Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-14 / 284. szám

XII. 14 Nagy karácsonyi és uiévi vásár hSSüSSSf mfrfkCTdAdntf IHrfl ét nii szlvitik, vtsziak, kwehetok, paolanok stb. mtlvn kítom ncca s. szám «i«tt UlCQnCZOOQUII! letzálllliH <«"> «™»>«M Mozgalom az IpartestQletl élet megreformálására (A Délmaggarország munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt a szegedi Iparostársadalomban mozgalom indult meg olyan alakulás megszer­vezése érdekében, amely célul tíizte ki, hogy az Ipartestületi életbe friss levegőt vigyen be, szakítson az ott uralkodó rendszerrel és ki­zárólag az iparosság összeségénck érdekeit tart­va szem előtt, egy táborba tömörítse Szeged komoly gondolkodású iparosait. A mozgalom résztvevői az elmúlt napok­ban több megbeszélést tartottak, a közeljövő­ben demonstratív gyűlésen lépnek a nyilvános­ság elé. A legutóbb tartott értekezleten, amely szé­leskörű érdeklődés mellett folyt le, elhatároz­ták. hogy polgári iparospártot alapítanak, amelyben mindenkinek helye van. aki az iparos egységért, az iparos érdekekért akar küzdeni. A mozgalom irányitói hangsúlyozzák, hogy a mai ipartestületi élet gyökeres megreformálásra szorul. Olyan higgadt gondolkodású iparosokra van szüksége ennek a mozgalomnak — mon­dották—, akik keresztül tudják vinni a refor­mokat és ekik szembe mernek szállni a je­lenlegi ipartestületi csoportokkal. Az uj párt szociális bázison nyugszik —, hangsúlyozták a keddi értekezleten —, a mai válságból való kibontakozást másképen el sem tudják képzelni. A párt politikával nem fog­MittitSk kedvük 4* fogfasmtfd* a kitűnő hü BlokmalU eukorkfi* lalkozik, kizárólag gazdasági kérdésekkel. Ha a helyzet azonban ugy kivánja — hangoztatták —, az uj párt szivesen kooperál más pártok­kal, ha érdekeik találkoznak. A párt élére olyan komoly vezetökat akarnak, akiknek nln­csen lejárt multjuk. Mindenekelőtt egységet akarnak teremteni és nem pártot — egyesek­nek. A mozgalom szervezői erőteljesen folytatják a munkát A WiPS V^ • u ­RC5ZLC TRt - U CC.O L CS 6BB AN D»JTAL«N BEMUTAT*» TISZA LAJOS KORÚT Heti két és félszázalék kamat miatt tizenhárom rendbeli uzsorával vádolják a volt banktőkönyvelöl k»h»0** Megkíméli m mm mténmatoktói. ka maládl Bt oh matt kér ét etak eredeti ctomaxban fogadlm (A Délmagyarország munkatársától.) Tizen­három rendbeli uzsora vétségével vádoltan állt kedden a szegedi törvényszék Háoermann­tanácsa előtt Csejthey István, a csongrádi Kö­rös—Tisza Bank 35 éves volt főkönyvelője. Csejthey a vádirat szerint, amikor a bankból kilépett önállósította magát és készpénzköl­csönzésre kért engedélyt Csongrádon. Csejthey a pénzkölcsönző megnyitása után Turi Sándor és özvegy Turl Istvánnéval lépett összekötte­tésbe, akik a volt főkönyvelőnek nagyobb ösz­szeget adtak át, hogy azt uzsorakamatra ki­helyezze. Csejthey a kapott pénzt kisebb-na­gyobb tételekben kihelyezte, azonban a köl­csönök után heti két és félszázalék kamatot számított fel. A legtöbben persze a magas kamatokat nem tudták megfizetni. Amikor le­jártak a váltók, Csejthey az adósok részére ujabb kölcsönöket folyósított, de ezeket az összegeket a régi tökéhez csatolta és az el­maradt kamatokat ugyancsak heti két és fél­százalékkal az uj töke után vonta le. A főtárgyalásra 22 csongrádi károsult és tanú vonult fel. Szegény emberek, akiknek eredeti­leg 50—100 pengős kölcsönük gyorsan 150­300 pengőre növekedett a kamat miatt Csejthey tagadta, hogy uzsorát követett vol­na el. Azzal védekezett, hogy a kamatozást a helyt viszonyoknak megfelelöleg állapította meg, nem heti két és félszázalékot számított fel, hanem évi tiz százalékot. Azt Is tagadta, hogy tudott volna a károsultak szorult hely­zetéről. Sertéshizlalásra és libatömésre adta a pénzeket közös haszonra. A nagyszámú károsult és tanú Csejthey ellen vallott. A késő esti órákig tartott a bizonyítási eljárás, amit azonban nem fejeztek be. Tizen­három károsult kihallgatása után Hábermann tanácselnök a tárgyalást félbeszakította és annak folytatását szerda délelőttre tfizte ki. Se jvemkalan uidonsáüok P. Beleli Erzsinél, Széchenyi tér 17. , ÓRA Hl EKSZER Miért avattuk Móra Ferencet tiszteletbeli doktorrá ? Or. Schmldt Henrik egyetemi rektor beszéde Móra Ferenc tiszteletére rendezett vacsorán. A tudomány haladása kétféleképen biztosit­nató. Vagy ugy. hogy régi tévedéseket megcá­folunk, vagy pedig oly módón, hogy vala­mikepen elhomályosított igazságokat régi fé­nyükben helyreállítunk és elismertetésüket biz­tosítjuk. Néhány évtizeddel ezelőtt Magyarország egyik leghíresebb államférfiától azt a kijelen­tést hallottuk, amikor öt egy saját vármegyéjé­be 1 jövő küldöttség kereste fel, hogy mindig az volt a legnagyobb ambíciója, bár megcáfol­hatná azt az évezredes állítást, hogy senki ísm próféta a maga hazájában. »Azt szeret­ném« — ugy mondotta —, »ha elsősorban azok­nak a bizalmára támasrkodhatnám, akik gyer­mekkorom óta ismernek, akik közvetlen közel­ből figyelhették tevékenységemet és ismerhetik minden gondolatomat és szándékomat.« A kiváló államférfiú vágya nem teljesedett, mert saját vármegyéjében is félreismerték. Ami talán még soha senkinek sem sikerült, azt Móra Ferenc elérte, mert ö próféta a saját ha­zájában. Hisz ime azok rajonganak érte leg­jobban, akik Őt gyermekkora óta közvetlen kő­iéiből Ismerik. Hogy Móra Ferene méltó helyet foglal el a tudósok sorában, azt cáfoló tevékenységének egy másik mozzanata alapján is megállapít­hatjuk. Ha elfogadjuk Goethe azon állítását, hogy » legnagyobb hős az, aki önmagát győzi le, akkor talán azt is szabad mondanunk, hogy a legnagyobb tudós az, aki önmagát meri meg­cáfolni. Már pedig az »Ének a búzamezőkről« c. könyv egy csodásan Üde és bájos alakjáról azt olvashatjuk, hogy ott nőtt ő fel a Tisza­hát homokos földjén, amelyben meg'.erem a rozs, az árpa, jó esztendőben esetleg egy kis burgonya is, csak egy növény nem terem azo­kon a homokbuckákon, ez pedig a babér. És ime, mégis ezen a főidőn nőtt az a babér, amelynek leveleiből Egyetemünk egy oly dus koszorút font össze legifjabb doktora számára. Ily módon cáfolta meg Móra Feren- önmagát. Hog;/ történt azonban az, hogy veb kapcso­latból régi, de elhomályosított igazságot si­került újból diadalhoz juttatni? Tudhatjuk azt a »Véreim« cimü könyvből, hogy személyekre vonatkozó ténymegállapításoknál Szegeden és Csongrádmegye déli vidékein a kivétel joga ki­zárólag Algyő érdemes bíráját, röviden mond­va: a gyevi bírót illeti meg. Már pedig eddig ugy volt, hogy Szegeden és környékén minden nevezetes embert doktor urnák'kellett szólí­tani. E szabály alól azonban két kivétel volt: a gyevi bíró és a Somogyl-muzeum igazga­tója. Minthogy azonban utóbbinak nincs meg az az ősi jussa, hogy minden szabály alól kivétel lehessen, a megzavart jogrend helyi­reállitása céljából Móra Ferencet doktorrá kel­lett avatnunk. Az »Ének a búzamezőkről« cimü könyvben azt ls olvashatjuk, hogy egy értelmes kisgaz­dának a városból jött igazgató mik?pen ma­gyarázza az archaeológiai leletek jelentőségét. A kisgazda doktor urnák szólítja az igazga­tót. Ez szerényen kitér a megtiszteltetés elől azt mondván, hogy őt ez a cim nem Illeti meg. A kisgazda azonban azt mondja, ml csak igy szólítjuk az Igazgató urat, mert igy tiszteljük az eszit. — A M. Kir. Ferenc József-Tudományegyetem magáévá tette ezt az álláspontot, megtoldja azonban azzal, hogy az Igazgató Urnák nemcsak az eszét tiszteli, ha nem a szivét is, azt a szivet, amely szeretetá vei átfogja honfitársainak százezreit és mil­lióit, amely átérzi az egyszerű ember élet­felfogásának legtitkosabb sajátságait, gondol­kodásmódjának szemérmetességén furfangossá­gát és dacosságát éppúgy, mint a kulturált ember lelkivilágának csiszolt külső mögé rej­tőző komplikált sajátságalt. Szívből kíván­juk, hogy Móra Ferenc legjobb egészségben és munkakedvben még sokáig használja a reá­ja ma o!y szeretettel és nagyrabecsüléssel ru­házott cimet. legmodernebb eljárások nr IlryrnAnfk Tisza Lajos kőrol 61. leomélíánvosabb ára'i • »«• yallü Telefon 16—^8-

Next

/
Oldalképek
Tartalom