább egy arany koporsószegre ö is számot tart. Elígértem már én minden ara­nyat. Szentesnek és Makónak föltétlenül juttatok belőle. amannak a jó szomszédi viszonyra való trkinte.ttol, rmennek meg azért a sok cserépért, amit Csanád vármegyéből behordtam Szegedre. A/t is megvallom, hogy Felegyházának dupla má­zával mérek. Bajban van a szülővárosom, senki veheti rossz néven, ha tnszitok rajta egyet. I.rgalább az öreg templomot szeretném jókarba hozatni, ahol a jó Isten annyiszor tette a kezét gvermekfeiemre.. Persze, azért Szegednek is ki­szorítom, amit lehet. De előre megmondom, nem én leszek az oka. ha ide csak olyan csipp-csupp aranyforgácsok jutnak. Én mondtam eleget, hogy hővitsék ki a kultúrpalotát... No, de ne szaporítsuk a szót magánügyekkel, csak a hatodik levélről akarok beszámolni, mert a mi abban van, azt már nem kel] látnokok út­mutatása szerint keresni, az megvan. Egy kis r pírdarab van benne s az.on egy kétpengős nagy­ságú éremnek a lenyomata, ugyan nem is lenyo­mat az, hanem magyar műnyelven pacsko­1 a t. Csináltuk ezt mindnyájan gyermekkorunk­ban az angyalos krajcárral, csak azt nem tudtuk, hogy mikor a pénzre szorított papirt megdörzsöl­jük a plajbász végével, akkor pacskolunk. Hát ez a Rózsahegyről küldött pacskolat förtelmes férfi­fejet ábrázol, hosszú kecskeszakállat és két kis szarvacskával, — első szemre is látnivaló, ez az ördögfajzotta férfi nem lehet más, mi­Isten Ostora. De aki nem hisz a saját szemének, az higvjen az érem köriratának. Azon rajta van. hogy Attila Rex Hnnnonun, sőt még aquileia is rajta van, az évszámmal. Világos, hogy ez no­lehet más, csak az istemostora. t — Tudtommal egyetlen példány az egész vilá­gon. — írja az ismeretlen jó ember Rózsahegyről (amit most Rosumeborhnak, vagy minek hívnak), — de e/.t se sajnálnám Szegedtől, ha Szeged cse­rébe ideadná érte a nagykirály egyetlen hiteles arcképét, amit hallomásom szerint a rekonstruk­ció alkalmával ott ástak ki a földből s máig is őr­zik őrszemek. Amint tudom, vas-plaketről van szó. S mivel én plaketeket gyűjtök, de érmeket nem, hajlandó vagyok az én unikumomat az önök unikumáért elcserélni. Nem kívánom megszavaztatni a szegcdi nem­zetet arról, hogy mit válaszoltak s hogy adjuk-e Atikál. vagy nc. Először azért nem, mert a szegc­di Atika-plaket nem közvagyon, hanem magántu­lajdon, a mely azonban minden szemnek hozzá­férhető. A Széche.nyi-tércn. az Attila-ucca sar­kán van beleillesztve egy erkély rácskeritésébe. Másodszor azért nem, mert ez a plaket ma már rekonstrukciós ereklye, a melyhez akkor is ra­gaszkod ;ánk. ha jogos tulajdonosa hajlandó vol­na elcserélni az Atikapénzért. Hun királynak ugyan nem hun király, legföljebb abban a formá­ban, hogy „hun király, hun kályha oldal". De a mi szemünkben egy pár hétig osakugyan a valódi Atika volt ötven évvel ezelőtt, amikor előkerült a földből, örült neki az egész rekonstrukciós vá­ros s tán még maga Tisza Lajos is szerencsés óment látott benne, hogy a magyarok Istene ép­pen a szegedi kubikosok ásója elé vezérelte a Nagy Ur sisakos portréját. Hitelességében nem kételke­dett senki. A legegyszerűbb polgár is megértette, hogy aki Ilyen mérgesen néz, az nem lehet má«, csak At<ika. (Bizonyosan akkor ült modett a vas­öntőnek, mikor a rómaiak nem fizették be idejé­ben az adót.) Igaz, hogy a pestiek, akik mindig irigyei voltak a vidéki városoknak, elsajn&lták tő­lünk ezt a kis örömet is. Kisüttették a tudósokkal, hogy a portré nem ezerötszáz éves, csak száz Nem Is portré, csak vaskályha oldala. Nem is Atikát ábrázolja, csak valami vadalmába harapott ger­mán rittert. De hát az most már nekünk mindegy. Azért az ucca ma Is az ő nevét viseli, amelyet ak­kor adtunk neki örömünkben s rendes ember mé­gis osak sóhajt egyet mikor az erkély alatt el­megy s fölpillant a sisakos vitézre. — Ilej, hiszen ha még egyszer elvezeíne ben­nünket a katalaunumi mezőre! Majd rendeznénk mink akkor a jóvátételt! Ezt persze nem irtam meg Rózsahegyre. Csak azt tudattam ar. unikum-tulajdonossal, hogy a mi Atikánk nem eladó. Hanem forduljon a békéscsa­bai múzeumhoz, ott négy példányban van meg a ml unikumunk, hátha azok egyet elcserélnek az Atika-éremért, amely szintén unikum. Már mint­hogy Rózsahegyen unikum. Ideát nem egészen is­meretlen ez n nem igen Ízléses namizmatikai tré­fa. Tavaly a szabadkai határban marékszámra ta­lálták ezeket az alvilági AMka-négvkrajcárosokat. amelyeknek éppen annyi közük van a világbirü hun királyhoz, mint az Atika-portréknak. K. 1. Ne vegyen érte ítéletbe érte senki, bog*' a hun király nevét nem ugy irtam. ahogy a tör­ténet őrzi. De itt nem a történelem hun királyá­ról volt szó. hanem a fantáziáról, akit Atikának szokás mondani. Majd ha az aranykoporsókat ki­szabadítjuk a Fehértó partján, majd akkor Atti­láról beszélünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom